hirdetés

IMÁDOK OLVASNI
A Rovatból
hirdetés

Kőhalmi Zoltán és a mindenparódia – elolvastuk a Dumaszínház sztárjának első könyvét

„A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit - Avagy 101 hulla Dramfjorban” egyszerre hökkent meg és hoz valamiféle elvárhatót. Egy bonyolult és összetett humorú művet kapunk egy szerteágazó gondolatvilágú humoristától.
Malinovszki András; fotók: Dumaszínház - szmo.hu
2019. szeptember 27.

hirdetés

Mikor először érkeztek hírek arról, hogy Kőhalmi Zoltán is belép a könyvszerző stand up comedysek táborába, bizonyára hozzám hasonlóan sokakon örömmel vegyes kíváncsiság (vagy kíváncsisággal vegyes öröm – ez a regényből kiderül) lett úrrá: a magyar humor egyik legsikeresebb állócsillagától feltehetőleg senki nem számított sekélyes bulvárkönyvre, de az eredmény még így is minden bizonnyal sokaknak meglepetés lett.

Nem szokás könyvismertetőbe köszönetnyilvánítást biggyeszteni, én most mégis megteszem: hálás vagyok Kőhalmi Zoltánnak, hogy miatta kénytelen voltam megtudni, hogyan találom meg a billentyűzeten az ø karaktert. (Nektek nem árulom el, meg fogtok lepődni.) A tulajdonképpeni norvég „ö” betű nagy szerepet játszik a regényben, a szerző ugyanis az előzetes híreszteléseknek megfelelően tényleg majdnem minden ö-t kicserélt ø-re – és hogy ezt mennyire nem öncélúan tette (és hogy hol miért nem), arra a regény megfelelő pontjain jövünk rá. Mint ahogy sok más logikai érdekességre is. De ne szaladjunk ennyire előre.

Kőhalmi regényéről nehéz bármi konkrétat és határozottat állítani – voltaképpen még azt is, hogy regény-e egyáltalán.

Mióta ismert lett a könyv nagyjábóli sztorija és borítója, a legtöbb helyen – jobb híján – krimiparódiaként hivatkoznak rá. Van benne valami, de a teljes igazságot messze nem fedi. Maga a szerző meséli több helyen, hogy élete első könyvének a Minden könyv címűt szánta, melyben lényegében minden könyvműfaj alapparódiáját megírta volna – azzal az ironikus szándékkal, hogy ezután soha, semmilyen más könyvet ne kelljen elolvasnunk.

A Minden könyv egyik fejezetéből kelt önálló életre A férfi, aki megølte..., ami egyfajta "mindenparódiává" nőtte ki magát: a krimi műfaján kívül kifigurázza a japán történelmi regényeket, a romantikus vámpírsztorikat vagy épp a kis, cuki rovarokat főszerepeltető meséket. Mikor a Litkai Gergely moderálta könyvbemutatón Kőhalmi részleteket olvasott fel a különböző fejezetekből, még nem volt teljesen világos, ezeket hogyan gyúrja össze koherens egésszé. Azonban mindenkit megnyugtathatok: az eredmény remek, és a szerzőhöz méltóan logikailag kikezdhetetlen lett.

hirdetés
null

Az alaptörténet szerint adott egy (majd később még megszámlálhatóan sok) gyilkosság, aminek felderítésére egy végtagjait a regény során folyamatosan elveszítő ezredes, egy, a dramfjordi rendőrség épületében felnevelkedő tinilány, a későbbiekben pedig egy rendőr bal agyféltekéjét megöröklő rendőrkutya vállalkozik. Hektoliternyi kávé és kéregzuzmópárlat, valamint abszurd és roppant vicces karakterek között lavíroznak a megoldás felé – bár ennek a történet nagy részében semmi nyoma.

A könyvbemutatón is szóba került, hogy kiknek lehet nehéz dolga a művel. Mindenekelőtt a tördelőknek, akik valószínűleg ritkán dolgoznak fejjel lefelé írt karakterekkel, hieroglifákkal vagy az etruszk ábécé betűkészletével. (De, lássanak csodát, ezek a furcsaságok is működnek a szövegben.) Ezen kívül a lehetetlenre vállalkoznának azok is, akik hangoskönyvet, filmet vagy akár csak fordítást készítenének Kőhalmi írásából. Talán soha nem készült még magyar irodalmi mű, amelyet ennél jobban kizárólag olvasásra szántak volna: hangban vagy képben a legtöbb fordulat egyszerűen visszaadhatatlan.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk