/imadok-olvasni/a-magyar-kolteszet-napja-a-ti-kedvenc-verseitekbol-valogattunk/?utm_source=balsav&utm_medium=web
hirdetés

IMÁDOK OLVASNI
A Rovatból
hirdetés

A magyar költészet napja: a ti kedvenc verseitekből válogattunk

Azt kértük, küldjétek el nekünk, melyik verset kedvelitek a legjobban. József Attilától Babits Mihályig, Ady Endrétől Radnóti Miklósig sok szép költeményt kaptunk.

Link másolása

hirdetés

A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik. Ebből az alkalomból azt kértük tőletek a Szeretlek Magyarország Facebook-oldalunkon, hogy írjátok meg kedvenc verseteket, vagy abból egy részletet. Íme a ti válogatásotok:

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak,

hirdetés

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Ady Endre - Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán

Ősi vad, kit rettenet

Űz, érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet.

Tompa Mihály: A Madár, Fiaihoz

Komjáthy Jenő - Mérték

A verset ITT hallhatod

József Attila: Tedd a kezed

Szabó Éva: Hét csoda

Tudod, mi volt a hét csoda?

egy újszülött kis homloka,

egy falevélen az az ér,

amely a gyökeréig ér,

egy szó mely idejében jött,

egy darab ég a csend fölött,

egy kéz, amely utánad nyúlt,

mikor csillagod földre hullt,

télen egy jó meleg szoba,

s ha szépen érkezel... Oda.

Ady Endre: Vér és arany

(3. versszak)

Meghal minden és elmúlik minden,

A dics, a dal, a rang, a bér.

De él az arany és a vér.

Tompa Mihály: A gólyához

Babits Mihály: A második ének

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:

Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.

Mindenik embernek a lelkében dal van,

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek.

József Attila: Megfáradt ember

A földeken néhány komoly paraszt

hazafele indul hallgatag.

Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,

gyenge füvek alusznak a szívem alatt.

A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,

harmattá vált bennem a gond és teher;

se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,

csak megfáradt ember, aki itt hever.

A békességet szétosztja az este,

meleg kenyeréből egy karaj vagyok,

pihen most az ég is, a nyugodt Marosra

s homlokomra kiülnek a csillagok.

Lord Alfred Tennyson: Shalott kisasszonya

(részlet)

S amint feküdt ott, hófehér

köpenyét verdeste a szél,

-befödte hulló falevél-

Nem messze már az úti cél:

Camelot városa.

S midőn a folyón szelte át

fűz födte domboknak sorát,

elzengte utolsó dalát,

Shalott kisasszonya.

S dalát hallották messze lenn,

mint zengte, fennen, s csendesen,

míg már szemének fénye sem

csillant, míg elhunyt teljesen.

Várnai Zseni: Szolgálj, Szívem

Juhász Gyula: Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

Villon: Négysorosok

Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz

Ady Endre: A halál lovai

Sohonyai Attila: Csak legyél ott

Ha este megjövök, van, hogy szorongok,

ne kérdezz, csak legyél ott.

Mikor a vállamra ül a félelem madár,

s bordáimhoz közel károg,

ne hessegesd el, csak legyél ott.

Mikor a kis, szépnek látszó pelyhekből

egyszer csak mázsa teher lesz, a testem megrogy,

ne emelj le semmit, csak legyél ott.

Mikor téged okollak, s bántalak a semmiért,

bocsásd nekem, s viszonzásra kérlek

ne keress okot, csak legyél ott.

mert ha este megjövök, van, hogy szorongok,

nem kell, hogy megértsd, csak engedj magadhoz,

hadd legyek ott.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk