Cigány származása miatt rúgták ki első munkahelyéről, ma az ENSZ-ben küzd a kisebbségek jogaiért
Ritával Dakarban, Szenegál fővárosában találkoztunk, és ha nem tudtam volna róla, hogy magyar, aligha találom ki magamtól: bőrszíne és hajviselete is simán „eladja” őt afrikainak.
Valódi gyökerei viszont sokkal különlegesebbek: édesapja Felvidékről áttelepített magyar, édesanyja pedig cigány származású.
Már kisiskolásként megtapasztalta az előítéleteket és a hátrányos megkülönböztetést, húszas évei elején pedig kapott egy ennél is nagyobb pofont. Ez azonban csak még elkötelezettebbé tette abban, hogy bizonyítson.
– A családi hátteredet alapul véve hogy kerültél az ENSZ és a nemzetközi diplomácia közelébe?
– Szekszárdról származom, és amikor anyukám bement a szülői értekezletre általános iskola nyolcadikban, azt mondták neki, hogy a kislánya menjen csak egy szakmunkásképzőbe vagy szakközépbe, maximum egy gyengébb gimnáziumra, de komoly továbbtanulásról ne is álmodjak. Enyhén szólva nem jósoltak nekem nagy jövőt. Anyukám elmondása szerint ezen én annyira feldühödtem, hogy direkt megnéztem a középiskolák listáját, kiválasztottam a legerősebbet – ez a pécsi Nagy Lajos Gimnázium volt –, és oda jelentkeztem.
Fel is vettek, szóval elkerültem Pécsre, érettségi után pedig a Pázmány jogi karára Budapestre. Ezalatt végig elkísért a külső szkepticizmus, tehát hogy hozzám hasonló háttérrel képes lehet-e valaki erre. Édesanyám vezetékneve Orsós, ami minden naplóban és a személyes iratban is szerepelt, így akaratomon kívül is eleve definiált engem. Ugyanakkor az ebből fakadó bizonyítási vágy is nagyon erős volt bennem.
Sokáig nem tudtam, mihez kezdjek magammal, a fordulópont azután jött el, hogy még az első Orbán-kormány idején bekerültem az Országimázs Központhoz. Szerződésben állt velük egy cég, akik a mi egyetemünkről toboroztak önkéntes segítőket állami ünnepekre. Főleg külföldi vendégeket kellett kísérgetnünk és információkat adni nekik, szórólapokat osztogatni, ilyesmi.
Én egészen addig csináltam, amíg az egyik főnököm ki nem rúgott: a titkárnőjén keresztül tudtam meg, hogy nem tudja felvállalni a származásomat ilyen magas politikai körökben. Ekkor döntöttem el véglegesen, hogy emberi jogokkal és kisebbségvédelemmel kell foglalkoznom.
– A cigány származásod, a szokások és hagyományok egyébként mennyire határozták meg a mindennapjaidat?
– Nem igazán, mert édesanyám intézetben nőtt fel, emiatt megvolt benne az, hogy eleve szakítani akart az egész kultúrával, hiszen csak rossz emlékei fűződtek hozzá. Már az is rengeteg időbe telt, hogy a felvidéki magyar származású édesapám családja elfogadja őt. A szüleimé volt egyébként az egyik első cigány-magyar vegyesházasság Szekszárdon, sőt talán az országban is. Akkoriban, a ’70-es években ez még messze nem volt megszokott, nagy port is vert fel helyben.
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy anyu nem szívesen mesélt nekem a gyökereinkről. Leginkább csak a szokásos sztereotípiákat tudtam, például azt, hogy tehetséges vagyok a zenében, táncban, éneklésben. Viszont mivel ez csupa pozitív dolog, még nagyobb pofonként éltem meg 21 évesen, hogy a parlamentben viszont nem dolgozhattam.
– Mihez kezdtél ezután a pofon után?
– Jelentkeztem az Európai Roma Jogok Központjába (angol rövidítéssel ERRC) Budapesten, négy évet töltöttem el itt. Majd 26 éves koromban úgy gondoltam, hogy a roma jogvédelem területén megszerzett tapasztalataimat más kisebbségek érdekében is kamatoztathatnám. Nagy szerencsémre azonnal bekerültem az ENSZ-be: először egy háromhetes gyakornoki ösztöndíjat nyertem el, és a jelek szerint elégedett volt velem a főnökség, mert visszahívtak szerződéssel. Genfben kezdtem el dolgozni, de úgy éreztem, hogy a kényelmes irodámban buborékban élek, ezért szerettem volna inkább terepen kipróbálni magam.
Először Szomáliába mentem ki egy alapítvánnyal, itt másfél évet töltöttem ifjúsági segítőként egy helyi civil szervezetben egyetlen külföldiként, mellette az egyik helyi egyetemen is tanítottam.
Innen jelentkeztem a bosznia-hercegovinai Szrebrenicába, a népirtás helyszínére, mert meg akartam érteni a bosnyák-szerb-horvát ellenségeskedés hátterét.