SIKERSZTORIK
A Rovatból

Egy 21. századi reneszánsz ember kaleidoszkópja – beszélgetés Márta Istvánnal

Szerzői esttel köszöntik a Magyar Zene Házában 70. születésnapja alkalmából az Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerzőt, a kapolcsi Művészetek Völgye megálmodóját. Zenéről, színházról és a fesztiválról is kérdeztük.


Itt ülünk egy nagyvárosi kávézóban egy alkotóval, akit ha összekötnének a magyar áramellátó hálózattal, nem kellene energiagondoktól tartanunk. A magyar művészeti élet reneszánsz emberével, a muzsikussal, zeneszerzővel, színházigazgatóval és nem utolsósorban a kapolcsi Művészetek Völgye megálmodójával, Márta Istvánnal beszélgetünk, akit október 11-én, 70. születésnapja alkalmából koncerttel köszöntenek a Magyar Zene Házában.

– Igazából metronómod már június 14-én elütötte a hetvenet, vagyis az Ikrek havában jöttél a világra. Az e jegyben születettekre mondják, hogy földön járók, racionálisak, de egyben szabad szelleműek és kreatívak is. Nagyon is rád illenek ezek a tulajdonságok.

– Rácz Zoltán, az Amadinda együttes vezetője tavaly emlékeztetett, hogy az idén 70 éves leszek, és ő vetette fel a szerzői est ötletét is. Ami a kettősséget illeti, én inkább azt érzem, hogy permanensen úton vagyok már gyerekkorom óta, amelyek ráadásul többirányúak is. Voltak köztük zsákutcák, de nem rogytam tőlük össze, tapasztalatoknak fogtam fel őket, és elkezdtem újabb és újabb dolgokat csinálni. Egy ilyen életpályán, ha elértem valamit, természetesen nemcsak az én érdemem, hanem azoké is, akikkel hosszabb-rövidebb időre találkoztam, dolgoztam, barátkoztam.

– Kezdve a rendkívül színes zenei világgal…

– Én akkoriban jártam a Konzervatóriumba, az 1970-es évek elején, amikor az egyébként nagyra becsült zeneszerzés tanárom azt mondta: „Pista, választanod kéne, vagy a beat-zene, vagy a komolyzene.” Mert akkor én már a Zé-Gé (Zenei Gimnázium) zenekarában játszottam Várkonyi Mátyással. Gitároztam, basszusoztam, zongoráztam, és amatőr együttesek alapítója is voltam. Közben pedig, mint afféle Iker, a másik énemmel elsajátítottam a klasszikus zeneszerzés alapjait. Ez idő tájt berántott magával a színház is. Szikora Jánossal és Szkárosi Endrével Brobo néven alakítottunk egy „független színházat”, amelyben nagyon kegyetlenek voltunk magunkhoz és a közönséghez is. Később a Thália Színházban, és a 25. Színházban már komolyabban részt vettem, mint zenész, zenei rendező. Dolgozhattam Kazimir Károllyal, Jancsó Miklóssal, részt vehettem kísérleteikben, és láttam, hogy léteznek az akkori konzervatívakon túl is színházak. A zenére visszatérve: volt a kortárs zenének egy „mainstream” irányzata, amelyet tanáraink is műveltek, többen egészen kiválóan. De közben megjelent a világban a „repetitív”, vagy „minimál” zene, ami főleg az egyetemisták, fiatal értelmiségiek között lett népszerű.

– Mindeközben várt az „éjszakai élet” is.

– Az akkori kevés „alternatív” hely egyike volt a Fiatal Művészek Klubja, ahol minden harmadik ember „megfigyelő” volt, de az a szellemi pezsgés, a filmesektől a költőkig hihetetlen volt. Itt a zenei szekciót vezettem. Talán az Egyetemi Színpad és a Közgáz Klub volt még hasonló. Szkárosival és Bernáth(y) Sándorral avantgard produkciókat csináltunk Budapesten, Szegeden, Miskolcon.

– „Mélyvízi életforma volt” – ahogy Cseh Tamás énekelte.

– Vele is sokszor „kereszteződtek” útjaink kezdve egészen a 25. Színháztól. Kísértem Tamást zongorán, én szerveztem 1990-ben az ő első erdélyi turnéját, majd a Kapolcson vettük fel az Új dalok című lemezét. Kevesen tudják, hogy egy kicsit az én kezem is benne volt abba, hogy újra összejöjjenek Bereményi Gézával. Berendeztem a házunk pajtáját hangstúdiónak. Géza az udvarunkon írta a verseket, és ha Tamásnak hajnali 1 órakor volt kedve felénekelni egy dalt, akkor bekapcsoltuk a felvevőt.

– A Zeneakadémián pedig megjelent egy fiatalember egy furcsa hangszerrel, egy tekerőlanttal.

– Mandel Róbertnek hívták, és felvetette, hogy csináljunk egy régizenei együttest. Így született meg a Mandel Quartet. Egy újabb út volt számomra a középkori, a reneszánsz és a korabarokk zene. Csembalóztam és ütőhangszereztem. Remek közösség is volt az együttes. A közönség számára is élvezhetően szólaltattuk meg a historikus zenéket, ráadásul bejárhattuk vele a fél világot. Többször is turnéztunk Európában, de voltunk Brazíliában, Mexikóban, az Egyesült Államokban, sőt, meghívtak bennünket 1985-ben a moszkvai Világifjúsági Találkozóra, de ott végül is nem léphettünk fel…

– 180-as csoport, Kronos Quartet, filmzenék, Hobo József Attila-estje... felsorolni is nehéz kalandozásaidat. Mi az, ami Téged megragad egy új dologban, és azt mondod rá, igen, vágjunk bele?

– Fontos, hogy kitől jön a felkérés. Fontos, hogy ismerjem az előadót, vagy az előadó csoportot. Ha volt rá lehetőségem, úgy dolgoztam, hogy együtt alakítsuk a művet. Így folyt a munka a 180-as csoportnál is. Mindig hagyok a kompozíciókban szabadságot, amely persze kockázatos is lehet. A Kronost először csak lemezekről ismertem, és egészen elképesztőnek tartottam azt a minőséget és dinamikát, amit produkáltak. Nagyra tartottam a kortárs zene melletti elkötelezettségüket. A megtisztelő felkérés után háromnegyed évig egy hangot nem tudtam leírni, mert bekattant, hogy „Beethoven, Mozart és Bartók után nem illik vonósnégyest írni.” Végül sikerült és sok kvartett játssza azóta is világszerte. Hobót ismertem, kedveltem, és bár a Hobo Blues Band egészen más stílus volt, Laci viszont rendkívül nyitott és annyira kitartó tud lenni a munkában, hogy nekiláttunk. A Magyarország messzire van című József Attila-lemezen van két olyan ütem, amely miatt be kellett őt zárnom a stúdióba és nem engedtem ki, amíg azt nem tudta elénekelni…

– Ugyanez az igényed a színházban is.

– Fontos volt a társulat, mert egy évadot kellett megkomponálnom a színészekre, dramaturgokra, rendezőkre. Egy színház működése is olyan, mint egy partitúra, csak nem hangokkal kell dolgozni. Tulajdonképpen egy fesztivál szervezésének is megvan a maga partitúrája: sokféle dolgot kell koordinálni, harmonizálni, hogy az egész egy kompozícióvá álljon össze.

– Ráadásul egy jó fesztivál egy folyamatosan mozgásban lévő mű.

– Én a Művészetek Völgyében azt vallottam: ha az egész rutinná és kényszeres gazdasági vállalkozássá válik, akkor abba kell hagyni. Ezért folyamatosan megkeserítettem a magam és kollégáim, barátaim életét, mert újabb és újabb ötletekkel jöttem elő és szinte lehetetlen megvalósíthatatlan dolgokat, álmokat valósítottunk meg. Sajnos az egykori „tettestársak”, ahogy Galkó Balázs mondta, egyre fogynak.

– A szerzői esten azért többen is ott lesznek.

– A Mandel Quartettel 15 éve nem játszottunk együtt. Vagy itt lesz Dés László, akivel 1984-ben készítettük Kapolcson a Támad a szél című lemezt. Emlékszem, Laci kérdezte, hogy hol a kotta? Este kimentünk a patakhoz, amelynek csobogására Laci élete egyik legszebb szólóját játszotta. Ugyanennél a lemeznél Török Ádámnak a monostorapáti fatelepnél a fűrészek adták az alapritmust. Cseh Tamást arra kértem, hogy menjen fel az evangélikus templom tornyába és ott énekeljen el egy zsoltárt, mi pedig alulról vettük puskamikrofonokkal. Ott állt a fél falu és nem értették, hogy miről van szó. Az egész lemez ilyen mozaikokból állt.

Mindezek szöges ellentétben álltak a Zeneakadémián tanultakkal. De azt sem tagadom meg.

Annak idején diplomamunkaként kellett írni Bach stílusában egy fúgát. Az egyik legnehezebb, legszigorúbb szabályú műfaj, amelyet a barokk szerzők anyanyelvi szinten tudtak. Nekünk, „korcs” utódoknak ez már nem ilyen egyszerű. Írtam egy kettős fúgát, amit alig tudtam elzongorázni. Meghívtam az estre Boros Misit, mert ő biztosan jobban eljátssza, de hogy tovább játsszunk az idővel, írtam neki hálából egy utójátékot hozzá.

– Színházi múltad is megérdemli, hogy felidézzük.

– A Zeneakadémiáról átjártam a Színművészeti Főiskolára és jó kapcsolatba kerültem a leendő színészekkel, rendezőkkel. Vizsgadarabokhoz írtam zenét Szikora Jánosnak, Ács Jánosnak, Csiszár Imrének. Mire mindannyian végeztünk, olyan erős szálak alakultak ki, amelyek később gyümölcsözőnek bizonyultak. Miattuk is dolgozhattam később az ország szinte minden színházában.

Igyekeztem tanulni;  nemcsak a színészeket figyeltem, hanem a díszletezőket, a színpadmestereket, a világosítókat is.Kezdtem magam nagyon otthon érezni a színházban, és bár színész nem akartam lenni, a rendezés viszont el kezdett érdekelni.

A Meczner János vezette Arany János Színház stúdiószínpadán megrendeztem két egyfelvonásost, egy Alekszander Blok-komédiát, és Federico García Lorca Don Perlinpimét, ráadásul dramaturgiailag összefűztem őket és a zenét is én írtam hozzá. Ezek után Balikó Tamás keresett meg Pécsről, aki hihetetlen bizalommal nagyszínpadot kínált nekem. Először a Kabaréra, majd a sikerre való tekintettel a következő évadban a Hegedűs a háztetőn-re kért fel. Amikor 1998-ban kiírták a pályázatot az Új Színházra, Ács János művészeti vezetővel együtt jelentkeztünk. Olyan nagyszerű színészeket sikerült szerződtetnem, s, mint például Gáspár Sándor, Bánsági Ildikó, Nagy-Kálózy Eszter, Ráckevei Anna, Hirtling István, Eperjes Károly. Tizenkét év alatt 99 bemutatót tartottunk, számos magyar darabot is műsorra tűztünk, helyet adtunk a hazatérő Halász Péter kísérleti színházának, de rendezett nálunk Szinetár Miklós és Vidnyánszky Attila is. Közben megjelentettem a színház épületének és társulatainak teljes történetét az 1907-ben nyílt Parisiana mulatótól az Új Színházig, amelynek megírására Gajdó Tamás színháztörténészt kértem fel.

– Kapolcsi „szerelmi történeted” lassan 40 éve tart. Mely pillanatok maradtak meg a legjobban a szívedben a Művészetek Völgyéből?

– 25 évig vezettem a nyitott, kísérletező fesztivált. Lehetetlen válogatni a több ezer, félig igaz, majd legendává is vált történetből. Ezek valóságos novellák, amiket meg kellene írni. A szenegáli táncosoktól a pándi nyugdíjas asszonyszínházon át Kocsis Zoltánig, Schilling Árpád Krétaköréig több ezer előadót léptettünk fel, és akkor nem beszéltem a képzőművészekről, azokról a szellemi körökről, akik csatlakoztak. Hobó, Cseh Tamás mindig velünk volt, a beregszászi Illyés Gyula Színház öt éven át talált otthonra Kapolcson. Emlékszem, amikor a kis Vidnyánszky hordozta a díszletelemeket a Gástya színpadunknál. Eljött a szardíniai Pinuccio Sciola zenélő szobraival, amelyeken koncerteztünk is. A vigándpetendi katolikus templomban adtuk elő Erik Satie Vexation című darabját, amely 24 óra hosszat tart. Engedélyt kértem rá Sanyi plébánostól, hogy nem túl frivol-e, de azt mondta rá, hogy ez egy meditációs zene, játszhatjuk persze. Tartottunk ökumenikus istentiszteleteket, alkalmat teremtettünk, hogy a különböző vallások hívei találkozzanak.

– És a számtalan helyszín…

– ...amit kitaláltam és el is neveztük őket, mint a Sédányt, a Malomsziget színpadot, a Kőfejtőt Öcsön, a Tókertet Petenden, a Klastrom színpadot Dörögdön …ezek az emlékek most már fent vannak a Molnár Ház emeleti archívumában, folyik a digitalizálás. Rengeteg filmfelvétel is készült. A Szent László gimnázium média szakosai három éven át videó-híradókat készítettek, az ő sajátos fiatal szemszögükből, ami egész más volt, mint ahogyan én láttam, vagy szerettem volna látni a fesztivált. És ott voltak a könyvek, kiadványok, a Völgyfutárból 72 szám jelent meg a print időszakban. A 2009-es leállás után megszüntettem a nagy helyszíneket, kitaláltam az udvaros szisztémát: egy-egy udvar egy előadóé és szellemi holdudvaráé lett. Palya Beát a Művészetek Hölgyévé neveztem ki, udvara reggeltől éjszakáig pörgött… És a közösségi élmények a faluban! Sok mindent megmutattunk a kreatív csapatunkkal, mindig beengedtük az új ötleteket, nem zárkóztunk el semmi elől, és tudtunk nevetni, még önmagunkon is.

Persze voltak akadályok, az időjárási viszontagságok - volt, hogy 8 napig 34 fok volt, máskor meg folyamatosan zuhogott az eső – nem volt infrastruktúra, de hihetetlen jókedvvel, akarattal, összefogva csináltuk az egészet. Volt, hogy a színpadmesterünk, aki nagyon erős ember volt, észrevette egy táncprodukció közben süllyed a színpad, és a vállával tartotta meg, mint egy modern Atlasz…

Egyszer a Klastrom színpadon a Merlin-kommandó előadása közben elment az áram az egész környéken. Bár az előadás hang és fény nélkül ment tovább, de 10 perc múlva visszajött az áram, de az egész környéken csak ott és miattunk! Máig nem tudjuk, hogy ki intézte el. Szerettek bennünket. Egyszer elkaptunk néhány jegyhamisító srácot, akiknek az lett a büntetésük, hogy nekik kellett a Völgyfutárt árulniuk. Nem sokkal később a tévében láttam, hogy Jegyhamisítók néven zenekart alapítottak... Én 2014-ben befejeztem az aktív szervezést, csináltam azóta több fesztivált, például Kapolcson a 9-14 éves fiataloknak szóló tehetségkutató-fejlesztő Kapolcska összművészeti tábort és kisfesztivált.

– Kapolcs részt vesz a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 programban. Máris elindult az Eger-víz patakművészeti Őrség…

– Amikor 1989. április 1-jén, a bolondok napján megalapítottuk a faluval a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egyletet, inkább a kultúra felé mentünk el. Mostanában azonban egyre többet foglalkozik az egyesület a tájőrzéssel. Éppen egy hete takarítottuk a patak körüli szemetet, ami a Művészetek Völgye során keletkezett. A patak nemcsak szimbolikusan, hanem ténylegesen is fontos meghatározó eleme a tájnak, 13 településen halad át Nagyvázsonytól Szigligetig. Én egész életemben élővíz-őrült voltam. Bárhol jártam a világon, mindenütt kerestem ezeket a vizeket. Ha lehetett, meg is fürödtem bennük. Ez már gyerekkoromban kezdődött a svábhegyi Mátyás király-forrással.

A patakművészeti őrség arról szól, hogy a művészet erejével hívjuk fel a figyelmet: miért fontos most és miért lesz fontos a jövőben az élő víz.

Jövőre lesz egy rendezvénysorozatunk Eger-víz Napok címen, amit elkezdünk tavasszal Nagyvázsonyban és ősszel befejezünk Szigligeten. Minden esemény a vízhez fog kötődni. Ezenkívül nyolc „land-art” kiállítást szervezünk, tájművészeti ösvényt hozunk létre. A Balaton-felvidék Nemzeti Park fotósa megörökíti a patak négy évszakát. Nemcsak a szépségeket, hanem az anomáliákat is. Lesz a programnak edukációs része is, három iskolában fogunk előadásokat tartani a helyi értékek megismeréséről és megőrzéséről. Csodálatos ez a környék és nagyon kell vigyázni, hogy ez az arculat, amit évszázadokon keresztül sikerült megtartani, ne vesszen el. És máris elindult számomra egy újabb út…

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Vett egy egyeurós házat nagyszülei szicíliai szülőfalujában, ma már százmilliót ér az álomotthona
Az amerikai nőnek azért kellett költenie a közművek nélküli kis lakra, de behozza a ráfordítást.


Több mint százmillió forint értékű álomházat varázsolt egy nő abból az egyeurós lakból, amelyet nagyszülei olasz falujában vásárolt - számolt be róla a Wales Online.

Meredith Tabbone értesült arról, hogy Szicíliában elhagyott házakat árvereznek el egy eurós induló árról annak érdekében, hogy felpezsdítsék az elnéptelenedett falu életét. A 43 éves chicagói pénzügyi tanácsadó kiszemelt Sambucában egy 1600-as években épült lakatlan házat, amely mindössze egyetlen helyiségből és pincéből állt, áram és vezetékes víz nélkül.

Egy euró volt a kikiáltási ár, de ő hasraütésszerűen felajánlott majdnem kétmillió forintnyi összeget, és hónapokkal később értesítették, hogy ő nyert.

Ezután megvette a szomszédos üres házat is, és mintegy 90 millió forintnyi összegből 46 hónap alatt kialakíttatott egy háromszáz négyzetméteres, négy hálószobás álomlakot. A tetőre külön költött, hogy az azbesztet környezetbarát módon távolíttassa el róla.

A pénzügyi tanácsadó úgy számol, hogy

a mintegy 100 millió forint értékű befektetés idén őszre, mire minden felújítás befejeződik, 130-170 millió forintot ér majd.

Meredith eleinte csak annyit tudott, hogy az apja egyik őse Szicíliából származott, majd miután beleásta magát abba, hogy hogyan szerezhetne olasz állampolgárságot, felfedezte, hogy dédapja az aprócska olasz faluban, Sambucában született. Ezután kezdte figyelni a faluról szóló híreket, és ma már az olasz állampolgársága is megvan.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
A Rovatból
Egyre több a tiny house itthon – bejött a Cápák között 2021-es évadában bemutatott ötlet
A Balaton északi partján is egyre több van a tiny house-okból, amik jogilag járművek, még rendszámuk is van, így Izer Norbert szerint az építési hatóság sem köthet bele a telepítésükbe.


Lakatos István ajánlotta fel a legtöbbet a Cápák között 2021-es évadában a Pop Tiny House tulajdonosának, Izer Norbertnek, aki azóta 40 millió forinttal növelte befektetését, és a cég megannyi boldog háztulajdonost tudhat maga mögött. Norberttel beszélgettünk, hogyan alakult a műsor óta az üzlet.

- Két évvel ezelőtt robbantak be a Cápák között című műsorban a tiny house-okkal, azóta sikerült mozgalmat csinálni az apró házakból?

- Már nagyjából mindenki tiny house mozgalomnak hívja ezt az egészet, de Magyarországon még nagyon gyerekcipőben jár. Inkább egy életérzés, és most tartunk ott, hogy akiket érdekelt ez a lakhatási forma, most kapják meg az első házaikat, tehát igazából majd pár év múlva lehetnek majd annyian, hogy érdemes a mozgalom kifejezést használni.

- Hol tartanak akkor a saját cégükkel?

- Én elkezdtem magamnak építeni, utána elkezdtem másoknak. A műsor óta megnyitottuk az üzemünket először Budapesten, majd Vácon. Itt 12 kollégával gyártjuk folyamatosan a házakat, egyszerre négy tiny house-on tudunk dolgozni, és most jelenleg úgy áll a dolog, hogy minden hónapban ki tudunk tolni egy házat. Ha nagyon megtoljuk, akkor kettőt is, és mindenki elégedett. Gyakorlatilag el tudjuk mondani, hogy elindítottuk a gyártást, és egyedüli cégként gyártunk tiny house-okat. Vannak próbálkozások, például mobil házasok próbáltak csinálni egy tiny house-t, de az még sem lett olyan, mint az igazi.

- Most eléggé magasan vannak az ingatlanárak, egy fiatal család gondolkodhat ebben esetleg alternatívaként?

- Akár azt is lehet, de ne gondoljuk, hogy 10 millió forintból kijöhet egy. Most például egy fiatal párnak csinálunk egy dupla házat. Ők majd két gyerekkel képzelik el benne az életüket, Győr mellett egy kis településen lesz majd, nem volt 100 milliójuk, de elköltenek telekre, meg tiny house-ra 50 milliót, és lesz egy 50 négyzetméter alapterületű házuk, egy pár 10 négyzetméteres galériával.

- Az alternatív építményeket nem igazán szeretik az önkormányzatok, például azzal érvelnek, hogy nem illik bele a településképbe. A modulházakat emiatt nem engedik sok helyen, mi a helyzet a tiny house-okkkal?

- Az a jó, hogy ez egy jármű, rendszáma van. Sok építési hatósággal szoktunk ezen vitatkozni. Nem igazán tudnak vele mit csinálni, mert jogilag jármű. Én mindig azt a példát szoktam ilyenkor hozni, hogyha egy sima Suzukival beállok a saját udvaromba és benne alszok, az oké? Mert a tiny house-nak is van rendszáma, biztosítása stb., így ha benne alszok, akkor mi a helyzet? Nem igazán korlátozhatják, mert akkor ennyi erővel senki sem állhatna be a saját udvarába a saját autójával. A Balaton északi partján például 33 település tartozik az északi régióhoz, ott már rakhatjuk le a házainkat, mert megértette az önkormányzat, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.

- Mennyi idő alatt gyártanak le egy tiny house-t?

- A megrendeléstől számítva 6-9 hónap kell, ha egyedit szeretnének. Ha típusházat, akkor még rövidebb idő alatt készül el. Most két gyártási sorunk van. Az egyikben egyedieket gyártunk, a másikban típusházakat. Két típusunk van, egy 6,6 és egy 7,7 méteres. Különböző méretben és különböző elrendezésben. Ezeket nagyjából három hónap alatt tudjuk legyártani.

- Ha már jármű a tiny house, van, aki kifejezetten utazni szeretne vele?

- Senki nem keresett meg még ezzel, inkább úgy keresik, hogy van egy telkük, és szeretnének rá valami lakható építményt. Például Vácon 40 millió forint egy építési telek, lehet venni viszont 8 millióért mezőgazdasági területet, ki kell vonatni művelési ágból, és még nagyobb is, több hely van, mint egy építési telken. Ha valaki tiny house-t szeretne rá, gyakorlatilag lesz egy teljesen új építésű háza. Minőségi alapanyagokkal dolgozunk, a szigetelőanyagok, az ablakok, mind-mind prémium minőségűek. Nem rakunk be például 10 ezer forintos, barkácsáruházban vásárolható WC-csészét. Itthon azért nem szeretnének utazni vele, mert nincs autójuk, amivel elhúzzák, nincsen jogosítványuk, mert ehhez E-kategória kell, és nincs rutinjuk, hogy egy ekkora szerelvénnyel elinduljanak.

- Ha valami elromlik, az ügyfél fordulhat Önökhöz szervizelést kérve?

- Természetesen. Rengeteg vendégház is gurult már ki például tőlünk, ezeknek az üzemeltetését és karbantartását is ők végzik. Viszont ha például elromlik a WC, akkor azt egy sima szerelő is meg tudja javítani. Ha komposzt WC van, és nem angol, ott csak egy tartály van, azt csak kimosni kell. De olyan WC is van, ami gázlánggal égeti el a végterméket, azt csak mi tudjuk szerelni, mert annyira speciális.

- Mennyiből jön ki egy tiny house?

- A mostani házaink ára 21 millió forint plusz áfától kezdődik. Vagyis ez az alternatíva nem a lakhatási válságot oldja meg, hanem azoknak lehet segítség, akik egy kisebb lakás helyett egy élhető, nagyobb méretű megoldásra vágynak ennyiért. Például Csepelen a szülők egy fiatal lánynak szeretnének külön lakrészt, de nem tudják a saját házukat tovább bővíteni, úgyhogy tiny house-zal oldják meg. Ez egy 20 négyzetméteres, valamint plusz 10-10 négyzetméteres kislakás, indulásnak tökéletes.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
A Yale-en fog továbbtanulni a 17 éves magyar fiú, akit több amerikai elitegyetemre is felvettek
A Princetont és a Columbiát kosarazta ki Szepesi Mór a New Haven-i egyetem kedvéért.


A Yale-t választotta Szepesi Mór, akit több amerikai topegyetemre, köztük a Columbiára és a Princetonra is felvettek, írja a Telex.

A Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola végzős diákjának május elsejéig kellett döntenie. A magyar diák a lapnak azt mondta, hogy végül egy megérzés miatt döntött a Yale mellett a Princeton kárára.

„A Yale-en nagyon jó lehetőség van arra, hogy aki alapképzésen tanul, az is akár Nobel-díjas professzorokkal tudjon személyesen konzultálni. A Columbián meg más nagyobb egyetemeken erre nincs feltétlen lehetőség, csak azoknak, akik már nem alapképzést végeznek. Másodszor, azt is néztem, hogy milyen külföldi program lehetőségek vannak, mert fél évet szeretnék eltölteni Ázsiában. A Yale-en van a legtöbb lehetőség különféle országokban, például Szingapúrban közgazdaságtant tanulni”

- indokolta döntését Szepesi Mór, aki úgy tudja, remek a közösségi élet a kampuszon.

„Amikor jelenlegi diákokkal beszéltem, egyértelművé vált, hogy ott a tanuláson kívül is rengeteg lehetőség van, amik miatt élvezetes lehet az elkövetkezendő négy év.”

A magyar fiatal már óvodás kora óta angolszász intézményekben tanult, alapító tag volt az iskolája vitaklubjában, önkénteskedett Szenegálban és évekig volt a diáktanács elnöke. A 17 éves Szepesi Mórnak meggyőződése, hogy a vitakultúrát fejleszteni kell hazánkban. Célja, hogy a külföldön megszerzett tudást hazahozza Magyarországra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Egyre népszerűbbek a kenderből épült házak, sőt, Veszprém mellett egy ovi is kenderből készült
Horesnyi Béla hét éve épít kenderházakat. Nyárády István pedig egy kenderjurtát tervezett. Mindketten hisznek a természetes építőanyagban, amely a bolygónak is jót tesz.
Belicza Bea - szmo.hu
2023. május 08.



A 93 éves szabolcsi édesanyám jól emlékszik arra az időre, amikor Magyarország kendernagyhatalom volt. Rengeteget dolgozott a növénnyel, örömmel mesélte, hogyan nyűtték vagyis gyűjtötték be, hogyan áztatták, szárították, tilolták vagyis törték, majd szőtték a kendert. Nagyon fiatal volt, de minden lépést imádott végezni. Ódákat zeng a végeredményről is, milyen tökéletes konyharuhák készültek, amit könnyű volt fehéríteni.

A kenderből születhetnek ruhák, cipők, kötelek, hálók, de tea, olaj, szappan és liszt is. Sőt ház is. Ez utóbbi a szívügye lett Nyárády Istvánnak, aki jurtát szeretne építeni kenderből.

Az ipari kender és a marihuána nem keverendő. Előbbi nem okoz bódultságot, egész más célra termelik, csak az utóbbi a pszichoaktív változat. Magyarország az első három helyen volt kender felhasználásában évtizedekkel ezelőtt, de a műanyag kiszorította. István szerint azonban most megkezdődött a kender reneszánsza. Azt mondja, a klímaválság miatt is jó az irány, mert gyógyítja a környezetét.

„A kender – termesztése alatt – a fáknál is több szén-dioxidot köt meg. Jó a talaj regenerálására is ott, ahol valami szennyező tevékenység, ipar volt.”

A kender magja, levele és a szára is hasznosítható. „Egyszer használatos evőeszközöktől a bioüzemanyagon keresztül a kötélig mindenre jó. Ruháknál tizedannyi víz kell hozzá, mint a pamut előállításához. Pár éve az autóipar is felfedezte, a BMW elektromos modelljeit kenderrel szigetelik” – sorolja.

István három évvel ezelőtt találkozott Horesnyi Bélával.

„Ő a kenderépítészet magyarországi apostola. Három éve találkoztunk egy természetes építőanyagokról szóló workshopon. Valahogy mindketten azonnal éreztük, hogy mi együtt fogunk dolgozni, együtt fogunk kenderjurtákat építeni” – meséli.

Horesnyi Béla hét éve épít kenderházakat. Körülbelül 5o létrejöttéhez volt köze, igaz volt, ahol csak betanította a kivitelezőket. Az egy- és kétszintes családi házakon kívül egy Veszprém melletti óvoda is kenderből készült.

Ahol él, Domaszéken építette az első két házat.

„Vettem egy építési telket, ahol lakom, direkt kenderházat terveztettünk oda, és úgy kerestünk rá vevőt, amikor már elkezdődött az építés. Találtunk is mindkettőre” – idézi Béla az indulást.

Tapasztalatok a második kenderházról

Olaszországban tanulta a kenderbeton készítés alapjait. Megvizsgált több természetes építőanyagot, de ez a növény lobbanta fel a szerelmet. Béla azt emeli ki, hogy ez a fajta ház tisztítja a levegőt.

„A kenderbeton egy karbonnegatív építőanyag, tehát sokkal több szén-dioxidot köt meg, mint amennyit előállításakor elhasznál. Kizárólag természetes anyagok vannak benne. A felhasznált mész ráadásul vírus- és baktériumölő.

Egyetlen negatívuma van, hogy hosszú a száradása. Egy 10 centis falnak egy hónap kell, ami azt jelenti, hogy 50 centinél 5-6 hónappal kell számolni” – magyarázza Béla.

István szerint alapvetően mérgek között élünk.

„A beteg ház szindróma arról szól, hogy az építőipar manapság olyan anyagokat is használ, amelyektől sokan allergiásak lehetnek, megbetegszenek. A kenderbetonból készült ház viszont természetes. Ráadásul az ökológiai lábnyom is mellette szól” – magyarázza.

Nyárády István

Rengeteg időt fordított a kenderjurták megtervezésére, de szükség van még segítőkre. Nem is riad vissza, hogy megszólítson bárkit. Legutóbb az Egyesült Arab Emírségek emírjének írt és

nevezett a világ legkomolyabb szén-dioxid-csökkentő versenyére (XPRIZE Carbon Removal), amelyet Elon Musk indított.

„Ehhez fel kellene építeni őszig egy 90 négyzetméteres kenderházat. Ez inspirálna másokat is, hogy akár önállóan vagy együttműködésben termesszenek és építsenek. Ehhez kellene egy mecénás vagy több kisebb támogató. Megvan a terv, itt van Horesnyi Béla, és van egy lelkes ácsunk is.”

Az építést így foglalta össze:

„Kell egy stabil alap, rá egy faszerkezet, ami LEGO-szerűen összeállítható, utána jöhet a kenderezés. Egy zsaluzatot kell összerakni, abba kell tölteni a kendermasszát, és tömöríteni egy fakalapács-szerű eszközzel. A kenderbeton a szár belsejének az aprítéka, a törek egy meszes adalékkal és vízzel keverve. Idővel, szén-dioxid megkötésével szilárdul betonkeménnyé."

Béla szerint hét éve jóval drágább volt a kender. Az építkezéshez kénytelenek voltak engedni a nyereségből.  Időközben azonban a kender egyre olcsóbbnak számít.

„Ahogy a Covid után drasztikusan emelkedett minden más építőanyag ára, a kenderé nem annyira, így most olcsóbban lehet építeni, mint egy téglaházat. Mi 600 ezer forintot kérünk egy négyzetméterért, de téglaháznál ez 750-800 ezer forint is lehet.”

– mondja Béla.

Az István által megálmodott, kilencven négyzetméteres jurtához körülbelül 50 millió forint kellene.

Béla az alapanyag nagyüzemű termesztését és feldolgozását is fontolgatja. „50-100 hektáron kellene indulnia. Ez körülbelül 300 millió forintba kerülne. Aztán lehetne ehhez egy részvénytársaság. A befektetőknek három-négy év alatt térülne meg a befizetett összeg."

Szerinte

200 hektáron lehetne 100 családi háznak az alapanyagát előállítani.

Aztán a kender egyéb részeit kötelekhez, ruhákhoz és hőszigetelő paplanhoz is használhatnák.

„Így vissza lehetne hozni Magyarországra a kendert, a gazdáknak teljesen mindegy mit termelnek. Ők azt mondták, azzal foglalkoznak, ami megéri" - mondja Béla.

István nemcsak az alapanyaghoz ragaszkodik, hanem jurtája esetében a kör formához is. Azt mondja, ennek oka van: az összefogást szimbolizálja.

„Összeomlott a világ körülöttem. A feleségem azt kérte, költözzünk külön, mert kiüresedett a házasságunk. Munkában is törés volt, egy angol cégnek vállalt megbízatásom véget ért, és egyébként is nagyon untam már az informatikát. Esztergomban egy zen templom apátjához mentem be tanácsot kérni” – meséli István.

A templom volt ezután az otthona négy évig. Azt mondja, az ott tanult belső munkának hála, békében, de külön nevelik gyermeküket.

„A kör nekem az összefogást jelenti. Arra számítok, hogy valamilyen formában együtt összehozzuk ezt a projektet. Részletek és fotók a honlapomon vannak. A jurta nekem a családi kört is jelenti. Azt szeretném, ha 8 éves fiamnak mielőbb megteremthetnék egy olyan otthont, ahol családban élhet.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk