Egyre több a tiny house itthon – bejött a Cápák között 2021-es évadában bemutatott ötlet

Több mint százmillió forint értékű álomházat varázsolt egy nő abból az egyeurós lakból, amelyet nagyszülei olasz falujában vásárolt - számolt be róla a Wales Online.

Meredith Tabbone értesült arról, hogy Szicíliában elhagyott házakat árvereznek el egy eurós induló árról annak érdekében, hogy felpezsdítsék az elnéptelenedett falu életét. A 43 éves chicagói pénzügyi tanácsadó kiszemelt Sambucában egy 1600-as években épült lakatlan házat, amely mindössze egyetlen helyiségből és pincéből állt, áram és vezetékes víz nélkül.

Ezután megvette a szomszédos üres házat is, és mintegy 90 millió forintnyi összegből 46 hónap alatt kialakíttatott egy háromszáz négyzetméteres, négy hálószobás álomlakot. A tetőre külön költött, hogy az azbesztet környezetbarát módon távolíttassa el róla.

A pénzügyi tanácsadó úgy számol, hogy

Meredith eleinte csak annyit tudott, hogy az apja egyik őse Szicíliából származott, majd miután beleásta magát abba, hogy hogyan szerezhetne olasz állampolgárságot, felfedezte, hogy dédapja az aprócska olasz faluban, Sambucában született. Ezután kezdte figyelni a faluról szóló híreket, és ma már az olasz állampolgársága is megvan.

A Yale-t választotta Szepesi Mór, akit több amerikai topegyetemre, köztük a Columbiára és a Princetonra is felvettek, írja a Telex.

A Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola végzős diákjának május elsejéig kellett döntenie. A magyar diák a lapnak azt mondta, hogy végül egy megérzés miatt döntött a Yale mellett a Princeton kárára.

- indokolta döntését Szepesi Mór, aki úgy tudja, remek a közösségi élet a kampuszon.

„Amikor jelenlegi diákokkal beszéltem, egyértelművé vált, hogy ott a tanuláson kívül is rengeteg lehetőség van, amik miatt élvezetes lehet az elkövetkezendő négy év.”

A magyar fiatal már óvodás kora óta angolszász intézményekben tanult, alapító tag volt az iskolája vitaklubjában, önkénteskedett Szenegálban és évekig volt a diáktanács elnöke. A 17 éves Szepesi Mórnak meggyőződése, hogy a vitakultúrát fejleszteni kell hazánkban. Célja, hogy a külföldön megszerzett tudást hazahozza Magyarországra.

A 93 éves szabolcsi édesanyám jól emlékszik arra az időre, amikor Magyarország kendernagyhatalom volt. Rengeteget dolgozott a növénnyel, örömmel mesélte, hogyan nyűtték vagyis gyűjtötték be, hogyan áztatták, szárították, tilolták vagyis törték, majd szőtték a kendert. Nagyon fiatal volt, de minden lépést imádott végezni. Ódákat zeng a végeredményről is, milyen tökéletes konyharuhák készültek, amit könnyű volt fehéríteni.

A kenderből születhetnek ruhák, cipők, kötelek, hálók, de tea, olaj, szappan és liszt is. Sőt ház is. Ez utóbbi a szívügye lett Nyárády Istvánnak, aki jurtát szeretne építeni kenderből.

Az ipari kender és a marihuána nem keverendő. Előbbi nem okoz bódultságot, egész más célra termelik, csak az utóbbi a pszichoaktív változat. Magyarország az első három helyen volt kender felhasználásában évtizedekkel ezelőtt, de a műanyag kiszorította. István szerint azonban most megkezdődött a kender reneszánsza. Azt mondja, a klímaválság miatt is jó az irány, mert gyógyítja a környezetét.

A kender magja, levele és a szára is hasznosítható. „Egyszer használatos evőeszközöktől a bioüzemanyagon keresztül a kötélig mindenre jó. Ruháknál tizedannyi víz kell hozzá, mint a pamut előállításához. Pár éve az autóipar is felfedezte, a BMW elektromos modelljeit kenderrel szigetelik” – sorolja.

István három évvel ezelőtt találkozott Horesnyi Bélával.

„Ő a kenderépítészet magyarországi apostola. Három éve találkoztunk egy természetes építőanyagokról szóló workshopon. Valahogy mindketten azonnal éreztük, hogy mi együtt fogunk dolgozni, együtt fogunk kenderjurtákat építeni” – meséli.

Horesnyi Béla hét éve épít kenderházakat. Körülbelül 5o létrejöttéhez volt köze, igaz volt, ahol csak betanította a kivitelezőket. Az egy- és kétszintes családi házakon kívül egy Veszprém melletti óvoda is kenderből készült.

Ahol él, Domaszéken építette az első két házat.

„Vettem egy építési telket, ahol lakom, direkt kenderházat terveztettünk oda, és úgy kerestünk rá vevőt, amikor már elkezdődött az építés. Találtunk is mindkettőre” – idézi Béla az indulást.

Olaszországban tanulta a kenderbeton készítés alapjait. Megvizsgált több természetes építőanyagot, de ez a növény lobbanta fel a szerelmet. Béla azt emeli ki, hogy ez a fajta ház tisztítja a levegőt.

Egyetlen negatívuma van, hogy hosszú a száradása. Egy 10 centis falnak egy hónap kell, ami azt jelenti, hogy 50 centinél 5-6 hónappal kell számolni” – magyarázza Béla.

István szerint alapvetően mérgek között élünk.

„A beteg ház szindróma arról szól, hogy az építőipar manapság olyan anyagokat is használ, amelyektől sokan allergiásak lehetnek, megbetegszenek. A kenderbetonból készült ház viszont természetes. Ráadásul az ökológiai lábnyom is mellette szól” – magyarázza.

Rengeteg időt fordított a kenderjurták megtervezésére, de szükség van még segítőkre. Nem is riad vissza, hogy megszólítson bárkit. Legutóbb az Egyesült Arab Emírségek emírjének írt és

„Ehhez fel kellene építeni őszig egy 90 négyzetméteres kenderházat. Ez inspirálna másokat is, hogy akár önállóan vagy együttműködésben termesszenek és építsenek. Ehhez kellene egy mecénás vagy több kisebb támogató. Megvan a terv, itt van Horesnyi Béla, és van egy lelkes ácsunk is.”

Az építést így foglalta össze:

„Kell egy stabil alap, rá egy faszerkezet, ami LEGO-szerűen összeállítható, utána jöhet a kenderezés. Egy zsaluzatot kell összerakni, abba kell tölteni a kendermasszát, és tömöríteni egy fakalapács-szerű eszközzel. A kenderbeton a szár belsejének az aprítéka, a törek egy meszes adalékkal és vízzel keverve. Idővel, szén-dioxid megkötésével szilárdul betonkeménnyé."

Béla szerint hét éve jóval drágább volt a kender. Az építkezéshez kénytelenek voltak engedni a nyereségből.  Időközben azonban a kender egyre olcsóbbnak számít.

– mondja Béla.

Az István által megálmodott, kilencven négyzetméteres jurtához körülbelül 50 millió forint kellene.

Béla az alapanyag nagyüzemű termesztését és feldolgozását is fontolgatja. „50-100 hektáron kellene indulnia. Ez körülbelül 300 millió forintba kerülne. Aztán lehetne ehhez egy részvénytársaság. A befektetőknek három-négy év alatt térülne meg a befizetett összeg."

Szerinte

Aztán a kender egyéb részeit kötelekhez, ruhákhoz és hőszigetelő paplanhoz is használhatnák.

„Így vissza lehetne hozni Magyarországra a kendert, a gazdáknak teljesen mindegy mit termelnek. Ők azt mondták, azzal foglalkoznak, ami megéri" - mondja Béla.

István nemcsak az alapanyaghoz ragaszkodik, hanem jurtája esetében a kör formához is. Azt mondja, ennek oka van: az összefogást szimbolizálja.

„Összeomlott a világ körülöttem. A feleségem azt kérte, költözzünk külön, mert kiüresedett a házasságunk. Munkában is törés volt, egy angol cégnek vállalt megbízatásom véget ért, és egyébként is nagyon untam már az informatikát. Esztergomban egy zen templom apátjához mentem be tanácsot kérni” – meséli István.

A templom volt ezután az otthona négy évig. Azt mondja, az ott tanult belső munkának hála, békében, de külön nevelik gyermeküket.

„A kör nekem az összefogást jelenti. Arra számítok, hogy valamilyen formában együtt összehozzuk ezt a projektet. Részletek és fotók a honlapomon vannak. A jurta nekem a családi kört is jelenti. Azt szeretném, ha 8 éves fiamnak mielőbb megteremthetnék egy olyan otthont, ahol családban élhet.”

A Cápák között első évadának egyik legnagyobb sikersztorija volt a minőségi, egyedi és kézzel készített, kézműves nyalókákat és cukorkákat gyártó The Lollipop Manufactury bemutatkozása. Az akkor még Nauty Lollipop néven futó vállalkozásba három cápa: Moldován András, Balogh Levente és Fehér Gyula is beszállt, a cég 30 százalékáért 50 millió Ft-ot adtak. Moldován András dolgozott a legtöbbet a csapattal. Azóta sok minden történt, ma már egyik cápa sincs a tulajdonosok között, a sikertörténet azonban folytatódott. A Lollipop Manufactury már számos európai országban van jelen, és megrendelői közé tartozik a párizsi Disneyland is.

Olyan innovatív megoldásokkal is előálltak, mint a cukormentes vagy épp az egyedi nyalókák, amiknél a formát, a színt és az ízt is a megrendelő egyedi igényeire szabják. Préselt nyalókáikra pedig a mai napig kézzel festik fel a mintákat. A cég vezetőjével, Foltin Andrással beszélgettünk.

– Miért éppen nyalóka? Ennyire meghatározó volt gyermekkorában ez az édesség?

– Szerettem a nyalókát, de prózaibb ok vezetett idáig. Édesapámnak volt egy élelmiszerimport-cége, amit 1989-ben alapított. Családi vállalkozásként működtünk. Elvégeztem az egyetemet, és én is beálltam a sorba. Akkor fogalmazodott meg bennem, hogy nemcsak élelmiszer-kereskedelemmel kellene foglakoznunk, hanem gyártással is. Kapóra jött, hogy volt egy eladó nyalókagyár. Ekkor 2014-et írtunk, megvásároltuk, és én lettem ennek a projektnek a felelőse. A generációváltással a családon belül volt egy kis nézeteltérésünk, ami miatt kiváltam a családi vállalkozásból. Ez 2018-ban történt. Ekkor jelentkeztünk a Cápák között című műsorba, onnan jöttek a befektetők, és akkor lettünk ismertebbek az országban.

– Miben más az önök koncpeciója, mint a konkurenseké?

– Azt már a kezdetekkor láttuk, hogy a hazai piac nagyon kicsi és szűk. Rájöttünk, hogy egy komplett üzemet ez a piac nem tud eltartani. Emiatt az exportot állítottuk fókuszba.

éppen ezért nagyon sok kiállításra jártunk a kontinensen belül. Szép lassan haladtunk, és fokról fokra jöttek össze a külföldi szerződések, de lassú folyamat volt. Tőkeigényes céget hoztunk létre.

– Számtalan különleges terméket gyártanak. Van például egyedi a nyalókájuk is, az miben más, mint a többi?

– Van egy egyedi technológiánk. A nyalókákra bármelyik cég logóját rá tudjuk nyomtatni. A formázásban is rugalmasak vagyunk. Az egyediség miatt még nagyobb lesz a hozzáadott érték. Nem egy FMCG termékként tekintettünk a nyalókákra, tehát nem az volt a célunk, hogy minél olcsóbban, minél nagyobb tömeget szólítsunk meg, hanem

Nagyon sok tervezéssel, ötleteléssel, kreatív energiával vágtunk és vágunk bele a munkába. Itt számít, hogy a piacon kinek vannak jobb munkatársai. A külföldi konkurensekkel szemben csak úgy maradhatunk versenyben, ha nem a tömeggyártásra, hanem a minőségre törekszünk.

– Melyek a legkelendőbb nyalókák?

– Attól függ. Kettéválasztanám a dolgot. Az egyik cél az élmény megteremtése. Hol találkozhatunk nyalókákkal? Búcsúban, vidám- és élményparkokban, ahol nagyon szép ajándék lehet a termék.

A másik típus a maximum 30 grammos nyalóka, amelyeket az áruházakban, a kasszapultoknál lehet megvásárolni. Ebben az esetben sokkal inkább a fogyasztáson van a hangsúly.

– Ha már élményt említette, többek között Párizsban, a Disneylandben is megvásárolhatók az önök nyalókái. Nehéz volt bekerülni?

– A kulcs az általam sokat emlegetett magas hozzáadott értékű termék. Ebből a szempontból Magyarország nincs nehéz helyzetben, mert ehhez nem feltétlen kell tőke, csak kreativitás. Meg kellett találni  az exportpartnereket, és azt a piaci  rést, amire a partnereknek szükségük van. Időigényes, de beérett a kitartásunk gyümölcse.

– Van kedvence?

– Azt le kell szögeznem, hogy a szépséget és az ötletességet adja el az ember. Azzal mindenki tisztában van, ez egy kemény cukorka, dehogy egy ilyen egyszerű termékből hogyan lehet nívósabbat, szebbet előállítani, az kihívás. Nem feltétlen élelmiszerként tekintünk rá. De hogy ne kerüljem ki a kérdést,

Az ötlet az egyik munkatársam fejéből pattant ki. A kézműves készítés során elkezdte körbe-körbe tekerni az alapanyagot. Rájött, hogy ez mennyire jópofa, és a végén csodaszép rózsaformája lett. Mindannyiunknak nagyon tetszett, be is emeltük a gyártásba, és napjainkban egyre több fogy belőle.

– Nagyon tudatosak, ahol az egészségre is figyelnek, hiszen ha az önök nyalókáiról beszélünk, akkor nem a '70-es, '80-as évek jutnak eszünkbe, amikor szüleink azon izgultak, hogy vajon hány szuvas fogunk lesz a pálcikás édesség miatt. Mit jelent az, hogy egészséges nyalóka?

– Első hallásra fura, de vannak nagyon jó cukorpótló anyagok, mint például az izomolt, amellyel dolgozunk.

Nagyon jól formázható, kiváló tulajdonságai vannak. A cukormentes nyalókák iránt is egyre nagyobb a kereslet. Évről-évre többet adunk el belőle, de azért a cukros nyalókák hasítják ki a legnagyobb részt a forgalomból.

– Hova lehet tovább fejlődni?

– Jelen pillanatban arra törekszünk, hogy legyenek saját brandjeink. Ezekbe fektetünk be. Disneylandet tekintve, ott bérgyártást végzünk. Most vettünk licenszjogokat például a Universaltól. Ezeket a termékeket pár hónap múlva dobjuk piacra, amelyeknél az élményérték növelésre törekszünk. Számtalan ötletünk van, ez az, ami jellemző a cégünkre.

– Mindenki véleménye számít?

– Én remélem, hogy igen. Nagyon jó összeszokott társaságunk van. Ez elengedhetetlen egy ilyen üzemben, ahol kézműves gyártás zajlik. A legfontosabb, hogy a munkatársak mennyire tudnak összedolgozni. Nálunk nem gépek vannak, az egyik ember besegít a másiknak, ha ő az adott napon épp nincs formában. A jó munkaközösség a siker kulcsa.

– Vannak gyermekei?

– Van három fiam.

- És szeretik a nyalókát?

– Természetesen szeretik.

– Őket is bevonja a tesztelésbe?

– Hogyne! Viszont nem arra fókuszálunk, hogy a gyerekeket "megvegyük". Nekünk a szülőt kell meggyőznünk, hogy a termékünk prémium minőségű, nem tartalmaz mesterséges összetevőket, és ennek köszönhetően minket válasszanak.