Borics Ádám: „A küzdősportban az a legszebb, hogy a tanulás soha nem ér véget”
Véres küzdelem a rácsok között. Akik nincsenek képben a nálunk ketrecharcnak nevezett MMA-val, valami ilyesmit gondolnak erről a sportról. „Azt hiszik, itt egyáltalán nincsenek szabályok és bármi megengedett a játékosok számára” - mondja Borics Ádám, a magyar MMA legmagasabban rangsorolt harcosa
„Nem életre halálra megy a küzdelem, ez nem olyan, mint egy Jean Claude Van Damme film, amelyben szó szerint ketrecbe zárnak két embert, és csak az egyik jön ki élve.”
Ezzel szemben az MMA az egyik leggyorsabban fejlődő sportág Amerikában, hatalmas üzlet. A játékosokra ugyanúgy szabályok vonatkoznak, mint más sportágakban, itt is van menetidő, bíró, mint a bokszban, és nem tehetnek meg bármit a ringben.
A 25 éves Borics Ádám jelenleg a világ második legnagyobb MMA-szervezetében, a Bellatorban sportol. Az alig kétezres Sirokról indult, és ma Miamiban bunyózik. Júniusban a New York-i Madison Square Gardenben legyőzte a küzdősport egyik ismert figuráját, Aaron Picót. Az egész ország Borics Ádámról beszélt napokig.
Hogyan jutott el idáig? És hogyan dolgozik azon, hogy továbbra is bizonyítson? Erről beszélgettünk.
„Mindig is szerettem volna valamilyen küzdősportot űzni, csakhogy Sirokon, ahol felnőttem, nem volt erre lehetőségem. 16 évesen kezdtem a thai bokszot, és ez egyenes út volt az MMA-hoz. Nem szeretem annyira a ketrecharc kifejezést, bár tudom, hogy Magyarországon sokan így hívják. Az MMA ugyanis egy összetett, kevert harcművészet, ami mára új sportággá nőtte ki magát.
Én akartam lenni a küzdősportok öttusázója – bár az MMA-nak nálunk még nincsen olyan hagyománya, mint Amerikában. Egyes küzdősportokban, például a birkózásban kiválóak a magyarok, de az MMA még nem olyan elterjedt.”
És meddig lehet eljutni ebben a küzdősportban Magyarországon? A határ a csillagos ég Borics Ádám szerint, ezt az ő példája is ezt bizonyítja. Azt azonban hozzáteszi, hogy a komolyabb tréninghez neki is el kellett mennie Magyarországról, elsősorban azért, mert az MMA-hoz nem áll rendelkezésre megfelelő számú edzőpartner, nincsenek profi harcosok, akikkel gyakorolni és fejlődni lehet. Bár ő is Európa legjobb szervezeteiben verekedett, mielőtt kijutott Miamiba, ehhez kemény munkára vot szükség. Azt mondja magáról, hogy a sportban maximalista.
„A küzdősportban az a legszebb, hogy a tanulás soha nem ér véget”
– árulja el Borics Ádám. „Olyan nincsen, hogy már mindent tudok, mert mindig akad majd egy birkózó vagy bokszoló, aki mutatni tud nekem valami újat.”
Amikor arról kérdezem, kik a példaképei, ha vannak egyáltalán, akkor azt feleli, nincsenek. „De azért vannak olyan bunyósok, akiknek tetszik a technikája, és kedvelem azokat, akik a sikereik, eredményeik ellenére önmaguk maradnak, és nem válnak szimpla showmenekké, akik csak a közönséget szórakoztatják a mérlegeléseken vagy a sajtótájékoztatókon.
Nem másoknak, hanem mindig magamnak szeretnék megfelelni, és ez a legnehezebb. Valószínűleg azért tartok ott, ahol, mert soha nem érzem azt, hogy hátra lehet dőlni, hogy 'na, én mindent megtettem a felkészülés során', hanem egyre többet akarok.”
Hogyan lehet felkészülni a mérkőzésekre? Milyen speciális tippek segítenek Borics Ádámnak abban, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa?
Szerinte minél előbb tudja meg valaki, mikor lesz a következő meccse, annál jobb. Rendszerint 6-8-10 hétig tart a felkészülési időszak, attól függően, ki milyen állapotban van. Az egyik legfontosabb számára a táplálkozás, a másik az alvás. A napjai ilyenkor gyakorlatilag abból állnak, hogy eszik, edz és alszik. Központi kérdés az is, hogy mennyire egészséges amit elfogyaszt. Annyira, hogy felkészülési időszakban még egy cukros üdítőt sem gurít le.
Amióta kiköltözött Amerikába, és profi sportolóvá vált, az életmódján is változtatott, most egész évben próbálja tartani magát az egészséges étrendhez. Elképzelhetetlen számára, hogy a felkészülési időben akár csak kis mennyiségű alkoholt igyon vagy bulizzon, mert az szerinte csak a teljesítményét rontaná, sőt, ilyenkor még azokat a helyeket is kerüli, ahol dohányoznak, nehogy kárt okozzon neki a cigifüst.
„Ebben is maximalista vagyok és nagyon odateszem magam. Ezért is szeretném, ha az emberek jobban megismernék a küzdősportot, nem csupán szimpla verekedésként tekintenének rá, hanem azt is látnák, micsoda komoly taktikai felkészüléssel jár egy-egy mérkőzés. Mi sportolók vagyunk, és a kevert harcművészethez komoly állóképesség kell.”