A kőbányai kísértetház végnapjai
Ezt a hatalmas létesítményt szemelte ki Szent Józsefről nevezett Mária Terézia Anya, eredeti nevén Anna Mária Tauscher (1855-1938), aki 1891. augusztus 2-án alapította meg a Karmelita rendet Berlinben. Életét arra tette fel, hogy segítsen az elesetteknek, és hogy beutazva a világot, minél több helyen idős-és gyermekotthonokat, árvaházakat alapítson.
1907 nyarán Mária Terézia anya Franciaországba készült, de útját elhalasztotta a budapesti karmelita kolostor építőjének, Soós Istvánnak meghívására, akinek nagyon megtetszett a Karmelita rend munkája, és úgy gondolta, hogy hazánkban is nagy szükség lenne hasonló otthonokra.
Szent Józsefről nevezett Mária-Terézia anya (1855-1938)
A Karmelita rend alapítója 1907. augusztus 1-én érkezett Budapestre kísérőivel, de senki nem vár rájuk, mert Soós Istvánnak el kellett utaznia, ezért az iskolanővérek fogadták be őket. Mária-Terézia anyát megdöbbentette a fővárosban tapasztalt nagy nyomorúság, de nem volt vesztegetni való idejük, nekiláttak a munkához, megalapították Magyarországon is a Karmelita rendet, és újsághirdetés révén több épületet is megnéztek, amely leginkább megfelelő lenne zárdának. Így jutottak el a Maglódi út 125-höz.
1908. január 19-et írtak. Mária-Terézia anya egy nővérrel fölszállt a villamosra, hogy megtekintse a hirdetésben talált Maglódi úti villát. Vagy egy órányi utazás után kezdtek nyugtalankodni, hogy talán nem jó felé utaznak. Az éppen velük szemben ülő úr volt a tulajdonos. Miután mondták, hogy melyik házat keresik, ő megnyugtatta őket: "Oda utazom én is, úgyhogy nyugodtak lehetnek a hölgyek."
Szép nagy kertes villa volt, a kert mögött kis park és egy nagy konyhakert. A ház túlságosan luxusigényűnek tűnt egy zárda számára, ezért azt mondta, hogy még gondolkodik. Miután azonban a X. kerülethez tartozó külvárosnak a legjobb ismerője másodszor is ide vezette, nagyon megdöbbent az Alapítóanya, és azt kérdezte magától: "talán mégiscsak ezt a birtokot választotta nekünk, jobban mondva az ő lakásául a jó Isten?"
Júliusban vált szabaddá a villa. Sajnos a nagy szegénység, amellyel állandóan küszködtek, nem tette lehetővé, hogy gyermekotthont és kápolnát építsenek, amire pedig nagy szükség lett volna. Tizenhat évig a villaépület jó magas, levegős szobái voltak a gyermekek nappali és hálószobái.
Elérkezett az 1919. esztendő, a forradalom vihara söpört végig Magyarországon, s főleg Budapesten. A nővérek sziklaszilárdan helytálltak hitükért és gyermekeikért, és Istenben bízva kitartottak. Mint megtudták, nevük fölkerült a halálraítéltek listájára, de néhány nappal az ítélet végrehajtása előtt véget ért a forradalom. Az elkövetkezendő években a Karmelita rend nem vallott kudarcot: gyűltek az adományok, sorba nyíltak az óvodák, iskolák és az árvaházak. A Maglódi úti zárda mellett felépült egy kápolna is.
A boldog békeidőknek azonban hamar vége szakadt: kitört a második világháború. A nővérek minden tőlük telhetőt megtettek a sebesültekért, és az árván maradt, éhező gyerekekért. 1944-ben több száz, a deportálások elől menekülő zsidó családot bújtattak el a Maglódi úti villaépületben, hely hiányában pedig az itt lakó gyerekeket vidékre szállították.
A háború befejezése után, 1948-ban, a szovjet megszállás idején, az egyházi intézményeket elkezdték államosítani. A gyermekeket szétosztották más otthonokba, a nővéreket elküldték, a zárdaépületet pedig az akkori vallásellenes politikai vezetés kisajátította. A Maglódi út 125. alatt lévő Szent József otthonban 1949. november 16-án jelent meg kilenc személy az akkori Igazságügy minisztérium megbízatásából. November 17-en már kiküldték az új személyzetet, mondván, az apácák munkája kifogástalan, de nézeteik 200 évesek.
1950. január 29-én mínusz 20 fokos hidegben, nyitott teherautón költöztették ki őket. Pestszenterzsébeten 80 fiúgyermeket már elvettek a nővérektől, ők azonban nem féltek, mert tudták, az Úristen velük van. A Karmelita rend napjainkban is működik, kolostori életüket ma Gyenesdiáson folytatják.
Az egykori egyházi épületet 1951-ben az Igazságügyi Minisztérium kapta meg abból a célból, hogy ott a személyzet teljes képzési és továbbképzési igényeit kielégítő oktatási intézményt létesítsen. Itt alakult meg aztán 1951 végén a Büntetés-végrehajtási Központi Kiképző Iskola. Az 50-es évek végén került az épület homlokzatára egy kőből faragott Kádár címer is.
Egy volt börtönőr így emlékszik vissza a tanuló az akkori időkre:
"Igen, Budapesten a Maglódi út 125. szám alatt, egy volt apácazárdában képeztek ki minket. 3 hónap alatt ismerkedtünk meg a börtönőri tudománnyal. Egy gyakorlati napon egy akasztást is végig kellett néznünk. Az elítélt az utolsó szó jogán csak annyit mondott: Ti is jöttök utánam!”
A Magyar Helsinki Bizottság 2006-os jelentéséből kiderül, hogy a Büntetés-végrehajtási Intézet "külső munkahelyeként" említi meg a Maglódi út 125-öt, ami egyes források szerint 2008-ban végleg bezárt. A borzasztóan romos állapotú épület az állagmegóvások hiányában menthetetlenné vált. Ugyan még pár évig őrizték, de 2010-től megindult a szabad rablás: az épületet szétverték, egy időben laktak bent hajléktalanok, de fiatalok éjszakai bátorságpróbájának is sokszor helyt adott az "Újhegyi kísértetház" néven ismert épület.
Amikor személyesen is meglátogattam az objektumot, láttam, hogy a közeli börtön lakóival építtetik újra a kerítéseket. Ebből következtettem arra, hogy az épület az újhegyi fegyház kezelése alatt áll, ezért levélben kértem információkat az illetékesektől.
2015 áprilisában megjelentek a területen a munkagépek, és nekiláttak a több mint száz éves épület bontásának. Hogy mi lesz a helyén, azt nem tudni, de egy biztos: Budapest egy nem mindennapi történettel rendelkező épületét semmisítették meg, aminek falai az elmúlt évszázadban több ezer gyermek számára nyújtottak menedéket...
VIDEÓ: a kőbányai kísértetház
Még több elhagyott helyet ITT TALÁLTOK.
Források:
- www.karmelita-noverek.hu
- foltkutatok.blogspot.hu
- uj.katolikus.hu
- www.gyenesdias.hu
Köszönet:
www.foltkutatok.blogspot.hu (Hajni és Ibolya)
Oszd meg barátaiddal is, ha érdekes volt a cikk!