5 budapesti sztori, amiről még soha nem hallottál
Oroszlánok Mátyás király kertjében
Mátyás király olyannyira rajongott a méltóságteljes sörényesekért, hogy parancsára a Hunyadiak családi címerében a holló mellett szereplő oroszlán fejére korona is került. Ennél talán még meglepőbb, hogy a címeres állatok valóban megjelentek Magyarországon, mégpedig 1469 karácsonya előtt egy nappal: az egzotikus pár diplomáciai ajándék volt Firenzéből.
Mátyásnak több díszes kertje és parkja is volt, például budai várának nyugati oldalán, és minden valószínűség szerint itt élt a Janus Pannonius által verseiben többször is említett hím és nőstény oroszlán.
A kőfaragóknak még talán sosem volt ilyen könnyű dolguk, hogy modellezni tudjanak egzotikus állatokat!
A krónikások szerint az oroszlánok hűségesen követték gazdájukat mindenfelé, és ha az igazságos királynak Bécsben volt dolga, akkor gyakran ők is vele utaztak. Bonfini beszámolója szerint, mikor 1490. április 6-án Mátyás elhunyt bécsi palotájában, nemcsak a Duna áradt ki, hogy feltartóztassa a törököket, de aznap még a varjak sem károgtak, Budán pedig gazdájuk után haltak Mátyás híres oroszlánjai is.
Kép forrása: Fortepan / Adelhardt Márta
Ma irodaház áll a főváros legfényűzőbb magánrezidenciájának helyén
Gróf Karátsony Guidó budai otthonát olyan pompa és fényűzés jellemezte, amelyet ma már nehéz elképzelni. A gróf szerette a luxust, királyi uralkodók és színházi dívák adták egymásnak a kilincset otthonában. Régi felvételeket nézegetve aligha gondolnád, hogy ez a mesebeli romantikus kastély három év alatt felépült az akkori Krisztinaváros legnagyobb épületének helyén, és mára mégsem maradt belőle semmi sem. Ott, ahol egykor a grófi pompában tündökölt a társasági élet elitje, és megfordult még Ferenc József, VII. Eduárd brit király, valamint XII. Alfonz spanyol király is, ma egy modern irodaház áll. Az eredetileg az ötvenes években felhúzott épületet Balázs Mihály tervei alapján alakították át.
Senki sem emlékszik már a korabeli sajtó hasábjain mindig első helyen megírt fényűző bálokra és farsangi mulatságokra, a pazar bálteremre, vagy a háromszáz fős színházra, ahol gyakran korabeli sztárok léptek fel. Koncertezett itt többek között Liszt Ferenc, de gyakori fellépő volt Blaha Lujza és Laborfalvi Róza is.
A családi fényűzésnek magas volt az ára, az örökösök fokozatosan herdálták el a mesés vagyont. 1938-ban végül lebontották a főváros legfényűzőbb magánrezidenciáját, hogy a helyére német birodalmi iskola épülhessen. Ez soha nem készült el, így a telekre végül a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Iroda székháza került. Bár pompásnak vagy fényűzőnek nem nevezhető, a szocreál stílusú épületet a 90-es években mégis védetté nyilvánították. Ma is ott áll a Krisztina körút 55-ös szám alatt, ahol egykor Gróf Karátsony Guidó palotája.
Különleges kapcsolatok: Szendrey Júlia és Andersen
Tudtad, hogy Hans Christian Andersen igazi vagabund volt? A híres dán meseíró beutazta Európát, és első sikereit nem szívhez szóló meséivel, hanem ezeknek az utaknak a leírásával érte el.
Egy alkalommal megfordult hazánkban is, ahol egyik ámulatból esett a másikba. 1841-ben a Dunán hajózva előbb Pest-Budán időzött, majd megjárta Mohácson az egykori csatateret. Élményeiről az „Egy költő bazárja“ című leírásában írt részletesen. A mesék világában jártas írót valósággal elkápráztatta a mi fővárosunk: „Micsoda kilátás! De hogy is lehetne szavakkal lefesteni? Hogy volna érzékeltethető a napfény, amelyben szemünk elé tárult e látvány?”. Látogatása alkalmából a korabeli sajtó „A császár új ruhája” című mese megjelentetésével kedveskedett neki.
Az író nagy rajongója volt Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége is. Ő fordította le Andersen meséit németről magyarra, és könyv formájában is kiadta őket 1856-ban. Második férjétől született gyermekeinek gyakran olvasott fel belőle, sőt mindegyikük számára ajándékozott karácsonyra egy-egy saját kötetet. Munkája iránti tiszteletből Szendrey Júlia szobrot is kapott a dán fővárosban.
Kép forrása: Wikipedia
Ember a vízben! Mikor Széchenyi István hideg fürdőt vett a Dunában…
Széchenyi Istvánnak olyannyira szívügye volt a Lánchíd építése, hogy lakást bérelt egy közeli Duna-parti házban: nehogy lemaradjon valamiről. Bizonyosan ott volt, mikor 1840. július 28-án leverték az első zárógát első cölöpeit, és akkor is, mikor 1841. augusztus 24-én, ünnepélyes keretek között megtörtént a Lánchíd alapkőletétele.
Amikor csak tehette, személyesen látogatott ki az építkezésre. A munkások nem csak ismerték, de kifejezetten szerették is a figyelmes Széchenyit, aki gyakran megadjándékozta őket.
A legnagyobb Magyar nem hiányozhatott a jelenlévők közül akkor sem, mikor 1848. július 18-án az utolsó láncot húzták fel a hídra. Mindenki várakozásteljesen figyelte az emelődarut, amely azonban nem bírta a nyolcezer mázsás terhet és váratlanul leszakadt. Magával rántotta a munkahidat is, amelyen Széchenyi mellett Clark Ádám, az építkezés vezetője is állt. Mindketten a Duna hideg vizébe zuhantak, de a nagy ijedség ellenére szerencsésen partra úsztak. Bizonyosan még tetőtől talpig vizesen, rögtön a “hideg fürdő“ után, fogadást kötöttek, amelyet aztán Clark Ádám nyert meg, miután hat nap alatt sikerült kijavítania a hibát, melyet ez a váratlan baleset okozott.
Kép forrása: Fortepan / Kiss László
6 krajcáros viteldíj és 20 krajcáros belépőjegy - ennyibe került a pihenés egykor a Margit-szigeten
A Duna valódi gyöngyszeme a Margit-sziget, amely sokak számára vált kedvenc hellyé az idők során. Arany János például minden nyarat itt töltött és idős korában is gyakran látogatott el ide. Bőrkötéses, kapcsos könyvébe írta serényen a verseket a híres tölgyfák alatt. A szigetre azonban nem mindig volt engedélyezett a bejárás, és hosszú időn át csak belépő fejében lehetett látogatni. Míg nem volt híd, addig kizárólag vízi úton lehetett megközelíteni, így a viteldíjat is meg kellett fizetni. Az 1800-as évek közepén oda-vissza hat ezüst krajczárért lehetett eljutni a szigetre, ahol ekkoriban indult meg igazán a fejlődés, amiről a Hölgyfutár napilap egy akkori számában így számoltak be: „Margit szigetének érdekessége növekedik, már nemcsak szúnyogok vannak ott elegendő mennyiségben és minőségben…”
Valóban, miután az országgyűlés 1790-ben a Habsburg uralkodót képviselő nádornak ajándékozta a területet, a bécsi Schönbrunn mintájára kezdték el parkosítani. Épült majorság, konyhakert, gyümölcsös, és még néhány szőlőültetvény is, így mikor a nádor meghívására 1814-ben I. Sándor cár, III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Ferenc magyar király a szigetre látogattak, már szüretet is tarthattak a tiszteletükre. A 19. század második felében megépült a híres gyógyfürdő is. A szigetet megnyitották a nagyközönség előtt, 10-20 krajcáros belépőjegy fejében bárki látogathatta. A sziget 1908-ig volt magántulajdonban, ekkor 11 millió koronáért megvásárolta az állam és törvényben is rögzítették, hogy „...a Sziget örök időkre nyilvános kertként tartandó fenn.”, a belépődíj azonban még 1948-ig fennmaradt.
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
Ismerd meg közelebbről a város titkait!
Ha imádod az ilyen történeteket, akkor az idén 15. éves Imagine sétáit neked találták ki! Különleges helyszínek, autentikus városélmény, kikapcsolódás és tanulás vár rád az izgalmas programokon. Budapest mellett több vidéki városban is csatlakozhatsz a számos tematika közül valamelyikhez, sőt, privát programként vagy csapatépítőként is kérdheted! Az Imagine városi sétáiról bővebben itt olvashatsz.
