Három hölgy viselte csupán a Habsburg-családban a Matild nevet. Az első Matild a Habsburgok között egy 1251 és 1304 között élt bajor hercegné volt.

A második 1849 és 1867 között élt és mindössze 18 éves volt amikor egy színházi előadás előtt titokban el szeretett volna szívni egy cigarettát, ám a dohányzást tiltó apja rányitott, és a sebtében háta mögé rejtett cigaretta lángra lobbantotta a ruháját. A lány az így szerzett súlyos égési sérülésekbe végül belehalt.

A harmadik Matild pedig jóval az épületek elkészülte után, 1906-ban született Mária Valéria 9. gyermekeként.

Nem igazolja semmi, hogy a középkori hercegnőről, a szerencsétlenül járt tinédzserről, vagy az épületek megépítése után született gyerekről nevezték volna el a déli palotát.

Valószínű, hogy a köztudatban csupán a két név jól hangzó szóvégi összecsengése miatt terjedt el ez a megnevezés. Valójában mindkét épület a megrendelő Klotild Mária főhercegné nevét őrzi. Az épületek helyes elnevezése: Klotild paloták.

Az Erzsébet híd kapuját alkotó Klotild-paloták Budapest jellegzetes épületei, melyek története az 1880-as évekig nyúlik vissza.

Az Erzsébet híd építése miatt az itt lévő régi házakat elbontották, majd az immáron üressé vált telkeket értékesítették.

A vevő József főherceg felesége Klotild Mária főhercegné volt, aki az építkezést Korb Flórisra és Giergl Kálmánra bízta.

Az építkezés mindössze 3 évet vett igénybe, 1899. május 15-én kapták meg az engedélyeket, 1902-ben pedig már be is fejezték a munkálatokat. A híddal szemben állva baloldalt látható déli épület, kicsivel előbb kezdett el épülni, mint az északi.

A tükörszimmetrikus házakat egy akkoriban még újdonságnak számító technikával építették: vasszerkezettel, amit faragott kőburkolattal takartak el. Budapesten az elsők között ezekben az épületekben volt lift.

A kályhákat a pécsi Zsolnay-gyárból rendelték. Az üvegablakok pedig Róth Miksa műhelyének a munkáját dicsérik. A 48 méter magas tornyok tetejét a főherceg koronájának másolata díszíti.

Elrendezését tekintve a földszinten presszók, üzletek, galériák kaptak helyet. Az első emeleten egyesületek számára alakítottak ki nagyobb helyiségeket, a felsőbb emeleteken pedig lakások voltak.

1901-től a déli épületben működött a Belvárosi Kávéház. Krúdy Gyula itt írta a Szindbád-történetek nagy részét. 1917-ben a palotákat eladták egy magyar földbirtokosnak, háborús nehézségekre hivatkozva.

A második világháború alatt súlyosan megrongálódtak, mindkét palota tetőzete és az északi épület Váci utca felőli szárnya is komoly sérüléseket szenvedett, aztán az ötvenes években helyreállították valamelyest.

A hatvanas évek második felétől önkiszolgáló étterem működött a kávéház helyén. A 1977-ben mindkét épületet műemléknek nyilvánították. A rendszerváltás után a Posta kezébe került az északi palota.

2012. februárjában új korszak kezdődött az épület életében, az északi rész felújítása után itt nyílt meg az ötcsillagos Buddha Bar Hotel.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!