"Szilvikém, tudni kell szépen meghalni" - így búcsúzott Tahi Tóth László
Az egész ország gyászolja Tahi Tóth Lászlót. A színész februárban halt meg hosszú, türelemmel és méltósággal viselt betegség után, hetvennégy éves korában.
Pedig agyműtétje után mindenki bízott abban, hogy meggyógyul. Ősszel még színpadra állt, de azután jött a hír, hogy súlyos beteg, és nem lép fel. Halála a közönséget is váratlanul érte.
Tahi Tóth László temetésén sokan összegyűltek, családja, pályatársai, barátai, tisztelői körében helyezték végső nyugalomra a Farkasréti temetőben március 7-én.
Özvegye, Kárászy Szilvia - akivel 25 évig élt boldog házasságban - először az ACNewsnak mesélt arról, hogyan érzi magát. Az interjúban azt mondta: "Nagyon nehéz, és sok-sok idő kell, hogy az ember megerősödjön. Pont eszembe jutott, hogy éppen egy éve vettem át a férjem Kossuth-díját, és vittem be neki a kórházba. Nem volt egyszerű az elmúlt időszak. A nagyon sok nehézség, fájdalom, reménykedés, gyógyulás mellett rengeteg szépség is volt ebben az egy évben.
Az együtt töltött utolsó év pedig ajándék volt számunkra.
Csodával határos módon színpadra is állt, olyannyira sikerült őt felgyógyítani."
A Bestnek most azt is elárulta Kárászy Szilvia, hogy miért nem beszéltek a nyilvánosság előtt Tahi Tóth László betegségéről, az agydaganatról: "Legfőképpen Laci érdekében tettem ezt. Meg akartam neki adni az esélyt, hogy méltósággal teli életet élhessen, gyógyulhasson. Sajnos előre lehetett sejteni, hogy pár hónap múlva kiújul a betegség, és akkor már nem vállalkoztunk műtétre, nem volt értelme."
Mint arról a Blikk is beszámolt, a színészt otthon ápolta a felesége, hospice-szolgálat segítségével. Szerette volna szebbé tenni az utolsó időket.
Az özvegy elmondta, hogy Tahi Tóth László a végsőkig küzdött az életéért, ő pedig az utolsó percig vele volt.
"Odamentem hozzá, lecsuktam a szemét, ráhajoltam a mellkasára, és bár azt éreztem, hogy még él, az már csak az én szívem dobbanása volt. Soha nem felejtem el, amikor egyszer együtt jöttünk haza a kórházból, én tudtam, mi vár ránk,
sírtam, ő pedig halkan megjegyezte: "Szilvikém, tudni kell szépen meghalni." És az én férjem tudott szépen meghalni.
Via: Blikk