Tojásvadászatot rendezett gyerekeknek János bácsi, a nyuszis hajléktalan
János bácsiról többször is írtunk már: ő az a hihetetlenül önzetlen és jószívű hajléktalan, aki az adományként kapott pénzének nagy részét nem magára, hanem inkább gyerekekre költi.
Húsvét alkalmából nem kevesebb, mint 150 édességcsomagot állított össze, hogy ezzel ajándékozza meg az arra járókat a Stadionok buszpályaudvar lépcsőjénél.
Legutóbbi cikkünk megjelenése óta rengetegen mentek oda hozzá, a csomagok így végül alig pár nap alatt elfogytak. Ő azonban nem adta fel azt a tervét, hogy előre szervezetten is örömet okozzon egy csapat gyereknek. Ebben végül lakhelye, a Menedékház Alapítvány volt segítségére.
A budaörsi repülőtér környékén található intézmény alsó szintjén üzemel a hajléktalanszálló, a felső két emelet pedig családok átmeneti otthonaként működik. Az itt élő nehéz sorsú szülők gyerekeit hívta meg János bácsi egy játékos tojásvadászatra húsvétvasárnap délelőtt.
A csokitojásokat jó előre elhelyezte a kert különböző sarkaiban, poharak és hasonló tárgyak alá rejtve őket.
A nagyjából 20-25 fős gyerekcsapaton persze nem tudott kifogni, percek alatt előkerítették szinte az összeset. :)
De itt még nem volt vége a programnak: ugyanis hiába fogyott el mint a 150 csomag a Stadionoknál, úgy döntött, összeállít még néhány tucatnyit, hogy nekik is adhasson belőle. A gyerekek persze izgatottan – és kissé talán fegyelmezetlenül – rohanták meg a ládát, van aki egyszerre többet is elvett. Végül azonban sikerült igazságosan elosztani, hogy mindenkinek jusson belőle.
Természetesen Ugribugri nevű nyuszija is ott volt, a gyerekek alig tudtak betelni vele: mindenki szerette volna megsimogatni. Szerencsére amikor már épp kezdett volna eluralkodni a káosz, vagyis túl sokan rohanták meg egyszerre, valamelyik felnőtt mindig közbelépett, nehogy véletlenül kárt tegyenek benne.
És ha ez nem lett volna elég: János bácsi néhány napja két kiscsibét is vásárolt, hogy még teljesebbé tegye a húsvéti hangulatot.
– nyugtat meg, amikor arról kérdezem, hogyan fogja gondjukat viselni az ünnepek után.
A kis ünnepség nagyjából egy óráig tartott, a végén csupa vidám arcot lehetett látni a kertben.
Az pedig, hogy mindezt egy olyan ember találta ki és valósította meg, aki maga is messze áll attól, hogy mindene meglegyen, csak még különlegesebbé és meghatóbbá teszi az egész történetet.
János bácsi ráadásul máris bejelentette: decemberben Mikulás alkalmából meg szeretné ismételni az akciót. De addig is majdnem mindennap kijár majd a Stadionokhoz, ahol örömmel fogad minden adományt – akár pénzt, akár élelmiszert. Ha arra jártok és tehetitek, segítsetek neki, tényleg megérdemli.
