KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Nem tudtam örülni, de sírni sem” – Egy ukrán lány mentőcsapatot szervezett, hogy kimentse szüleit Mariupol poklából

A 23 éves Anasztázia egy segélyszervezet önkénteseivel együtt nyolc embert mentett ki az ostrom alatt lévő városból.

Link másolása

Egy 23 éves ukrán lány, Anasztázia Pavlova Harkiv városából menekült el vőlegényével, Abakeliával a bombázás elől. Dnyipro városában húzták meg magukat vőlegénye családjánál, azonban Anasztáziát mélyen nyomasztotta szülei sorsa, akik Mariupolban ragadtak. A lány elhatározta, hogy elmegy autóval a városba és kimenti szüleit, a BBC-nek mesélte el történetét.

„Nap mint nap lövedékek repültek a kis házunk teteje fölött. A háború negyedik napján kezdtem azt gondolni: ezt nem fogom túlélni”

- mondta Anasztázia édesanyja, Okszana, aki korábban hittan tanárnőként dolgozott.

Mariupol "pokollá" vált, amint a moszkvai erők ostrom alá vették a várost. A harcok közepette a civileknek élelmet és vizet kellett gyűjteniük - a folyóvíz és az áramszolgáltatás megszűnt, a kommunikáció pedig összeomlott. Rengeteg áldozat vesztette életét, katonai ellenőrzőpontokon kontrollálták a ki- és bejutást.

Okszana megkérte lányát, hogy az apokalipszissé vált városba ne tegye be a lábát, de Anasztázia hajthatatlan volt. Furgont bérelt és megszervezte a csapatot segélyszervezetek önkénteseiből, akik szintén támogatták a civilek evakuálását a területről. A Mariupoltól északnyugatra fekvő Zaporizzsjából indultak, amely az utolsó viszonylag biztonságos város a frontvonal előtt.

„Senki sem akart vezető jármű lenni. Úgy gondolták, hogy ha valaki tüzet nyit az oszlopra, akkor először a vezető járműre lőnek. A sofőröm nagyon bátor volt. Azt mondta: mi leszünk a vezető jármű. Én csak kapaszkodtam az ülésembe, és azt gondoltam: már elhatároztam magam, jöjjön, aminek jönnie kell”

- idézte fel a lány indulásának pillanatait.

260 kilométert tettek meg az ukrán ellenőrzés alatt álló területről, a frontvonalakon keresztül, az első orosz ellenőrzőponton átkelve. Itt meglepődve tapasztalta, hogy a fiatal orosz katonák szinte szégyellték kinyittatni velük a furgon hátulját. Ahogyan tovább haladtak, egyre nagyobb volt az orosz katonai jelenlét.

Anasztázia elmesélte, hogy az egyik ellenőrzőponton gépfegyvert fogtak rájuk, amíg ellenőrizték az okmányaikat és kifaggatták beutazásuk okát. A 23 éves lány összeszedte minden bátorságát és elmondta, hogy szüleinek szeretne segíteni, édesapjának gyógyszert visz.

Eközben Okszana és férje, Dmitrij a padlón aludtak takarók és párnák alatt, hogy Mariupolban túléljenek. A közösségük összefogott, átmentek az idősebb lakókhoz támogatást nyújtani, vigasztalták egymást és imádkoztak.

A mentőcsapat megpróbált átjutni a város központon, de a harcok itt nagyon hevesek voltak. Egy ottani ellenőrzőpontnál Anasztázia szerint veszélyesen közel kerültek a lövésekhez. A katonák közölték velük, két percük van, hogy továbbálljanak, különben tüzet nyitnak rájuk. Eközben közeledett az éjszakai kijárási tilalom, így a város külső, nyugatra fekvő részén húzták meg magukat.

A második napon értek el a szülei házához, ahonnan családjával együtt nyolc embert menekítettek ki. Anasztáziát édesanyja igazi hősnek nevezte, azonban a lánynak bűntudata volt, hogy rengeteg emberen nem tudtak segíteni, sokan maradni akartak:

„Nem tudtam örülni, de sírni sem. Meg kell próbálniuk életben maradni, még akkor is, ha Mariupolt elfoglalták. Mindennap tűz alatt vannak. Sokan nem akarnak elmenni, nem akarják elhagyni az otthonukat.”

Most a lány szülei egy biztonságosabb városban vannak Ukrajna nyugati részén, míg Anasztázia Dnyiproban maradt vőlegényével, Abakeliával.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Szívszorító dallal búcsúzott Lang Györgyitől Falusi Mariann
Az énekesnő Dés László és Bereményi Géza Ez a hely című szerzeményt osztotta meg, ahol ketten énekelnek Lang Györgyivel.

Link másolása

Megírtuk mi is tegnap, hogy hosszú, méltósággal viselt betegség után, otthonában, barátai és családja körében, 66 éves korában, álmában elhunyt Lang Györgyi. A közösségi oldalakon sokan emlékeztek meg a színésznő-énekesnőről.

A Pa-dö-dő másik tagja, Falusi Mariann, az énekesnő Dés László és Bereményi Géza Ez a hely című szerzeményt osztotta meg, ahol ketten énekelnek Lang Györgyivel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
„Egy-két évig bennem volt, hogy meg kéne nézni azt a hegyet” – Erőss Zsolt özvegye tíz éve már átélte azt, amit Suhajda Szilárd családja most
Sterczer Hilda gyászát dolgozza fel a vasárnap este az RTL-en látható Mélységek és magasságok című film.

Link másolása

Szinte napra pontosan 10 évvel Suhajda Szilárd halála előtt hunyt el Erőss Zsolt és Kiss Péter. Erőss özvegye, Sterczer Hilda akkor ugyanazt élte át, amit az elmúlt egy hétben Suhajda Szilárd feleségének kellett: szerelme soha többé nem tért vissza a hegyről. Hilda gyászáról mozifilm készült Magasságok és mélységek címmel.

Tíz év telt el Erőss Zsolt halála óta, halálának körülményeit, az itthon maradottak vívódásait, küzdelmeit a Magasságok és mélységek című film mutatja be, ami Erőss Zsolt özvegyének visszaemlékezései alapján készült.

Egy hete egy másik feleség és kisfiú gyászol, újabb magyar hegymászó, Suhajda Szilárd vesztette életét a Himalája havas hegycsúcsai között. 3 nap eltéréssel 10 évvel később, mint Erőss Zsolt.

"Az ember azzal szembesül egy ilyen halálkor, vagy akár egy nagyobb balesetkor, hogy ezek szerint nem vagyunk sérthetetlenek. Én biztos voltam benne, hogy ha van ember, aki jól tud nyolcezrest mászni és nem fog vele soha, semmi történni, az Zsolt. És ha vele történhet egy ilyen baleset, akkor bárkivel"

– mondta Sterczer Hilda, Erőss Zsolt felesége még évekkel korábban a Fókusznak.

Hozzátette, miután a férje meghalt, „egy-két évig ez bennem volt, hogy meg kéne nézni azt a hegyet, ami Zsoltnak az utolsó mászása volt, hogy milyen is az a hegy, ami elvette tőlem Zsoltot.”

„Én biztos voltam benne, hogy Zsolttal soha semmi nem fog történni” – Sterczer Hilda gyászát dolgozza fel a vasárnap este az RTL-en látható Mélységek és magasságok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Nagy vitát váltott ki a közösségi oldalakon Suhajda Szilárd halála
Közben rengetegen emlékeznek meg a hegymászóról. Szülővárosában, Békéscsabán vasárnap több százan rótták le kegyeletüket.

Link másolása

Sokan támadják a Mount Everesten eltűnt hegymászót, amiért családapaként ekkora kockázatnak tette ki magát és családját. Az RTL híradójának nyilatkozó pszichológus szerint a Suhajda Szilárdhoz hasonló emberekben rendkívül erős a motiváció a nagy erőfeszítéssel járó kihívásokra. Szerinte inkább a szélsőséges reakciókkal van gond.

Közben rengetegen emlékeznek meg a hegymászóról. Szülővárosában, Békéscsabán vasárnap több százan rótták le kegyeletüket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
Ezzel a szívhez szóló gesztussal tisztelgett Suhajda Szilárd emléke előtt egy parasportoló
Patkás Tamás nyílt vízi paraúszó a Mount Everest magasságával megegyező távot, 8850 métert úszott le vasárnap az elhunyt hegymászó tiszteletére.

Link másolása

A Mount Everest magasságával megegyező távot, 8850 métert úszott le vasárnap Patkás Tamás nyílt vízi paraúszó, hogy ezzel tisztelegjen Suhajda Szilárd emléke előtt.

„Ma egy rendhagyó edzésem volt az Ikrényi tavon, melyen Suhajda Szilárd emlékére leúsztam a Mount Everest magasság távját a 8850 métert. A FINA szabályzata szerint megállás és kapaszkodás nélkül 4 órát voltam a vízben. Sport baráti tiszteletből szeretném ezt az úszást ajánlani, egyben részvétem a családnak!”

– írta Facebook-oldalán a sportoló.

Patkás Tamás 1994-ben egy üzemi baleset következtében vesztette el mindkét lábát a MÁV győri rendező pályaudvarán. A rehabilitációt követően elképesztő akaraterőről tanúságot téve megtanult művégtagokkal járni és autót vezetni is. Később az ország egyetlen nyílt vízi paraúszójává vált.

Suhajda Szilárdról szombat délután derült ki, hogy nem találta meg az értő küldött mentőcsapat, így lényegében semmilyen esély nem maradt arra, hogy életben van a békéscsabai hegymászó.

(via Index)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk