KÖZÖSSÉG
A Rovatból

"Olyan nincs, hogy mi cserben hagyunk egy gyereket" - kórházban fekvőket látogatnak önkéntesek

A 24 éves Fábián Sára a saját élményei miatt kezdett önkénteseket toborozni, hogy senki ne feküdjön magányosan a fehér ágyakban. Az Abcúg riportja.
Abcúg, Prókai Eszter cikk, Fotó: Magócsi Márton - szmo.hu
2018. június 21.


Link másolása

Fábián Sára előbb orvos szeretett volna lenni, aztán újságíró, most pedig stratégiát és szervezést tanul Amszterdamban. De addig is, azért létrehozott egy alapítványt, ami ma már nyolcvan önkéntessel látogatja rendületlenül a kórházban fekvő gyerekeket. Nem akarják megváltani a világot, épp csak annyi a céljuk, hogy senki ne feküdjön magányosan a fehér ágyakban, és ne maradjon le a tananyaggal. És persze ne csődtömegként térjen majd vissza a suliba, hanem egy menő egyetemista barátságával a tarsolyában.

Kilenc évesen vért vett otthon a nagymamájától, mert mindenáron orvos szeretett volna lenni. Két évvel később már a Lili magazint írta és fénymásolta a barátaival, száz előfizetőjük volt, az ország minden részéből. Most, 24 évesen, egy nyolcvanfős alapítványt vezet, mellette stratégiát és szervezést tanul.

Fábián Sára és az Amigos a gyerekekért Alapítvány önkéntes egyetemistái évek óta járnak be kórházban fekvő gyerekekhez játszani és korrepetálni. Szeretnék, ha a hosszú betegség után nem úgy kéne visszamenniük a suliba, hogy kiközösítettnek és magányosnak érzik magukat. Sára ugyanis a saját példájából tudja, hogy az milyen rossz érzés.

“Általános iskolás harmadikos koromban egy évet kórházban töltöttem. Végig ott volt velem az anyukám, nem telt el nap, hogy egyedül kellett volna lennem. Később jöttem rá, hogy mennyire szerencsés voltam, hogy nekem ez megadatott, míg nagyon sok, kórházban fekvő gyerekkel nem tudnak ott lenni a szüleik, szerencsés esetben munka után rohannak be, a gyerekek a nap jelentős részét magányosan töltik” – meséli.

Amikor egy év kihagyás után vissza kellett mennie a suliba, nagyon nehéz volt visszailleszkednie a közösségbe. “Az osztálytársaim elfutottak előlem, amikor megláttak, és olyanokat kérdeztek, hogy te miért jöhetsz ide vissza, ha egy évig nem jártál iskolába, meg a szüleid biztos lefizették a tanárokat. Ezzel gyerekként nehéz volt megküzdeni”.

Az alapítványnál önkénteskedő egyetemisták fővárosi és szegedi kórházak gyerekosztályait látogatják. Általában délután mennek, és két órát maradnak. Nincs kötelező program, amihez a gyerekeknek kedvük van, de a fő cél a korrepetálásuk,

főleg idegen nyelvekből, és az önbizalmuk helyrerántása. Legtöbbször ezt valamilyen játékkal egybekötve próbálják megoldani.

Mint a 12 éves Veronikánál, aki a Tűzoltó utcai gyerekklinikán várja éppen szokásos kezelését. Amíg a kislány a három önkéntessel, Antival, Evelinnel és Anikóval játszik, édesanyja elmeséli, hogy tavaly októberben műtötték agydaganattal. “Szombaton még Szerbiában voltunk vele egy táncversenyen, ahol ő is fellépett, csütörtökön már Budapesten feküdt a műtőben”.

A kislánynak havonta pár napot kell az osztályon töltenie, az anyukája ilyenkor vele van végig. Azt mondja, nem hallott az alapítványról korábban, de nagyon örült neki, amikor “megjelentek itt a fiatalok. Jutunk egy lélegzetvételnyi szünethez, legalább annyira, hogy kiszaladunk a mosdóba. De ennél sokkal fontosabb, hogy Veronika imádja, amikor együtt játszanak, most is már látom előre, hogy nehéz lesz elrángatni” – néz a kis műanyag asztal felé, ahol a kislány éppen UNO-zik Antival és Anikóval.

Közben a harmadéves orvostanhallgató, Anikó mesél arról, mit jelent neki az önkénteskedés. Nem egy beteg gyereket lát, amikor bejön az osztályra, hanem valakit, akivel jót lehet játszani. Bár elvileg csak kéthetente jönnek, Anikó van, hogy hetente ellátogat a Tűzoltó utcába. “Ha látom, hogy akár csak 5 percre elfelejti a fájdalmát, vagy azt, hogy ő beteg, ha kizökkenthetem, az nekem nagyon jó. Nem is gondolok arra soha, hogy akivel épp tanulok, vagy társast játszom, vajon milyen betegség miatt kényszerül itt lenni. De van, hogy a gyerekek maguktól kezdenek el erről beszélni”.

Ez egy szigorú elv az amigók között: soha nem kérdezik se a gyereket, se a szüleiket arról, hogy ki, miért fekszik éppen bent. “Mi soha nem a rosszban élünk, hanem a pozitív jövőbe tekintünk”

- mondja Fábián Sára, aki arról sem beszél soha, hogy ő miért volt harmadikos korában kórházban. Azt mondja, saját története és személyes érintettsége kellett ahhoz, hogy létrejöhessen az alapítvány, de ennél többet nem tesz bele a múltjából.

Náluk önkéntes csak egyetemista lehet. Egyrészt azért, mert a kórházakba általában délután 2 és 6 óra között lehet bejárni, ezt egy dolgozó embernek nehéz megoldani. Másrészt, – ami talán ennél is fontosabb, kell az érzés, hogy a gyerekhez egy menő egyetemista jöjjön be, akiben egy nagyobb testvért, vagy barátot is láthat. Hiszen ez az egyik cél: az önbizalomnövelés. Azt szeretnék, ha a gyerekek nem úgy térnének vissza az iskolájukba, hogy bénának érzik magukat, minden tantárgyból lemaradtak, meg még a hajuk is kihullott időközben. Inkább azzal az érzéssel, hogy “helló srácok, nekem egyébként vannak egyetemista havarjaim és megtanultam kínaiul. Nézd, itt a közös képem ezzel a 22 éves egyetemistával”! – mondja Fábián Sára.

“Aki egyszer Amigo, örökre Amigo” – szól az alapítvány jelmondata, és ezt nagyon is komolyan veszik. “Egy gyerekkórházba bejönni nagyon nehéz, és ki is kell érdemelni azt a szülőknél, gyerekeknél és a kórházi dolgozóknál, hogy szóba álljanak velünk, hogy akarjanak velünk időt tölteni. Nincs olyan, hogy ma rossz passzban keltem fel, nincs kedvem mégsem bemenni a kórházba. Ha megígértük, ott vagyunk. Az alapítvány eddigi négy éve alatt még sosem hagytunk cserben gyereket, mert ha azt mondjuk szerdán, hogy holnap is jön majd hozzád egy zöldpulcsis Amigo, akkor egyszerűen nincs olyan, hogy ezt ne tartsuk be” – meséli.

Amikor arról kérdezem őket, volt-e lelki mélypont, azt felelik, inkább nehéz pillanatok vannak, de sokkal több a pozitív élmény, és ezek viszik őket tovább.

Sára azonban elmeséli, hogy egyszer elveszítettek egy kislányt, akihez ő járt be rendszeresen. “Ő volt a legelső ilyen történésünk, és azóta is feldolgozhatatlan. De annak örülök hogy a csapatban először én mentem ezen keresztül, mert talán kicsit tudok segíteni a többieknek, ha velük is előfordul. Szerencsére ez azonban ritka, mert alapvetően meggyógyulnak a gyerekek”.

És, hogy mi a végcél? Két várossal nem elégszenek meg. Nem csak országossá, de nemzetközivé szeretnék bővíteni az alapítványt, mert akármilyen jól vagy rosszul is működik az egészségügy egy országban, ha a gyerekek kórházban vannak és magányosak, akkor barátokra van szükségük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Szívmelengető videó egy kamionosról, aki igazi hősként viselkedett
Amíg vártak a zöld lámpára, a fülkéjéből vette észre a motorost, aki azonnal kapott a felajánlott segítségen.

Link másolása

Egy igazán szívmelengető videót küldött be a Bpiautósok.hu egyik olvasója.

A piros lámpánál készült felvételen látszik, hogy a Könyves Kálmán körút-Gyáli útnál lévő lámpánál egy motoros futár és egy kamion várt a zöldre. A motoros folyamatosan dörzsölgette a hideg miatt elgémberedett kezét. Ezt a kamionos a fülkéjéből észrevette és a zöld lámpára váltás előtt lehúzta az ablakot és leadott egy pár kesztyűt a motorosnak.

“A sok anyázás és gyűlölet között néha azért történnek a fővárosban igazán szívmelengető, léleksimogató dolgok is, a valódi hősök pedig köztünk élnek! Ez esetben a kamionsofőr, aki megajándékozta a szegény, fázós kezű kajafutárt egy pár kesztyűvel a -3 fokban”

– írta az olvasó.

VIDEÓ: Ez a kamionos egy VALÓDI HŐS! Ez 2022 legcukibb videója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A szülés után tudta meg, hogy áttétes rákos, három hetet adtak a fiatal ausztrál anyának
Végül még másfél évig élt, kislánya első születésnapját is megünnepelhette a 39 évesen elhunyt nő.

Link másolása

Rákban halt meg egy 39 éves ausztrál édesanya, aki éppen azután tudta meg, hogy négyes stádiumú, áttétes emlőrákkal küzd, hogy megszülte a babáját - írja a Daily Mail.

A brisbane-i Karyn Love a terhessége 29. hetében járt 2021 májusában, amikor sürgősségi császármetszéssel világra hozták a kislányát, Billit. Elviselhetetlen hátfájással küzdött, amiről azt hitte, hogy a várandósság okozza. A vizsgálatok során viszont az orvosok más választ találtak a fájdalmaira: sajnos rákban szenvedett, amely ráadásul már átterjedt a csontjaira, a májára és a szemére is.

Állapota miatt csak három hetet adtak az akkor 37 éves, újdonsült anyukának. Ő viszont az esélyekre rácáfolva még másfél évig élt a szörnyű diagnózis után.

Karyn már a terhessége alatt érezte, hogy valami nem stimmel, attól félt, hogy elveszítheti a gyermekét. A szüés után is mindent megtett, hogy meggyógyuljon: naponta kemoterápiára járt, hormonblokkoló és számos más gyógyszert szedett, holisztikus kezeléseken vett részt, de meditációval és lúgosító étrenddel is próbálkozott. Eközben próbált minél több időt tölteni a kisbabájával, aki koraszülöttként a születése után két hónapig még kórházban volt.

Az anya alig várta, hogy hazavihesse a kislányt. Felcsillant számára a gyógyulás reménye, amikor számos daganata zsugorodni kezdett, és a májműködése is újra normálissá vált. Amikor végre a kis Billi is elég jól volt ahhoz, hogy elhagyhassa a kórházat, Karyn nem is lehetett volna boldogabb.

Nem volt számára könnyű a rák elleni kemény küzdelmet összehangolni az anyasággal, de szerencsére voltak, akik segítettek neki ebben. Természetgyógyásza adománygyűjtést indított Karyn számára, amely során több mint 200 ezer dollárt adakoztak neki. Ezt az összeget az anya a kórházi költségekre költötte, és ebből fizette azt a bébiszittert, aki az első néhány hétben besegített neki a baba körüli teendőkben éjszakánként.

Idén májusban anya és lánya már a kicsi első születésnapját ünnepelhették meg együtt. Karyn akkor ezt írta Instagram-oldalán:

„Micsoda megtiszteltetés, hogy megünnepelhetem a lányom első születésnapját és magát az életet. A szeretetet választottam a titkos fegyveremnek. A kislányom iránt érzett szeretetet, a saját életem iránt érzett szeretetet. Azt a szeretet, amit egy nagyobb közösségtől kaptam. A rák iránti szeretetemet. Mindig is hittem abban, hogy érezni kell a gyógyuláshoz. Én határozottan éreztem fájdalmat és szomorúságot, de örömet és a tiszta jelenlétet is. Ez az, amire mindannyian vágyunk. Jelen lenni és hálás életet élni. Az élet ajándék, én pedig tárt karokkal fogadom ezt az ajándékot.”

A 39 éves nő végül december 12-én hunyt el. A szomorú hírt Instagram-oldalán közölték a szerettei:

„Mosolyogjatok értem, már szabad vagyok. Köszönöm a szereteteteket és a kedvességeteket az utam során. Emlékezni fogok rátok.”

Az anya utolsó posztja egy videó volt, amin az látható, milyen boldogan öleli meg a kislányát, miután hazatért Németországból Ausztráliába.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elnézést kért a mentőktől egy mozgássérült nő, mert kiabált velük fájdalmában
A mentősök a közösségi oldalukon osztották meg a történetet, és azt is megírták, mit reagáltak rá.

Link másolása

Szükségtelenül kért elnézést a mentőktől egy mozgássérült nő - írja közösségi oldalán az Országos Mentőszolgálat.

Posztjuk szerint egy nő levelet írt neki:

"Levélben kért elnézést egy nő, aki fájdalmában és kétségbeesettségében kiabált az őt ellátó mentőkkel.

Mivel eleve mozgássérült vagyok, várható volt a valamilyen esésem - írta, de erre a helyzetre lehetetlen volt felkészülnie. Olyan szerencsétlenül esett el, hogy lábszártörést és bokaficamot is szenvedett.

A mentők perceken belül helyszínre értek és csillapították a nő hatalmas fájdalmát, addig azonban elhangzott pár válogatott indulatszó, amit a tapasztalt életmentők kellő rutinnal kezeltek.

Helyszíni ellátást és végtag rögzítést követően, a sérültet stabil állapotban szállíthatták kórházba bajtársaink.

“Bocsánatot és elnézést szeretnék kérni a csütörtökön történt esésem miatt történő kiabálásomért a mentősökkel... Előre is köszönöm szépen, ha elfogadják a bocsánatkérő levelem!"

- írta Adrienn.

A mentősök pedig azt válaszolták neki:

"Kedves Adrienn!

Megkeresését továbbítottuk bajtársainknak, akik szükségtelennek érzik a bocsánatkérést és az Országos Mentőszolgálat nevében is mielőbbi felépülést kívánnak!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
Könnyekig hatódott az anya, amikor meglátta, milyen cetliket tett a férje a gyerekeik uzsonnás dobozaiba
Az amerikai gyerekek minden üzenetet megőriztek, amit az ebéd mellé csomagolt az apukájuk.

Link másolása

Teljesen meghatódott egy amerikai feleség azon, amit a gyerekei asztalfiókjában talált, írja a Daily Mail. Sabrina Clendenin a fiókokban megtalálta az összes cetlit, amit a férje írt a gyerekeknek az uzsonnás doboz mellé arról, hogy mennyire büszke rájuk.

A 33 éves asszony videóját már kétmilliónál is többen látták a TikTokon. A felvételen látható, ahogy két asztalt is telerakott a színes papírfecnikkel. A Good Morning Americának a háromgyerekes anyuka elmondta, hogy

nemcsak azon sírta el magát, amiket a férfi írt a gyerekeknek, hanem azon is, hogy a kicsik egytől egyig mindent megőrizték.

Az asztalokra kipakolt cetlihalom azonban nem is az összes, ami a fiókokban lapult. Az anyuka szerint valójában elképzelhetetlen mennyiségű üzenetet talált a gyerekeknél. Szerinte mindennél többet jelent az, hogy az apjuktól kapott kis üzeneteket a lányok nem dobták ki.

Sabrina elmondta, hogy férjével korábban is hagytak üzeneteket a gyerekek uzsonnás dobozaiban. Azonban nemrég felfigyelt arra, hogy Jordan milyen kreatív lett az utóbbi időben.

A férfi időnként a szövegek mellé kis rajzokat is készít, vagy találós kérdésekkel szórakoztatja a gyerekeket. A lényeg az, hogy folyamatosan bátorítja és biztatja őket.

Az asszony szerint az ilyen ösztönzésre pedig minden gyereknek szüksége van a felnőtté váláshoz.

@sabrinamatata Why am I crying ? he was meant to be a girl dad #lucky #bestdad #girldad #lovehim #luckywife #dadlife #pickedawinner #lunchnotes ♬ what falling in love feels like x turning page - alex


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk