KÖZÖSSÉG
A Rovatból

"Olyan nincs, hogy mi cserben hagyunk egy gyereket" - kórházban fekvőket látogatnak önkéntesek

A 24 éves Fábián Sára a saját élményei miatt kezdett önkénteseket toborozni, hogy senki ne feküdjön magányosan a fehér ágyakban. Az Abcúg riportja.
Abcúg, Prókai Eszter cikk, Fotó: Magócsi Márton - szmo.hu
2018. június 21.


Link másolása

Fábián Sára előbb orvos szeretett volna lenni, aztán újságíró, most pedig stratégiát és szervezést tanul Amszterdamban. De addig is, azért létrehozott egy alapítványt, ami ma már nyolcvan önkéntessel látogatja rendületlenül a kórházban fekvő gyerekeket. Nem akarják megváltani a világot, épp csak annyi a céljuk, hogy senki ne feküdjön magányosan a fehér ágyakban, és ne maradjon le a tananyaggal. És persze ne csődtömegként térjen majd vissza a suliba, hanem egy menő egyetemista barátságával a tarsolyában.

Kilenc évesen vért vett otthon a nagymamájától, mert mindenáron orvos szeretett volna lenni. Két évvel később már a Lili magazint írta és fénymásolta a barátaival, száz előfizetőjük volt, az ország minden részéből. Most, 24 évesen, egy nyolcvanfős alapítványt vezet, mellette stratégiát és szervezést tanul.

Fábián Sára és az Amigos a gyerekekért Alapítvány önkéntes egyetemistái évek óta járnak be kórházban fekvő gyerekekhez játszani és korrepetálni. Szeretnék, ha a hosszú betegség után nem úgy kéne visszamenniük a suliba, hogy kiközösítettnek és magányosnak érzik magukat. Sára ugyanis a saját példájából tudja, hogy az milyen rossz érzés.

“Általános iskolás harmadikos koromban egy évet kórházban töltöttem. Végig ott volt velem az anyukám, nem telt el nap, hogy egyedül kellett volna lennem. Később jöttem rá, hogy mennyire szerencsés voltam, hogy nekem ez megadatott, míg nagyon sok, kórházban fekvő gyerekkel nem tudnak ott lenni a szüleik, szerencsés esetben munka után rohannak be, a gyerekek a nap jelentős részét magányosan töltik” – meséli.

Amikor egy év kihagyás után vissza kellett mennie a suliba, nagyon nehéz volt visszailleszkednie a közösségbe. “Az osztálytársaim elfutottak előlem, amikor megláttak, és olyanokat kérdeztek, hogy te miért jöhetsz ide vissza, ha egy évig nem jártál iskolába, meg a szüleid biztos lefizették a tanárokat. Ezzel gyerekként nehéz volt megküzdeni”.

Az alapítványnál önkénteskedő egyetemisták fővárosi és szegedi kórházak gyerekosztályait látogatják. Általában délután mennek, és két órát maradnak. Nincs kötelező program, amihez a gyerekeknek kedvük van, de a fő cél a korrepetálásuk,

főleg idegen nyelvekből, és az önbizalmuk helyrerántása. Legtöbbször ezt valamilyen játékkal egybekötve próbálják megoldani.

Mint a 12 éves Veronikánál, aki a Tűzoltó utcai gyerekklinikán várja éppen szokásos kezelését. Amíg a kislány a három önkéntessel, Antival, Evelinnel és Anikóval játszik, édesanyja elmeséli, hogy tavaly októberben műtötték agydaganattal. “Szombaton még Szerbiában voltunk vele egy táncversenyen, ahol ő is fellépett, csütörtökön már Budapesten feküdt a műtőben”.

A kislánynak havonta pár napot kell az osztályon töltenie, az anyukája ilyenkor vele van végig. Azt mondja, nem hallott az alapítványról korábban, de nagyon örült neki, amikor “megjelentek itt a fiatalok. Jutunk egy lélegzetvételnyi szünethez, legalább annyira, hogy kiszaladunk a mosdóba. De ennél sokkal fontosabb, hogy Veronika imádja, amikor együtt játszanak, most is már látom előre, hogy nehéz lesz elrángatni” – néz a kis műanyag asztal felé, ahol a kislány éppen UNO-zik Antival és Anikóval.

Közben a harmadéves orvostanhallgató, Anikó mesél arról, mit jelent neki az önkénteskedés. Nem egy beteg gyereket lát, amikor bejön az osztályra, hanem valakit, akivel jót lehet játszani. Bár elvileg csak kéthetente jönnek, Anikó van, hogy hetente ellátogat a Tűzoltó utcába. “Ha látom, hogy akár csak 5 percre elfelejti a fájdalmát, vagy azt, hogy ő beteg, ha kizökkenthetem, az nekem nagyon jó. Nem is gondolok arra soha, hogy akivel épp tanulok, vagy társast játszom, vajon milyen betegség miatt kényszerül itt lenni. De van, hogy a gyerekek maguktól kezdenek el erről beszélni”.

Ez egy szigorú elv az amigók között: soha nem kérdezik se a gyereket, se a szüleiket arról, hogy ki, miért fekszik éppen bent. “Mi soha nem a rosszban élünk, hanem a pozitív jövőbe tekintünk”

- mondja Fábián Sára, aki arról sem beszél soha, hogy ő miért volt harmadikos korában kórházban. Azt mondja, saját története és személyes érintettsége kellett ahhoz, hogy létrejöhessen az alapítvány, de ennél többet nem tesz bele a múltjából.

Náluk önkéntes csak egyetemista lehet. Egyrészt azért, mert a kórházakba általában délután 2 és 6 óra között lehet bejárni, ezt egy dolgozó embernek nehéz megoldani. Másrészt, – ami talán ennél is fontosabb, kell az érzés, hogy a gyerekhez egy menő egyetemista jöjjön be, akiben egy nagyobb testvért, vagy barátot is láthat. Hiszen ez az egyik cél: az önbizalomnövelés. Azt szeretnék, ha a gyerekek nem úgy térnének vissza az iskolájukba, hogy bénának érzik magukat, minden tantárgyból lemaradtak, meg még a hajuk is kihullott időközben. Inkább azzal az érzéssel, hogy “helló srácok, nekem egyébként vannak egyetemista havarjaim és megtanultam kínaiul. Nézd, itt a közös képem ezzel a 22 éves egyetemistával”! – mondja Fábián Sára.

“Aki egyszer Amigo, örökre Amigo” – szól az alapítvány jelmondata, és ezt nagyon is komolyan veszik. “Egy gyerekkórházba bejönni nagyon nehéz, és ki is kell érdemelni azt a szülőknél, gyerekeknél és a kórházi dolgozóknál, hogy szóba álljanak velünk, hogy akarjanak velünk időt tölteni. Nincs olyan, hogy ma rossz passzban keltem fel, nincs kedvem mégsem bemenni a kórházba. Ha megígértük, ott vagyunk. Az alapítvány eddigi négy éve alatt még sosem hagytunk cserben gyereket, mert ha azt mondjuk szerdán, hogy holnap is jön majd hozzád egy zöldpulcsis Amigo, akkor egyszerűen nincs olyan, hogy ezt ne tartsuk be” – meséli.

Amikor arról kérdezem őket, volt-e lelki mélypont, azt felelik, inkább nehéz pillanatok vannak, de sokkal több a pozitív élmény, és ezek viszik őket tovább.

Sára azonban elmeséli, hogy egyszer elveszítettek egy kislányt, akihez ő járt be rendszeresen. “Ő volt a legelső ilyen történésünk, és azóta is feldolgozhatatlan. De annak örülök hogy a csapatban először én mentem ezen keresztül, mert talán kicsit tudok segíteni a többieknek, ha velük is előfordul. Szerencsére ez azonban ritka, mert alapvetően meggyógyulnak a gyerekek”.

És, hogy mi a végcél? Két várossal nem elégszenek meg. Nem csak országossá, de nemzetközivé szeretnék bővíteni az alapítványt, mert akármilyen jól vagy rosszul is működik az egészségügy egy országban, ha a gyerekek kórházban vannak és magányosak, akkor barátokra van szükségük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Eljegyezték a Jókai utcai házomlásban súlyosan megsérült táncművészt
Az eseményhez az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet biztosított meghitt helyszínt.

Link másolása

Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, az Országos Baleseti Intézetből az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe helyezték át azt a táncművészt, aki nyár elején szenvedett súlyos koponya- és gerincsérülést, amikor leomlott és az utcára zuhant az átalakítás alatt álló Jókai utca 1. szám alatti ház párkányfala. Az ügyben 45 tanút hallgatott meg a rendőrség, de gyanúsítás vagy őrizetbe vétel a mai napig nem történt.

A Budapesti Operettszínház a közösségi oldalán tudatta mindenkivel, hogy szeptember 17-én táncművésze, Babácsi Beni a szülők- és a szűk baráti kör társaságában megkérte Tóth Nikolett kezét.

Az eseményhez az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet biztosított meghitt, szakrális helyszínt. Az eljegyzésre a fiatalok meghívták a Budapesti Operettszínház főigazgatóját, Kiss-B. Atillát, aki örömmel tett eleget a meghívásnak.

Az ifjú párnak sok boldogságot kívánunk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
100 méter magasságból zuhant le a pécsi vadászpilóta, túlélte és most újratanul mindent
Az orvosok mindössze pár százalék esélyt adtak arra, hogy túléli a balesetet a vadászpilóta.

Link másolása

Adrián Tibor Zsigmond álma gyerekkora óta az volt, hogy vadászpilóta legyen, és 29 éves korára ezt sikerült el is érnie. Tanulmányai során bejárta a világot, Budapesten elvégezte a katonai főiskolát, majd Kanadában és Kecskeméten is tanult.

Sugárhajtású vadászrepülőgépből átült a siklóernyőbe, amivel főként a Mecsek fölé repült legszívesebben. Két hónappal ezelőttig.

Idén nyáron borzalmas balesetben 100 méter magasságból egy sziklafalnak csapódott, de csodával határos módon túlélte a zuhanást.

Szerencsére felépült és most azon dolgozik, hogy újra teljes életet élhessen – számolt be róla a PécsAktuál.

A 40 éves Adrián Tibor Zsigmond a Balaton-felvidéken repült és úgy tervezte, hogy több óra hosszat a lesz a levegőben siklóernyőjével. Mint mondta, „megtanult együtt élni a természettel és az időjárási körülményekkel”.

A tragikus napon viszont nem várt levegőáramlat kapta fel, majd egy szempillantás alatt megtörtént a baj.

Összecsuklott az ernyő szárnya, amit már nem tudott korrigálni a gyakorlott pilóta.

„70-80 km/h órás sebességgel csapódtam a Csobánc-hegy oldalának, ami nem kímélte a csontjaimat. Nem tudtam rá felkészülni, se korrigálni”

– mondta a Tizsi becenevű pilóta a PécsAktuálnak. Hozzátette, hogy miután földet ért, sokan siettek a segítségére.

Onnan mentőhelikopterrel Győrbe szállították, ahol 5 órán keresztül műtötték. Az orvosok mindössze pár százalék esélyt adtak arra, hogy túléli a balesetet. Az ütközés során felrobbant a csigolyája, azaz egy olyan speciális törés történt, ami “csupán” az idegrostokat roncsolta. Az orvosok azon dolgoztak, hogy a szilánkokat eltávolítsák.

„Ha eltört volna a csigolyám, esélyt sem kaptam volna arra, hogy mozgatni tudjam a lábaimat. Az orvosok mindent megtettek, hogy stabilizálni tudják a lábamat és esélyt kapjak a felépülésre”

– nyilatkozta a pécsi lapnak a vadászpilóta.

Az eset után felértékelődtek benne az emberi kapcsolatok és úgy érzi, szerencsés. Bár nem él teljes életet egyelőre, de azon dolgozik, hogy a baleset, ami egy belső útra is terelte, örömkönnyekké varázsolja a könnyeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több mint 50 milliót gyűjtöttek a kiszabadított ukrán hadifogolynak, akinek a karjából 4 centiméter csont hiányzik
Mikhajlo Dianov testvére indított gyűjtést, hogy fizetni tudják az orvosi számlákat, rengetegen szeretnének segíteni a katonán.

Link másolása

Az ukrán hadifogoly, Mikhajlo Dianov megdöbbentette az internetet, amikor kiderült, milyen szörnyű kínokat kellett átélnie és milyen kínzásokat végeztek a testén az orosz fogságban. Az Ukrán Védelmi Erők által közzétett bejegyzésben Dianov az első képen erőtől duzzad egyenruhájában, a második képen viszont rá sem lehet ismerni a csontsovány, eltorzult karú katonára, akinek úgy tűnt, hogy a jobb karja is eltört.

A Pravda ukrán hírügynökségnek azt nyilatkozva Aljona Lavrusko, hogy testvére karsérülése annak a következménye, hogy

„rozsdás fogóval” húztak ki egy idegen tárgyat Dianov karjából, mindezt úgy, hogy nem használtak érzéstelenítőt.

Lavrushko úgy nyilatkozott a lapnak a Ladbible beszámolója szerint:

„Mikhajlo lelkileg nagyon erős és rendkívül boldog, hogy visszatért."

Azt is elmondta, hogy Dianovnak meg kell műteni a karját, amelyből állítólag 4 cm csont hiányzik.

Lavrusko kifejtette:

"Problémák vannak a karjával: valószínű tályog lehet. Meg kell műteni, a műtét során pedig egy lemezt kell elhelyezni a csontra, mert 4 cm csont hiányzik a karjából, amit mindenképpen korrigálni kell."

A testvér PayPal-adománygyűjtést indított, hogy Dianov orvosi számláit kifizethesse. Illia Ponomarenko, a Kyiv Independent újságírója szerint

eddig több mint ötmillió ukrán hrivnyát (kb. 54 millió forint) gyűjtöttek össze neki.

Az ukrán védelmi minisztérium először szeptember 24-én osztott meg Dianovról készült képeket (az egyik a fogság előtt, a másik pedig a fogság után).

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök múlt hét csütörtökön megerősítette, hogy több mint 200 ukrán katonát szabadítottak ki orosz fogságból. Túlnyomó többségük az Azovstal és Mariupol védője volt, de akad köztük határőr, rendőr és tengerészgyalogos is. Az Azov-ezred öt kiszabadított parancsnoka pedig Törökországban maradhat a háború végéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Él és virul a Közút munkatársai által megmentett kiskutya, akinek nevét szavazással döntötték el
A Magyar Közút munkatársai nemrég egy csepp, alig 4 hetes kölyökkutyát mentettek meg munka közben. Azóta teljes értékű tagja lett a mérnökségnek.
Címlapkép: Magyar Közút Facebook oldala/Pesti József - szmo.hu
2022. szeptember 16.


Link másolása

A Magyar Közút jászberényi mérnökség dolgozói nemrég egy mindössze négyhetes, kevesebb mint egy kilós kiskutyát találtak, amikor a Pusztamonostort Jászárokszállással összekötő útszakaszon dolgoztak. A 930 grammnyi állatot azonnal szárnyai alá vették a brigád tagjai.

Mint kiderült, a kutyust testvérével hagytak az út melletti árokban, aki viszont már nem élt, amikor rátaláltak. Magukkal vitték, és annyira szívükhöz nőtt a kedves kis eb, hogy megtartották mint a mérnökség új házikedvencét.

A nevéről online szavazással döntöttek és nagy többséggel az Emká nevet kapta, ami tulajdonképpen a Magyar Közút, azaz MK rövidítése kiejtve.

A Közút folyamatosan videós beszámolót tett közzé arról, mi történik Emkával.

Emká szépen gyarapszik, a legutóbbi mérésen már 5,5 kilót nyomott, és továbbra is kiváló egészségnek örvend. Az első fürdetésén is túl van a négylábú.

Emkának minden szempontból nagy szerencséje van, ugyanis a statisztikák szerint a fekete keverék kutyák a legkevésbé népszerűek, emiatt ők azok, akik a legkisebb eséllyel kerülnek ki a menhelyekről.

Emká rengeteg szeretetet ad és kap, teljes értékű tagja lett a mérnökségnek.

Íme egy videó arról ahol a Közút munkatársai elmesélik, hogyan találták meg Emkát:


Link másolása
KÖVESS MINKET: