Jó néhány korábbi cikkben foglalkoztunk már János bácsival, aki egy budai hajléktalanszállón él nyuszijával, de szinte mindennap kijár a Stadionokhoz, hogy a buszpályaudvar lépcsőjén ülve örömöt szerezzen az arra járó gyerekeknek.

Idén húsvétkor 150 édességcsomagot állított össze, sőt tojásvadászatot is rendezett a szállójával egy épületben lévő családok átmeneti otthona lakói számára.

Gyereknapra is meglepetéssel készült, az azóta eltelt fél évben pedig a karácsonyi akcióját tervezgette.

Most még feljebb rakta a lécet: nem kevesebb mint 250 gyereket szeretne megajándékozni vízkeresztig.

A takarosan összerakott csomagokkal összesen nagyjából 15 óra munkája volt.

Sajnos az előítéletesség, illetve a bürokrácia ezúttal is sorra gördítette elé az akadályokat. Megkeresett több óvodát és iskolát, nem tarthatna-e szervezett ajándékozást az oda járóknak, de sehol nem talált pozitív fogadtatásra. Sőt, ezúttal a szálló vezetése sem engedte meg neki, hogy ott osztogassa a csomagokat, mondván: civiltől nem fogadhatnak el adományt.

Ezért az egyik szociális munkás javaslatára a bejárat mellett, a kerítésen kívül várta az óvodába és iskolába menő gyerekeket december 6-án reggel. "Ez volt az én kis partizánakcióm" – mondja mosolyogva.

27 csomag talált ott gazdára, a Stadionoknál pedig azóta átlagosan napi 8-10, így összesen már közel 90-nél jár a 250-ből. Nem fél attól, hogy rajta maradnak, sőt: inkább azon aggódik, nehogy túl hamar elfogyjon az összes. De ha mégis így lenne, valószínűleg beszerez majd még néhányat.

A csomagokra összesen 177 ezer forintot költött, ezúttal is gondosan megőrizte a boltban kapott nyugtát a pontos összeggel.

Erre jött még rá a dekoráció: egy direkt ebből az alkalomból vásárolt új szánkó, amit ő maga festett le pirosra, egy rénszarvas és egy zenélő Mikulás. Még a nyusziját is piros ruhába öltöztette, ő maga pedig ünnepi sapkát húzott. A szánkót december közepén karácsonyfára fogja cserélni, onnantól az díszíti majd az ünnepi "kitelepülést".

Tavasz óta erre spórolt, a kapott adományok nagy részét félretette, csak keveset költött magára. Szerencsére élelemre nincsen gondja: a szállón mindennap kap vacsorát, az emberek pedig sokszor nemcsak pénzt, de szendvicseket és más ennivalót is adnak neki. Sőt, valaki még egy vastag télikabátot is ott hagyott.

"Nem is tudtam, hogy csomagokat is árul" – lép oda hozzá egy arra járó, de rögtön kijavítja: "Nem árulom, ezt a gyerekek kapják."

Pár perccel később jön is két tizenegynéhány éves kislány, teljesen el vannak ájulva a nyuszitól. János bácsi mosolyogva nézi őket, majd benyúl a táskájába, és mindkettőjüknek ad egyet az édességgel töltött piros zacskókból.

"Ilyenkor vagyok a legboldogabb, amikor látom, hogy örülnek" – mondja, miután a gyerekek hálálkodva továbbállnak.

"Remélem, húsvétra megint össze tudok majd gyűjteni annyi pénzt, hogy ajándékozhassak" – teszi hozzá. De ez egyelőre messze van: a Mikulás-csomagokból is bőven maradt még.

Hacsak nincs nagyon rossz idő, mindennap ott ül a megszokott helyén, nagyjából fél 2 és 6 óra között. Látogassátok meg, ha arra jártok: a neki juttatott adomány biztosan a lehető legjobb helyre megy.