Év elején már írtunk János bácsiról, arról a csupa szív, önzetlen hajléktalanról, aki nyuszijával szinte mindennap kijár a Stadionok autóbusz-pályaudvar lépcsőjéhez.

Fő mozgatórugója, hogy örömet okozzon a gyerekeknek, ezt pedig nem akárhogy teszi: decemberben 120 mikuláscsomagot állított össze, és mindet szét is osztogatta az arra járóknak.

Már akkor eltervezte, hogy következő akcióját húsvétra időzíti. Azonnal el is kezdett spórolni rá, a január óta kapott adományok legnagyobb részét félretette.

Ezúttal nem kevesebb, mint 150 ajándékcsomagot készített, amire közel 100 ezer forintot költött.

Majdnem tíz órán keresztül rakosgatta össze őket, mindegyikbe ugyanaz került: két csokinyuszi (egy kicsi és egy nagy), egy csokitojás, valamint egy állatka. Miután a szalagot is rájuk rakta, takarosan dobozokba rendezte őket, hogy így várják a kiosztást.

De nem állt meg ennyinél: ahogy karácsonykor, úgy most is valódi installációt kerekített. Akkor a szánkó és a feldíszített karácsonyfa volt a fő motívum, most pedig igazi tavaszi hangulatot csinált műfűvel és cserepes virágokkal. Sőt, még a ruhája is zöld.

Fotók: Mervai Márk

Sajnos Nyuszó ebben már nem vehetett részt: január közepén elpusztult, valószínűleg a májbetegsége okozott nála valamilyen szövődményt. János bácsi természetesen meggyászolta és szépen eltemette őt, de egy percig sem volt kérdéses számára, hogy szeretne egy másik nyuszit helyette.

Már másnap be is szerezte az új jövevényt, akit Ugribugrinak keresztelt el. Ő sokkal kisebb, mint hatalmas termetű elődje, hiszen törpenyúl, de a cukiságfaktort ugyanúgy kimaxolja. Igaz, amikor ott jártunk, alig akart kibújni a hordozójából, de ebben valószínűleg az erős napsütés is közrejátszott.

Kicsit félénk még, és most melege is van, de délután 5 körül már elő szokott merészkedni. Olyankor beül az ölembe és nagyon jól elvan

– meséli gazdája, érezhető szeretettel a hangjában. Ráadásul a jó idő örömére két teknősét is magával hozta, ott úszkálnak mellette egy vízzel töltött ládában.

A csomagokat hétfőn kezdte osztogatni János bácsi, az első nap mindössze három darab talált gazdára belőlük. Sajnos sok ember rettentően előítéletes, így lépten-nyomon visszautasításba ütközik. Ez volt a helyzet akkor is, amikor megkeresett egy iskolát és egy óvodát, hátha meg tudja beszélni, hogy egy csoportot vagy egy osztályt szervezetten elvigyenek hozzá.

Az egyik helyről egyszerűen elzavarták, a másikon pedig még csak válaszra se méltatták.

Valószínű, hogy a "szakállas bácsi édességet osztogat" sztereotípia váltja ki nagyon sokakból ezt az élesen negatív reakciót. Pedig az ő eseténél távolabb semmi nem állhatna ettől, tényleg őszinte jó szándék vezérli. A dolog tanulsága annyi, hogy a valóság gyakran nagyon más, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Érdemes kicsit jobban utánanézni, helyes-e az első benyomás, mielőtt csípőből ítélkezne vagy döntene az ember.

"Azért remélem, elfogynak, ha már ennyit dolgoztam velük" – mondja bizakodva. Jövő hétvégéig biztosan mindennap kint lesz (kivéve nagyon rossz idő esetén), általában délután 2 körül érkezik és 7-ig marad.

Ha van gyereked, látogassatok el hozzá bátran, mindenkit örömmel fogad. És ha még egy kis adományt is tudsz adni neki cserébe – akár pénzt, akár ennivalót –, duplán meg fogja köszönni.