„Igen, képes volt erre, és igenis, jól tudja csinálni. A munkát nem pótolja semmi” – 60 éves az Óbudai Rehabilitációs és Foglalkoztatási Központ!
Az egyéb megszokott formaságok sem maradhatnak el.
„Ugyanúgy van foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálat. Az orvos mondja ki, hogy az illető a munka elvégzésére alkalmas-e. A munkaidő függ ezektől, vagy attól is, hogy mennyi munkát tudunk biztosítani. Az újakkal 4 órában kezdünk, hogy felmérjük, tudnak-e ennyit dolgozni. A bérmunkát enyhe mentális retardációval, mérsékelt intellektuális zavarral élők végzik. Az ő kognitív képességeik, figyelmi kapacitásuk, finom motoros készségeik alkalmasak arra, hogy ilyen jellegű munkákat végezzenek” - folytatja Erika.
Egyes munkafolyamatoknál a dolgozóknak saját kreativitásuk megcsillogtatására is van lehetőségük. „Középsúlyos értelmi sérültek csiszolják simára a raklapokból készülő ügyességi fajátékokat. Ki is festik ezeket. Itt lép be a folyamatba az ő egyedi stílusuk. Volt, hogy egy macskaalakú játék hasára egy nagy egeret festettek – mert azt ő megette.
A másik macskát csíkos trikóba öltöztették, ő Trikó, akinek nagyon szép csíkos pólója van. Ezekből általában ügyességi játékok születnek gyerekeknek.” A szőnyegszövést is ők végzik, igaz itt kevesebb esély van az egyéni megvalósításra, a megrendelő elvárása, és a kapott textilipari hulladék színe is korlátoz.
„Zokni karikavégeket használunk, amik zoknigyártás során keletkeznek”- tudjuk meg a pszichológustól.
A lezárások első hullámában azonban az intézmény ellátottjai is „home office”-ba kényszerültek. „Színeztek, rajzoltak, gyöngyöt fűztek, számítógépeztek, játszottak. Ez egy idő után viszont egyre fárasztóbba vált számukra. Nem adott keretet a mindennapjaiknak, eltűnt a jól megszokott rutin.”
Janurikné Csonka Erika kutatást is készített az ellátottak körében katasztrófa- és kríziskezelő szakpszichológus diplomamunkájához. Az intézményben ugyanis az a helyzet állt elő, hogy voltak, akik veszélyeztetettségből vagy más okból kifolyólag nem járhattak többé dolgozni, míg mások kiscsoportokban, a kellő óvintézkedések mellett tovább folytathatták a megszokott rutinjukat.
A kutatás eredményei szerint a két csoport jelentős eltéréseket mutatott – a kényszerpihenőn lévők többet stresszeltek, lehangoltabbak voltak, míg a munkába járóknál az otthon elhagyása váltott ki testi tünetekben megnyilvánuló stresszreakciókat. „Mégis ragaszkodtak ahhoz, hogy bejöjjenek. Munkát csak munkával lehet pótolni.” – vonja le a tanulságot. 
A második hullám is okoz nehézségeket. Elmarad a Flórián áruházban tartott adventi vásár, ahol az intézmény lelkes kézművesei minden évben megjelennek, többen személyesen is, hogy egyedi készítésű karácsonyi ajándékkal lephessük meg szeretteinket. Aki mégis szeretne vásárolni tőlük, megtalálja őket a III. kerületi Benedek Elek utcában, ahol minden kedden reggel 9-től délig garázsvásár formájában fogadják az érdeklődőket. Sőt, egy webshop kialakítását is tervezik.
Aki ellátogat egy ilyen eseményre, személyesen is meggyőződhet arról, hogy fogyatékkal és pszichiátriai zavarokkal élő emberek igenis léteznek, és értékes tagjai a társadalomnak.
„Egymás között is gyakran mondogatják, hogy „türelmesnek kell lennünk egymással, hisz mindenki, aki itt van, annak valami baja van”. És ez a tolerancia megvan. Ez példaértékű”
– válaszol arra a kérdésre Erika, hogy mit tanulhatnánk az intézmény ellátottjaitól. Megtudjuk tőle, hogy míg a fogyatékosokkal kapcsolatban a magyarok egyre érzékenyebbek, a pszichiátriai betegek még mindig teljesen stigmatizáltak.
Ő nem híve a nagy bölcsességeknek és az erőszakos érzékenyítésnek. „Mindig lesznek emberek, akik félni fognak azoktól, akik mások. Mi ez ellen csak annyit tudunk tenni, hogy a biztonságos időszakokban fogadunk önkénteseket - az intézmény nyitott, bárki jöhet, minket megtalálnak.”
Végezetül pedig pár idézet az intézmény oldaláról, az ellátottak szavaival, mit is jelent számukra egy elfogadó közösségben dolgozni:
„Neked mit jelent a foglalkoztató?”
„Közösséget.”
„Esélyt arra, hogy dolgozhassunk. Egy hely, ahol közösségben vagyunk, ahol elfogadnak.”
„Találkozhatunk és megtanítanak arra, hogy kell bánni a kutyákkal.”
„Együtt vagyunk.”
„Jó társaságot, jó barátokat találunk.”
„Esélyt az élethez.”
„Ha segítségre van szükségünk, problémánk van, itt találunk megoldást.”
„Egy nagy családot.”
Az intézmény ellátottjairól a fényképeket Kiss Orsolya és Lenner Kristóf, a termékfotót Newman Tímea készítette.
