JÖVŐ
A Rovatból

Mégis, mit tud egy fényképezőgép 2 millió forintért?

Jelenleg a világ legjobb fényképezőjének tartják, és még olcsónak is számít a kategóriájában. Vajon egy ilyen géppel jó fotós is lesz az ember?

Link másolása

Ehelyett a kattintásvadász cím helyett adhattam volna azt is, hogy "Teszteltük az új Nikon D850-et", majd részletesen kifejthettem volna, mit tud az új csúcsmodell, melyek a paraméterei, és részletest leírást adhattam volna arról, mennyire zajosodik a kép ISO 6400 felett.

Mivel azonban ti valószínűleg nem szakszerű, specifikus tech-tesztek miatt követtek bennünket, úgy döntöttem, bemutatom,

mégis mi a bánat kerül egy fényképezőgépen 2 000 000 forintba, és mit tudhat az a gép, ami a legrangosabb fotózással foglalkozó oldalakon a legmagasabb pontszámokat érte el.

Először is a szóban forgó fényképező váz a Nikon friss katonája, ami 1,2 millió forintba kerül jelenleg. A hozzá választott objektív pedig egy szintén új, 105mm 1.4-es Nikkor objektív, ami 759 000 Ft-ot kóstál. Szép, nemde? Ez egy új autó ára.withlens2a

A tesztet egy örökös kérdés köré építeném fel, amire a cikk végén megkaphatjuk a választ:

a tehetséges igazi fotósnak kell-e drága holmi, hogy lehengerlő képeket készítsen?

Szögezzük le, hogy sokat számít, milyen témában fotózik az illető, mivel egy sportfotósnak esszenciális egy sportobjektív, ami a legdrágább fotós felszerelésekhez tartozik, tehát vegyünk alapul egy portré-város-tárgy fotós kombót, amit eszközölni lehet 40 000Ft-ból és milliókból is.142266-cameras-review-nikon-d850-review-details-image5-qpcea831rt

Az első és legfontosabb különbség egy olcsó és egy drága gép között az a beérkező fény kezelése. Egy majd' egymisis objektív, mint a jelen esetben használt 105 mm 1.4 egy olyan gyújtótávolságban képes borzasztóan sok fényt beengedni, ami technikailag már egy igazi kihívás a gyártóknak. Ha még hozzátesszük a Nikon D850 vázat is, még az ISO-val is komolyan játszhatunk. No de mi is az az ISO? Az ISO-érzékenység velősen azt jelenti, hogy minél magasabb az ISO, annál fényesebb lesz a képünk, viszont cserébe szemcsésebb is lesz. Ezt a tesztünk alanya a lehető legszebb kompromisszumkészséggel oldja meg. Hogy ne számokban fejezzem ki magam: jobban lát a sötétben, mint én. A legolcsóbb tükörreflexes gépek viszont egy sima villanykörtével bevilágított szobával is megszenvednek, ha látszik is valami, a kép minősége értékelhetetlen lesz. Tehát hiába vagy egy őrületes fotós, simán kézből nem fogsz tudni értékelhetőt alkotni relatív gyenge fényviszonyok között egy olcsó géppel.

Távolról és sötétben készült kép. A brutális felbontás miatt több lehetőségünk marad a nagyításra\vágásra:csp1

D850 makró lencsével:csp11

Következő vízválasztó dolog a sebesség. Sport és természetfotónál elengedhetetlen, hogy másodpercek alatt rengeteg képet lőhessünk minél jobb minőségben. A D850 a hozzá kapható markolatával együtt 9 képet tud lőni egy másodperc alatt. Ez így önmagában nem olyan meglepő, erre képes más mostani gép is, de nem 45,7 megapixeles felbontásban! Általában az elit gépek két csoportra oszlanak: a gyorsak és elpusztíthatatlanok, vagy a nagy felbontásúak, de lassúak. A D850 pontosan a kettő között helyezkedik el, ezzel létrehozva egy új csoportot, amit leginkább jokernek neveznék. Egy gyors, borzasztó nagy felbontással operáló, high-tech szörnyeteg született meg benne.

A beépített fókusz léptetés a makróknál segít minél több éles területet nyerni:csp3

Ultraéles középpont, gyengén megvilágított körülmények között is:csp7

105 mm az ideális gyújtótávolság ételfotózáshoz is:csp12

Na de itt még nem áll meg a tudomány, ez a gép még egy halom extra meglepetést is tartogat magában. Videózás tekintetében a DSLR gépek már rég átvették a hatalmat a klasszikusabb értelemben vett olcsóbb videokameráktól, de a D850 már a profi eszközöket is megizzasztja a 4k videofelvételével, és a 120fps Full HD megoldásával, amivel gusztustalanul szép lassított felvételeket készíthetünk.

A képátvitel is fejlődött, wi-fin vagy bluetooth-on könnyen átküldhetjük a képeket egy másik eszközre, így akár egy komplett szerkesztett képet tudunk a telefonunkról továbbküldeni. Vannak komolyabb újítások is, mint például a fókuszléptetés automatizálása a gépben.

Ez nyilván ijesztően szakmainak hangzik, ezért elmagyarázom:

a gép úgy készít el akár 150 képet, hogy minden képen egyel előrébb helyezi az élességet. Ez akkor jön jól, ha például egy makrófotónál azt szeretnénk, ha a tárgyunk (pl. egy légy) teljes területe éles legyen, és nem Photoshopban szeretnénk ezzel molyolni.

Elég durva újítás az elektronikus zár bevezetése is, ami segítségével hang nélkül tudunk exponálni. Nem tudom eléggé hangsúlyozni ez mennyire jól tud bizonyos szituációkban jönni.

105mm 1.4-en bármit ki lehet venni határozottan a környezetéből egy rakás fénnyel együtt:csp6csp2

A gép felépítésén is érezni az árát. Masszív magnézium ötvözet szinte az egész váz, időjárás és porálló, nem könnyű véletlenül összetörni. Az első Nikon fényképező, aminek világítanak a vezérlő gombjai, valamint amellett, hogy kihajtható a kijelzője még érintőképernyős is. A felbontása ennek is lenyűgöző, már-már olyan érzést kelt mint egy csúcskategóriás okostelefon.

A körút gyenge fényei sem jelentenek akadályt, akár még egy mozgó villamos fotózásakor sem:csp5

A hangtalan exponálás segíthet, hogy ne vegyen bennünket észre a környezetünk:csp4csp8

Egy nagylátószögű objektívval is elképesztő dolgokat lehet produkálni ezzel a vázzal. Iso 64-re állítva a tűző nap sem akadály:csp10

Tehát, kell-e nekünk kétmilliós szett, hogy a csúcsra törjünk a fotográfiában? A válasz nyilván nem lehet fekete-fehér, de ezzel a szettel egy kezdő is eszméletlen képeket produkálhat.

Vannak olyan ágai a fotózásnak, amihez egy telefon is elég (absztrakt), ugyanakkor ha mostoha körülmények között akarunk alkotni, ha sokáig akarunk nyüstölni egy gépet, akkor érdemesebb beruházni egy drágább gépre.

Nyilván ez a gép nem a kezdők fegyvere, de láttam már rá példát, hogy felső kategóriás géppel kezdett valaki fotózni, és sokkal gyorsabban fejlődött, mint a gyengébb gépekkel rendelkezők.

A Nikon D850 egy csoda fotózás világában, ezért is váltott rengeteg hivatásos fotós azonnal rá, ahogy elérhető lett. A tesztidőszak alatt úgy éreztem magam, mint aki először fog a kezében fényképezőt, pedig az eggyel ezelőtti vázzal fotózok. Rohadt nehéz letenni, ha már egyszer a kezedbe vetted.Nikon-D8500063_2_3-1200x564

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
New York a saját súlya miatt is süllyed, mert a rajta lévő felhőkarcolók annyira nehezek
Manhattan süllyed, körülötte a vízszint emelkedik, ez nem a legszerencsésebb kombináció. Mintha a jégkorszak következményei és a klímaváltozás nem volna elég baj.

Link másolása

A New York-i épületek súlya is hozzájárulhat a metropolisz süllyedéséhez, állítják kutatók. Ugyanakkor ennek más okai is lehetnek, például a bolygón végbemenő változások, és az utolsó, mintegy tízezer évvel ezelőtti jégkorszak következményei.

Ha sikerül megérteni, hogy a New Yorkhoz hasonló területek miért kerülnek egyre alacsonyabbra, az segíthet felbecsülni, hogy a jövőben mekkora ezeken az áradás kockázata a klímaváltozás miatt.

Az Atlanti-óceán észak-amerikai partvidékén a vízszint a globális átlagnál máris három-négyszer gyorsabban emelkedik.

„A tengerszint-emelkedés hamarosan áradási problémákat fog okozni New Yorkban és világszerte” – figyelmeztet a tanulmány vezető szerzője, Tom Parsons geofizikus.

A jégkorszak érdekes utóhatása

GPS-adatok szerint a város déli része, Lower Manhattan évente nagyjából 2,1 milliméterrel kerül lejjebb.

Ennek egyrészt természetes oka van. Az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakában a bolygó nagy részét vastag jégtakaró fedte. A jégtáblák alatt lévő talaj süllyedni kezdett, ez azt jelentette, hogy a földtömegek szélei magasabbra kerültek. Miután a jég elolvadt, egy idő után ez utóbbi területek indultak süllyedésnek.

Egy korábbi kutatás szerint a keleti part mentén ez a jelenség 2100-ra akár 48-150 centiméteres süppedést is okozhat.

A süllyedésnek emellett a természetes oka mellett Parsons és csapata meg akarta vizsgálni a mesterséges okok, például az ember alkotta épületek lehetséges hatását is.

Parsonsnak akkor ugrott be az ötlet, amikor meglátogatta felesége családját Belgiumban 2019-ben.

„Az antwerpeni katedrális mellett volt a szállásunk, figyeltem az épület alapzatának hatalmas köveit, és azon töprengtem, hogy hogyan hozhatták ide ezeket nagy távolságokból, majd hogyan rakták őket össze, mint egy kis hegyet. Kíváncsi lettem arra, hogy ez milyen hatással lehet a kövek alatt húzódó talajra” – idézte fel az ötlet kipattanásának körülményeit.

A baj az, ha összeadódik

A megépítés után minden épület besüllyed egy kicsit a födbe, még azok is, amelyeket keményebb kövekre építenek. Azok, amelyeket puhább talajra emelnek, természetesen jobban.

A tudósok becslése szerint New York City öt kerületének több mint egymillió (pontosan 1.084.954) épülete összesen 762 milliárd kilogramm súlyú, és egy 778 négyzetkilométeres területen helyezkedik el.

Ezután számítógépes modellt fejlesztettek ki annak megállapítására, hogy ez a súly különféle talajviszonyok esetén miképpen süllyed.

Műholdfelvételekből az derült ki, hogy a város átlagosan évente 1-2 milliméterrel kerül lejjebb. Ez megegyezett azzal az adattal, amit a számítógépes modell jelzett a jégkorszak utáni természetes mozgás következményeként.

Bizonyos városrészek azonban az adatok szerint sokkal gyorsabban süppednek, mint mások. Ez feltehetően az épületek súlya miatt van, de nem zártak ki más lehetséges indokokat sem, amelyek egyelőre még ismeretlenek.

New York tehát átlagosan csupán egy picikét süllyed évente. Parsons ugyanakkor rámutatott, hogy eközben New York körül a tengerszint emelkedés évente 1-2 milliméteres, így aztán minden milliméternyi süppedés plusz egy évet jelent a tengerszintnél.

(Forrás: Live Science, Earth's Future)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
A földi élethez nélkülözhetetlen nyolc határértékből hetet már átlépett az emberiség
Veszélyes zónában van a földi élet. Már csak a légszennyezettség esetében nem léptük át a kritikus értéket.

Link másolása

Nyolc olyan határértéket tartanak számon a tudósok, melyek nélkülözhetetlenek az élet fenntartásához, ám ezek közül már hét esetében az emberiség átlépte a határt, írja a Nature. A több mint 40 szakértőből álló Az Earth Commission nemzetközi tudóscsoport által megállapított értékek azt mutatják, mennyire biztonságosak és méltányosak a földi élet feltételei.

A határértékek az éghajlatot, a légszennyezést, a műtrágyák túlzott használata miatti eredő foszfor- és nitrogénszennyezést, a felszín alatti vízkészleteket, a felszíni édesvizeket, a beépítetlen természetet, illetve a természetes és az ember építette környezetet vizsgálja. Ezek közül egyedül a légszennyezettség az, ahol még nem léptük át az egész bolygót figyelembe véve a küszöbértéket. Egyes területeken azonban már a levegő minőségének megítélése is a káros tartományba esik.

A tanulmányban kitérnek arra, hogy amennyiben a Föld évente orvosi vizsgálaton venne részt, a doktor most azt mondaná, hogy a bolygó annyira beteg, ami már a földlakók életét is érinti.

A tudósok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az éghajlatváltozás az ember hibája, mely elsősorban a bolygó erőforrásainak hatalmas mértékű fogyasztása miatt következett be. Több mint 88 ezer klímaváltozásról szóló tanulmány vizsgálata során arra jutottak, hogy ezek 99,9 százaléka az emberiséget teszi felelősség a globális felmelegedés miatt.

A tudóscsoport szerint „ugrásszerű fejlődésre lenne szükség annak megértésében, hogy a jog, a gazdaság, a technológia és a globális együttműködés” hogyan tudna együttesen egy biztonságosabb és boldogabb jövőt eredményezni. Az Earth Commission tagjai szerint a helyzet megmentése érdekében létfontosságú lenne a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozása és a világ ökoszisztémáinak védelme.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Megölte emberi kezelőjét a mesterséges intelligencia vezérelte drón egy szimulációs gyakorlatban
A drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és mindenkit támadjon meg, aki akadályozni próbálja a misszió végrehajtásában.

Link másolása

Az amerikai hadsereg egyik szimulációs gyakorlata során a légierő mesterséges intelligencia által vezérelt drónja meggyilkolta az irányítóját, mert csak ezzel tudta biztosítani a misszió végrehajtását.

Az erről szóló információt Tucker ‘Cinco’ Hamilton ezredes, az amerikai légierő AI-tesztelésért és bevetésért felelős vezetője osztotta még májusban egy londoni szakmai konferencián.

Hamilton elmondása szerint a drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és támadjon meg bárkit, aki ezt megpróbálná megakadályozni.

A rendszert eredetileg úgy alakították ki, hogy az emberi kezelőé volt a döntő szó, a megerősítéses tanulás során a mesterséges intelligencia a megerősítést jelentő pontokat az ellenséges célpontok megsemmisítéséért kapta, amit az emberi kezelő többször is megakadályozott.

A drón ennek megfelelően végül arra a következtetésre jutott, hogy a kommunikációs torony ellen kell fordulnia, ahonnan a kezelője kommunikált vele.

Hamilton az eset ismertetésével arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy nem szabad túlzottan az MI-re bízni a gépeket a légierőnél.

(via 444, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
Egy évig élnek egy iszapból nyomtatott 3D-s házban, hogy teszteljék, milyen lesz a Mars-expedíció
Gőzerővel folynak a holdutazáshoz és a Mars meghódításához szükséges NASA kísérletek, amelynek eredményei a Földön is hasznosak lehetnek.

Link másolása

A tervezett újabb holdutazások és a Mars felfedezése olyan területen is találkoznak, amelyre ma még kevesen gondolnak: az építkezés. Ha megvalósul az a ma még álomnak tűnő elképzelés, hogy településeket hozzunk létre bolygónkon kívül, akkor rendelkezni kell a helyszínen a szükséges anyagokkal. Nyilvánvalóan fel sem merül az a megoldás, hogy ezeket az anyagokat a Földről szállítsák a hozzánk univerzális méretekben „közeli”, de valójában mégis távoli bolygókra. Éppen ezért már megindult az utat lerövidítő, egyben költségkímélő módszerek tanulmányozása.

Az egyik lehetséges megoldásnak a 3D-s nyomtatású olvasztott regolit látszik – írja a WIRED.

A következő napokban egy négy fős csapat érkezik a NASA houstoni Johnson űrközpontjának hangárjába, ahol egy évet töltenek el egy 3D-s nyomtatású épületben. A Mars Dune Alpha nevet viselő, 157 m2 alapterületű épület iszapból készült, színe mint a Mars talaja, a lakóterén túl még orvosi szolgálat és konyhakert is van benne. A Big-Bjarke Ingels Group építette, a 3D-s nyomtatást pedig az Icon Technology végezte.

A benne folyó kísérletek középpontjában azok a fizikai és viselkedési-egészségügyi kihívások állnak, amelyekkel az embereknek szembe kell nézniük a hosszú távú űrtartózkodás során. Egyben ez az első olyan struktúra, amelyet a NASA Holdra és Marsra szánt autonóm építési technológia-projektjéhez (MMPACT) építettek.

Amikor az ember visszatér a Holdra az Artemis-program keretében, az űrhajósok kezdetben keringő űrállomásokon, holdkompokon, vagy pedig felfújható felszíni épületekben laknak. Az MMPACT csapata azonban hosszú távon fenntartható struktúrák építésére készül.

Hogy elkerüljék a Földről való anyagszállítást, amelyhez hatalmas rakéták és óriási mennyiségű üzemanyag kellene, a Holdon található regolitot előbb masszává alakítanák, amelyet 3D-vel vékony rétegeket vagy különböző alakzatokat nyomtatnának.

Az első ilyen Földön kívüli projektet 2027-re tervezik. A küldetés során egy markolóval felszerelt robotkart kapcsolnak majd egy holdkomp oldalára, ezzel az eszközzel bányásszák ki és halmozzák fel a regolitot. A későbbi missziók félautomata exkavátorokat és más gépeket használnak majd lakóházak, utak, üvegházak, erőművek és olyan robbanástól védő pajzsok építésére, amelyek körülveszik a rakétakilövőket.

A Holdon történő 3D-s nyomtatáshoz vezető első lépés lesz, hogy lézerekkel vagy mikrohullámokkal megolvasztják a regolitot – árulta el Jennifer Edmundson, az MMPACT-csapat vezetője. Aztán lehűtik, hogy a gázok elillanhassanak, különben az anyag tele lesz lyukakkal, mint a szivacs. Ezután már ki lehet nyomtatni a kívánt formákra. Azt még nem dolgozták ki, hogy miként lehet ezeket a darabokat összeállítani. Edmundson szerint a lehető legjobban automatizálni akarják az építkezést, de nem zárható ki az emberi beavatkozás a jövőben sem a karbantartásoknál és a javításoknál.

A csapat egyik nagy feladata, hogy miként változtassa a Hold regolitját olyan erős és tartós építőanyaggá, amely képes megvédeni az emberi életet. Gondot jelenthet például, hogy a regolit jeget tartalmaz, mivel az Artemis-missziók a Hold déli pólusának közelébe indulnak.

Ráadásul a NASA-nak nem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben holdkőzetek, hogy kísérletezzenek velük, csupán az Apollo 16 által hozott mintákkal dolgozhatnak. Tehát az MMPACT-csapatnak saját szintetikus verzióikat kell elkészítenie.

Corky Clinton, a kutatás egyik irányítója felhívja a figyelmet arra, hogy nehéz építeni a regolit geokémiai tulajdonságaira és egyberakni az apró részeket, mert meteoritokkal és más égitestekkel való ütközésekből jöttek létre több mint 4 milliárd évvel ezelőtt.

Vannak más bizonytalansági tényezők is. A Holdon sokkal kisebb a gravitáció, akár 45 percig tartó holdrengések is elképzelhetők, a déli póluson napsütésben elérheti az 54 C fokot, éjszaka viszont lehet akár mínusz 240 C fok is.

A holdpor beivódhat a gépek illeszkedéseibe és leállíthatja a hardvereket. Az Apolló-missziók idején a regolit megrongálta az űrruhákat és a belélegzett portól az űrhajósoknál szénanátha-szerű tünetek jelentkeztek.

Ugyancsak kétségeket kelthet a Mars Dune Alpha esetében, hogy az ember még soha nem hozott Mars-talajmintát a Földre, így az Iconnak szimulálnia kellett ezt az anyagot, feltételezésekre hagyatkozva, például arra, hogy bazaltban gazdag.

A struktúra 3D-s nyomtatása egy hónapot vett igénybe. Ehhez egy óriási nyomtatókart használnak, amelyen egy fúvócső vonja ki egyenletesen a lávakrétát. A struktúra alaprajzának körvonalazásával kezdik, majd jönnek a rétegek és úgy építik felfelé, mint egy agyagedényt.

A Mars Dune Alpha az Icon által épített első olyan struktúra, amelyre 3D-s nyomtatott tetőt tettek. A tető oldalai úgy találkoznak az építmény tetején, mint két hullám az óceánban. A paneleket külön nyomtatták ki, majd hozzáadták a tetőszerkezethez.

Az Icon, amelynek 57,2 millió dolláros szerződése van a NASÁ-val a holdépítkezésekkel kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre, olyan épületterveket rendelt, amelyek megvédhetnek egy négy fős csapatot a meteoritoktól, holdrengésektől, sugárzásoktól és a gyors hőmérséklet-változásoktól.

Közben vákuumkamrákban folynak a kísérletek a regolit megolvasztásával. Ezek a kamrák a Hold levegő nélküli körülményeit szimulálják, és egyben lehetőséget biztosítanak a kutatóknak, hogy teszteljék az extrém hőmérsékleteket. Ballard szerint láthatóan működnek a nagyobb mechanikai rendszerek és most megpróbálják egyensúlyba hozni az anyag erejét és merevségét.

Tesztelik az olvasztáshoz használt lézerek erejét, a hűtés időtartamát és a regolit geokémiai összetételét, amely változhat lelőhelyétől függően, mert a különböző alkotóelemeinek más és más az olvadási hőfoka. Jelenleg az MMPACT-csapat külön teszteli a lézeres és a mikrohullámos olvasztást, a tervek szerint idővel megkísérlik e két technológiát együtt alkalmazni.

A vákuumkamrában a 3D-s nyomtatással is kísérleteznek, először egy leszállópálya darabjaival. Ennél az infraktruktúránál fontos szempont, hogy az űrhajó által felkavart por ne tegyen kárt olyan fontos építményekben, mint a sugárzástól védő pajzsok, garázsok, utak, és hogy a porfelhő ne zavarja a leszállási körülményeket.

A Holdra és a Marsra szánt építkezési tervek hasznosak lehet a Földön is, például alternatívákat adhatnak a betonra, amelynek egyik alkotóeleme, a cement gyártása súlyosan környezetszennyező, a globális karbonlábnyom 8%-át jelenti.

Ugyanígy haszos lehet a földi építkezéseken az a tapasztalat, amit a 3D nyomtatások során megszereznek.

A kutatók olyan építőanyagon is dolgoznak, amelyben a holdbéli regolitot vegyítenék szarvasmarha-proteinnel, mert ennek súlya a beton tizede. Az anyagot tavaly nyáron a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tesztelték először.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk