JÖVŐ
A Rovatból

Kezdjünk felelősséget vállalni, egyénként és közösségként is – beszélgetés Ökoanyuval, azaz Nagy Rékával

Réka idén új szerepkörben is megmutatkozik: TEDx Danubia Action Circles projektjének háziasszonya.

Link másolása

Egy agilis, szinte gyermekien lelkes fiatalasszonnyal találtam magam szembe a képernyő előtt ülve, miután jelen interjú a Messengeren zajlott. Valószínűleg élőben aligha úsztuk volna meg a találkozást szűk egy órában, mert még így is gyorsan megtaláltuk egymás hullámhosszát és voltak egészen meglepő kitérőink, amelyekkel nem untatnám olvasóinkat.

Nagy Réka író, szerkesztő-újságíró, akit sokan Ökoanyuként ismernek, a közelmúltban új, nagyszerű feladatot kapott: felkérték, hogy legyen a TEDx Danubia fenntarthatósági programjának koordinátora.

– Hogyan találtál rá a környezettudatosság útjára?

– Nagy ihletőm apai nagyapám, aki Svédországban és Izlandon volt nagykövet a hetvenes években. A kiküldetése után itthon is tele volt a lakásuk mindenféle izgalmas, „tengeres” könyvvel, képpel. Emlékszem, azzal nyaggattam, hogy „lépjük le, mekkora egy bálna” és nem is tudom, hányszor jártuk körül a nagyszobát. De belém égett az is, amikor hatévesen mosogatni kezdtem reggeli után, élveztem a habzó mosogatószert. Aztán nagyapám meglátta ezt és egyáltalán nem „leszúróan” csak annyit mondott: „Jaj, Kisunokám, ezek a szerek már olyan erősek, hogy elég belőlük egy csepp is”. A főzés örömét édesanyámtól és a nagymamáktól kaptam. Egész kicsiként dagasztottam kenyeret, sodortam nudlit, kevertem ki majonézt, fontam kalácsot. Voltak ilyen kis útravalóim, de a fenntarthatósághoz nagy utat jártam be a „szingli szerkesztőből” az anyukáig, aki nagyon odafigyel.

Fontos fordulópont volt számomra nagylányom születése. Arra gondoltam, hogy amikor megérkezik egy ilyen kis tiszta lény, hogyan lehetne tovább fenntartani ezt az állapotot? Elkezdtem keresni, először csupán önvédelemből, hogy mi jó a gyerekemnek és a családnak.

Először csak ökomosószereket vettem, aztán egy amerikai bloggernél láttam, hogy a reszelt mosószappanból csinál mosózselét. Kipróbáltam, sikerült és még a foltokat is kiszedte. Aztán a gyerek elkezdett csúszni-mászni, nyalogatta a padlót. Biztos nem jó neki, ha valami erős fertőtlenítőszert nyal fel - gondoltam. Hogy lehetne másként? És ez így ment, ahogy fejlődött. Nagy segítséget jelentett csodálatos, nagyon józan gondolkodású gyermekorvosunk, aki például a hozzátáplálás kezdetekor, látván a banánnal kapcsolatos aggályaimat (messziről jön, nagy az „impact”-ja) azt mondta: „jól van, anyuka, akkor folytassa almával”. Ezekből a tapasztalatokból született először egy rovat, aztán jöttek a könyvek, de néhány éve úgy éreztem, hogy tovább kellene lépni. Hamar rájöttem, hogy van ennek egy önvédelmi része, és van a környezetvédelem, klímavédelem és az a jó, ha minél nagyobb a közös metszet. Folyamatosan képeztem, képzem magam, és közben elkezdtem előadásokat, workshopokat tartani. A járvány előtt bejártam az országot, nagyon jó érzés volt beszélgetni felnőttekkel, gyerekekkel arról, hogy mit gondolnak a fenntarthatóságról, az alternatív megoldásokról. Elvégeztem közben a humánökológia képzést is, hogy ezek az előadások ne csak rólam szóljanak, hanem generálni, katalizálni tudjak folyamatokat. Mivel a klímáról, Földről szóló jelentések egyre aggasztóbbak, nagyon szeretnék olyan tevékenységet kifejteni, ami bármilyen szinten növelni tudja e terület hatékonyságát.

– Jelenleg a TEDx Danubia Action Circles programjának háziasszonya vagy.

– Honti Pál, a magyarországi TEDxDanubia egyik vezetője hívott, és miután hetekig, hónapokig beszélgettünk, megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem koordinálni ezt a programrészt. Már a kezdet kezdetén láttam, hogy itt komoly és jó műhelymunka folyik, közösen alakítjuk a programot és ki tudunk belőle hozni valami olyat, ami valóban hasznos lehet. A konferenciáiról ismert TED Alapítvány 2021-re azt tűzte ki célul, közreműködik abban, hogy a fenntarthatóság kérdéseit minél több szinten, minél több aspektusból megvilágítsa. Az Action Circles valójában csak egy keret, amelyet a TED licensszel rendelkező helyi szervezők a saját elgondolásaik szerint tudnak megtölteni tartalommal.  Egyre több „zöld” kezdeményezés van az országban, de nem mindig tudunk egymásról. Miért ne kommunikálhatnának azok, akik csinálnak egy szatyorközösséget, egy csomagolásmentes boltot, egy faültető vagy egy „jószomszédi” projektet. Támogatunk minden közösségi tevékenységet: igyekszünk segíteni a kapcsolódásokat, hogy együtt próbáljunk ökologikusabb utakat találni. A nagy egészet nézve ez emberfeletti munka, de kicsiben is nagyon fontos, hogy elkezdjünk mi magunk felelősséget vállalni, nemcsak egyénként, hanem közösségként is.

Az Action Circles-ben ennek a légkörét szeretnénk megteremteni. A jelentkezéskor megkérdeztük, hogy kinek mire van szüksége, és 97%-ban kommunikációs támogatást kértek a jelentkezők ahhoz, hogy legyenek „jobban láthatók” az online térben.

A webinárok tartalmát a jelentkezők igényei alapján állítjuk össze, mert azt is fontosnak tartjuk, hogy kipróbáljunk és együtt gyakoroljunk másféle, az általánosan elfogadottaktól különböző szervezési, szerveződési technikákat. Nem akartuk megmondani, hogy szerintünk mi az, ami előre visz, hanem igyekszünk folyamatosan monitorozni az igényeket és rugalmasan kezelni a programot.

Az első egy „design thinking” workshop lesz: ez egy gondolkodás-strukturáló, problémamegoldó, az ötlettől a megvalósításig tartó folyamatot támogató tréning. Ez máris adhat egy beszélgetési alapot, ami a nagyon változatos csapatokat talán közös platformra tudja hozni. Egyúttal azt is szeretnénk a résztvevőknek megmutatni, hogy ma Magyarországon milyen működő lehetőségek vannak, amelyekhez csatlakozni lehet. Igy erősebbek, ügyesebbek, hatékonyabbak tudunk lenni, ami szerintem most kiemelten fontos.

A visszaszámlálás elkezdődött, nincs már több időnk!

Ha most nem cselekszünk, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Erre próbálja meg felhívni a figyelmet a TED által létrehozott globális kezdeményezés, a Countdown, melynek célja a klímavédelmi törekvések és megoldási lehetőségek bemutatása, szorgalmazása, támogató összekapcsolása és a cselekvésre való ösztönzés.

A TEDxDanubia részprogramjai most is futnak, a népszerű konferencia pillanatnyilag tervezett időpontja május 21. Mivel a pandémiás helyzetben nem csupán a hazai, hanem a külföldi előadók tartózkodási helyének járványügyi intézkedéseit is figyelembe kell venni, ez a dátum még változhat.

A nagy ismertségnek örvendő TEDxDanubia konferencia ereje nagyban múlik a személyes jelenléten, ezért a jelenlegi tervek szerint az esemény nem kerül online platformokra.

Hogy biztosan kapjatok értesítést a konferencia pontos időpontjáról, kövessétek a TEDxDanubia weboldalát és Facebook oldalát!

A program két közösségépítő és jövőtervező programrésze jelenleg is zajlik az online térben. Az Action Circles programhoz ITT lehet csatlakozni:

A klíma nem várhat!

A hazai megvalósítás fő támogatója és szakmai partnere a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány, kiemelt partnere az E.ON Hungária Csoport és az MVM Zrt.

– És ezt a legjobb otthon, családi körben elkezdeni.

– Nagylányom 11 éves, a kicsi 4 és fél. Döbbenetes kérdéseket tesznek fel. És még kérdezik, hogy honnan szerzem az ihletet… Nemrég költöztünk, és szinte mindent használtan vettem, bútorokat újítottunk fel. Lassan haladunk, de mi az, hogy lassú, vagy mihez képest az?

– Számomra a fenntarthatóság egyik legnagyobb akadálya a mindent elsöprő konzumizmus, a folyamatos, erőszakos fogyasztásra ösztönzés. Ezért is jogos a felvetés, amit a blogodon olvastam: fenntartható világot akarunk, de ki tartja fenn?

– Takács-Sánta András volt a humánökológia-tanárom, sok kiváló gondolatot kaptam útravalóul a képzésén. Az egyik ilyen, ami azóta is szinte minden nap az eszembe jut: ami véges - hiszen a Föld erőforrásai mindenképpen végesek - , arra nem gondolhatunk úgy, mintha végtelenül felélhetnénk a kincseit. Triviális. Mégis ki kell mondani. Nem gondolhatjuk, hogy a növekedést, a kitermelést, a gyártást a végtelenségig lehet fokozni. Nem lehet mindent felélni.

Ezeket a végességeket kell tudatosítani. Nekem erről Faust figurája jut eszembe, aki mindig többre és többre tör, de mikor jön el az „állj meg, pillanat?”

Közben ott van bennünk a közösségi, az empatikus oldal is, alapvetően rajtunk múlik, melyiket helyezzük előtérbe. Lehet ugyan mutogatni a politikai, gazdasági szereplőkre, de feltehetjük-e a kezünket, átadva másoknak minden felelősséget? Holott annyi szintje van a cselekvésnek – ez is az egyik mottója az Action Circles-nek. Már az is egy ökologikus lépés, ha minél többet beszélünk róla. Mert még mindig sokan vannak, akik tagadják az ember szerepét a klímaváltozásban…

Tudatos Vásárlók Egyesülete - Ökokör vezető képzés

– Pedig már a járvány kezdetekor számos szakember figyelmeztetett: pusztítjuk a biodiverzitást - ez is összefügg a globális felmelegedéssel - miközben az élőhelyüket elvesztett baktériumok és vírusok egyre közelebb jönnek az emberhez…

– Ezért is jó ez a program, hogy az egyéni gondolatok, törekvések összekapcsolódnak. Kiállhatunk egyedül egy sziklára kiabálni, de sokkal több értelme van a közösségbe ágyazott tevékenységnek. Egyszer láttam egy nagyszerű TED-előadást a mozgalmak születéséről. Van egy fickó, aki egy fesztiválon félmeztelenül táncol. Egy másik először csak nézi, aztán beáll mellé. Az is bátor volt, aki elkezdett egyedül furcsán táncolni, de még bátrabb az az első, aki követte. A végén valamennyien vidáman rázták. Egy öko-körben volt olyan tagunk, akinek már attól csökkent a szorongása, hogy egy héten egyszer tudott beszélgetni hozzá közeli gondolkodású emberekkel. Ezek nagyon kicsi egységeknek tűnnek, ugyanakkor mégis tudnak hatékonyan működni. Ez a gondolat vezérel engem, amikor az Action Circles-t próbálom kigondolni.

– Nagy szerepe lehet ebben a közösségi médiának is, hogy az ilyen emberek válhassanak influenszerekké. És erre most remek alkalom, hogy online-ra települt a világ nagy része. Akár globálisan meg lehetne vitatni olyan kérdéseket, amelyek aztán elindíthatnak konkrét cselekvéseket.

– Nagyon örülök annak, hogy Magyarországon vannak remekül működő civil szervezetek a Greenpeace-től a WWF-ig és a Humuszig. A Greenpeace például kifejezetten keresi a kapcsolatokat az influenszerekkel. Én is benne vagyok ilyen körökben: van, aki a fenntartható divattal foglalkozik, van, aki a hulladékmentességgel, de nagyon sok megközelítéssel találkozhatunk ma már a közösségi médiában. Amikor újságíróként elkezdtem ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, és szakmai segítségre volt szükségem, mindig tudtam a szervezetektől kérdezni és amikor csak tudtam, igyekeztem egy-egy témának nagyobb publicitást adni.

Az eredeti elképzelés az Action Circles-ben az új kezdeményezésekről szólt, de javasoltam Paliéknak: ne hagyjuk ki azokat, akik évtizedek óta eredményesen dolgoznak, kőkemény oktatói és lobbista munkát végeznek, kössük őket össze.

– Az oldaladon van egy rovat „húsmentes hétfő” címmel, különböző érdekes, olykor meglepő receptekkel.

– Nagy kísérletező vagyok. Imádok piacra járni, gyerekkoromban mindig mentünk a nagymamámmal a Fehérvári úti piacra. Az egyik legjobb receptgyűjtő helyem a piac: sorban állva, árusoktól kérdezősködve rengeteg receptet csipegettem már fel. De vannak olyan receptjeim, amelyeket még nagymamámtól, anyukámtól tanultam. Az ötleteimet fejben összerakom, aztán vagy sikerül, vagy nem. Mázlim lehet, mert legtöbbször sikerül. Szerencsére a családom lelkes felvevőterep. De nemcsak a konyhában. Nagylányom ötéves volt, amikor öko-folttisztítási praktikákat akartam kipróbálni. Odaadtam neki apja használaton kívüli pólóját, hogy tegyen rá olyan foltot, amilyent csak akar. Ő volt a legboldogabb a világon! Így találkozik a játék az élet természetes dolgaival. Ma pedig azzal lepett meg, hogy ült egy halom régi leggings felett, amelyek kilyukadtak fáramászás közben: „Azt gondoltam, Anya, hogy csinálok belőlük hátizsákot” – mondta. Kitalálta a szabásmintát – ezt nem tőlem látta, mert én nem tudok varrni - de ő egy kreatív, „matatós” gyerek, és már egészen jól halad a projektjével. A kicsi pedig tavalyelőtt karácsonykor kapott egy babát – használtat  – és egy régi körsálammal addig ügyeskedett, amíg egy hordozót csinált belőle neki. Aztán kitalálta, hogy Mariska babának fázik a lába, nincs zoknija és menjünk a „túkálóba”.

Egyre inkább az a kívánatos, nemzetközi nevelési trend, hogy fogyasztás-központúságtól ökológiai gondolkodás felé kell terelni a gyerekeket. Ezt próbálom én is…

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
New York a saját súlya miatt is süllyed, mert a rajta lévő felhőkarcolók annyira nehezek
Manhattan süllyed, körülötte a vízszint emelkedik, ez nem a legszerencsésebb kombináció. Mintha a jégkorszak következményei és a klímaváltozás nem volna elég baj.

Link másolása

A New York-i épületek súlya is hozzájárulhat a metropolisz süllyedéséhez, állítják kutatók. Ugyanakkor ennek más okai is lehetnek, például a bolygón végbemenő változások, és az utolsó, mintegy tízezer évvel ezelőtti jégkorszak következményei.

Ha sikerül megérteni, hogy a New Yorkhoz hasonló területek miért kerülnek egyre alacsonyabbra, az segíthet felbecsülni, hogy a jövőben mekkora ezeken az áradás kockázata a klímaváltozás miatt.

Az Atlanti-óceán észak-amerikai partvidékén a vízszint a globális átlagnál máris három-négyszer gyorsabban emelkedik.

„A tengerszint-emelkedés hamarosan áradási problémákat fog okozni New Yorkban és világszerte” – figyelmeztet a tanulmány vezető szerzője, Tom Parsons geofizikus.

A jégkorszak érdekes utóhatása

GPS-adatok szerint a város déli része, Lower Manhattan évente nagyjából 2,1 milliméterrel kerül lejjebb.

Ennek egyrészt természetes oka van. Az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakában a bolygó nagy részét vastag jégtakaró fedte. A jégtáblák alatt lévő talaj süllyedni kezdett, ez azt jelentette, hogy a földtömegek szélei magasabbra kerültek. Miután a jég elolvadt, egy idő után ez utóbbi területek indultak süllyedésnek.

Egy korábbi kutatás szerint a keleti part mentén ez a jelenség 2100-ra akár 48-150 centiméteres süppedést is okozhat.

A süllyedésnek emellett a természetes oka mellett Parsons és csapata meg akarta vizsgálni a mesterséges okok, például az ember alkotta épületek lehetséges hatását is.

Parsonsnak akkor ugrott be az ötlet, amikor meglátogatta felesége családját Belgiumban 2019-ben.

„Az antwerpeni katedrális mellett volt a szállásunk, figyeltem az épület alapzatának hatalmas köveit, és azon töprengtem, hogy hogyan hozhatták ide ezeket nagy távolságokból, majd hogyan rakták őket össze, mint egy kis hegyet. Kíváncsi lettem arra, hogy ez milyen hatással lehet a kövek alatt húzódó talajra” – idézte fel az ötlet kipattanásának körülményeit.

A baj az, ha összeadódik

A megépítés után minden épület besüllyed egy kicsit a födbe, még azok is, amelyeket keményebb kövekre építenek. Azok, amelyeket puhább talajra emelnek, természetesen jobban.

A tudósok becslése szerint New York City öt kerületének több mint egymillió (pontosan 1.084.954) épülete összesen 762 milliárd kilogramm súlyú, és egy 778 négyzetkilométeres területen helyezkedik el.

Ezután számítógépes modellt fejlesztettek ki annak megállapítására, hogy ez a súly különféle talajviszonyok esetén miképpen süllyed.

Műholdfelvételekből az derült ki, hogy a város átlagosan évente 1-2 milliméterrel kerül lejjebb. Ez megegyezett azzal az adattal, amit a számítógépes modell jelzett a jégkorszak utáni természetes mozgás következményeként.

Bizonyos városrészek azonban az adatok szerint sokkal gyorsabban süppednek, mint mások. Ez feltehetően az épületek súlya miatt van, de nem zártak ki más lehetséges indokokat sem, amelyek egyelőre még ismeretlenek.

New York tehát átlagosan csupán egy picikét süllyed évente. Parsons ugyanakkor rámutatott, hogy eközben New York körül a tengerszint emelkedés évente 1-2 milliméteres, így aztán minden milliméternyi süppedés plusz egy évet jelent a tengerszintnél.

(Forrás: Live Science, Earth's Future)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
A földi élethez nélkülözhetetlen nyolc határértékből hetet már átlépett az emberiség
Veszélyes zónában van a földi élet. Már csak a légszennyezettség esetében nem léptük át a kritikus értéket.

Link másolása

Nyolc olyan határértéket tartanak számon a tudósok, melyek nélkülözhetetlenek az élet fenntartásához, ám ezek közül már hét esetében az emberiség átlépte a határt, írja a Nature. A több mint 40 szakértőből álló Az Earth Commission nemzetközi tudóscsoport által megállapított értékek azt mutatják, mennyire biztonságosak és méltányosak a földi élet feltételei.

A határértékek az éghajlatot, a légszennyezést, a műtrágyák túlzott használata miatti eredő foszfor- és nitrogénszennyezést, a felszín alatti vízkészleteket, a felszíni édesvizeket, a beépítetlen természetet, illetve a természetes és az ember építette környezetet vizsgálja. Ezek közül egyedül a légszennyezettség az, ahol még nem léptük át az egész bolygót figyelembe véve a küszöbértéket. Egyes területeken azonban már a levegő minőségének megítélése is a káros tartományba esik.

A tanulmányban kitérnek arra, hogy amennyiben a Föld évente orvosi vizsgálaton venne részt, a doktor most azt mondaná, hogy a bolygó annyira beteg, ami már a földlakók életét is érinti.

A tudósok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az éghajlatváltozás az ember hibája, mely elsősorban a bolygó erőforrásainak hatalmas mértékű fogyasztása miatt következett be. Több mint 88 ezer klímaváltozásról szóló tanulmány vizsgálata során arra jutottak, hogy ezek 99,9 százaléka az emberiséget teszi felelősség a globális felmelegedés miatt.

A tudóscsoport szerint „ugrásszerű fejlődésre lenne szükség annak megértésében, hogy a jog, a gazdaság, a technológia és a globális együttműködés” hogyan tudna együttesen egy biztonságosabb és boldogabb jövőt eredményezni. Az Earth Commission tagjai szerint a helyzet megmentése érdekében létfontosságú lenne a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozása és a világ ökoszisztémáinak védelme.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Megölte emberi kezelőjét a mesterséges intelligencia vezérelte drón egy szimulációs gyakorlatban
A drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és mindenkit támadjon meg, aki akadályozni próbálja a misszió végrehajtásában.

Link másolása

Az amerikai hadsereg egyik szimulációs gyakorlata során a légierő mesterséges intelligencia által vezérelt drónja meggyilkolta az irányítóját, mert csak ezzel tudta biztosítani a misszió végrehajtását.

Az erről szóló információt Tucker ‘Cinco’ Hamilton ezredes, az amerikai légierő AI-tesztelésért és bevetésért felelős vezetője osztotta még májusban egy londoni szakmai konferencián.

Hamilton elmondása szerint a drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és támadjon meg bárkit, aki ezt megpróbálná megakadályozni.

A rendszert eredetileg úgy alakították ki, hogy az emberi kezelőé volt a döntő szó, a megerősítéses tanulás során a mesterséges intelligencia a megerősítést jelentő pontokat az ellenséges célpontok megsemmisítéséért kapta, amit az emberi kezelő többször is megakadályozott.

A drón ennek megfelelően végül arra a következtetésre jutott, hogy a kommunikációs torony ellen kell fordulnia, ahonnan a kezelője kommunikált vele.

Hamilton az eset ismertetésével arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy nem szabad túlzottan az MI-re bízni a gépeket a légierőnél.

(via 444, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
Egy évig élnek egy iszapból nyomtatott 3D-s házban, hogy teszteljék, milyen lesz a Mars-expedíció
Gőzerővel folynak a holdutazáshoz és a Mars meghódításához szükséges NASA kísérletek, amelynek eredményei a Földön is hasznosak lehetnek.

Link másolása

A tervezett újabb holdutazások és a Mars felfedezése olyan területen is találkoznak, amelyre ma még kevesen gondolnak: az építkezés. Ha megvalósul az a ma még álomnak tűnő elképzelés, hogy településeket hozzunk létre bolygónkon kívül, akkor rendelkezni kell a helyszínen a szükséges anyagokkal. Nyilvánvalóan fel sem merül az a megoldás, hogy ezeket az anyagokat a Földről szállítsák a hozzánk univerzális méretekben „közeli”, de valójában mégis távoli bolygókra. Éppen ezért már megindult az utat lerövidítő, egyben költségkímélő módszerek tanulmányozása.

Az egyik lehetséges megoldásnak a 3D-s nyomtatású olvasztott regolit látszik – írja a WIRED.

A következő napokban egy négy fős csapat érkezik a NASA houstoni Johnson űrközpontjának hangárjába, ahol egy évet töltenek el egy 3D-s nyomtatású épületben. A Mars Dune Alpha nevet viselő, 157 m2 alapterületű épület iszapból készült, színe mint a Mars talaja, a lakóterén túl még orvosi szolgálat és konyhakert is van benne. A Big-Bjarke Ingels Group építette, a 3D-s nyomtatást pedig az Icon Technology végezte.

A benne folyó kísérletek középpontjában azok a fizikai és viselkedési-egészségügyi kihívások állnak, amelyekkel az embereknek szembe kell nézniük a hosszú távú űrtartózkodás során. Egyben ez az első olyan struktúra, amelyet a NASA Holdra és Marsra szánt autonóm építési technológia-projektjéhez (MMPACT) építettek.

Amikor az ember visszatér a Holdra az Artemis-program keretében, az űrhajósok kezdetben keringő űrállomásokon, holdkompokon, vagy pedig felfújható felszíni épületekben laknak. Az MMPACT csapata azonban hosszú távon fenntartható struktúrák építésére készül.

Hogy elkerüljék a Földről való anyagszállítást, amelyhez hatalmas rakéták és óriási mennyiségű üzemanyag kellene, a Holdon található regolitot előbb masszává alakítanák, amelyet 3D-vel vékony rétegeket vagy különböző alakzatokat nyomtatnának.

Az első ilyen Földön kívüli projektet 2027-re tervezik. A küldetés során egy markolóval felszerelt robotkart kapcsolnak majd egy holdkomp oldalára, ezzel az eszközzel bányásszák ki és halmozzák fel a regolitot. A későbbi missziók félautomata exkavátorokat és más gépeket használnak majd lakóházak, utak, üvegházak, erőművek és olyan robbanástól védő pajzsok építésére, amelyek körülveszik a rakétakilövőket.

A Holdon történő 3D-s nyomtatáshoz vezető első lépés lesz, hogy lézerekkel vagy mikrohullámokkal megolvasztják a regolitot – árulta el Jennifer Edmundson, az MMPACT-csapat vezetője. Aztán lehűtik, hogy a gázok elillanhassanak, különben az anyag tele lesz lyukakkal, mint a szivacs. Ezután már ki lehet nyomtatni a kívánt formákra. Azt még nem dolgozták ki, hogy miként lehet ezeket a darabokat összeállítani. Edmundson szerint a lehető legjobban automatizálni akarják az építkezést, de nem zárható ki az emberi beavatkozás a jövőben sem a karbantartásoknál és a javításoknál.

A csapat egyik nagy feladata, hogy miként változtassa a Hold regolitját olyan erős és tartós építőanyaggá, amely képes megvédeni az emberi életet. Gondot jelenthet például, hogy a regolit jeget tartalmaz, mivel az Artemis-missziók a Hold déli pólusának közelébe indulnak.

Ráadásul a NASA-nak nem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben holdkőzetek, hogy kísérletezzenek velük, csupán az Apollo 16 által hozott mintákkal dolgozhatnak. Tehát az MMPACT-csapatnak saját szintetikus verzióikat kell elkészítenie.

Corky Clinton, a kutatás egyik irányítója felhívja a figyelmet arra, hogy nehéz építeni a regolit geokémiai tulajdonságaira és egyberakni az apró részeket, mert meteoritokkal és más égitestekkel való ütközésekből jöttek létre több mint 4 milliárd évvel ezelőtt.

Vannak más bizonytalansági tényezők is. A Holdon sokkal kisebb a gravitáció, akár 45 percig tartó holdrengések is elképzelhetők, a déli póluson napsütésben elérheti az 54 C fokot, éjszaka viszont lehet akár mínusz 240 C fok is.

A holdpor beivódhat a gépek illeszkedéseibe és leállíthatja a hardvereket. Az Apolló-missziók idején a regolit megrongálta az űrruhákat és a belélegzett portól az űrhajósoknál szénanátha-szerű tünetek jelentkeztek.

Ugyancsak kétségeket kelthet a Mars Dune Alpha esetében, hogy az ember még soha nem hozott Mars-talajmintát a Földre, így az Iconnak szimulálnia kellett ezt az anyagot, feltételezésekre hagyatkozva, például arra, hogy bazaltban gazdag.

A struktúra 3D-s nyomtatása egy hónapot vett igénybe. Ehhez egy óriási nyomtatókart használnak, amelyen egy fúvócső vonja ki egyenletesen a lávakrétát. A struktúra alaprajzának körvonalazásával kezdik, majd jönnek a rétegek és úgy építik felfelé, mint egy agyagedényt.

A Mars Dune Alpha az Icon által épített első olyan struktúra, amelyre 3D-s nyomtatott tetőt tettek. A tető oldalai úgy találkoznak az építmény tetején, mint két hullám az óceánban. A paneleket külön nyomtatták ki, majd hozzáadták a tetőszerkezethez.

Az Icon, amelynek 57,2 millió dolláros szerződése van a NASÁ-val a holdépítkezésekkel kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre, olyan épületterveket rendelt, amelyek megvédhetnek egy négy fős csapatot a meteoritoktól, holdrengésektől, sugárzásoktól és a gyors hőmérséklet-változásoktól.

Közben vákuumkamrákban folynak a kísérletek a regolit megolvasztásával. Ezek a kamrák a Hold levegő nélküli körülményeit szimulálják, és egyben lehetőséget biztosítanak a kutatóknak, hogy teszteljék az extrém hőmérsékleteket. Ballard szerint láthatóan működnek a nagyobb mechanikai rendszerek és most megpróbálják egyensúlyba hozni az anyag erejét és merevségét.

Tesztelik az olvasztáshoz használt lézerek erejét, a hűtés időtartamát és a regolit geokémiai összetételét, amely változhat lelőhelyétől függően, mert a különböző alkotóelemeinek más és más az olvadási hőfoka. Jelenleg az MMPACT-csapat külön teszteli a lézeres és a mikrohullámos olvasztást, a tervek szerint idővel megkísérlik e két technológiát együtt alkalmazni.

A vákuumkamrában a 3D-s nyomtatással is kísérleteznek, először egy leszállópálya darabjaival. Ennél az infraktruktúránál fontos szempont, hogy az űrhajó által felkavart por ne tegyen kárt olyan fontos építményekben, mint a sugárzástól védő pajzsok, garázsok, utak, és hogy a porfelhő ne zavarja a leszállási körülményeket.

A Holdra és a Marsra szánt építkezési tervek hasznosak lehet a Földön is, például alternatívákat adhatnak a betonra, amelynek egyik alkotóeleme, a cement gyártása súlyosan környezetszennyező, a globális karbonlábnyom 8%-át jelenti.

Ugyanígy haszos lehet a földi építkezéseken az a tapasztalat, amit a 3D nyomtatások során megszereznek.

A kutatók olyan építőanyagon is dolgoznak, amelyben a holdbéli regolitot vegyítenék szarvasmarha-proteinnel, mert ennek súlya a beton tizede. Az anyagot tavaly nyáron a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tesztelték először.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk