JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

A szemét forradalma – Interjú Tom Szakyval, a modern hulladékgazdálkodás úttörőjével

Beszélgetés az emberi környezet hátsó feléről, a körkörös gazdaságról, a hulladék tudományos és menő oldaláról és DNS-sel teli koszos pelenkákról a TerraCycle és a Loop alapítójával, korunk egyik legnagyobb innovátorával.
Heincz Barnabás cikke HYPEANDHYPER oldalon; címkép: Wikipédia/Paynea3, CC BY-SA 4.0 - szmo.hu
2022. január 17.


Link másolása

A HYPEANDHYPER egy közép- és kelet-európai design- és életmódmagazin, amely a régió innovációi és kreatív projektjei mellett üzleti, stratégiai és közéleti kérdésekkel is foglalkozik. Célunk összegyűjteni és bemutatni azokat az egyedi történeteket, vállalkozásokat és kezdeményezéseket, amelyek nemcsak a világnak ezt a részét alakítják, hanem globálisan is relevánsak lehetnek.

– Egy korábbi interjúban említette, hogy a hulladékgazdálkodást az egyik legkevésbé innovatív szektornak tartja. Mégis, a szemétnek értéke van, akár egy eldobott kólásdoboz története is izgalmas lehet. Mit gondol, mi az oka az innováció hiányának ezen a területen?

– Ha azt mondjuk, hogy az informatikai ágazat az agy, akkor az ipar a test. Tegyük fel, hogy a gyógyszerészet az agy, ebben az esetben a gyógyszeripari ágazat az immunrendszer. Hollywood és a média a szemünk, a fülünk.

Akkor mi a hulladék? A hátsó felünk, nem igaz? Ez a terület izgatja legkevésbé az emberek fantáziáját. Amikor előadást tartok egy egyetemen, gyakran felteszem a kérdést a diákoknak: van bárki önök közül, aki gondolt már rá, hogy az egyetem után a hulladékiparban helyezkedjen el? Soha, egyetlen kéz sem lendül a magasba.

Vannak olyan kulturális környezetek, ahol a szülők azzal riogatják a gyerekeket, hogyha nem tanulnak elég jól, akkor elmehetnek kukásnak.

Ezért mondom, hogy ez konkrétan a világ hátsója: nem szexi, nem izgalmas, ezért nem is jut el ide az innováció. Egyszerű pszichológia, hiszen undorodunk a szeméttől.

Mi a funkciója egy WC-nek? Hogy a saját szemetünket minél előbb eltüntesse a szemünk elől, ezért találtuk fel a WC-t. Nem elég, hogy minél távolabb akarjuk tudni magunktól ezeket a dolgokat, még csak gondolni sem akarunk rá. Ez a pszichológiai része. A hulladékról nem tartanak előadásokat az egyetemeken. Mindenféle ezoterikus hülyeségről lehet tanulni, például ezer évvel ezelőtt beszélt, holt nyelvek irodalmáról. De a világ egyik legnagyobb kérdéséről, a szemétről nem írnak könyveket, nem szólnak róla előadások, nincsenek professzorok, akik oktassanak ezzel kapcsolatban. Számomra mégis elképesztően izgalmas ez a felfoghatatlanul hatalmas téma. És innovátorként, vállalkozóként úgy gondolom, szükség is van az átgondolt, céltudatos fejlesztésre ezen a területen, ha már más gondolni sem akar erre.

– A téma pszichológiai oldalát említette, nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről is. Vannak ismerőseim itt Magyarországon, akik a hulladékiparban dolgoznak. Hatalmas összegeket fektethetnének ebbe az iparágba, de az az igazság, hogy ők nem éppen innovatív típusok. Bár évtizedek óta ebben a szektorban dolgoznak, nem igazán hajlandók a megújulásra. Mi erről a véleménye?

– Ez a hagyományos üzleti modell kérdése is, ami a hulladék esetében nagyon egyszerű.

Olyan olcsón akarom elszállítani a szemetet, amennyire csak lehet, és, ha ennek a szemétnek van bármilyen értéke, akkor kiválogatom és eladom. Ez a szemét egyszerűsített üzleti modellje.

Ha ezzel a hozzáállással vágunk neki ennek az iparágnak, akkor nagyon drága eszközökre lesz szükségünk. Nagy, masszív szemetes autókat kell vennünk, amikkel ki lehet válogatni a szemetet, ezek akár félmillió dollárba is kerülhetnek darabonként. Az infrastruktúra kialakítása is borsos, a profit pedig nagyon alacsony. Rengeteget kell befektetni, a haszon mégsem számottevő, ilyen környezetben pedig nem szárnyal az innováció.

Nagyon nehéz változást elérni egy olyan területen, ahol a pénz nagy része az eszközökre megy el, nem pedig kutatásra és fejlesztésre. Hány embert érdekelne egy ilyen iparág? Mindenki a Google-nél akar fejleszteni, mert abban van az igazán nagy pénz, nem pedig a hulladékgazdálkodás innovációjában, ahol magasak a költségek és alacsony a haszon.

Szeretnénk ezt a területet vonzóbbá tenni, ezért az irodáink, az egész üzleti kultúránk olyan, mint egy menő techcégnél. A tőkebefektetés hiánya viszont megnehezíti az innovációt, a változás pedig egyre kevésbé tűnik reálisnak.

– Rengetegszer halljuk mostanában a körkörös gazdaság kifejezést, de nem teljesen egyértelmű, mit is jelent ez pontosan. Jól hangzik, de a hétköznapi emberek nem igazán tudják megfogni, miről is beszélünk ilyenkor. Hogyan határozná meg a körkörös gazdaság fogalmát? Hogyan valósul meg ez az elképzelés a hulladékgazdálkodásban?

– A körkörös gazdaság hagyományos meghatározása szerint a lineáris gazdasági modell ellentéte. A lineáris gazdaság annyit tesz: vedd el, gyárts le, dobd ki. Egy tárgy elkészülte után egyszerűen a hulladéklerakóban végzi vagy elégetik – ez az egyenes út.

A körkörös gazdasági modell ezzel szemben azt mondja, hogy a termékeket össze lehet gyűjteni és visszaforgatni a gyártásba, hogy ne kelljen annyit elvenni. Erre egy példa az újrahasznosítás, de ami igazán lényeges, hogy hogyan alakítod a terméket ismét alapanyaggá. Ez azért borzasztóan fontos, mert így nincs szükség olyan mennyiségű kitermelésre, ami jelenleg a környezet esetében az egyik legpusztítóbb erő. Ez pedig megnyilvánul a klímaváltozásban, a környezetszennyezésben és az erdőirtásban is.

Fontos hozzátenni, hogy a körkörös gazdasági modell önmagában nem egyenlő a fenntarthatósággal, tehát lehet akár teljesen körkörös is a világgazdaság, akkor is kipusztíthatjuk magunkat. Hiszen ahhoz is szükség van energiára, hogy ezt a kört működésben tartsunk, ennek pedig minden esetben környezeti ára van. A kitermelés csökkentése jó irány, de nem ez a végső megoldás a hulladékiparban.

Pisla Réka | Hype&Hyper

– Az egyik legismertebb kijelentése, hogy a zero waste életstílus megvalósítható. De közben belegondolok, hogy még csak dél van, és máris rengeteg szemetet termeltem, anélkül, hogy észrevettem volna. Hogyan érhetjük el a teljesen hulladékmentes világot? Mik az első lépések egy ilyen utópisztikus cél felé?

– A legfontosabb dolog, amit egy zero waste világért tehetünk, a döntéseinkben rejlik. A környezetünk elképesztően komplex, és minden döntésünk hatással van rá. Akár elektromos, akár benzines autónk van, eszünk húst vagy teljesen vegánok vagyunk, egy garzonban vagy egy nagy családi házban élünk.

A legalapvetőbb, legegyszerűbb lépés, hogy minimalizáljuk a fogyasztásunkat, a vásárlásokat. Először is kevesebbet kell fogyasztanunk. Legyünk őszinték, és nézzük meg, hogy a mindennapjainkban mire van igazán szükségünk, és mit fogyasztunk csak az élvezetért. Csak annyit kellene fogyasztanunk, ami a túléléshez szükséges. Tudom, hogy ez nagyon képmutatóan hangzik, de muszáj lenne eljátszanunk ezzel a gondolattal.

– Igen, ez pedig pont szembe megy a fogyasztói társadalom elképzeléseivel, mindennel, amin a gazdaságunk, az egész civilizációnk alapszik.

– Az egész fogyasztói kultúra alapvetően megy szembe a kevesebb vásárlás gondolatával. Ezért is ennyire nehéz ez, mégis ennek kellene lennie az első lépésnek.

Az emberiség számára a következő száz év legmeghatározóbb kérdése a vásárláshoz való kapcsolatunk meghatározása lesz. Ha ilyen iramban fogyasztunk, akkor nem számít, hogy a termék organikus, körkörös a gazdaság, vagy a többi ökobaromság, mert így is, úgy is kinyírjuk a Földet. Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a vegán burgerünk egy fenntartható farmról származik. De ha nem vesszük meg a burgert, akkor annak a gazdaságnak a helyén lehetne akár egy erdő is. Egyszerűen kevesebbet kell ennünk, és okosabban, lényegében csak azt, amire tényleg szükségünk van a túléléshez.

Ha sikerül visszafognunk a fogyasztást, akkor a következő kérdés az, hogy a termelés környezetre gyakorolt hatását hogyan tudjuk a lehető legminimálisabbra csökkenteni? Műanyag zacskó helyett a zöldséget és gyümölcsöt rakhatjuk egyenesen a bevásárlókosárba is. A minőség is nagy kérdés: vehetünk tíz olcsó tollat vagy egy drágább, de jó minőségűt, ami hosszabb ideig kitart az irodában. A rosszabb minőségű termékeknek mindig nagyobb környezeti hatásuk van, míg a jó minőség csökkentheti a fogyasztás mértékét. Az sem elhanyagolható, hogy a jobb minőségű termékek csomagolása is sokkal gyakrabban újrahasznosított, ezért az ilyen projektekbe a hulladékgazdálkodás szempontjából is érdemesebb befektetni.

– Ez egy nagyon érdekes gondolat, és ebből azt is láthatjuk, hogy a fogyasztói társadalom problémái, ahogy fentebb is említettük, összekapcsolódnak a kapitalizmussal. Az egyik interjúja során említette, hogy a TerraCycle alapgondolata a “kapitalizmus küldetéstudattal”. Ez a kettő nem zárja ki egymást?

– Ezt a kérdést két oldalról kell megközelíteni. Az első, hogy amit csinálunk, az elsősorban egy célt szolgál, a profit másodlagos. Azért dolgozunk, hogy jobbá tegyük a környezetünket, hogy segítsük a társadalmat. Például közel 50 millió dollárt adományoztunk jótékonysági szervezeteknek az újrahasznosítási programjainkon keresztül. Azért, mert szerettük volna bebizonyítani, hogy egy üzletet céltudatosan is lehet vezetni, és nekünk sikerült is. A legnagyobb kihívás, hogy a legtöbb vállalat nem egy cél szolgálata érdekében jön létre, hanem hogy hajtsa a profitot. Ennek a mentalitásnak a hozadéka,

hogyha a profit istenét szolgálod, akkor a legtöbbször sérül a társadalom és a környezet is. A küldetéstudatos kapitalizmus lényege, hogy sok cég azért vesz részt az újrahasznosítási programjainkban, mert úgy gondolják, ez hosszútávon növeli a bevételüket.

Egy kekszgyártó cég például akkor választja a TerraCycle csomagolás-újrahasznosítási programját, ha egyértelművé válik, hogy így több vásárló fogja választani az ő kekszüket, mint a versenytársaikét. Egy cég válhat egyre jobbá, de a profit hajszolását alapvetően nem tudjuk megváltoztatni. Az az igazság, hogy a fogyasztók teszik le emellett a voksukat azzal, ahogyan vásárolnak. Ezért fontos, hogy ebben tudatosak legyünk. Ha megváltoztatjuk, hogy mit akarunk, a cégeknek is meg kell változtatniuk, hogy mit termelnek, mit értékesítenek. Különben senki nem fogja megvásárolni a termékeiket.

Pisla Réka | Hype&Hyper

– Számos cégvezető úgy véli, hogy vagy fenntarthatóbbá válnak, vagy lehúzhatják a rolót. A döntés egyszerű, a nyomás pedig a fogyasztók és az országok vezetése részéről is egyre hangsúlyosabb. Hogyan látja ezt a helyzetet a vállalatok szemszögéből?

– Ez érdekes kérdés, mert amikor húsz évvel ezelőtt elkezdtem üzlettel foglalkozni, a fenntarthatóság alig volt téma, a legtöbb vállalatnak még dedikált részlege sem volt erre. A nyomás akkor kezdett nőni, amikor a klímaváltozás hatásai egyértelművé váltak mindenki számára. A cégek is elkezdtek foglalkozni a fenntarthatósággal. De először csak a legnagyobbak, hiszen nekik volt elég tőkéjük arra, hogy ilyesmibe fektessenek. A kis- és középvállalkozások közül soknak ma sincsenek fenntarthatósággal kapcsolatos programjai. Például egy budapesti bárban van bárki, aki a fenntarthatósággal foglalkozik? Nem hinném. A lényeg csak annyi, hogy az emberek beüljenek egy italra, és ezáltal a cég ki tudja fizetni a munkaerőt. Az olyan multinacionális cégek mint a Bayer vagy a DuPont már túl vannak ezen a folyamaton. Amikor ez az egész elkezdődött azt volt a legérdekesebb megfigyelni, hogy hova helyezik a fenntarthatósági részleget a cégen belül. Számos esetben a jogi osztály részévé vált, tehát a jog és a fenntarthatóság összekapcsolódott. De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy

a cégek úgy állnak hozzá a fenntarthatósághoz, mint egyfajta kockázathoz, amit minimalizálni kell. Vannak olyan cégek is, ahol a fenntarthatóság a PR és kommunikációs osztályhoz került. Ebben az esetben a fenntarthatóság mintegy márka- vagy PR-üzenetként jelenik meg. Néhány esetben az ügyvezetők teljesen új részleget alakítottak ki, hogy ezzel is jelezzék: számukra a fenntarthatóság olyasmi, ami képes akár az egész céget megváltoztatni. Azonban a legtöbb esetben a fenntarthatóság még mindig a PR és a kockázatkezelés alá sorolódik.

De vannak olyan helyek is, ahol fejlődik ez a terület, és egy idő után saját funkciót kap, a döntéseket mégis a gazdasági érdekek hajtják. Végül még arra szeretnék kitérni, hogy kétfajta fenntarthatósági lépést tehetünk. A legegyszerűbbekkel gazdasági hasznot is húzhatunk, például, ha egy teherautó hatékonyabb, akkor azzal pénzt spórolhatunk. Az igazán fontos fenntarthatósági lépések azonban nem lesznek jó hatással a vállalkozásunkra. Például, ha egy cég úgy dönt, hogy megszünteti a profitközpontját, mert az káros a környezetre.

– Sok történet kering az interneten a TerraCycle alapításáról. Mi volt a meghatározóbb pillanat az elmúlt évtized során, a D-day, amikor minden megváltozott a cégnél?

– Nem tudnék kiemelni egy konkrét pillanatot, több is eszembe jut. Mondok egy pár példát, hiszen csodálatos pillanatok ezek a cég történetében, amikor új oldalát ismerjük meg a hulladéknak. Ezt elsősorban tudományosan értem. Nem gazdasági kérdésekre keressük a választ, hanem felfedezzük a szemét fizikáját, biológiáját. Amikor aztán ilyen tudományos szintű felfedezéseket teszünk, akkor lehetséges, hogy ezekben valaki képes lesz meglátni az üzleti értéket is. Ez nem gyakori a hulladékiparban, ezért olyan hatalmas és feltáratlan ez a terület. Számos ilyen felfedezést nem tettünk még meg, pedig ezek a kulcsfontosságú pillanatok lennének.

Az egyik ilyen, amire tavaly jöttünk rá, egész víziót teremtettünk neki, és jövőre a nagyközönséggel is megismertetjük az az, hogy a szemét némely típusa tiszta, tökéletesen diagnosztizálható mintákat hordoz.

  • Például, a légkondicionáló szűrője egy tökéletes minta, amit senki nem fog beletenni egy másik légkondicionálóba, használat után egyszerűen kidobjuk. A vízszűrővel ugyanez a helyzet, a gyerekek pelenkájában pedig tökéletes székletmintát találhatunk. A hulladékáram számos fajtája tartalmaz ilyen tiszta mintákat.
  • A motorolaj a dugattyúk kenésére szolgál, amibe a dugattyúk korróziója miatt fém- és gumirészecskék kerülnek. Az összes említett esetben visszaforgathatjuk a hulladékáramot, hogy a minták elemzésével elképesztő mennyiségű információhoz juthassunk.
  • A világ legnagyobb pelenkagyártóival indítunk egy közös online felületet, ahonnan egy kis készletet lehet majd rendelni, amibe belerakhatjuk a pelenkát, és visszaküldhetjük. Mi kielemezzük, és megmondjuk, hogy a baba allergiás-e valamire vagy hajlamos-e rá. Egészséges vagy gyenge a mikrobiomja? Hajlamos-e az elhízásra, atletikus alkat-e, magas intellektussal rendelkezik?
  • A feleségem például irtózik a tűktől, és soha nem akar elmenni vérvételre. Képzelje el, hogy mennyire megkönnyítené az életét, ha csak egy kis fiolába tett tampont kellene elküldenie tesztelésre! Ez volt az a pillanat, amikor ráébredtünk, hogy a szemét hihetetlen mennyiségű információt hordoz, amit csak úgy eldobunk, és vele együtt ezt a hatalmas üzleti lehetőséget is.
  • Vagy gondoljunk az autóiparra. Ha bemegyünk egy autószerelőhöz, gyakran csak kívülről nézik meg a motort. Meghallgatják, de nem szedik szét, mert az túl drága lenne. Egy motorolaj-teszttel azonban megtudhatjuk, hogy milyen állapotban van a motor belülről. Minél több a fém- és gumirészecske az olajban, annál jobban korrodálódott a motor. Ezzel akár azt is megjósolhatjuk, meddig fogja még bírni az autó.

A Loop felületet is egy tudományos pillanat ihlette, az, hogy készítsünk egy “újrafelhasználási platformot” csak másodlagos döntés volt. Feltettük magunknak a kérdést: mennyi is a hulladék ára? Ha veszel egy üdítőt, az üveg árát is ki kell fizetned. A cég szeretné minél alacsonyabban tartani a költségeket, ezért az üveg vékony, ha elejtem, akkor széttörik. Nincs semmi értéke. Viszont, amikor a reggeli kávémat iszom, a bögre az enyém, egy vagyontárgy, ami hosszú ideig használható.

>Ha megváltoztatjuk a csomagolásról alkotott elképzeléseinket, és nem úgy gondolunk rá, mint a fogyasztó tulajdonára, hanem valamire, amit a fogyasztó kölcsönvesz, akkor ez a költség rögtön eszközzé válik a gyártó kezében.

Így jött létre a Loop. A szemét nem tudományos téma, és ez nagy baj, hiszen ilyen környezetben születnek a legfontosabb felfedezések.

Ha tetszett, amit olvastál, látogass el a HYPEANDHYPER oldalára vagy keresd őket a Facebookon és az Instagramon!

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
Videó: egy robotkutya járja Sanghaj utcáit, miközben különféle utasításokat kiabál
A kínai metropolisz egyes részeit ismét lezárták a járvány miatt, a robotkutyával pedig a lakosságot figyelmeztetik.

Link másolása

A koronavírus új, BA.2-es változata miatt ismét szigorú intézkedések léptek életbe Sanghajban. A kínai metropolisz egyes részeit például ismét lezárták. Az üres utcákat pedig egy robotkutya járja, miközben különböző felhívásokat, utasításokat kiabál – írja a New York Times.

A robotkutyáról videó is készült a város Jiading nevű kerületében.

A felvételen látni, hogy a robotkutya hátára egy hangszórót erősítettek, amelyből olyan utasítások hangzanak el, mint: a kézmosás és a maszkhordás jelentősen csökkenti a vírus átadásának kockázatát.

Egyes jelentések szerint Kínában nemcsak robotkutyákat, de drónokat is bevetnek, hogy így zavarják haza az utcán lévő lakosságot. Az embereknek ugyanis csak indokolt esetben szabad elhagyniuk az otthonaikat, a drónok segítségével pedig azt figyelik, hol vannak tömörülések. A hatóságoknak így egyszerűbb dolguk van, ugyanis a távolból is tudják, hova kell kimenniük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Akár két óra alatt is odaérhet Sanghajból New Yorkba a közeljövő hiperszonikus kínai utasszállítója
2025-ben már tesztelnék a Concorde-nál kétszer gyorsabb repülőt, 2030-ban pedig már élesben is kipróbálhatják.

Link másolása

Olyan utasszállító repülő kifejlesztésén dolgozik egy kínai, űrrepüléssel foglalkozó vállalat, amely másodpercenként egy mérföld/másodperc sebességgel képes száguldani és akár pár óra alatt meg tudja tenni a Sanghaj-New York távot - írja a CNN.

A pekingi székhelyű Space Transportation hiperszonikus repülője kétszer olyan gyors lenne, mint a Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgép, amely jelenleg a világ második leggyorsabb utasszállítója.

A cég már egy animált reklámvideót is készített a 12 személyesnek megálmodott gépről, amelyen az utasok sisak és szkafander nélkül tudnak utazni. A repülőt két hatalmas gyorsítórakétával képzelik el, amelyekkel függőlegesen repül fel a levegőbe, majd az utazómagasság elérésekor a rakéták leválnak róla. Ezután 7000 kilométer/órás sebességgel száguld végig az űr peremén, majd függőlegesen landol a célállomáson egy állványos futómű segítségével.

A vállalat 2025-ben szeretné tesztelni a hiperszonikus repülőt, 2030-ban pedig már élesben is kipróbálnák.

Ha sikerül a céljukat teljesíteni, Kína kihasználhatja az űrturizmus azon rését, amely igencsak jövedelmező lehet a jövőben, de az üzleti utakra utazók számára is rendkívül vonzó lehet a sokkal gyorsabban A-ból B-be érő repülő. A projektet egyébként a kínai befektetők is bőkezűen támogatják: a vállalat tavaly augusztusban több mint 300 millió jüant (kb. 16,3 milliárd forint) kapott egy sanghaji székhelyű ipari befeketetési alaptól, amelyet a Matrix Partners China és az állami tulajdonú Shanghai Guosheng Group vezet.

Kína már most is jelentős szereplőnek számít az űrtevékenységekben. Az állam számos kezdeményezést támogat, beleértve a műholdas technológiákat, a Holdra és a Marsra való utazást, a bolygók közötti utakat és a mélyűrkutatást. Az űrgazdaságban is szeretnének nagyobb szerepet játszani, az egyik cél például a nagysebességű utasszállítás.

Egy kutatás szerint (a Deloitte tanácsadó cég végzett el a NASA támogatásával) elegendő fenntartható kereslet lenne a kereskedelmi hiperszonikus utasszállítás iránt. Elemzésük szerint olyan nagyvárosok közötti utakra lenne érdemes ilyen járatot indítani, amelyekhez át kell szelni az óceánt vagy óceánokat, és emiatt a normál repülőutak nagyon hosszúak. Pl. New York és London, Miami és Sao Paolo, New York és Párizs, Los Angeles és Sydney és Sydney és Szingapúr között.

A kutatás szerint 90 ilyen útvonalon lenne jövedelmező a hiperszonikus utasszállítás, amelyet évi 2,25 millió utas venne igénybe, és összesen 16,5 milliárd dollár bevételt hozhatna.

Egy másik NASA-megbízásból készített tanulmány szerint azonban akár több mint 300 várospár között is járhatna hiperszonikus repülő az utasok fizetési hajlandósága alapján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Holoda Attila: Orbán áfát is csökkenthetne, de inkább az uniós klímacélok feladását javasolja
Az energiapolitikai szakértő szerint az árak valóban elszálltak, ezzel párhuzamosan viszont Európa és a világ CO2-kibocsátása is. Rossz irány lenne ezt még tovább növelni.

Link másolása

Orbán Viktor a zsinórban negyedik kétharmados győzelmét követő nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentette, javasolni fogja az EU-nak, hogy az elszabaduló energiaárak miatt függesszék fel a fosszilis energiahordozók megadóztatását, a villamosenergia ára ne legyen összekapcsolva a földgáz árával, valamint ne kelljen kötelezően bioüzemanyagot keverni a sima üzemanyagokhoz. Szerinte amíg tart a háború, csak ezekkel a lépésekkel lehet megvédeni a családokat.

A sajtótájékoztatón szó volt Paks 2-ről is, a miniszterelnök ezzel kapcsolatban azt mondta: a beruházás jelentős csúszásban van, és könnyen lehet, hogy az uniós szankciók teljesen el fogják söpörni, amennyiben az atomenergiára is kiterjesztik őket.

A fentiekről kérdeztük Holoda Attila energiapolitikai szakértőt, aki a kampány során az ellenzéki pártok programjának kidolgozásában is részt vett.

– Mi a véleménye Orbán Viktor EU-nak tett javaslatáról?

– Az energiaárak valóban magasak, ezzel párhuzamosan viszont Európa és a világ CO2-kibocsátása is. Az EU épp emiatt vezette be az úgynevezett ETS kereskedelmi rendszert, ami azzal próbálja rávenni a kibocsátás csökkentésére az ipari vállalatokat, hogy fix kvótákat állít fel, és aki ezt túllépi, annak többletkvótát kell vásárolnia a piacról olyanoktól, akik nem használták fel teljesen a saját keretüket. Mivel a jelenlegi helyzetben az energiaárak is keményen sújtják az ipari felhasználókat, Orbán Viktor egyfajta uniós rezsicsökkentési javaslatot jelentett be. Ennek a fogyasztók szempontjából biztosan van logikája, ebből a szempontból dicséretes, hogy szeretné megfékezni az elszabaduló inflációt.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezáltal hosszú időre visszavetné azokat a uniós célokat, amelyek a CO2-kibocsátás és a klímavédelem érdekében születtek, ráadásul közös döntéssel. Klasszikus „melyik ujjamba harapjak?” dilemmával állunk szemben, és Orbán Viktor ebben a kérdésben egyértelműen az árak csökkentése mellett tette le a voksát.

Nem meglepő, hiszen a magyar rezsicsökkentés is ebből indul ki, de érdekes módon az sosem jut eszébe, hogy az áfához nyúljon, pedig ezt minden tagállam megtehetné saját hatáskörben. És az energiahordozókra kivetett áfa csökkentésének legalább annyira eredményes hatása lenne, viszont nem tenne keresztbe a CO2-kibocsátás csökkentésének sem.

– Milyen fogadtatása lesz vajon a javaslatnak?

– Biztosan lesznek, akik egyetértenek vele, elsősorban a szegényebb országok közül, akik mindent megtesznek az inflációs hatás mérséklése érdekében. De alapvetően azt is látni kell, hogy az EU-ban ma már többségben vannak azok, akik a klímavédelmi szempontokat úgy is prioritásnak tartják, hogy ez a fogyasztóknak adott esetben többe kerül. Valamilyen úton-módon lépni kell az energiafelhasználás csökkentése és a minél alacsonyabb CO2-kibocsátás érdekében.

– Létezhet valamilyen köztes, kompromisszumos megoldás?

– Ha hozzányúlunk egy rendszerhez, amit korábban elhatároztunk, azzal mindenképpen felhígítjuk, és ezután legtöbbször már nincs megállás. A bioetanol kötelező bekeverése például azt a célt szolgálja, hogy növeljük a megújuló energiahordozók arányát, miközben persze drágul is tőle az üzemanyag. Az árak mérséklésére jó megoldás lehet, de a klímacélokat biztosan lazítaná. Hasonló helyzet állna elő bármilyen más módosítás esetén is: még egy kisebb lazítás is rossz példák egész sorát indíthatná el, valószínűleg több másik ország is felbátorodna és hasonló javaslatokat nyújtana be ezután.

– Ha nem ilyen módon, akkor hogyan lehetne megelőzni az árak elszabadulását?

– Orbán másik javaslatában, miszerint válasszák szét egymástól a villamosenergia és a földgáz árát, lenne logika, ugyanakkor ez azt jelentené, hogy beavatkozunk az Európai Unió saját piac-liberalizációs elveibe.

Inkább az árakat felhajtók ellen kellene fellépni sokkal szigorúbb ellenőrzéssel, de Orbán Viktor valószínűleg azért sem preferálta, mert mindenki tudja, hogy az árfelhajtásban vastagon benne voltak az oroszok is. Lépni lehetne azon a téren is, hogy minden tagállam nézze meg, milyen plusz adókkal sújtja saját hatáskörben az energiahordozókat. Ezeket, mint például az áfa, nyugodtan lehetne csökkenteni.

– Keresztbe tehet-e Orbán egy vétóval a klímacélok teljesítésének?

– Ezt a fajta lebegtetést már hallottuk is tőle, és valóban van zsarolási potenciálja a jelenlegi berendezkedés alapján. Ugyanakkor már így is eléggé páriaként kezelik Magyarországot a rendszeres vétói miatt, nem véletlen, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárásnak akár olyan eredménye is lehet, hogy megvonják az ilyen jellegű szavazati jogunkat. Korábban mindig arra tudott hagyatkozni Orbán, hogy a lengyelekkel kölcsönösen támogatjuk egymást, a jelenlegi helyzetben viszont egyáltalán nem biztos, hogy Lengyelország kiállna a Putyint támogató Orbán-rendszer mellett.

– Állandó érv, hogy azért nem támogatja Magyarország az energiahordozókra vonatkozó szankciókat, mert nálunk nincs alternatívája az orosz gáznak. Valóban így van?

– Jelenleg teljesen igaza van ebben Orbánnak, de azt elfelejti hozzátenni, hogy többek között azért alakult így, mert az elmúlt 12 év politikája következtében az energiafüggőség nemhogy csökkent volna, sokkal inkább stabilizálódott. Különösen, hogy egy újabb 15 éves szerződéssel Magyarország földgáz-ellátásának jelentős részét az oroszokhoz kötötte. Pedig Szlovénia kivételével valamennyi szomszédunkkal megteremtődött a vezetékes kapcsolat, ami lehetővé tenné, hogy alternatív energiaforrásokhoz férjünk hozzá, Lengyelországtól egészen Görögországig.

Minden olyan gázforrás, ami beér Európába, jöjjön akár Észak-Afrikából, akár máshonnan, elméletileg már elérhető lenne számunkra. Szintén az elmúlt 12 év negatív fejleménye, hogy leállt annak a Nabucco-vezetéknek az építése, aminek köszönhetően Oroszországot elkerülve juthatott volna földgáz Európába. Ez a projekt gyakorlatilag elhalt, nem utolsósorban a magyar kormány támogatásának hiánya miatt.

– Orbán Paks 2-ről is beszélt, szerinte a beruházás jelentős csúszásban van, de az esetleges EU-s szankciók miatt se biztos, hogy egyáltalán megvalósulhat. Ön szerint ez reális?

– Szinte biztos vagyok benne, hogy nem fognak kiterjedni erre a szankciók, mivel az atomenergia, ha nem is a zöld, de a fenntartható címkét kapta meg nemrég az Uniótól. Persze első lendületből az Európai Parlament is tárgyalt róla, de meglepődnék, ha végül döntés születne erről. Ugyanakkor még ha nem is lesznek konkrét szankciók, a nyugat-európai és amerikai nagy beszállítók – mint a Siemens vagy a General Electric –, amelyek eredetileg részt vettek volna a beruházásban az oroszok oldalán, a jelenlegi helyzetben aligha adják majd a nevüket hozzá.

– Lehetséges, hogy a miniszterelnök legszívesebben már kifarolna az egészből, ezért hozta egyáltalán szóba a fentieket?

– Nem gondolom, vagy ha mégis, akkor aligha beszélne róla ennyire nyíltan, hiszen ezzel komoly megrovást kockáztatna Putyin részéről. Abban is biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi energiaellátási rendszerben szükség van egy olyan, úgynevezett zsinórüzemet biztosító alaperőműre, mint a paksi. Azon el lehetne gondolkodni, hogy ha ezt ne csak és kizárólag a Roszatommal valósítsuk meg, egy ilyen döntés ugyanakkor újraindítaná a tendereztetést, ami további csúszást eredményezne. Nem véletlen, hogy ma már a Paks 1-es erőműnél is komoly erőfeszítéseket tesznek az üzemidő meghosszabbítására.

– Milyen alternatív megoldások jöhetnének még szóba?

– Mindig azt szoktam mondani, hogy a legolcsóbb energia az el nem használt energia.

Ha csökkenteni tudjuk a fogyasztást, akár szigeteléssel, akár energiatakarékos háztartási eszközök finanszírozásával, biztosan sokkal többet érnénk el, mintha nekiállunk új rendszereket behozni. Arra apellálni szintén nem túl reális, hogy akár napelemmel, akár szélenergiával pótoljunk egy zsinórüzemű erőművet.

Jelenleg, amíg nem adottak az energiatárolás feltételei, a zöldenergia egyszerűen nem alkalmas egy olyan folyamatos, stabil üzemmódú erőmű, mint Paks helyettesítésére.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Mostantól már a Tescónál is leadhatod a használt étolajat
Újabb zöld gyakorlatot vezetett be a Tesco a fenntartható működés érdekében.

Link másolása

A Tesco elkötelezetten törekszik környezetterhelése csökkentésére. Ennek részeként együttműködik szállítóival és partnereivel a természetvédelem és a vásárlók fenntarthatóbb életmódjának ösztönzése terén. Az áruházlánc ezirányú tevékenysége egy újabb lépéseként 8 üzleténél helyezett ki gyűjtőket, lehetőséget biztosítva ezáltal a használt étolaj szelektív leadására. A tesztüzemben induló kezdeményezéshez a Biofilter Zrt. biztosítja az ún. Használt Étolaj Boxokat, valamint gondoskodik a használt sütőzsiradék elszállításáról és újrahasznosításáról, a Bunge pedig a Tescóban árusított Floriol és Vénusz étolajtermékei nyakcímkéjén tájékoztatja a vásárlókat az újrahasznosítási lehetőségről ebben a 8 áruházban.

„Szeretnénk vásárlóinknak alternatívát kínálni, hogy ne a lefolyóba öntsék vagy a szemétbe dobják a használt étolajat, ami jelentősen szennyezi a környezetet.

Ezért indítottuk el 8 áruházunknál tesztüzemben a használtolaj-visszagyűjtést, ahol a parkolóhoz közel, az üzletek előtt, illetve egy helyen próbajelleggel az üzletsoron állítottuk fel a Biofilter használtétolaj-gyűjtőit. Örülök neki, hogy a jó gyakorlatot ösztönző kezdeményezést a Bunge is támogatja a termékein megjelenő kommunikációval”– mondta Pálinkás Zsolt, a Tesco-Global Zrt. vezérigazgatója.

Jelenleg a Tesco zalaegerszegi, soproni, győri, paksi, budaörsi, ceglédi, valamint Fogarasi úti és Andor utcai budapesti áruházainál lehet elhelyezni a használt étolajat az erre szolgáló szelektív gyűjtőkben.

A lehetőség szerint a saját flakonjába visszatöltött, kihűlt étkezési olaj a legközelebbi vásárlás alkalmával egyszerűen leadható a 8 gyűjtőpont valamelyikén. Elszállításról és az újrahasznosításról az országos begyűjtőhálózattal rendelkező Biofilter Zrt. gondoskodik.

„Az olajban, illetve zsírban való sütés elterjedt eljárás a magyar konyhákban. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy az elhasznált sütőolaj speciális kezelést igénylő háztartási hulladék. Egyetlen csepp használt étolaj akár ezer liter élővizet is elszennyezhet, amennyiben nem megfelelően kezelik. Ezért is örülök, hogy a Tesco és a Bunge is csatlakozik a lakossági környezetterhelés csökkentését célzó használtétolaj-begyűjtő programhoz.

A kihelyezett Használt Étolaj Boxokban leadott olajat tisztítás után biodízel-gyártásra adjuk át, amelynek során azt az Európai Unióban érvényes szabályozás alapján 8,2 százalékban az üzemanyagba keverik, így visszajut a lakossághoz és körforgásban tartható"

– mondta Deák György, a Biofilter Zrt. vezérigazgatója.

„Elkötelezettek vagyunk a fenntarthatóság iránt az ellátási lánc minden egyes lépcsőfokán – a termelőktől a fogyasztókig. Éppen ezért örömmel álltunk a Tesco és a Biofilter Zrt. új közös, zöld gyakorlata mellé azzal, hogy a Vénusz és a Floriol étolajaink palackjain található kommunikációval felhívjuk a vásárlók figyelmét. Reméljük, hogy ezzel is erősítjük a használt étolaj szelektív újrahasznosításával kapcsolatos ismereteket, és a fogyasztók is csatlakoznak a kezdeményezéshez" – tette hozzá Grászli János, a Bunge magyarországi vezetője.

Link másolása
KÖVESS MINKET: