JÖVŐ
A Rovatból

A kakaó egyszerre oka és áldozata a klímaválságnak

A klimatikus változások a kakaótermesztésre használt területek eltolódását eredményezhetik – írja a Másfélfok.

Link másolása

Felére csökkenhet a kakaótermesztésre igazán alkalmas területek nagysága a klímaváltozás miatt a 2040–2070 közötti időszakra, miközben az elmúlt évtizedekben csak a kakaótermesztés miatt több millió hektár erdőt irtottak ki, jelentősen hozzájárulva ezzel a klímaválsághoz. A csoki karbonlábnyoma így magasabb, mint több tejterméké, de egyes számítások szerint akár a baromfiét is meghaladja. Bár több klímabarát megoldás is lenne a hozamcsökkenés mérséklésére, megvan a kockázata, hogy újabb erdőirtásokkal próbálják biztosítani az exportot.

A kakaó az egyik fő okozója az erdőirtásnak Nyugat-Afrikában, ami talajromláshoz, a víz elérhetőségének bizonytalanságához, a csapadékeloszlás eltolódásához, a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. Ezek a következmények összességében alacsonyabb terméshozamokat eredményeznek, ami miatt további erdőirtás szükséges, hiszen a gazdák kompenzálni szeretnék a terméskiesést. Indonéziában is hasonló csapdába kerültek. Az 1980-as években közel egy millió hektárnyi erdőt alakítottak kakaóültetvénnyé. Azt várták, hogy ennek eredményeként meg fog növekedni a kisgazdák bevétele, holott a talaj tömörödését és minőségének romlását tapasztalhatták a csökkenő biodiverzitás és mikrobák miatt, valamint a csökkenő beszivárgás és talaj-víztározás következtében.

Becslések szerint 1988–2008 között 2-3 millió hektárnyi erdőveszteséget írhattunk a kakaótermesztés számlájára.

A kakaóültetvények terjedése tehát hozzájárul az erdőirtáshoz köthető szén-dioxid kibocsátáshoz. Ennek eredményeként a csokoládé is rendelkezik karbon-lábnyommal. Becslések szerint a csoki karbon-lábnyoma akár 19 kg CO2-ekvivalens/kg is lehet (összehasonlításként: a marhahús esetén ez az érték 60 kg CO2-ekvivalens/kg, a kukorica esetén 1 kg CO2-ekvivalens/kg, az almáé csupán 0,4 kg CO2-ekvivalens/kg). A fokozott műtrágya használat a nitrogén-oxid kibocsátásának növekedéséhez vezet, ami szintén hozzájárul a karbon-lábnyom emeléséhez.

Mi kell a kakaónak?

A kakaó számára éghajlati szempontból az az optimális, ha a napi hőingás 8 °C alatt van és az átlaghőmérséklet 20-27 °C közötti. A 10 °C alatti hőmérséklet már végzetes lehet a növény számára, ugyanakkor a túl nagy hőség sem jó, például káros lehet a gyökérfejlődésre. Bőséges csapadékra van szüksége, 1500-2000 mm-re egységesen elosztva az év során (összehasonlításképp: Magyarországon az évi átlagos csapadékösszeg 500-750 mm). A kakaónövény továbbá magas páratartalmat, valamint szélvédettséget is igényel, és szereti a nitrogénben gazdag talajt.

Fotó: Pixabay

Az ültetvények alapvetően az Egyenlítőtől ±20 földrajzi szélességi fok távolságra találhatóak meg. A legnagyobb kakaótermesztő országok Elefántcsontpart, Ghána és Indonézia. Az első két helyezett a globális termelés kb. 60%-át adja és gazdasági szempontból is meghatározó tényező, hiszen az ottani lakosság kb. negyedének biztosít megélhetést.

A klimatikus változások a kakaótermesztésre használt területek eltolódását eredményezhetik – amely magában rejti az új erdőirtások kockázatát. A szimulációk szerint a kakaótermesztésre kevésbé alkalmas területek nagysága növekedhet, de az igazán alkalmasak csökkenni fognak – a jelenhez képest 2040–2069-re feleannyi lesz.

A kakaó hozamára negatív hatást gyakorol az alacsonyabb csapadékmennyiség. Például az El Niño Déli Oszcilláció (ENSO) jelenség következtében fellépő legnagyobb aszály miatt (1997/1998, 2002) Közép-Sulawesiben a betakarított kakaóbab átlagosan 62%-kal kevesebb volt a megszokott szinthez képest.

Ghánában elsősorban a hőmérséklet emelkedése és a kiszámíthatatlan csapadék okoz gondot. Afrikában a globális átlagnál erősebb a melegedés: a nyugati területeken a 21. század végére (az 1900-as évek végéhez viszonyítva) 3-6 °C-os növekedés is elképzelhető.

Egy 2013-as tanulmány szerint feltételezhető, hogy Nyugat-Afrikában a hőmérsékletnövekedés elsősorban közvetett úton lesz negatív hatással a kakaóra, hiszen például a kb. 2 °C-kal melegebb Malajziában is megterem a növény. A melegedés miatt azonban megnövekszik a potenciális párolgás mértéke (különösen július és szeptember között), így megváltozik a víz elérhetősége a növény szempontjából. Összességében a hőmérséklet- és csapadékváltozás eredményeként az aszálykockázat növekedése várható, így általánosságban csökkenni fog a kakaó számára alkalmas terület nagysága Elefántcsontparton és Ghánában is. A szimulációk szerint ugyan lesz néhány régió, ahol a jelenleginél jobb körülmények valószínűsíthetők a jövőben, azonban ezen területek mérete elenyésző.

Egy újabb, 2016-os vizsgálat szerint Nyugat-Afrikában a száraz évszakban előforduló legmelegebb hónap maximumhőmérséklete fontosabb tényező lehet a kakaó szempontjából, mint a víz elérhetősége. Globális klímamodell szimulációk alapján a csapadék kismértékű növekedése és a száraz évszak rövidülése várható, amik együttesen képesek lehetnek ellensúlyozni a megnövekedett potenciális párolgás okozta nagyobb vízigényt. Azaz a jelenleginél nem lesz rosszabb az aszály hatása, viszont a hőmérsékletemelkedés már önmagában is problémát jelenthet. A maximumhőmérséklet megközelítheti a 38 °C-ot, ami a kakaó tűréshatára. Tehát a 21. század közepére a száraz évszak maximum-hőmérséklete lesz az, ami legalább ugyanannyira vagy még fontosabb korlátozó tényező lesz a kakaó számára, mint a száraz évszak csapadékmennyisége.

A kakaó termékenységét különböző kártevők is befolyásolhatják, ilyen például a kukorica-kislisztbogár, amely a kakaóbabok minőségi és mennyiségi romlását eredményezi. A kakaóhoz hasonlóan, a kukorica-kislisztbogár is a magas relatív nedvességet és a meleget kedveli, de a túl forró idő már megterhelő számára. A klímaváltozás következtében az Egyenlítő környéki területek kevésbé lesznek alkalmasak a bogárnak, viszont elterjedésének északi és a déli határvonala kitolódhat (északi, illetve déli irányba). Tehát új, korábban nem jellemző helyeken is előfordulhat: a legnagyobb potenciál az elterjedését tekintve Afrikára becsült (ahol a világ kakaótermelésének nagy része zajlik).

Mit tehetünk? Mérséklés, alkalmazkodás, diverzifikáció

A klímaváltozás mérséklése mellett fontos a már bekövetkezett változásokhoz való alkalmazkodás. Bár a kakaótermesztők egyre inkább tisztában vannak a klímaváltozás okaival és következményeivel, ugyanakkor megfelelő források (anyagi, eszközök, tudás) hiányában az alkalmazkodás rendkívüli kihívást jelent számukra, ezért a gazdák támogatása, továbbképzése fontos.

Fotó: Pixabay

Az alkalmazkodás egyik lehetséges módja az árnyékolás. A kakaó levelének hőmérséklete 4 °C-kal csökkenhet az árnyékolás következtében. A megfelelő szellőztetés is fontos, mert csökkenti a gombás megbetegedések előfordulását és elegendő teret biztosít a növény számára. Továbbá a szellőzés is csökkentheti a hőmérsékletet, de az erős szélre már érzékenyek a levelek. Azért is előnyös, ha egymástól távolabb ültetik a kakaót, mert így csökken az egységnyi területre jutó vízigény. Persze ugyanakkor a hektáronkénti terméshozam csökken és a gyomokra is nagyobb figyelmet kell fordítani ez esetben.

Megoldás lehet továbbá, ha a hőstressznek és a szárazságnak jobban ellenálló fajtákat termesztenek. Egy másik technológiai megoldás a növény-menedzsmenten alapul, ami biztosítja, hogy a növény bizonyos fejlődési fázisai ne essenek egy időbe a kifejezetten ártalmas klimatikus körülményekkel. Fontos továbbá, hogy – az érintett területeken – védekezzenek a kártevők ellen. A kukorica-kislisztbogár esetén például LED-csapdákat, füstölést, hőkezelést alkalmaznak.

A monokultúra nem vált be, mert a gazdák szerint jobban megviseli az extrém időjárási körülmény (heves eső vagy hosszú száraz időszak) és bevételük is csak a betakarítási időszakban van. A gazdák számára ezért alkalmazkodási lehetőség a diverzifikáció: a kakaón kívül más növényeket is termesztenek, hogyha a kakaótermés rossz, akkor legyen más jövedelemforrásuk – valamint árnyékolást biztosíthat a többi növény a kakaó számára.

A kakaóültetvények miatti erdőirtásokat fel akarják számolni, de a növekvő kereslet miatt nagyobb terméshozamra lenne szükség, ami összességében intenzívebb termelést igényel.

A kakaóbab csak egy kis része a növénynek, így sok hulladék is keletkezik, amit nem exportálnak. Elefántcsontparton egy olyan biomassza üzem létesítésén dolgoznak, amely ezt a hulladékot használja fel. Az üzem 1,7 millió ember villamos áram igényét fedezheti és csökkenhet az üvegházgáz-kibocsátás a meglévő erőművekhez hasonlítva. Kisebb léptékben Ghánában is van példa a kakaónövény ilyen jellegű hasznosítására.

Mindannyiunk, azaz a vállaltok, forgalmazó cégek és a fogyasztók érdeke is, hogy fenntartható módon termesszünk kakaót és kereskedjünk vele. Ezt segíthetjük elő, ha a Fair Trade csokoládékat részesítjük előnyben. A gazdák a garantált minimum áron kívül további prémiumot kapnak, ami jobb életkörülményeket eredményez és a közösség számára fontos létesítmények (kórházak, iskolák) fejlesztését is lehetővé teszi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
New York a saját súlya miatt is süllyed, mert a rajta lévő felhőkarcolók annyira nehezek
Manhattan süllyed, körülötte a vízszint emelkedik, ez nem a legszerencsésebb kombináció. Mintha a jégkorszak következményei és a klímaváltozás nem volna elég baj.

Link másolása

A New York-i épületek súlya is hozzájárulhat a metropolisz süllyedéséhez, állítják kutatók. Ugyanakkor ennek más okai is lehetnek, például a bolygón végbemenő változások, és az utolsó, mintegy tízezer évvel ezelőtti jégkorszak következményei.

Ha sikerül megérteni, hogy a New Yorkhoz hasonló területek miért kerülnek egyre alacsonyabbra, az segíthet felbecsülni, hogy a jövőben mekkora ezeken az áradás kockázata a klímaváltozás miatt.

Az Atlanti-óceán észak-amerikai partvidékén a vízszint a globális átlagnál máris három-négyszer gyorsabban emelkedik.

„A tengerszint-emelkedés hamarosan áradási problémákat fog okozni New Yorkban és világszerte” – figyelmeztet a tanulmány vezető szerzője, Tom Parsons geofizikus.

A jégkorszak érdekes utóhatása

GPS-adatok szerint a város déli része, Lower Manhattan évente nagyjából 2,1 milliméterrel kerül lejjebb.

Ennek egyrészt természetes oka van. Az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakában a bolygó nagy részét vastag jégtakaró fedte. A jégtáblák alatt lévő talaj süllyedni kezdett, ez azt jelentette, hogy a földtömegek szélei magasabbra kerültek. Miután a jég elolvadt, egy idő után ez utóbbi területek indultak süllyedésnek.

Egy korábbi kutatás szerint a keleti part mentén ez a jelenség 2100-ra akár 48-150 centiméteres süppedést is okozhat.

A süllyedésnek emellett a természetes oka mellett Parsons és csapata meg akarta vizsgálni a mesterséges okok, például az ember alkotta épületek lehetséges hatását is.

Parsonsnak akkor ugrott be az ötlet, amikor meglátogatta felesége családját Belgiumban 2019-ben.

„Az antwerpeni katedrális mellett volt a szállásunk, figyeltem az épület alapzatának hatalmas köveit, és azon töprengtem, hogy hogyan hozhatták ide ezeket nagy távolságokból, majd hogyan rakták őket össze, mint egy kis hegyet. Kíváncsi lettem arra, hogy ez milyen hatással lehet a kövek alatt húzódó talajra” – idézte fel az ötlet kipattanásának körülményeit.

A baj az, ha összeadódik

A megépítés után minden épület besüllyed egy kicsit a födbe, még azok is, amelyeket keményebb kövekre építenek. Azok, amelyeket puhább talajra emelnek, természetesen jobban.

A tudósok becslése szerint New York City öt kerületének több mint egymillió (pontosan 1.084.954) épülete összesen 762 milliárd kilogramm súlyú, és egy 778 négyzetkilométeres területen helyezkedik el.

Ezután számítógépes modellt fejlesztettek ki annak megállapítására, hogy ez a súly különféle talajviszonyok esetén miképpen süllyed.

Műholdfelvételekből az derült ki, hogy a város átlagosan évente 1-2 milliméterrel kerül lejjebb. Ez megegyezett azzal az adattal, amit a számítógépes modell jelzett a jégkorszak utáni természetes mozgás következményeként.

Bizonyos városrészek azonban az adatok szerint sokkal gyorsabban süppednek, mint mások. Ez feltehetően az épületek súlya miatt van, de nem zártak ki más lehetséges indokokat sem, amelyek egyelőre még ismeretlenek.

New York tehát átlagosan csupán egy picikét süllyed évente. Parsons ugyanakkor rámutatott, hogy eközben New York körül a tengerszint emelkedés évente 1-2 milliméteres, így aztán minden milliméternyi süppedés plusz egy évet jelent a tengerszintnél.

(Forrás: Live Science, Earth's Future)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
A földi élethez nélkülözhetetlen nyolc határértékből hetet már átlépett az emberiség
Veszélyes zónában van a földi élet. Már csak a légszennyezettség esetében nem léptük át a kritikus értéket.

Link másolása

Nyolc olyan határértéket tartanak számon a tudósok, melyek nélkülözhetetlenek az élet fenntartásához, ám ezek közül már hét esetében az emberiség átlépte a határt, írja a Nature. A több mint 40 szakértőből álló Az Earth Commission nemzetközi tudóscsoport által megállapított értékek azt mutatják, mennyire biztonságosak és méltányosak a földi élet feltételei.

A határértékek az éghajlatot, a légszennyezést, a műtrágyák túlzott használata miatti eredő foszfor- és nitrogénszennyezést, a felszín alatti vízkészleteket, a felszíni édesvizeket, a beépítetlen természetet, illetve a természetes és az ember építette környezetet vizsgálja. Ezek közül egyedül a légszennyezettség az, ahol még nem léptük át az egész bolygót figyelembe véve a küszöbértéket. Egyes területeken azonban már a levegő minőségének megítélése is a káros tartományba esik.

A tanulmányban kitérnek arra, hogy amennyiben a Föld évente orvosi vizsgálaton venne részt, a doktor most azt mondaná, hogy a bolygó annyira beteg, ami már a földlakók életét is érinti.

A tudósok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az éghajlatváltozás az ember hibája, mely elsősorban a bolygó erőforrásainak hatalmas mértékű fogyasztása miatt következett be. Több mint 88 ezer klímaváltozásról szóló tanulmány vizsgálata során arra jutottak, hogy ezek 99,9 százaléka az emberiséget teszi felelősség a globális felmelegedés miatt.

A tudóscsoport szerint „ugrásszerű fejlődésre lenne szükség annak megértésében, hogy a jog, a gazdaság, a technológia és a globális együttműködés” hogyan tudna együttesen egy biztonságosabb és boldogabb jövőt eredményezni. Az Earth Commission tagjai szerint a helyzet megmentése érdekében létfontosságú lenne a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozása és a világ ökoszisztémáinak védelme.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Megölte emberi kezelőjét a mesterséges intelligencia vezérelte drón egy szimulációs gyakorlatban
A drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és mindenkit támadjon meg, aki akadályozni próbálja a misszió végrehajtásában.

Link másolása

Az amerikai hadsereg egyik szimulációs gyakorlata során a légierő mesterséges intelligencia által vezérelt drónja meggyilkolta az irányítóját, mert csak ezzel tudta biztosítani a misszió végrehajtását.

Az erről szóló információt Tucker ‘Cinco’ Hamilton ezredes, az amerikai légierő AI-tesztelésért és bevetésért felelős vezetője osztotta még májusban egy londoni szakmai konferencián.

Hamilton elmondása szerint a drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és támadjon meg bárkit, aki ezt megpróbálná megakadályozni.

A rendszert eredetileg úgy alakították ki, hogy az emberi kezelőé volt a döntő szó, a megerősítéses tanulás során a mesterséges intelligencia a megerősítést jelentő pontokat az ellenséges célpontok megsemmisítéséért kapta, amit az emberi kezelő többször is megakadályozott.

A drón ennek megfelelően végül arra a következtetésre jutott, hogy a kommunikációs torony ellen kell fordulnia, ahonnan a kezelője kommunikált vele.

Hamilton az eset ismertetésével arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy nem szabad túlzottan az MI-re bízni a gépeket a légierőnél.

(via 444, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
Egy évig élnek egy iszapból nyomtatott 3D-s házban, hogy teszteljék, milyen lesz a Mars-expedíció
Gőzerővel folynak a holdutazáshoz és a Mars meghódításához szükséges NASA kísérletek, amelynek eredményei a Földön is hasznosak lehetnek.

Link másolása

A tervezett újabb holdutazások és a Mars felfedezése olyan területen is találkoznak, amelyre ma még kevesen gondolnak: az építkezés. Ha megvalósul az a ma még álomnak tűnő elképzelés, hogy településeket hozzunk létre bolygónkon kívül, akkor rendelkezni kell a helyszínen a szükséges anyagokkal. Nyilvánvalóan fel sem merül az a megoldás, hogy ezeket az anyagokat a Földről szállítsák a hozzánk univerzális méretekben „közeli”, de valójában mégis távoli bolygókra. Éppen ezért már megindult az utat lerövidítő, egyben költségkímélő módszerek tanulmányozása.

Az egyik lehetséges megoldásnak a 3D-s nyomtatású olvasztott regolit látszik – írja a WIRED.

A következő napokban egy négy fős csapat érkezik a NASA houstoni Johnson űrközpontjának hangárjába, ahol egy évet töltenek el egy 3D-s nyomtatású épületben. A Mars Dune Alpha nevet viselő, 157 m2 alapterületű épület iszapból készült, színe mint a Mars talaja, a lakóterén túl még orvosi szolgálat és konyhakert is van benne. A Big-Bjarke Ingels Group építette, a 3D-s nyomtatást pedig az Icon Technology végezte.

A benne folyó kísérletek középpontjában azok a fizikai és viselkedési-egészségügyi kihívások állnak, amelyekkel az embereknek szembe kell nézniük a hosszú távú űrtartózkodás során. Egyben ez az első olyan struktúra, amelyet a NASA Holdra és Marsra szánt autonóm építési technológia-projektjéhez (MMPACT) építettek.

Amikor az ember visszatér a Holdra az Artemis-program keretében, az űrhajósok kezdetben keringő űrállomásokon, holdkompokon, vagy pedig felfújható felszíni épületekben laknak. Az MMPACT csapata azonban hosszú távon fenntartható struktúrák építésére készül.

Hogy elkerüljék a Földről való anyagszállítást, amelyhez hatalmas rakéták és óriási mennyiségű üzemanyag kellene, a Holdon található regolitot előbb masszává alakítanák, amelyet 3D-vel vékony rétegeket vagy különböző alakzatokat nyomtatnának.

Az első ilyen Földön kívüli projektet 2027-re tervezik. A küldetés során egy markolóval felszerelt robotkart kapcsolnak majd egy holdkomp oldalára, ezzel az eszközzel bányásszák ki és halmozzák fel a regolitot. A későbbi missziók félautomata exkavátorokat és más gépeket használnak majd lakóházak, utak, üvegházak, erőművek és olyan robbanástól védő pajzsok építésére, amelyek körülveszik a rakétakilövőket.

A Holdon történő 3D-s nyomtatáshoz vezető első lépés lesz, hogy lézerekkel vagy mikrohullámokkal megolvasztják a regolitot – árulta el Jennifer Edmundson, az MMPACT-csapat vezetője. Aztán lehűtik, hogy a gázok elillanhassanak, különben az anyag tele lesz lyukakkal, mint a szivacs. Ezután már ki lehet nyomtatni a kívánt formákra. Azt még nem dolgozták ki, hogy miként lehet ezeket a darabokat összeállítani. Edmundson szerint a lehető legjobban automatizálni akarják az építkezést, de nem zárható ki az emberi beavatkozás a jövőben sem a karbantartásoknál és a javításoknál.

A csapat egyik nagy feladata, hogy miként változtassa a Hold regolitját olyan erős és tartós építőanyaggá, amely képes megvédeni az emberi életet. Gondot jelenthet például, hogy a regolit jeget tartalmaz, mivel az Artemis-missziók a Hold déli pólusának közelébe indulnak.

Ráadásul a NASA-nak nem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben holdkőzetek, hogy kísérletezzenek velük, csupán az Apollo 16 által hozott mintákkal dolgozhatnak. Tehát az MMPACT-csapatnak saját szintetikus verzióikat kell elkészítenie.

Corky Clinton, a kutatás egyik irányítója felhívja a figyelmet arra, hogy nehéz építeni a regolit geokémiai tulajdonságaira és egyberakni az apró részeket, mert meteoritokkal és más égitestekkel való ütközésekből jöttek létre több mint 4 milliárd évvel ezelőtt.

Vannak más bizonytalansági tényezők is. A Holdon sokkal kisebb a gravitáció, akár 45 percig tartó holdrengések is elképzelhetők, a déli póluson napsütésben elérheti az 54 C fokot, éjszaka viszont lehet akár mínusz 240 C fok is.

A holdpor beivódhat a gépek illeszkedéseibe és leállíthatja a hardvereket. Az Apolló-missziók idején a regolit megrongálta az űrruhákat és a belélegzett portól az űrhajósoknál szénanátha-szerű tünetek jelentkeztek.

Ugyancsak kétségeket kelthet a Mars Dune Alpha esetében, hogy az ember még soha nem hozott Mars-talajmintát a Földre, így az Iconnak szimulálnia kellett ezt az anyagot, feltételezésekre hagyatkozva, például arra, hogy bazaltban gazdag.

A struktúra 3D-s nyomtatása egy hónapot vett igénybe. Ehhez egy óriási nyomtatókart használnak, amelyen egy fúvócső vonja ki egyenletesen a lávakrétát. A struktúra alaprajzának körvonalazásával kezdik, majd jönnek a rétegek és úgy építik felfelé, mint egy agyagedényt.

A Mars Dune Alpha az Icon által épített első olyan struktúra, amelyre 3D-s nyomtatott tetőt tettek. A tető oldalai úgy találkoznak az építmény tetején, mint két hullám az óceánban. A paneleket külön nyomtatták ki, majd hozzáadták a tetőszerkezethez.

Az Icon, amelynek 57,2 millió dolláros szerződése van a NASÁ-val a holdépítkezésekkel kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre, olyan épületterveket rendelt, amelyek megvédhetnek egy négy fős csapatot a meteoritoktól, holdrengésektől, sugárzásoktól és a gyors hőmérséklet-változásoktól.

Közben vákuumkamrákban folynak a kísérletek a regolit megolvasztásával. Ezek a kamrák a Hold levegő nélküli körülményeit szimulálják, és egyben lehetőséget biztosítanak a kutatóknak, hogy teszteljék az extrém hőmérsékleteket. Ballard szerint láthatóan működnek a nagyobb mechanikai rendszerek és most megpróbálják egyensúlyba hozni az anyag erejét és merevségét.

Tesztelik az olvasztáshoz használt lézerek erejét, a hűtés időtartamát és a regolit geokémiai összetételét, amely változhat lelőhelyétől függően, mert a különböző alkotóelemeinek más és más az olvadási hőfoka. Jelenleg az MMPACT-csapat külön teszteli a lézeres és a mikrohullámos olvasztást, a tervek szerint idővel megkísérlik e két technológiát együtt alkalmazni.

A vákuumkamrában a 3D-s nyomtatással is kísérleteznek, először egy leszállópálya darabjaival. Ennél az infraktruktúránál fontos szempont, hogy az űrhajó által felkavart por ne tegyen kárt olyan fontos építményekben, mint a sugárzástól védő pajzsok, garázsok, utak, és hogy a porfelhő ne zavarja a leszállási körülményeket.

A Holdra és a Marsra szánt építkezési tervek hasznosak lehet a Földön is, például alternatívákat adhatnak a betonra, amelynek egyik alkotóeleme, a cement gyártása súlyosan környezetszennyező, a globális karbonlábnyom 8%-át jelenti.

Ugyanígy haszos lehet a földi építkezéseken az a tapasztalat, amit a 3D nyomtatások során megszereznek.

A kutatók olyan építőanyagon is dolgoznak, amelyben a holdbéli regolitot vegyítenék szarvasmarha-proteinnel, mert ennek súlya a beton tizede. Az anyagot tavaly nyáron a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tesztelték először.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk