JÖVŐ
A Rovatból

A Föld melyik részére meneküljünk a klímaváltozás elől?

Nincs olyan hely a bolygón, ami alkalmazkodási lépések és mérséklés nélkül ne lenne kitéve a klímaváltozás okozta kockázatoknak. A Másfélfok cikke.
Másfélfok/Szabó Amanda Imola, címlapkép: Pixabay - szmo.hu
2023. május 05.


Link másolása

A globális felmelegedés miatt fokozódó szélsőséges időjárási események eltérő szinten sújtják a bolygó különböző régióit, ahogy a helyi társadalmak alkalmazkodóképessége is eltér. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mely országokba volna érdemes tehát „menekülnünk” az éghajlatváltozás elől? Földrajzi szempontból nézve Új-Zéland, Izland, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Írország jó pozícióból indul. A várható élhetőség mércéje azonban sokkal összetettebb ennél. Be kell látnunk, hogy nincs olyan hely a bolygón, ami alkalmazkodási lépések és mérséklés nélkül ne lenne kitéve a klímaváltozás okozta kockázatoknak. Biztonságos helyre ott számíthatunk, ahol klímareziliens a társadalom, tehát komolyan veszik mind a mérséklést, mind az alkalmazkodást. Ebből a szempontból akár szomszédos országok között is szakadék lehet. A Notre Dame Global Adaptation Initiative alkalmazkodási indexe alapján Magyarország a 182 rangsorolt országból az ötvenedik, míg a szomszédos Ausztria a hetedik helyen áll jelenleg. A mérséklésre irányuló erőfeszítések mérésére meghatározott Climate Change Performance Index alapján pedig hazánk a 63 rangsorolt országból az ötvenharmadik helyen van, de Ausztrália például az ötvenötödik. Még nyitva van az ablak, hogy a klímacélok betartásával biztonságosabb szinten tartsuk a felmelegedés mértékét. Elérhetőek a lehetőségek a mérséklésre és az alkalmazkodásra, az ehhez szükséges tőke és technológiák is rendelkezésünkre állnak, csak a hatékony, valódi és gyors cselekvés hiányzik. A költözés ezt biztosan nem fogja pótolni a tömegek számára.

Azt már tudjuk, miért kell elfelejteni, hogy a Marsra költözünk, de mi a helyzet az emberiségnek otthont adó bolygó régióival? Egy interjúban elismert kutatók válaszoltak arra az egyre égetőbb kérdésre, hogy mi a klímaválság szempontjából legbiztonságosabb hely a Földön? Az olyan neves intézmények, mint az Amerikai Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA), az Oxfordi Egyetem vagy a UML (Massachusetts Lowell Egyetem) kutatóinak válaszai nem azt tükrözik, amit elsőre elképzelnénk.

A legtöbb ember első reakciója erre a kérdésre az lenne, hogy mérlegeljék az éghajlati hatásokat – mint például a tengerszint emelkedése, áradások, erdőtüzek, hőhullámok és aszályok – és azt, hogy hol fordulnak elő ezek a legkisebb valószínűséggel. Fontos továbbá a természeti erőforrások, mint az édesvíz jelenlegi és várható elérhetősége, így a földrajzi elhelyezkedés nem elhanyagolható kérdés.

A kutatók szerint az észak-amerikai kontinensen ezek alapján a Nagy-Tavak vidéke a legígéretesebb. A valódi válasz legalább annyira, ha nem jobban, attól függ, hogy egy adott helyen az emberek – és a társadalom egésze – mit tesznek az éghajlatváltozás kezelése érdekében.

A legbiztonságosabb hely ott van, ahol erős szakpolitikák segítségével tudatos törekvés zajlik az éghajlatváltozás mérséklésére és a hatásokkal szemben ellenálló társadalmak és települések kiépítésére.

Mit hívunk „klímabiztos” helynek a bolygón?

A földrajzi elhelyezkedés vitathatatlanul fontos szerepet játszik abban, hogy egy régió mennyire van kitéve az éghajlati viszontagságoknak és az éghajlatváltozás hatásainak. A földrajzi szempontból leginkább klímabiztos régiók éghajlata esetén:

1. Gyakoriak az enyhe időszakok

Az enyhe időjárású napok számának területi eloszlására és annak változására vonatkozó vizsgálatot végeztek a Princeton Egyetem és a NOAA kutatói. Az enyhe, nem túl meleg, nem túl hideg, nem túl párás vagy esős, vagyis egyszerűen kellemesnek mondható időjárást a következő értékekkel jellemezték:

  • a napi maximum hőmérséklet 18 és 30 °C közötti,
  • a napi csapadékmennyiség nem haladja meg az 1 mm-t és
  • a harmatpont hőmérséklet (amikor állandó nyomáson a levegő telítetté válik) a 20 °C-ot.

    Az eredményeik alapján az enyhe napok száma jelentősen csökken majd a trópusokon, valamint a szubtrópusi régiókban, és enyhén növekszik a szubtrópusoktól északra (északi félteke) és délre (déli félteke) a mérsékelt övben (például Európa jó részén, kivéve a mediterrán térséget). Az enyhe napok számának változása nemcsak a század végére várható, hanem már ebben az évtizedben. Kiemelten fontos a „kellemesnek” is mondható időszakok változásának fiziológiai hatásainak minél pontosabb ismerete, például a mentális egészségre vagy a szabadidős programokra.

    2. Alacsony a szélsőséges időjárási események kockázata

    Jelentős regionális eltérések mutatkoznak abban is, hogy a szélsőséges időjárási események, mint a hurrikánok, erdőtüzek vagy a hőhullámok, villámárvizek stb., milyen gyakorisággal fordulnak elő vagy előfordulnak-e egyáltalán, és persze kérdés, hogy ez a területi eloszlás hogyan módosul a klímaváltozás következtében.

    Bár Európa szívében nem vagyunk úgy felkészülve a tornádókra, mint sok amerikai lakos, 2021 júniusában több ember meghalt és több tízezer ember maradt áram nélkül egy Csehországban pusztító tornádó miatt, így fontos kérdés, hogy mi várható a jövőben. Az erdőtűz nem újkeletű jelenség a mediterrán régióban, de 2021 augusztusában négyszer magasabb hőintenzitással tomboltak, mint az eddigi rekord.

    Hazánkban nő a tartós és életveszélyesen forró hőhullámok gyakorisága, míg a melegedő telek a mezőgazdaságra jelentenek kockázatot és nem kímélnek minket a vízhiány és víztöbblet okozta károk sem.

    3. Valamint jóval a tengerszint felett helyezkedik el

    Bár az éghajlatváltozás hatásai nap mint nap megmutatkoznak hazánkban is, de a ChatGPT véleménye ellenére a tengerszint emelkedés nem jelent közvetlen veszélyt a Kárpát-medencére. Ezzel szemben például Velence városa, Hollandia vagy a kis-szigetországok esetén elkerülhetetlen az alkalmazkodás. Egyes esetekben már nincs lehetőség helyben megoldást találni, az egyetlen lehetőség az elvándorlás. Tuvalu szigetének kulturális örökségét egy metaverzum kialakításával tervezik, míg az egyesült királyságbeli Fairburne település nem építi tovább a hullámoktól védő tengerparti falakat.

    A földrajzi adottságok mellett számos másik tényező meghatározza, hogy egy térség mennyire érintett a klímaválságban és milyen lehetőségek nyílnak az alkalmazkodásra. A társadalmi, gazdasági hatások is jelentősen befolyásolják, hogy mennyire teljesülnek olyan alapvető emberi szükségletek, mint a tiszta ivóvízhez való hozzáférés. Ráadásul a globalizált világban a lakóhelyünktől távoli problémák is befolyásolhatják például a biztonságos élelmiszerellátást. Be kell látni, hogy

    nincs olyan hely a bolygón, ami alkalmazkodási lépések és mérséklés nélkül nem lenne kitéve a klímaváltozás okozta kockázatoknak.

    Papíron ezek az országok indulnak jobb helyzetből

    Földrajzi szempontból egyes régiók kétségkívül előnyökkel rendelkeznek az éghajlatváltozás súlyosságát illetően. Egy, a Sustainability folyóiratban publikált tanulmány szerint Új-Zéland, Izland, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Írország indul a legjobb helyről a földrajzi elhelyezkedés alapján.

    A kutatás figyelembe vette, hogy mekkora a „teherbíró képessége” az adott országnak, tehát például mekkora a mezőgazdasági területek aránya lakosságarányosan nézve vagy van-e hozzáférésük tengerhez. Fontos szempont volt továbbá, hogy egy ország mennyire van elszigetelve a szomszédos országok gazdasági és társadalmi instabilitásainak hatásaitól, valamint a megújuló energia potenciál, ami fontos mérőszáma az energiafüggetlenségnek.

    Az élhetőség mércéje azonban nem szigorúan az éghajlathoz köthető, sőt

    Amellett, hogy egyes régiók földrajzi szempontból előnyökkel indulnak az éghajlatváltozás súlyosságát illetően, a mérséklésre (mitigáció) és alkalmazkodásra (adaptáció) irányuló lehetőségek és tényleges lépések döntőek a klímabiztonság kérdésében.

    A mitigációban elért teljesítmény mérésére meghatározott Climate Change Performance Index (CCPI) alapján sorrendben a dánok, svédek, norvégok és a britek járnak legelől. Az index számítása során figyelembe kell venni az ország üvegházgáz kibocsátás csökkentésben, a megújuló energiák bevezetésében és azok energiahatékony felhasználásában, valamint a klímabarát politikák bevezetésében elért eredményeket.

    Míg Ausztrália a földrajzi adottságok alapján szerencsés helyzetben van, addig a CCPI indexben már jócskán hátra szorul, a 63 rangsorolt országból az 55. helyre.

    Hazánkban sem örülhetünk igazán, mi az 53. helyre kerülünk a mérséklésre irányuló erőfeszítéseink alapján.

    A válaszlépések jelentősége már a legutóbbi IPCC jelentés sérülékenységre vonatkozó megállapításaiban is megjelenik. A korábbi kutatásokban az éghajlatváltozás egy régióban várható hatásának meghatározásakor a várható hatások leírásában figyelembe vették a kitettséget, valamint a vizsgált társadalmi csoport, szektor (például turizmus vagy energiatermelés) érzékenységét. A várható hatás és az alkalmazkodóképesség együttesen adta meg egy térség sérülékenységét.

    Az éghajlati alkalmazkodásra fókuszáló legutóbbi jelentésben alkalmazott komplex kockázatértékelésben már figyelembe veszik a tényleges társadalmi és gazdasági válaszokat az éghajlatváltozásra.

    A biztonságos hely ott van, ahol klímareziliens társadalmat építünk

    Az éghajlatváltozással szembeni sérülékenység tehát sokkal többről szól, mint a földrajzi elhelyezkedés. A Notre Dame Global Adaptation Initiative ND-GAIN nevű indexével meghatározható, hogy egy ország mennyire sérülékeny és mennyire áll készen, hogy ellenállóvá váljon az éghajlatváltozás okozta kockázatokkal szemben.

    Az index számításához szükséges módszertanban a kockázat magában foglalja az éghajlati veszélynek kitett népesség és kritikus infrastruktúrák számát. Számszerűsíti az alkalmazkodóképességet, továbbá a lakosság érzékenységét a különböző szélsőséges időjárási eseményekre.

    Például az aszályérzékenység meghatározásakor fontos szempont, hogy a gazdasági ágazatok milyen mértékben támaszkodnak a vízigényes iparágakra (mezőgazdaság, vízi szállítás, bányászat, közművek). A végső besoroláshoz a kockázat szintjének felmérése mellett rangsorolható, hogy az adott ország mennyire áll készen az éghajlatváltozás hatásaira, azaz mennyire felkészült gazdasági, kormányzati és társadalmi szempontból.

    Japán például már az éghajlatváltozás hatásai nélkül is sorozatosan ki van téve természeti katasztrófáknak, de az ND-GAIN index szerint a világ összes országából elől, a 17. helyen helyezkedik el a rangsorban. Ennek oka, hogy az ország bizonyítottan jól teljesít az alkalmazkodás terén.

    Magyarország a 182 rangsorolt országból az 50. helyen áll jelenleg, míg a szomszédos Ausztria a 7.

    A felkészültség mértékében jelentős eltérések vannak az egyes régiók között. Az Egyesült Államok száz legnépesebb városait rangsoroló adatbázis alapján készült elemzés szerint

    a legsérülékenyebb városok a legkevésbé felkészültek egy éghajlatváltozás okozta szélsőséges esemény hatásaira.

    Végső soron nem mindenkinek van erőforrása és eszköze ahhoz, hogy klímabiztosnak ítélt helyre költözzön, és az embereket sem lehet arra kényszeríteni, hogy elhagyják hazájukat, csak hogy elkerüljék a klíma- és környezeti válság következményeit.

    Még nyitva van az ablak, hogy a klímacélok betartásával biztonságosabb szinten tartsuk a felmelegedés mértékét. Elérhetőek a lehetőségek a mérséklésre és az alkalmazkodásra, az ehhez szükséges tőke és technológiák is rendelkezésünkre állnak, csak a hatékony, valódi és gyors cselekvés hiányzik. A költözés ezt biztosan nem fogja pótolni a tömegek számára.


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

  • Címlapról ajánljuk


    JÖVŐ
    A Rovatból
    New York a saját súlya miatt is süllyed, mert a rajta lévő felhőkarcolók annyira nehezek
    Manhattan süllyed, körülötte a vízszint emelkedik, ez nem a legszerencsésebb kombináció. Mintha a jégkorszak következményei és a klímaváltozás nem volna elég baj.

    Link másolása

    A New York-i épületek súlya is hozzájárulhat a metropolisz süllyedéséhez, állítják kutatók. Ugyanakkor ennek más okai is lehetnek, például a bolygón végbemenő változások, és az utolsó, mintegy tízezer évvel ezelőtti jégkorszak következményei.

    Ha sikerül megérteni, hogy a New Yorkhoz hasonló területek miért kerülnek egyre alacsonyabbra, az segíthet felbecsülni, hogy a jövőben mekkora ezeken az áradás kockázata a klímaváltozás miatt.

    Az Atlanti-óceán észak-amerikai partvidékén a vízszint a globális átlagnál máris három-négyszer gyorsabban emelkedik.

    „A tengerszint-emelkedés hamarosan áradási problémákat fog okozni New Yorkban és világszerte” – figyelmeztet a tanulmány vezető szerzője, Tom Parsons geofizikus.

    A jégkorszak érdekes utóhatása

    GPS-adatok szerint a város déli része, Lower Manhattan évente nagyjából 2,1 milliméterrel kerül lejjebb.

    Ennek egyrészt természetes oka van. Az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakában a bolygó nagy részét vastag jégtakaró fedte. A jégtáblák alatt lévő talaj süllyedni kezdett, ez azt jelentette, hogy a földtömegek szélei magasabbra kerültek. Miután a jég elolvadt, egy idő után ez utóbbi területek indultak süllyedésnek.

    Egy korábbi kutatás szerint a keleti part mentén ez a jelenség 2100-ra akár 48-150 centiméteres süppedést is okozhat.

    A süllyedésnek emellett a természetes oka mellett Parsons és csapata meg akarta vizsgálni a mesterséges okok, például az ember alkotta épületek lehetséges hatását is.

    Parsonsnak akkor ugrott be az ötlet, amikor meglátogatta felesége családját Belgiumban 2019-ben.

    „Az antwerpeni katedrális mellett volt a szállásunk, figyeltem az épület alapzatának hatalmas köveit, és azon töprengtem, hogy hogyan hozhatták ide ezeket nagy távolságokból, majd hogyan rakták őket össze, mint egy kis hegyet. Kíváncsi lettem arra, hogy ez milyen hatással lehet a kövek alatt húzódó talajra” – idézte fel az ötlet kipattanásának körülményeit.

    A baj az, ha összeadódik

    A megépítés után minden épület besüllyed egy kicsit a födbe, még azok is, amelyeket keményebb kövekre építenek. Azok, amelyeket puhább talajra emelnek, természetesen jobban.

    A tudósok becslése szerint New York City öt kerületének több mint egymillió (pontosan 1.084.954) épülete összesen 762 milliárd kilogramm súlyú, és egy 778 négyzetkilométeres területen helyezkedik el.

    Ezután számítógépes modellt fejlesztettek ki annak megállapítására, hogy ez a súly különféle talajviszonyok esetén miképpen süllyed.

    Műholdfelvételekből az derült ki, hogy a város átlagosan évente 1-2 milliméterrel kerül lejjebb. Ez megegyezett azzal az adattal, amit a számítógépes modell jelzett a jégkorszak utáni természetes mozgás következményeként.

    Bizonyos városrészek azonban az adatok szerint sokkal gyorsabban süppednek, mint mások. Ez feltehetően az épületek súlya miatt van, de nem zártak ki más lehetséges indokokat sem, amelyek egyelőre még ismeretlenek.

    New York tehát átlagosan csupán egy picikét süllyed évente. Parsons ugyanakkor rámutatott, hogy eközben New York körül a tengerszint emelkedés évente 1-2 milliméteres, így aztán minden milliméternyi süppedés plusz egy évet jelent a tengerszintnél.

    (Forrás: Live Science, Earth's Future)


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk
    JÖVŐ
    A Rovatból
    A földi élethez nélkülözhetetlen nyolc határértékből hetet már átlépett az emberiség
    Veszélyes zónában van a földi élet. Már csak a légszennyezettség esetében nem léptük át a kritikus értéket.

    Link másolása

    Nyolc olyan határértéket tartanak számon a tudósok, melyek nélkülözhetetlenek az élet fenntartásához, ám ezek közül már hét esetében az emberiség átlépte a határt, írja a Nature. A több mint 40 szakértőből álló Az Earth Commission nemzetközi tudóscsoport által megállapított értékek azt mutatják, mennyire biztonságosak és méltányosak a földi élet feltételei.

    A határértékek az éghajlatot, a légszennyezést, a műtrágyák túlzott használata miatti eredő foszfor- és nitrogénszennyezést, a felszín alatti vízkészleteket, a felszíni édesvizeket, a beépítetlen természetet, illetve a természetes és az ember építette környezetet vizsgálja. Ezek közül egyedül a légszennyezettség az, ahol még nem léptük át az egész bolygót figyelembe véve a küszöbértéket. Egyes területeken azonban már a levegő minőségének megítélése is a káros tartományba esik.

    A tanulmányban kitérnek arra, hogy amennyiben a Föld évente orvosi vizsgálaton venne részt, a doktor most azt mondaná, hogy a bolygó annyira beteg, ami már a földlakók életét is érinti.

    A tudósok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az éghajlatváltozás az ember hibája, mely elsősorban a bolygó erőforrásainak hatalmas mértékű fogyasztása miatt következett be. Több mint 88 ezer klímaváltozásról szóló tanulmány vizsgálata során arra jutottak, hogy ezek 99,9 százaléka az emberiséget teszi felelősség a globális felmelegedés miatt.

    A tudóscsoport szerint „ugrásszerű fejlődésre lenne szükség annak megértésében, hogy a jog, a gazdaság, a technológia és a globális együttműködés” hogyan tudna együttesen egy biztonságosabb és boldogabb jövőt eredményezni. Az Earth Commission tagjai szerint a helyzet megmentése érdekében létfontosságú lenne a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozása és a világ ökoszisztémáinak védelme.


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk

    JÖVŐ
    A Rovatból
    Megölte emberi kezelőjét a mesterséges intelligencia vezérelte drón egy szimulációs gyakorlatban
    A drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és mindenkit támadjon meg, aki akadályozni próbálja a misszió végrehajtásában.

    Link másolása

    Az amerikai hadsereg egyik szimulációs gyakorlata során a légierő mesterséges intelligencia által vezérelt drónja meggyilkolta az irányítóját, mert csak ezzel tudta biztosítani a misszió végrehajtását.

    Az erről szóló információt Tucker ‘Cinco’ Hamilton ezredes, az amerikai légierő AI-tesztelésért és bevetésért felelős vezetője osztotta még májusban egy londoni szakmai konferencián.

    Hamilton elmondása szerint a drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és támadjon meg bárkit, aki ezt megpróbálná megakadályozni.

    A rendszert eredetileg úgy alakították ki, hogy az emberi kezelőé volt a döntő szó, a megerősítéses tanulás során a mesterséges intelligencia a megerősítést jelentő pontokat az ellenséges célpontok megsemmisítéséért kapta, amit az emberi kezelő többször is megakadályozott.

    A drón ennek megfelelően végül arra a következtetésre jutott, hogy a kommunikációs torony ellen kell fordulnia, ahonnan a kezelője kommunikált vele.

    Hamilton az eset ismertetésével arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy nem szabad túlzottan az MI-re bízni a gépeket a légierőnél.

    (via 444, Guardian)


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk

    JÖVŐ
    Egy évig élnek egy iszapból nyomtatott 3D-s házban, hogy teszteljék, milyen lesz a Mars-expedíció
    Gőzerővel folynak a holdutazáshoz és a Mars meghódításához szükséges NASA kísérletek, amelynek eredményei a Földön is hasznosak lehetnek.

    Link másolása

    A tervezett újabb holdutazások és a Mars felfedezése olyan területen is találkoznak, amelyre ma még kevesen gondolnak: az építkezés. Ha megvalósul az a ma még álomnak tűnő elképzelés, hogy településeket hozzunk létre bolygónkon kívül, akkor rendelkezni kell a helyszínen a szükséges anyagokkal. Nyilvánvalóan fel sem merül az a megoldás, hogy ezeket az anyagokat a Földről szállítsák a hozzánk univerzális méretekben „közeli”, de valójában mégis távoli bolygókra. Éppen ezért már megindult az utat lerövidítő, egyben költségkímélő módszerek tanulmányozása.

    Az egyik lehetséges megoldásnak a 3D-s nyomtatású olvasztott regolit látszik – írja a WIRED.

    A következő napokban egy négy fős csapat érkezik a NASA houstoni Johnson űrközpontjának hangárjába, ahol egy évet töltenek el egy 3D-s nyomtatású épületben. A Mars Dune Alpha nevet viselő, 157 m2 alapterületű épület iszapból készült, színe mint a Mars talaja, a lakóterén túl még orvosi szolgálat és konyhakert is van benne. A Big-Bjarke Ingels Group építette, a 3D-s nyomtatást pedig az Icon Technology végezte.

    A benne folyó kísérletek középpontjában azok a fizikai és viselkedési-egészségügyi kihívások állnak, amelyekkel az embereknek szembe kell nézniük a hosszú távú űrtartózkodás során. Egyben ez az első olyan struktúra, amelyet a NASA Holdra és Marsra szánt autonóm építési technológia-projektjéhez (MMPACT) építettek.

    Amikor az ember visszatér a Holdra az Artemis-program keretében, az űrhajósok kezdetben keringő űrállomásokon, holdkompokon, vagy pedig felfújható felszíni épületekben laknak. Az MMPACT csapata azonban hosszú távon fenntartható struktúrák építésére készül.

    Hogy elkerüljék a Földről való anyagszállítást, amelyhez hatalmas rakéták és óriási mennyiségű üzemanyag kellene, a Holdon található regolitot előbb masszává alakítanák, amelyet 3D-vel vékony rétegeket vagy különböző alakzatokat nyomtatnának.

    Az első ilyen Földön kívüli projektet 2027-re tervezik. A küldetés során egy markolóval felszerelt robotkart kapcsolnak majd egy holdkomp oldalára, ezzel az eszközzel bányásszák ki és halmozzák fel a regolitot. A későbbi missziók félautomata exkavátorokat és más gépeket használnak majd lakóházak, utak, üvegházak, erőművek és olyan robbanástól védő pajzsok építésére, amelyek körülveszik a rakétakilövőket.

    A Holdon történő 3D-s nyomtatáshoz vezető első lépés lesz, hogy lézerekkel vagy mikrohullámokkal megolvasztják a regolitot – árulta el Jennifer Edmundson, az MMPACT-csapat vezetője. Aztán lehűtik, hogy a gázok elillanhassanak, különben az anyag tele lesz lyukakkal, mint a szivacs. Ezután már ki lehet nyomtatni a kívánt formákra. Azt még nem dolgozták ki, hogy miként lehet ezeket a darabokat összeállítani. Edmundson szerint a lehető legjobban automatizálni akarják az építkezést, de nem zárható ki az emberi beavatkozás a jövőben sem a karbantartásoknál és a javításoknál.

    A csapat egyik nagy feladata, hogy miként változtassa a Hold regolitját olyan erős és tartós építőanyaggá, amely képes megvédeni az emberi életet. Gondot jelenthet például, hogy a regolit jeget tartalmaz, mivel az Artemis-missziók a Hold déli pólusának közelébe indulnak.

    Ráadásul a NASA-nak nem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben holdkőzetek, hogy kísérletezzenek velük, csupán az Apollo 16 által hozott mintákkal dolgozhatnak. Tehát az MMPACT-csapatnak saját szintetikus verzióikat kell elkészítenie.

    Corky Clinton, a kutatás egyik irányítója felhívja a figyelmet arra, hogy nehéz építeni a regolit geokémiai tulajdonságaira és egyberakni az apró részeket, mert meteoritokkal és más égitestekkel való ütközésekből jöttek létre több mint 4 milliárd évvel ezelőtt.

    Vannak más bizonytalansági tényezők is. A Holdon sokkal kisebb a gravitáció, akár 45 percig tartó holdrengések is elképzelhetők, a déli póluson napsütésben elérheti az 54 C fokot, éjszaka viszont lehet akár mínusz 240 C fok is.

    A holdpor beivódhat a gépek illeszkedéseibe és leállíthatja a hardvereket. Az Apolló-missziók idején a regolit megrongálta az űrruhákat és a belélegzett portól az űrhajósoknál szénanátha-szerű tünetek jelentkeztek.

    Ugyancsak kétségeket kelthet a Mars Dune Alpha esetében, hogy az ember még soha nem hozott Mars-talajmintát a Földre, így az Iconnak szimulálnia kellett ezt az anyagot, feltételezésekre hagyatkozva, például arra, hogy bazaltban gazdag.

    A struktúra 3D-s nyomtatása egy hónapot vett igénybe. Ehhez egy óriási nyomtatókart használnak, amelyen egy fúvócső vonja ki egyenletesen a lávakrétát. A struktúra alaprajzának körvonalazásával kezdik, majd jönnek a rétegek és úgy építik felfelé, mint egy agyagedényt.

    A Mars Dune Alpha az Icon által épített első olyan struktúra, amelyre 3D-s nyomtatott tetőt tettek. A tető oldalai úgy találkoznak az építmény tetején, mint két hullám az óceánban. A paneleket külön nyomtatták ki, majd hozzáadták a tetőszerkezethez.

    Az Icon, amelynek 57,2 millió dolláros szerződése van a NASÁ-val a holdépítkezésekkel kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre, olyan épületterveket rendelt, amelyek megvédhetnek egy négy fős csapatot a meteoritoktól, holdrengésektől, sugárzásoktól és a gyors hőmérséklet-változásoktól.

    Közben vákuumkamrákban folynak a kísérletek a regolit megolvasztásával. Ezek a kamrák a Hold levegő nélküli körülményeit szimulálják, és egyben lehetőséget biztosítanak a kutatóknak, hogy teszteljék az extrém hőmérsékleteket. Ballard szerint láthatóan működnek a nagyobb mechanikai rendszerek és most megpróbálják egyensúlyba hozni az anyag erejét és merevségét.

    Tesztelik az olvasztáshoz használt lézerek erejét, a hűtés időtartamát és a regolit geokémiai összetételét, amely változhat lelőhelyétől függően, mert a különböző alkotóelemeinek más és más az olvadási hőfoka. Jelenleg az MMPACT-csapat külön teszteli a lézeres és a mikrohullámos olvasztást, a tervek szerint idővel megkísérlik e két technológiát együtt alkalmazni.

    A vákuumkamrában a 3D-s nyomtatással is kísérleteznek, először egy leszállópálya darabjaival. Ennél az infraktruktúránál fontos szempont, hogy az űrhajó által felkavart por ne tegyen kárt olyan fontos építményekben, mint a sugárzástól védő pajzsok, garázsok, utak, és hogy a porfelhő ne zavarja a leszállási körülményeket.

    A Holdra és a Marsra szánt építkezési tervek hasznosak lehet a Földön is, például alternatívákat adhatnak a betonra, amelynek egyik alkotóeleme, a cement gyártása súlyosan környezetszennyező, a globális karbonlábnyom 8%-át jelenti.

    Ugyanígy haszos lehet a földi építkezéseken az a tapasztalat, amit a 3D nyomtatások során megszereznek.

    A kutatók olyan építőanyagon is dolgoznak, amelyben a holdbéli regolitot vegyítenék szarvasmarha-proteinnel, mert ennek súlya a beton tizede. Az anyagot tavaly nyáron a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tesztelték először.

    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk