A bolygón élő leggazdagabb 1% több szén-dioxid-kibocsátásért felelős, mint a legszegényebb 66%
A Guardian írt arról a jelentésről, mely szerint az emberiség leggazdagabb 1 százaléka több szén-dioxid-kibocsátásért felelős, mint a legszegényebb 66 százalék, ami súlyos következményekkel jár a kiszolgáltatott közösségekre és az éghajlati vészhelyzet kezelésére irányuló globális erőfeszítésekre nézve.
A globális éghajlati egyenlőtlenségről valaha készült legátfogóbb tanulmány azt mutatja, hogy ez az elit csoport, amely 77 millió emberből áll, beleértve a milliárdosokat, milliomosokat és azokat, akik évente több mint 140 000 dollárt (48,6 millió forint) költöttek, az összes CO2-kibocsátás 16%-át tette ki 2019-ben. Ez a mennyiség elég ahhoz, hogy
Az elmúlt hat hónapban a Guardian exkluzív alapon dolgozott együtt az Oxfammal, a Stockholmi Környezetvédelmi Intézettel és más szakértőkkel egy különleges vizsgálaton, a The Great Carbon Divide-on. Feltárja a szén-dioxid-egyenlőtlenség okait és következményeit, valamint a szupergazdagok aránytalan hatását, akiket „szennyező elitnek” neveznek. Az éghajlati igazságosság kiemelt helyen szerepel majd az ENSZ e hónapban az Egyesült Arab Emírségekben megrendezésre kerülő Cop28 klímacsúcsán.
Az Oxfam jelentése azt mutatja, hogy míg
A „halálozási költség” képletét használva, amely szerint minden millió tonna szén-dioxidra 226 többlethalálozás jut világszerte, a jelentés kiszámítja, hogy az 1% -ból származó kibocsátás önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy az elkövetkező évtizedekben 1,3 millió ember hőséggel kapcsolatos halálát okozza.
A kutatás szerint a szenvedés aránytalanul sújtja a szegénységben élőket, a marginalizált etnikai közösségeket, a migránsokat, valamint a nőket és lányokat, akik a szélsőséges időjárásnak kitett körülmények között élnek és dolgoznak. Ezek a csoportok kevésbé valószínű, hogy megtakarításokkal, biztosítással vagy szociális védelemmel rendelkeznek, ami gazdaságilag és fizikailag is veszélyezteti őket az árvizek, aszályok, hőhullámok és erdőtüzek miatt. Az ENSZ szerint
A jelentés megállapítja, hogy körülbelül 1,500 évbe telne, hogy valaki az alsó 99% -ban annyi szén-dioxidot termeljen, mint a leggazdagabb milliárdosok egy év alatt.
„A szupergazdagok a pusztulásig fosztogatják és szennyezik a bolygót, és azok, akik a legkevésbé engedhetik meg maguknak, fizetik a legnagyobb árat” - mondta Chiara Liguori, az Oxfam vezető éghajlat-igazságossági politikai tanácsadója. Az éghajlat és az egyenlőtlenség kettős válsága táplálja egymást - mondta.
A nemzetek közötti vagyoni különbség csak részben magyarázza az egyenlőtlenséget. A jelentés azt mutatja, hogy 2019-ben, a legutóbbi olyan évben, amelyről átfogó adatok állnak rendelkezésre, a magas jövedelmű országok (főként a világ északi részén) voltak felelősek a globális fogyasztáson alapuló szén-dioxid-kibocsátás 40%-áért, míg az alacsony jövedelmű országok (főként a globális délen) hozzájárulása elhanyagolható 0,4% volt.
Gyorsabban növekvő probléma az országokon belüli egyenlőtlenség. A milliárdosok még mindig túlnyomórészt fehérek, férfiak, az Egyesült Államokban vagy Európában élnek, de a szupergazdagok e befolyásos osztályának tagjai egyre inkább megtalálhatók a világ más részein.
A jelentés szerint ez több szinten is rossz hír az éghajlat számára. A 0,1% extravagáns szénlábnyoma – a szuperjachtoktól, magánrepülőgépektől és kastélyoktól az űrrepülésekig és az ítéletnapi bunkerekig
Sok szupergazdag vállalati részvénye rendkívül szennyező. Ez az elit hatalmas és növekvő politikai hatalommal is rendelkezik azáltal, hogy médiaszervezeteket és közösségi hálózatokat birtokol, reklám- és PR-ügynökségeket és lobbistákat bérel fel, társadalmilag pedig összefonódik a vezető politikusokkal, akik szintén gyakran a leggazdagabb 1% tagjai.
Az Egyesült Államokban például a Kongresszus minden negyedik tagjának állítólag 33 és 93 millió dollár közötti értékű részvénye van fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatokban. A jelentés szerint ez segít megmagyarázni, hogy miért emelkedik tovább a globális kibocsátás, és hogy a globális északi kormányok miért adtak 1,8 milliárd dollárt a fosszilis tüzelőanyag-ipar támogatására 2020-ban, a szén-dioxid-kibocsátás fokozatos megszüntetésére vonatkozó nemzetközi ígéreteikkel szembe menve.
hogy támogatni lehessen a legsúlyosabban érintetteket, csökkenthetőek legyenek az egyenlőtlenségek és finanszírozható legyen a megújuló energiára való átállás. A leggazdagabb 1% jövedelmére kivetett 60%-os adó évente 6,4 milliárd dollárt hozna, és 695 millió tonnával csökkenthetné a kibocsátást,
Az Oxfam International ideiglenes ügyvezető igazgatója, Amitabh Behar elmondta: „Ha nem adóztatjuk meg a vagyont, akkor a leggazdagabbak rabolhatnak tőlünk, tönkretehetik bolygónkat és megtagadhatják a demokráciát. A szélsőséges vagyon megadóztatása átalakítja esélyeinket mind az egyenlőtlenség, mind az éghajlati válság kezelésére. Több billió dollár forog kockán, hogy dinamikus, 21. századi zöld kormányokba fektessünk be, de azért is, hogy új életet leheljünk a demokráciáinkba.”
