Ötcsillagos kényeztetés a testnek, a léleknek és a gasztronómia szerelmeseinek
A szüleimtől mindig azt hallottam, hogy addig ne menjek messzebbre, míg a saját hazámat meg nem ismertem. Míg velük utaztam, szépen fel is térképeztem az összes megyét, és most felnőtt fejjel jó visszatérni és más szemszögből is megvizsgálni egy-egy vidéket.
Mivel a szüleim nem csak az országjárás mesterei voltak, hanem az aktív pihenés felesküdött harcosai is, az „egész nap fekszünk a medence partján” nem az ő stílusuk volt, inkább egy jó múzeum, vadaspark, piac, vár, templom délelőttre, délutánra meg ugyanez csak hátulról visszafelé. Kaptam ettől sokat és ragadt rám bőven, de mióta egyedül kalandozom, a szívem attól telik meg gyönyörrel, ha a testem pihenhet és kényeztetve van. De úgy igazán!
Tokaj környéke egészen más arcát mutatta így, hogy a híres nedűt is fogyasztottam, és az étteremben nem halrudakat kaptam sült krumplival. Igazi hedonista kikapcsolódást kínált, amire már régóta áhítoztam.
Ha arra vágytok, amire én, akkor a Tokaj-Mád-Tarcal környéke hibátlan választás lehet. Mondom miért.
Borús, esős, nemszeretem hétvégét fogtunk ki, de az első pálinka és a tarcali Andrássy Rezidencia látványa után olybá tűnt, hogy a nap fényesen ragyog ránk. Ez a szálloda öt csillag nélkül is levenne a lábamról bármikor, mert pontosan azt a klasszikus eleganciát árasztja, amit a saját hétköznapjaimból és közegemből hiányolok. Ha különösebb programot nem tervez az ember, akkor is lazán el lehet tölteni itt egy hétvégét. A wellness részlegen egy masszázs, aztán fürdés a barlangos medencében. Egy jó kávé a szivarszobában, vacsora az étteremben és csodálatos borok kimeríthetetlen palettája. Közben pedig alig várod, hogy visszatérhess a lakosztályodba, ahol mondernkori grófként huppanhatsz a pihe-puha ágyba.
A mi kis csapatunknak csak kevesebb mint két napja volt az élvezetek kiaknázására, így rögtön az érkezés után és a wellnessrészlegbe merülés előtt, a hotelhez tartozó Eszencia étterembe vezetett az utunk.
Háromfogásos ebéd, még csak mérsékelt borfogyasztással. Lágy vargányakrém leves, vajas tésztában sült borjú szűz és máktorta. Az indítás olyan jól sikerült, hogy szégyen – nemszégyen, én a masszázs után két órára ki is dőltem, és csak a késő délutáni borkóstoló ígérete rántott ki az ágyból.
A rezidenciától körülbelül öt perc sétára található Kikelet pince kényelmes és igazán kellemes választásnak bizonyult, hogy végre túlcsordulhassunk borügyileg is.
A Berecz Zsolt, és francia származású felesége, Berecz Stéphanie által létrehozott családi birtokon Hárslevelű és Furmint nagyjából megegyező arányban terem, és mind száraz, mind pedig édes borokból is bőven akad kóstoló.
Ha jól számoltam, hat tételnél álltunk meg, és szerencse, hogy közben végig ültünk és pogácsával egyenlítettünk.
Ittuk volna még Stéphanie szavait, meg a 2014-es Furmint-Hárs is csúszott volna másnapig, de újabb édes kötelesség következett, borvacsora a hotelban.
Öt fogásos ételsor, négy borral. Átérzitek a fájdalmamat? Igazatok van, annyira nem is fájt, de felállni ismét nehéz volt.
Már a menü olvasása közben transzba estem. Talán csak véletlen, de szinte egy az egyben a kedvemre főztek.
A mangalica rilette lila hagyma lekvárral és a fogas filé grillezett királyrákkal, paprikával medvehagyma mártással taglietellével nálam mindent vitt. De a fácánleves, a kacsamell fügeraguval és a sajttorta sem maradt a tányéromon. Közben pedig az egyik legkellemesebb borélményemmel is találkoztam: 2013-mas Muscat Lunée az Erzsébet Pincétől. A design rabul ejt, aztán az íz fogva is tart.
Tényleg azt képzeltük magunkról, hogy ez után hajnalig tartó tivornya veszi kezdetét, de végül a társaság nagy része egy órás levegőzés után a kádat és ágyat választotta. Nekem egy percig sem volt lelkiismeret furdalásom, amiért egy nap alatt már másodszor tértem nyugovóra.
Másnap klasszikus svédasztalos reggelivel indítottunk, majd mielőtt elhagytuk volna a hotelt, még egy kistermelői vásárba is belecsöppentünk. Teli hassal borzasztó nehéz lekvárokat, sajtokat és mézeket kóstolni, de még így sem bírtam elmenni a Csicsörke névre hallgató medvehagymás kence és pitypang szirup mellett.
Ha újra arra vetődnék vagy ha ti vetődtök előbb, a vizsolyi Mézmúzeumot, a Zempléni Sajt Manufaktúrát, az Ízes Örömest Lekváriumot és a Tokaji Borecet Műveket illenék beiktatni a programba.
Hedonista jellegű pihenés ide vagy oda, Tarcalról nem távozol úgy, hogy fel ne mássz az Áldó Krisztus szoborhoz. Jellegzetesség is, újdonság is, és a kilátás, például a bányatóra tényleg megér egy kis túrát.
Hogy véletlenül se aktívan zárjuk a programot, hazafelé még megálltunk az Első Mádi Borháznál egy laza ebédre. Az állandó étlapon is szereplő marhapofa, sajttorta és citrusos sült karotta krémleves túróval lett az áldozat. Utóbbi nem csak nekem, krémlevesrajongónak lett kedvenc, hanem a csapat többségének is.
Az ez után következő pálinka, bor és hazaút valószínűleg csak számomra izgalmas részlet, és már az eddigiekből sem nehéz kitalálni, hogy én személy szerint jól szórakoztam, jókat ettem, jól éreztem maga.
Tehát további áradozás helyett beszéljünk inkább arról, hogy miért is érdemes másnak a környékre látogatnia.
Az Andrássy Rezidencia különleges, arisztokrata hangulata mellett a wellness, spa és nem utolsó sorban a gasztronómia területén is kiemelkedő.
Talán elsőre furcsa, hogy a reggeli kivételével nem a klasszikus, svédasztalos rendszerrel találja magát szembe az ember, de véleményem szerint ez egy sokkal jobb megoldás. Kényelmesebb, nyugodtabb hangulatban elköltött vacsorát biztosít, egy gondosan összeállított menüvel.
Ha valaki kirándulásra, kastély- vagy múzeumlátogatásra szomjazik, természetesen ezeket az igényeit is kielégítheti, de én egy borkóstolást vagy pincelátogatást kötelezővé tennék.
Tapasztalataim szerint, az ízek és illatok kísérnek innen a legtovább.
És ha azt érezzünk, hogy az édes semmittevéssel töltött napok túlságosan is hirtelen elillantak, na akkor csináltunk valamit igazán jól.
Vass Adrienn
Ha érdekes volt az írás, oszd meg másokkal is!