UTAZZ

Aki stoppal járta be a legkeményebb helyeket

Csonka Gábor tíz évig turistáskodott a világ olyan részein, ahová nem sokan szerveznék a nyaralásukat.

Link másolása

- Hány országban jártál eddig összesen, és mikortól került az életed középpontjába az utazás?

Én 138 országot számoltam össze, de attól is függ a dolog, pontosan mit tekintünk annak. Ott van például Abházia, aminek egyedül Oroszország (illetve négy kvázi kisállam) ismeri el az önállóságát, és még csomó ilyet lehetne említeni. Ami a kérdés második felét illeti: 18 évesen, 1989-ben volt az első komolyabb stoppos utam, miután megkaptuk a kék útlevelet, és ezzel mindenki számára lehetővé vált a szabad mozgás. Görögországba mentem egy kis hátizsákkal – még hálózsákom se volt, ráadásul ekkoriban még angolul sem beszéltem, de hatalmas élmény volt ez az egy hónap. Az út hatására elkezdtem angolul tanulni és fő célommá vált, hogy a különböző kultúrákról való olvasás után élőben is megismerkedjek velük. Igazán intenzíven 2003-ban indultam el és gyakorlatilag mostanáig folyamatosan úton voltam – általában egy évet töltöttem külföldön, majd egy hónapot itthon, mielőtt újra nekivágtam.

- Mindig is a harmadik világbeli országok vonzottak?

Életem korai szakaszában Európában is utaztam, de az itteni országok egyrészt drágák, másrészt viszonylag rövid idő – 5-10 év – alatt be lehet járni őket. Ez az időszak nekem az főiskolai éveimre esett, amikor leginkább nyaranta voltam úton. Miután végeztem, sokkal több időm lett, így jöhettek a távolabbi célpontok. Nem volt túl sok pénzem, volt viszont bátorságom, kíváncsiságom és eltökéltségem. Egyébként ezt tanácsolnám másoknak is, akik a nyomomba szeretnének lépni: nem feltétlenül kellenek vagyonok az utazáshoz, ha hajlandó vagy feladni a komfort- és biztonságérzetedből. Tehát elfogadni, hogy nem olyan kényelmesen utazol, nem azt és akkor eszel, amit szeretnél, illetve a stoppolás során rábízod magad a környezetedre.

Van ennek egy filozófiai vonatkozása is, ami számomra különösen fontos, mivel a Buddhista Főiskolára jártam. A párhuzam abban áll, hogy akárcsak egy szerzetes, te is másra bízod sorsodat, tulajdonképpen koldulsz. Azt éled meg, hogy függsz a körülötted lévő világtól, aminek te magad is csak egy része vagy. Mindez alázatra is tanít. Persze a stoppolás egyfajta partneri viszonnyá is változhat, amikor például vezetsz a sofőr helyett, vagy megvéded az életét azáltal, hogy nem hagyod elaludni. De az alap mindig a kiszolgáltatott helyzet, ehhez kell elsőként alkalmazkodni.

vandorboy3

vandorboy4

Névjegy

Csonka Gábor, becenevén Vandorboy 1971-ben született. A középiskolát Moszkvában kezdte el, majd Magyarországra visszatérve a Kőrösi Csoma gimnázium magántanulója lett, ezzel párhuzamosan pedig gépjármű-technikusi szakképzettséget szerzett. Érettségi után egy évig járművezetőként szolgált a magyar hadsereg kötelékében, majd a Tan Kapuja Buddhista Főiskolára iratkozott be. Többek között esztétikát, vallásfilozófiát és kulturális antropológiát tanult. 2003-ban reklám és marketing-menedzser végzettségre is szert tett. Sokáig dolgozott független rádiósként, illetve utazási irodák túraszervezőjeként. Emellett tanított angolt egy pakisztáni afgán menekülttáborban, volt önkéntes Calcuttában Teréz anya kórházaiban, illetve számos nonprofit szervezetet is segített tanácsaival.

- Hogy alakultak a napi kiadásaid?

Kezdetben 3 dollár körül volt a napi büdzsém, ez később felment 5-re, de úgy gondolom, még mindig minimálisnak mondható. Főleg utcai kifőzdékben étkeztem, ezek a világ legnagyobb részén megtalálhatóak és nagyon olcsók: már 1 dollárért is nagyon jót tudtam enni. Szállással kapcsolatban, a nagyobb városokban sokszor a couchsurfinget használtam (kanapészörf: közösségi oldal a neten, illetve mozgalom, melynek lényege, hogy egyesek saját lakásukban adnak - általában ingyen - szállást másoknak - a szerk.), ami azért is jó, mert helyieknél laksz, így még jobban megismerheted a szokásaikat, mindennapjaikat. Ezek az emberek angolul is beszélnek, így remek tippeket tudnak neked adni, illetve elvinni téged olyan helyekre, ahová magadtól biztosan nem jutnál el. Kis falvakban persze ez nem működik, hiszen sokszor nemhogy internet, de még áram és folyóvíz sincsen. Amikor olyan környéken jártam, gyakran ott aludtam a természetben, ahol épp az este ért. Sokszor koncepció volt, hogy ha sötétedés környékén érkeztem egy új, ismeretlen városba, inkább a határában töltöttem az éjszakát, mert jóval biztonságosabb ott éjszakázni, és reggel bemenni.

- Amíg úton voltál, dolgoztál valamit?

Persze, ez még Európában is működik: ha stoppolsz és felvesz egy falusi, nagy eséllyel tudni fog valakit, akinek éppen munkaerőre van szüksége a farmján, vagy bárhol. Ilyenkor odamész és az esetek többségében máris fel vagy véve. Velem többször előfordult, hogy valahol leragadtam néhány hétre, sőt akár hónapra is. Ez a legnagyobb előnye a hosszú távú, alacsony költségvetésű utazásnak, vagyis hogy nem köt az idő: teljesen szabad vagy, te döntheted el, mikor mibe fogsz bele – akár abszolút spontán módon.

vandorboy6

vandorboy5

- Hogy készültél fel itthon egy-egy útra, például felszerelés vagy útiterv terén?

Egy idő után ez már rutinná vált. Ha mondjuk holnap indulnék, valószínűleg ma este pakolnék össze, sőt talán csak reggel. Alapvetően hátizsákos turistaként nincs értelme sok cuccot vinni magaddal, hiszen az esetleges hosszú gyaloglások, illetve hegymászások során minden gramm számít. Nagyon fontos, hogy ne télen vagy esős évszakban indulj útnak (előbbi főként Közép-Ázsiára, utóbbi a trópusokra vonatkozik), mert akkor sokkal több holmira lesz szükséged. Ezek ráadásul rögtön feleslegessé válnak, amint megváltozik a magasság, vagy az éghajlat. Én tíz évig sátrat sem cipeltem, csak most szereztem be egyet, miután belefutottam egy esős évszakba Közép-Afrikában.

Az útvonalat jórészt menet közben döntöttem el, előre csak a fő csapásirány, vagyis a kontinens volt meg. Sokat segítettek az útikönyvek, illetve manapság már az interneten is rengeteg hasznos információ található. Az úgynevezett konfliktuszónákban – ilyen például Irak, Afganisztán vagy Szomália – különösen fontos, hogy az ember fel legyen készülve, hiszen akár egyik pillanatról a másikra változhatnak a körülmények. Ezen a téren leginkább más utazók beszámolóira tudok hagyatkozni, több oldal létezik, ami külön erre specializálódott. Illetve személyesen is sok hasonló beállítottságú ismerősöm lett az évek során, akikhez tanácsért fordulhatok, vagy adott esetben ők kérnek tanácsot tőlem, ha nem „turistás” régiókba utaznak.

vandorboy1

Vandorboy ars poeticája (részlet)

„Amikor idegenekkel találkozom, gyakran én vagyok az első európai, pláne az első magyar, akivel szembesülnek. Úgy vélem, hogy ama szemlélet, tudás, élettapasztalat stb. amit hordozok – a legjobb országimázs. A magam módján beszélek kultúránkról, bemutatom népzenénket, szokásainkat, képet adok költészetünkről, irodalmunkról stb. Amiben majdhogynem verhetetlenek vagyunk mi magyarok, az a szellemi potenciál, ami Nobel-díjak és a legkülönfélébb találmányok formájában az egész világon jelen van. Mindez gyakran ismeretlen a fejlett világ utazói előtt is, s ezt a sötét foltot igyekszem jelenlétemmel megvilágítani. Amit egy rohanó turistától nem várhatunk el – már csak azért sem, mert lehetőség szerint elkerüli ama helyzeteket, amiket én kapásból bevállalok.

Én ezt érzem hivatásomnak, s ha csak tehetem, utazom. Persze önerőből igen nehéz, és szponzorokat sem könnyebb találni. Talán majd egyszer… Ksanti – mondja erre az indiai. Amikor hivatalos kérdőíveket kell kitölteni, akkor gyakran foglalkozásként a 'traveller' kifejezést írom le, holott életem során már rengeteg mindennel foglalkoztam. Többek közt volt rendszeres rádióműsorom egy független adónál, ahol különböző érdekes emberekkel készítettem beszélgetéseket: filozófiáról, zenéről, irodalomról, vallásokról, antropológiáról, hagyományokról – az életről, a Világmindenségről, meg minden efféléről… Mivel már rendszeresen nem tudok műsort vezetni, leginkább vendégként szerepelek egykori műsoraimban, ahol élményeimet az éter hullámain keresztül osztom meg a hallgatósággal.”

Forrás: Vandorboy honlapja

vandorboy7

- Mi volt a legkeményebb szituáció, amibe keveredtél?

Nem feltétlenül igaz, hogy a legnagyobb veszélyt a polgárháborús állapotok és a közbiztonság hordozzák magukban. Például amikor négy-ötezer méteres hegyeket mászol Pakisztánban egyedül, olyan környéken, ahová talán hónapokig nem vetődik el senki más rajtad kívül, akkor, ha megcsúszol, és kitöröd a lábad, vagy beesel egy gleccserhasadékba, szinte biztosan meghalsz. Arrafelé a talaj is laza szerkezetű, ha kifordul alólad egy kő és lezuhansz, szintén senki nincs, aki segíthetne rajtad. Persze a társadalmak is jelentős veszélyforrást jelentenek, főleg azokban az országokban, ahol hagyományosan magas a bűnözés. Első helyre ilyen téren Dél-Afrikát tenném, ott könnyen előfordulhat, hogy akár tíz dollárért is megölnek embereket. Ami engem illet, volt hogy megtámadtak, volt hogy kiraboltak, ez benne van a pakliban. Szerencsére viszont a világon még mindig több a jó ember, mint a rossz szándékú. A helyi lakosság például rendszeresen melletted áll: ha olyan helyre készülsz, figyelmeztetnek, hogy inkább kerüld el. Tulajdonképpen félni nem kell, csak észnél lenni. Ha félnél, akkor el se indulnál, mert úgy nem lehet utazni.

- Neked ezek szerint az igazán komoly életveszélyt sikerült megúsznod?

Szerencsére igen, bár az említett konfliktuszónákban rengetegszer letartóztattak. Ezeken a helyeken egyszerűen nem értik, mi dolga lehet arrafelé egy hátizsákos turistának, pláne ha stoppol. Megvádoltak kémkedéssel, aztán persze a hátizsákomból előkerülő koszos ruhák és ételmaradékok tisztázták, hogy nem a klasszikus kém esetével állnak szemben. De a nagy kamera, amivel dokumentáltam az útjaimat, mindenkinek gyanús volt. Legutóbb Nigériában jártam, itt szó szerint minden egyes nap két-három órákat töltöttem a rendőrségen. Eddig tartott, amíg végre eljutottam egy olyan emberhez, aki magas rangú s beszélt angolul és meg lehetett vele értetni, hogy egyszerűen csak turista vagyok. Ilyenkor aztán két perc alatt elengednek, csak azt kell kivárni, amíg felkerülsz ehhez az illetőhöz.

vandorboy9

vandorboy10

- Hol a legkönnyebb, illetve legnehezebb stoppolni?

Azokban az országokban, ahol magas a bűnözés, iszonyúan nehéz. Dél-Afrikában, Kolumbiában vagy Brazíliában simán várhatsz akár napokat is, mire felvesz valaki. Afrikában nagyon sok helyen rendőri önkény van, ami szintén megnehezíti a dolgot, mert ha a rendőr látja, hogy külföldi van a kocsiban, egyből meg fogja sarcolni a sofőrt – arra gondolván, hogy ő is pénzt kért tőled. Ezt egyébként az elején tisztázni kell: nincs pénzed, viszont jó társaság vagy. Ezek után gyakran elfogadnak, mert kíváncsiak rá, hogy egy fehér ember miért áll az út szélén a semmi közepén. Aki pedig nem nyitott, az úgyis tovább hajt. Itt egyébként külön versenyelőnyt jelent, hogy a fehér bőrűekben sokkal jobban bíznak. Délkelet-Ázsiában nagyon jó stoppolni, Iránban szintén, gyakran még a kezedet sem kell kitenned hozzá. Érdekes, hogy tapasztalataim szerint a legvendégszeretőbb népek Törökország és India között vannak, ami azért a médiából nem feltétlenül jön le. Ezért sem szabad egybemosni a politikát a hétköznapi élettel, hiszen a kettő gyakran élesen különbözik.

- Más turistákkal milyen gyakran találkoztál?

Ez megint helyszínfüggő. Thaiföldön gyakorlatilag percenként tízbe belebotlasz (főleg a fővárosban és a tengerparti részeken), ugyanakkor én most öt hónapot töltöttem a közép-afrikai régióban, ami alatt összesen talán két utazóval találkoztam, akik kerékpárral mentek le Európából Dél-Afrikáig. Önálló utazók szinte egyáltalán nem jönnek arrafelé, leginkább azért, mert ár-érték arányban Afrika nagyon drága. Ha nem olyan nomád körülmények között élsz, mint én, fizethetsz például 60 dollárt egy ablak- és áramtalan lyukért, ahol ráadásul még csak aludni se tudsz a hőség miatt, mert a légkondihoz áram kellene.

vandorboy11

vandorboy12

- A hozzátartozóid hogy viszonyultak az életstílusodhoz?

Nyilván nincs olyan szülő, aki borzasztóan örülne neki, ha a gyereke távoli és veszélyes országokba utazik. De látták, hogy nem kizárólag a magam öröméért utazom, hanem meg is osztom a tapasztalataimat – egyrészt a honlapomon, illetve más helyeken is rengeteg cikkem, publikációm jelent meg. Ebből érezték, hogy a szórakozáson túl sokat is tanulok az utazásaimból, és ebből valamit vissza is forgatok a társadalomnak az írásaim, vetítéseim révén. Ennek tudatában pedig már sokkal jobban elfogadták.

- Tartós párkapcsolatot lehet kialakítani utazás során?

Én szeretek egyedül utazni, mivel a döntésmechanizmusokat sokkal egyszerűbbé teszi, ha nem kell senki mással egyeztetnem. Emellett konfliktushelyzetekben is előny, ha nincs ott egy további személy, akinek érzékenységére tekintettel kell lennem a megoldás során. Ha egyedül vagy, sokkal nyitottabb lehetsz az adott közegre, könnyebb interakcióba lépned a helyiekkel. A másik oldalt nézve, ha pozitív dolgok érnek, azt tök jól esik megosztani valakivel. Hosszú párkapcsolat viszont kizárólag közös utazás esetén működhet, rendszeres távollét esetén nincs jövője a dolognak. De ezt az utazó vállalja, az egész egy szabad döntés eredménye: az utazás nem kényszer, ha bármi (vagy bárki) miatt nem jó, nyugodtan abba lehet hagyni.

vandorboy13

vandorboy2

- Miért döntöttél úgy, hogy tizenegy év után befejezed a hosszú távú utazást?

Igazából belefáradtam, meg azért korosodom is, 43 éves leszek idén. Hozzátartozik, hogy az elmúlt hat évben mindig azt terveztem, hogy az aktuális lesz az utolsó utam, de nem könnyű leállni ezzel az életstílussal… (mosolyog) Nyilván nehéz visszailleszkedni a társadalomba ennyi idő után – én egyre inkább az újságírás, túravezetés felé orientálódom, illetve nagyon sok előadást, vetítést is tartok. Emellett indítottam egy saját kezdeményezést: olyan különleges helyekre szervezek utakat, amelyek kívül esnek az utazási irodák szokványos kínálatán. Ezek az utak konvencionálisabbak, mint amilyenekhez én hozzászoktam – hiszen egy átlagos, évi két hetes szabadságát töltő embertől nem lehet hasonlót elvárni –, de sok szempontból így is formabontóak.

A helyiekkel kapcsolatot kialakító utazás, illetve a valós, élő kultúrákkal történő találkozás prioritást élvez. Idén többek között Izrael, Közép-Ázsia, Pápua Új-Guinea, illetve India és Nepál van tervben, jövőre pedig Afrika, Grúzia és Örményország is, de sok múlik azon, melyikre mekkora lesz az érdeklődés. Az egész a résztvevőknek is előnyös, mert kapnak egy tapasztalt vezetőt, aki már járt az adott helyen és össze tudja állítani az útitervüket, ismeri a helyieket, eseményeket, szállásokat. Illetve nekem is jó, mert nem esek ki egyik napról a másikra az létformából, amiben tíz évig benne voltam.

- Könyvet tervezel írni az élményeidből?

Mindenképp kéne, elsőként nem is élménybeszámoló jellegűt, hanem a honlapom „kérdezz tőlem” szekcióját alapul véve egy kérdés-válasz alapút. Ilyenekből az évek során összegyűlt nagyjából kétszáz, az országok közötti utazásra vonatkozó praktikus tanácsok mellett a belső utazásról is. Utóbbi, vagyis saját határaid megismerése és átlépése legalább olyan fontos számomra, mint a klasszikus értelemben vett utazás.

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


UTAZZ
Ágyúcsövek szemeznek az átutazókkal egy Veszprém vármegyei faluban
Nem sok helyen lehet testközelből szemügyre venni a legendás, több mint 40 évig gyártott MiG–21-es vadászrepülőgép-típus egy példányát, de a magyargencsi hadiparkban igen – egy letűnt kor több más klasszikus harcászati masinája mellett.

Link másolása

Húsz darab, főként a második világháború utántól egészen az ezredfordulóig használt harci gép van kiállítva a magyargencsi Széll-kastély udvarán. Némelyik a Veszprém vármegyei kis falun átvezető útról is jól látható, persze a tankok és légvédelmi lövegek impozáns mérete miatt nehéz is lenne rejtegetni ezeket.

Márpedig rejtegetésről szó sincs, sőt,

a cél a közelmúltban a magyar hadseregnél használt tüzérségi és légvédelmi harci eszközök egy meghatározó részének bemutatása az érdeklődők számára.

Ezért kötött együttműködést a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Múzeuma a magyargencsi önkormányzattal a hadipark létrehozására a mintegy 600 fős településen – tudtuk meg Boros Tamás polgármestertől. Mint mondta, a Széll-kastély udvarán kialakított nem mindennapi kiállítás 2009 nyarán nyílt meg, nyáron és ősszel különösen népszerű. Rendszeresen érkeznek iskoláscsoportok a helyszínre, de a hadipark természetesen bárki által megtekinthető.

Néznivaló pedig bőven akad. Egyrészt

nem találkozni minden sarkon 50-60 éves harci gépekkel, például páncéltörő és légvédelmi ágyúkkal, tankokkal, katonai teherautókkal,

másrészt még az itt kiállított darabok között is vannak igazán különlegesek. Ilyen a T–55A harckocsi, a 2SZ3 Akácija önjáró tarack és a MiG–21bisz vadászrepülőgép.

A szovjet fejlesztésű T–55-ös tank (elődjével, a T–54-essel együtt) máig a legnagyobb példányszámban gyártott harckocsi, közel 100 ezer darab készült belőle. A T–55A modellt fejlett nukleáris védelemmel és erős páncélzattal építették, könnyen kezelhetőnek és mozgékonynak számított.

T–55A harckocsi

A T–54-est 1947-ben kezdték gyártani, a végső továbbfejlesztésének számító T–55A-ból az utolsó darab 1962-ben gördült le a gyártósorról. Érdekesség, hogy a T–54-est harci körülmények között az 1956-os magyar forradalom vérbe fojtása során próbálták ki először, ahol kiderült, hogy a Molotov-koktélra igencsak érzékeny. Számos, a Szovjetunióval szövetséges országban, így Magyarországon is nagyszámú állományt alakítottak ki belőle, és a hidegháború idejének legtöbb regionális konfliktusában bevetették. Hazánkban a rendszerváltás után vonták ki a forgalomból a külsőre szinte teljesen megegyező T–54-eseket és T–55-ösöket.

A 2SZ3 Akácija nevű, szovjet gyártmányú önjáró tarackból mindössze tizennyolc darab állt szolgálatban a magyar honvédségnél.

2SZ3 Akácija önjáró tarack

Ezt a páncélozott harci eszközt 1971-ben rendszeresítették a szovjet haderőnél, elsősorban a harckocsik távolról való tűztámogatására fejlesztették ki. Teljes körű atom-, biológiai és vegyi védelemmel rendelkezett, miközben harcászati atomlőszer kilövésére is alkalmas volt. A 2SZ3 Akacija népszerű fegyvernek számított, több országba is exportálták, a Magyar Néphadseregben az 1980-as évek elején állították hadrendbe. Magyarországon 1993-ban vonták ki a szolgálatból ezeket a 152 milliméteres önjáró lövegeket.

Az ugyancsak szovjet fejlesztésű MiG–21-es vadászrepülőgépet 1959-től 2002-től gyártották. A típus sok módosításon, fejlesztésen ment keresztül, mialatt kora egyik legendás, a Varsói Szerződés tagállamainak elsődleges vadászrepülőgépévé fejlődött.

A 4025-ös oldalszámú MiG–21bisz

A katonai repülés egyik meghatározó mérföldkövének számító MiG–21-es 1961-ben jelent meg Magyarországon, összesen 261 darab érkezett a Szovjetunióból, és 2000 nyarán történt kivonásukig szolgálták a magyar légtér védelmét. A MiG–21-es a legnagyobb darabszámban gyártott gázturbinás sugárhajtóműves vadászrepülőgép a repülés történetében. Magyargencsen a 4025-ös oldalszámú MiG–21bisz van kiállítva. A típus bisz-változatai átalakíthatók voltak nukleáris atombombázó feladatkör betöltésére.

Páncéltörő ágyúk
Katonai teherautók

A magyargencsi hadiparkban kiállított gépek hatástalanítottak, mindenben megfelelnek a vonatkozó törvényi előírásoknak, egy részük pedig belülről is szemügyre vehető. Boros Tamás elmondása szerint állapotukat évente ellenőrzik a Hadtörténeti Múzeuma illetékesei.

ZSZU–57–2 önjáró légvédelmi gépágyú

A Széll-kastély belső tereiben egyébként egy, az 1848–49-es szabadságharchoz, a huszárokhoz, továbbá az első és a második világháborúhoz kapcsolódó tárlatot, valamint egy helytörténeti kiállítást is kialakítottak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
Biztosra ment: háromezer évre lízingelt egy házat, 4652-ben jár le a szerződése
Walter Kendal nem bízta a véletlenre családja jövőjét: 1652-ben három évezredre szóló szerződést kötött Cornwallben. A helyen, ahol az ingatlanpiac néhányszáz éve beállt, eladó házat nemigen találni.

Link másolása

A cornwalli hercegség Anglia egyik legkülönlegesebb területe, nem csak azért, mert ide kötődik Arthur király legendája és itt játszódik Trisztán és Izolda romantikusan szomorú sztorija, de a terület viszonylagos elmaradottságának köszönhetően szinte háborítatlan itt a múlt. Nem zavarta meg az elmúlt évszázadok máshol nagy átalakításokat létrehozó építési mániája, nem égette tűzvész, és az utolsó néhány száz évben tapasztalt pénzhiány következtében az itt élők inkább őseik házában húzták meg magukat ahelyett, hogy új, nagy épületekkel szórták volna tele a vidéket. A kétoldalt kőkerítések közé szorított utak lovakra és nem hatalmas terepjárókra vannak méretezve, nem csoda, ha a gyakorlatlan sofőr még akkor is halálra rémül a szembe száguldó helyiektől, ha Angliában tanult vezetni.

Ha itt valaki bérelni szeretne egy lakást, ne lepődjön meg, amikor az ingatlanügynök olyan épületbe tessékeli be, ahol egy 178 centis ember feje már koppan az ajtófélfában, ahol a plafont kényelmesen eléri kézzel, és ahol a keskeny lépcsők miatt azt mutatják meg először, hogy melyik deszkákat kell kiemelni a mennyezeti részen, ha ágyat akar feljuttatni valahogy az emeletre.

Mellesleg azt is elárulják, hogy a halottakat is ott engedték le, ha az élet úgy hozta.

Tessék csak borzongani.

Egy régi földvár helyére építették, az egész vidéket védte

Az ősi települések sorában előkelő helyet foglal el Lostwithiel, a hercegség első fővárosa, még abból az időből, amikor nem is hercegség, hanem egyenesen királyság volt ez a terület. A városka szélén a régi vár romja áll, valamikor az 1200-as években épült, egy még sokkal régebbi kör alakú erődítmény, földvár helyére. Innen kényelmes sétával érkezik az ember a településre, aminek ősi magjában nem nagyon találni 400 évnél fiatalabb épületet, de régebbit rengeteget.

Az egyik legszebb az egykori hercegi palota, melyet 1272-ben kezdtek építeni, és 20 évvel később fejezték be. Az eredeti épületben helyet kapott a kincstár, a törvényszék, az adók beszedéséért felelős hivatal, és Cornwall parlamentje, mely a Nagyteremben ülésezett.

Ennek a parlamentnek a XIII. században akkora hatalma volt, hogy felülbírálhatta (és valószínűleg még mindig felülbírálhatná) a Westminsterben hozott törvényeket.

Ha újra összeülne.

Károly nyaralóházai szépen eltartják a családot. Ebben a házban maga a király is megszáll időnként

Az épületet Károly király még hercegként hozatta rendbe a helyi nyaralóházai bevételéből. De nem ez a ház a legizgalmasabb látnivaló ebben a csendes, és a múltat nagy szeretettel őrző kisvárosban. Van valami, ami sokkal kevésbé nagyszabású, de mégis inkább megragadja a fantáziánkat. Talán mert olyan kevés információ áll csak rendelkezésünkre róla.

A helyesírás változott ugyan az elmúlt 371 év alatt, de a lényeg változatlan

Nem messze a North Street és a Queen Street kereszteződésétől áll egy ház, amelynek sarkába egy gránitkő épült be, körbeölelve a kétszintes épület egyik csücskét. Rajta gránitba vésve ez a felirat:

„Walter Kendal Lostwithiell-ből volt e ház alapítója 1658-ban. Háromezer évre szóló lízing szerződése van, amely 1652. szeptember 29-én kezdődött.”

Első pillantásra az ember csak dörzsöli a szemét, én is azt tettem. Itt valamit rosszul láttam, elnéztem,

hiszen 3000 évre lízingelni valamit, amikor a Brit Birodalom még Hongkongot is csak 99 évre…

De nem, a táblán valóban 3000 év áll. Micsoda előrelátás, micsoda magabiztosan nagyszabású tervek! Vajon mit gondolt Walter, mi fog történni 4652-ben, amikor a bérleti szerződése lejár? Ahogy a törvény engedi, megvásárolja Francis Bullertől, aki bérbe adta neki? Aligha, hacsak nem időutazó volt. Erre egyébként még esély is van, mert a férfi azonosítása nem egyszerű.

Maga a ház egy 3 szobás, átjárós alaprajzú épület volt, a North Street felé néző nappali frontot a XIX. század közepén üzletté alakították át, a lakás bejárata a másik irányból maradt meg.

Angliában nem ritka az olyan ház, aminek a telke nem a ház építőjéé, hanem megmarad az eredeti tulajdonos birtokában.

Általában 99, néha 125 évre adják lízingbe, és annál többet ér az épület, minél több idő van még hátra a bérleti szerződésből. De senkinek nem ajánlják, hogy ez az idő 80 év alá essen, mert akkor rohamosan veszít értékéből az ingatlan.

Walter Kendal háza ebből a szempontból kiváló befektetés, az ő lízingjéből még most is 2629 év van hátra!

De ki volt ez a figura, aki nemcsak hogy leszerződött a háza területére 3000 évre a környék egyik legbefolyásosabb parlamenti képviselőjével, de annyira biztos akart lenni a dolgában, hogy mindezt kőbe is vésette? Ki volt Walter Kendal?

Gránitszilárdságú adósságlevél

Az első információk azonnal képbe teszik az embert,

Walter, úgy tűnik, egy lenyűgözően jómódú család tagja volt a kisvárosban.

Ősei II. Richárd uralkodása óta képviselték a várost, a Kendal család tagjai az évszázadok során számos alkalommal a plébánosi tisztséget is betöltötték.

A család 1601-ben építette a Pelyn-házat a város közelében, és a mai napig ott élnek.

Walter rokonai szintén parlamenti képviselők, a királypárti hadsereg hősei és a legnagyobb kikötők urai voltak. De nem Walter, aki a sokadik ezen a néven. Egyes források szerint a városban lakó Thomas Kendal idősebb testvére lehetett, aki 1642 és 1687 között hét cikluson át volt polgármester.

A férfi Thomas Kendal és Elizabeth Arscott gyermekeként született 1608-ban, nyolc gyerekük közül ő volt a legidősebb. A Szent Bertalan-templom falán található emléktáblán mindannyian szerepelnek, ott imádkozva a domborművön. Feltételezhetjük, hogy a mi Walterünk az, aki térdre borul, közvetlenül a jóval nagyobb apja mögött. Walter 1642-ben vette feleségül Margaret Symont, és három gyerekük született, Richard, Walter és Elizabeth. Sajnos annak semmi nyoma, hogy pontosan mivel is kereste a pénzt élete során, bár

amikor a St Winnow-i templomban feleségül vette Margaretet, a vőlegény foglalkozása rubrikába az ‘úriember’ (gentleman) szó került.

És ahhoz, hogy valaki úriember legyen, remek kiindulásnak számít, ha befolyásos, nem frissen meggazdagodott család sarja.

De miért ilyen hosszú időre vette bérbe a területet? A bérbeadó maga sem volt ágrólszakadt, és amije volt, attól nem akart megválni (kivéve, amikor hazaárulással vádolták és elkobozták minden vagyonát, de az 10 évvel később történt). A kérdéses időben a környék tengerparti városai a kereskedelem vezető brit kikötői voltak. A hatalmas bevételek nyomán fellendültek az ingatlanbefektetések.

A 3000 éves bérleti díjról szóló kő is azt mutatja, hogy a Kendalok jelentős bevételeiket városi ingatlanokba fektettek be.

A Lostwithielről fennmaradt birtoklevelek sora szerint a XVII. században igen aktív volt az ingatlanpiac.

Lostwithiel, az ősi főváros

A település kis méretéhez és Cornwallhoz képest is figyelemre méltóan jómódú volt, rendesen kitömve jó minőségű földekkel. A dicső múlt valahogy most is érzékelhető a kisvárosban, ahol megállt az idő, mégis vonzza a művészeket, kreatív embereket. A gyerekek komolyzenét és balettet tanulnak a helyi iskolában, a nagy ünnepeket középkori mutatványokkal dobják fel, és a koronázásra is úgy készültek, hogy a 800 éves normann híd melletti folyóparton egész hétvégén tartott a buli.

Utána pedig ki-ki hazament a maga öreg épületébe, kicsit összehúzta magát, hogy beférjen az ajtón, kiszellőztette a régi házak szagát, és közben nagyon büszke arra, hogy ahol él, ott élt már a dédapja is.

És nem, a házak nem eladók. Az ingatlanpiac néhányszáz éve már beállt. Itt, ahol mindenki ismer mindenkit, hamar kiszúrják az idegent. Legyen hátra bárhány év a lízingből, az épület nem tud olyan keveset érni, hogy eladják neki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
Vannak helyek, amik fölött soha nem fogsz átrepülni, mert messze elkerülik a repülők
A repülésmentes zónák kialakulása mögött környezetvédelmi, biztonsági, de akár hiedelmi okok is lehetnek. Ezért nem szállnak át a repülők a Machu Picchu, a Bermuda-háromszög, és számos más hely fölött.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2023. június 02.


Link másolása

Medina és Mekka

A szaúd-arábiai Mekkában és Medinában van az iszlám vallás néhány legfontosabb, szentnek tartott helye. Minden évben több millióan zarándokolnak el Mekkába, ami hitük szerint Mohamed próféta születési helye. Nem mindenki léphet be azonban a szent városba, kizárólag az iszlám követői. Az emberek mellett a város légterét érintő repülőket is hasonlóan korlátozzák, és az idegeneket onnan is távol tartják.

Emellett repülésmentes zóna a mekkai nagymecset és a medinai próféta mecset, és ez már muszlimokra és nem muszlimokra egyaránt vonatkozik. Kivételt képeznek a tilalom alól a helikopterek, amelyeket olykor biztonsági vagy híradási célból engednek be ezekbe a légterekbe.

Machu Picchu Fotó: Pixabay

Machu Picchu

A perui Machu Picchu (vagyis „öreg csúcs”), a 15-16. százai inka romváros rajta van az UNESCO világörökségi listáján, egyben a világ „új” hét csodájának egyike is. Itt a repülésmentes zónát az alacsonyan szálló turistahelikopterek miatt vezették be, mert azok a környezetvédők szerint károsítják a terület ősi állat- és növényvilágát. Sem helikopterek, sem repülők nem szállhatnak át a területen, hogy a perui történelmi szentély épségben megmaradhasson az eljövendő generációk számára.

Bermuda-háromszög

Az elmúlt mintegy száz évben bekövetkezett bizarr és megmagyarázhatatlan eltűnések miatt a Föld egyik legtitokzatosabb helye az Atlanti-óceán déli részén lévő Bermuda-háromszög. A rejtély 1945-ben indult, amikor az amerikai légierő 27 embere tűnt el zavarba ejtő körülmények között. Egy délután négy torpedóbombázó szállt fel Floridában gyakorlórepülésre, de soha nem tértek vissza. A rádiójelekből ítélve megpróbáltak visszafordulni, de az óceán felett eltűntek. Két mentőrepülőt indítottak a felkutatásukra, de az egyik ugyancsak nyomtalanul eltűnt.

Azóta is számos legenda kering a háromszög természetfeletti és talányos mivoltáról. Hivatalosan nem tiltott repülési zóna, de a legtöbben azért messze elkerülik. Észszerűbb magyarázatok szerint a háromszögben uralkodó extrém időjárás okolhatja az eltűnéseket, amelyek így már egyáltalán nem mondhatók titokzatosnak.

Disneyland Fotó: Pixabay

Disneyland és Disney World

A 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadások óta Disneyland és Disney World is felkerült a hivatalos repülésmentes övezetek listájára. A tilalmi övezet a parkok 5 kilométeres körzetére, mintegy 900 méteres magasságig érvényes, és egyaránt vonatkozik ember által vezetett repülőalkalmatosságokra és drónokra. A kaliforniai Disneylandet és a floridai Disney Worldöt évente milliók keresik fel.

Washington DC

A Fehér Ház, az amerikai kongresszus épületei, valamint számos más kormányzati szerv található itt, ezért nem csoda, hogy ez a világ egyik legszigorúbban korlátozott légtere. Egy 25 és egy 50 kilométeres sugarú kört jelöltek ki, amelyek központja a Ronald Reaganről elnevezett repülőtér. A kisebb körben a drónok használata sem engedélyezett, a reptérre érkező kereskedelmi gépek átrepülhetnek rajta, más azonban csak kivételes esetben. A Fehér Ház fölött viszont kizárólag az amerikai elnök, esetleg a hivatalosan hozzá érkezők haladhatnak át.

Vulkánok

Hihetetlenül hangzik, de a Smithsonian Intézet szerint bármely adott pillanatban legalább tíz vulkán van működésben a világon.

Nem kell túlmagyarázni, miért szörnyű ötlet egy működésben lévő tűzhányó felett átrepülni. Az pedig, hogy mikor lép működésbe egy vulkán, többnyire kiszálíthatatlan, ezért jobb félni, mint megijedni.

(Forrás: Grunge, Smithsonian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
Fotók: virágban, aranyban, harsogó zöldben pompázik a nógrádi táj
Egy kiadós séta a természetben csodákra képes.
Fotók: Harmath Bea - szmo.hu
2023. május 19.


Link másolása

Miért érdemes a vidéket járni? A nyugalomért, a természet csendjéért, az illatokért, no és persze a színekért. Májusban pedig különösen igaz ez, hiszen minden növény a legszebb arcát mutatja. Élénkek, szépek, hívogatóak... Tartsatok velünk most a nógrádi vidék romantikus tájára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk