hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A szocializmusban még drogozni is könnyebb volt?

Szipuzás, Parkán és máktea, avagy így csapta szét magát fillérekért a Kádár-kor fiatalja.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Urbán Tamás - szmo.hu
2019. november 16.

hirdetés
A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A szocialista erkölcsbe nem fért bele a drogozás

A szocializmus idején drogozás nem létezett, vagyis hivatalosan nem. A Kádár-kor erkölcsi rendszere szerint ugyanis egy hithű, boldog kommunista ifjúnak nem volt szüksége drogra és bódulatra, hiszen minden rendben volt.

A drogokat és az ezzel kapcsolatos társadalmi folyamatokat kifejezetten a rothadó kapitalizmus csökevényének tartották, így az akkori újságok kárörvendezve cikkeztek az amerikai Nixon elnök drog elleni akcióiról, és arról, hogy például Marseille-ben éppen mekkora heroinszállítmányt fogtak a francia rendőrök.

Maga a drogozás – mint tevékenység - a rendőrség hatáskörébe tartozott, akik viszont sokkal inkább tartottak a hippik és galerik szocializmus ellenes politikai hőzöngéseitől, mint attól, hogy a fiatalok bebódulnak. Pedig a valóság teljesen más lehetett.

Már 1969-ben regisztrálták az első drogtúladagolás következtében elhunyt fiatalt,

hirdetés

és ezek után a 70-es évek elején egyre-másra jöttek a ragasztózacskós esetek, amelyek bizony olykor-olykor végzetesnek bizonyultak.

Az első kutatások

Az első hivatalos kutatást egyébként nem is kriminalisztikai szakemberek, hanem orvosok bonyolították le a hazai drogfogyasztásról 1975-ben, ugyanis ők voltak azok, akik a legtöbbször találkoztak a különböző szerhasználókkal, és kevésbé hitték el az állami propagandát, miszerint nálunk senki nem drogozik. Érdekes, hogy

a kutatásban a megkérdezett középiskolások majd 5%-a nyilatkozott úgy, hogy már használt valamikor valamilyen kábító hatású szert.

Interjú egy rendőr főhadnaggyal egy agárdi koncert után. Fejér Megyei Hírlap. 1978.06.25. Forrás: Arcanum

Nem csoda hát, hogy a 70-es évek közepére már maga Aczél György (kultúráért és ifjúságpolitikáért felelős miniszter akkoriban) is tájékoztatást kért párttársaitól drogügyben. Pedig ebben az időben még nem léteztek dílerekkel teli diszkók és a hozzáférhető szerek is igen különböztek a manapság ismert anyagoktól. De vegyük is sorra a 70-es évek kábítószeres világának fő jellemzőit.

Nem voltak dílerek, csak menőség létezett

Az egyik fő jellegzetessége ennek a világnak az volt, hogy nem szerepeltek benne bűnözők és dílerek.

Pár forintból egy kis leleményességgel jól beszívhattak a fiatalok, csak jól értesültnek, bátornak és menőnek kellett lenni. Azok, akik a hallucinációkat kedvelték, betértek egy ÁPISZ boltba és felvásárolták a Palmatex és egyéb ragasztókészleteket, vagy megcsapolták a festő unokatesó hígítós ládáját.

Ezután pedig irány a park, ahol zacskóba töltötték a „kincseket”, és azt a szájukra/orrukra húzva elindultak a nagy utazásra.

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Persze már akkoriban is léteztek olyanok, akik inkább lazulni szerettek volna, és akiknek nem tűnt túl vonzónak a zacskós sztori.

Ők inkább lenyúlták anyuci gyógyszeres szekrényét: altatókat, fogyasztószereket vettek be némi kis alkohol kíséretében.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk