2 és fél hónap, rengeteg utánajárás és hajtépés után kaptuk meg a CSOK-ot
Babakocsival rohantunk át a Budafoki úti kormányablakba. Nem mondanám, hogy kevesen voltak, de fél óra alatt sorra kerültünk. A friss lakcímkártyákkal aztán rohantunk vissza a bankba. Tényleg mindent megtettünk, hogy rajtunk ne múljon a dolog, és még aznap befogadták a CSOK igényünket. Furcsa volt, hogy nem kaptunk semmiféle papírt erről, de az ügyintéző biztosított minket, hogy még nem kell kapnunk befogadó nyilatkozatot sem.
Aztán csak vártunk. Július 30-ig nem történt semmi. Akkor a megadott telefonszámon felhívtam az ügyintézőnket, hogy miújság. Nem vette fel. Többször is próbáltam hívni, de semmi.
A férjem bement a munkahelye melletti bankba, ahol kiderült, hogy igenis kellett volna kapnunk befogadó nyilatkozatot. Nem is értik mi történt, és utána fognak járni. Mindenesetre jó lenne, ha megszereznénk. Ja nem, ők ebben nem tudnak segíteni.
A mi ügyünkkel csak az az egy darab ügyintéző foglalkozhat.
Érdekes, nem tudtam, hogy az ügyintézővel szerződtünk le, és nem a bankkal...
Az újabb hiábavaló telefonálgatás után másnap bementem az ügyintézőnkhöz. Akkor tájékoztatott, hogy még nincs befogadó nyilatkozat, de amúgy is áll az egész ügy, mert hiánypótoltatni kell.
Állítólag nem csatoltuk a GYED igazolásomat. Pedig, biztos, hogy csatoltuk, mert kétszer is ellenőriztem, mikor először mentünk be. Nem gond, még aznap újra átküldtem. És megint vártunk, és megint hetekig nem történt semmi.
Pár héttel később ismét próbáltam telefonálni, ismét nem vette fel, így ismét bementem. Ott derült ki, hogy az OEP igazolás nem jó, mert új lakásra szól, illetve bizonyos oldalakról hiányoznak az aláírásaink.
Az OEP igazolás valóban nem volt jó, mert az igénylésünk ellenére az OEP-nél rosszat adtak, és én nem vettem észre. Még jó, hogy volt belőle egy postán kapott jó verziónk is, így azt be tudtam adni. Abban viszont biztos vagyok, hogy
azokat az oldalakat amiket állítólag "mindketten elfelejtettünk aláírni", még az életben nem láttam.
Valószínűbb, hogy a nő nem tolta elénk. Oké, kapkodva hiánypótlás megint, hogy a legkevesebb időt veszítsük. Ekkor már bőven benne voltunk az augusztusban.
Szeptember 6-án végre elfogadták a CSOK-kérelmünket, és
már csak azt kellett megvárnunk, hogy az ügyintéző visszajöjjön a szabadságáról.
Mert ugye, az egész banknál csak ő foglalkozhat velünk. Így szeptember 10 lett, mire aláírhattuk a szerződést.
Ugyan aznap nekem még futnom kellett egy kört a Földhivatalban, az ingatlan-nyilvántartási kérelem miatt, de ez volt a legkevesebb. Félórás sorban állás után boldogan szaladhattam vissza a bankba a papírral. Az ügyintézőnk mosolygott, ígérte, két nap és utalják a CSOK összegét. Kicsit szkeptikus voltam, de biztosított, hogy már nem kell semmi más papír, és nem kell semmit aláírni. Eltelt két nap, és ismét nem történt semmi.
Próbáltam hívni az ügyintézőt, de szokás szerint nem vette fel, így bementem ismét, kiderült, hogy megint szabadságon van.
A férjem a munkahelyéről átszaladt a másik bankba, ahol felvilágosították, hogy dehogy két nap, milyen két nap, miről beszél, ilyen határidő nincs, de nyugodjunk meg, mert látják a rendszerben, hogy az összeg folyósítás alatt van, és a héten szerintük utalni fogják.
Mivel a pénz egy hét alatt sem érkezett meg, hétfőn a hiábavaló telefonálás után ismét bementem a bankba. Az ügyintézőnk ismét nem volt bent, de egy kedves kollégája hajlandó volt ránézett az ügyünkre.
Mappánkra a “folyósítás alatt” cetli volt ragasztva, de kiderült, hogy továbbra is áll a dolog.
Hiányzott ugyanis a bizonyíték, hogy biztosítást kötöttünk a leendő lakásunkra. Talán mondanom sem kell, hogy az ügyintézőnk erről szintén nem szólt sem előre, sem utólag. Még jó, hogy előrelátóak voltunk, és hetekkel azelőtt kötöttünk biztosítást (arra a lakásra, ami még nem is a miénk). Átküldtük a papírt, és ismét vártunk, hogy “két napon belül” utaljanak.
Természetesen nem történt semmi. Így szeptember 17-én megint telefonáltam. Ekkor csodák csodája elértem az ügyintézőt, és így derült ki, hogy a bank nem fogadta el a biztosítási ajánlatot, mert nekik a biztosítási kötvényre van szükségük.
Őrült telefonálgatásba kezdtem, de hiába hívogattam a biztosítót, és könyörögtem. A válasz az volt, hogy a szokásos harminc nap alatt állítják ki a kötvényt. Akkor viszont mi már bőven túl leszünk szeptember 30-on, a lakás fizetési határidején, és nem tudjuk felhasználni a CSOK-ot.
Ez volt az a pont, ahol feladtam.
Szerencsére a férjem kitartóbb volt, és a biztosítótól kikönyörgött egy elektronikusan aláírt igazolást, valamint irt egy elég szívhez szóló, ugyanakkor számon kérő hivatalos mailt is a banknak. Ez végül megtette a hatását. Az ügyintéző visszaírt, hogy a bank befogadta a biztosítási papírt.
Órákkal később meg is érkezett a pénz a számlánkra. Másfél héttel a lakás kifizetésének határideje előtt. Ismétlem, mi három hónapos határidőt hagytunk a szerződésben, ahhoz képest ez tényleg nem sokon múlt.
Cirka két és fél hónap, rengeteg telefonálás, hajtépés, sorban állás és bankba rohangálás után, de végül megkaptuk a CSOK-ot.
Biztos van olyan, aki nálunk jóval könnyebben hozzájutott a támogatáshoz. Lehet, mi vagyunk a szerencsétlenek, és mi választottunk lassú bankot, vagy fogtunk ki beleszarós ügyintézőt. Azonban ha te is CSOK-igénylés előtt állsz, azt tudom tanácsolni, hogy 3-4 hónappal nyugodtan számolj. Bár hivatalosan 30 napon belül elbírálják a kérelmet, nem biztos, hogy nálunk nagyobb szerencséd lesz. A 30 nap egyébként minden hiánypótlásnál újraindul!
Igazából felül tudok kerekedni azon, hogy a hiánypótlásra a bank szerint a mi mulasztásunk miatt van szükség (és véletlenül sem azért, mert nem tájékoztatnak megfelelően). Azt viszont nem értem, hogy egy ilyen professzionális intézménytől miért nem jelzi senki felénk, hogy “ti szerencsétlenek, hát hiányzik egy papír”.
Annyira ügyfélközpontúan működnek, hogy nem szólt senki, sőt az ügyintézőnk általában a telefont sem vette fel, így rengeteg időt vesztettünk.
Ráadásul ez többször egymás után előfordult. Azt is nonszensznek tartom, hogy teljesen ki voltunk szolgáltatva egy darab ügyintézőnek. Mi a a bankkal szerződtünk, nem Kiss Mariskával vagy Nagy Tiborral. Ha az ügyintézőnk épp szabadságon van vagy beteg, akkor mi csak tehetetlenül várunk. Bele se merek gondolni, mi történt volna, ha az ügyintézőnk neadjisten kómába esik.
Ilyen rossz tapasztalatok után felmerül a gyanú, hogy a bank direkt húzza az időt, és hátra sorolja a CSOK-igény teljesítését. Vagy csak simán ki van adva nekik, hogy ha egy mód van rá, ne adják oda az ingyenpénzt.
Mintha direkt arra játszanának, hogy a jóhiszeműen várakozók kifussanak az időből, és lecsússzanak a támogatásról.
Mi nem hagytuk annyiban, utánajártunk, folyamatosan telefonálgattunk, mondhatni zaklattuk a bankot, és így végül jó nagy adag stressz árán, de megkaptuk a CSOK-ot. Szinte az utolsó pillanatban.