SZEMPONT
A Rovatból

L. Ritók Nóra: „Megmutatni sem akarják, mekkora a gyermekszegénység Magyarországon”

L. Ritók Nóra azt mondja, negyven év pedagógusi tapasztalattal még ő sem tud mindig megbirkózni a helyzettel egy szegregált iskolában. De nem adja fel. Az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjével új könyve kapcsán beszélgettünk.

Link másolása

A gyakran kommunikált gyors, látványos sikerek mögött többnyire nincsenek tartós, a leszakadó családok és gyermekek életében fenntartható változást előidéző folyamatok. Ez azonban nem is valósulhat meg addig, amíg szakpolitika helyett pártpolitikai szinten kezeljük a társadalmi leszakadást és a gyermekszegénységet - mondja L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője új könyve kapcsán, amely kendőzetlenül foglalkozik a szegregáció kérdésével is.

– A “Minden gyerek számít” című könyv most jelent meg nyomtatott formában, de PDF-ben is megtalálhatjuk a neten. Hogyhogy?

– A könyvnek volt egy előtörténete, mivel a Taní-tani könyvsorozatban jelent meg az azonos nevű közoktatási portálon. Korábban már bevállaltam itt egy könyvet, de soha nem volt elég időm megírni. Írtam ugyanakkor sok olyan publikációt, ami csak szűk szakmai közönséghez jutott el. Végül egy kedves barátnőm - aki a könyv szerkesztője lett - összeválogatta ezeket egy kötetbe. Persze, az E-könyvek használata még nem olyan elterjedt, mint a nyomtatott könyvek. Éppen ezért sokan rám írtak, hogy megjelenik-e nyomtatott formában? Ezek után kerestek meg olyan kedves követők, támogatók, akik kiadót kerestek, közösségi gyűjtést szerveztek, hogy nyomtatott formában is elérhető legyen.

– Miben újszerű a könyv?

– A tartalmában, ahogy a rendszer legalsó szintjéről tudunk ránézni a problémára és rávilágítani, hol vannak azok a hézagok, amelyeket mindenképpen ki kellene tölteni. A helyzet azonban nem egyszerű, mert a körülmények folyamatosan változnak, és mindig felmerülnek új problémák: például hogyan hat a leszakadásra a közmunkaprogram, a gyűlöletkeltő propaganda, a szociális törvény? Hogyan jött be a képbe az egyházi iskolák szegregáló hatása? Sajnos a rendszer nem önreflektív, a hibajelzést támadásnak veszi, így az ügy képviselete folyamatosan nehezedik.

– Cél, hogy az üzenet közvetetten a döntéshozókhoz is eljusson?

– Nyilván jó lenne, hiszen ez a könyv még inkább rámutat a rendszer működési hibáira, mint a korábbiak. Sokan próbálták azokat is eljuttatni döntéshozói szintre, és én is nyilvánosan kommunikálok a társadalmi leszakadás problémájáról. Ha észre akarnák venni, akkor meghallanák - de megmondom őszintén, erre kevés esélyt látok. Nehéz ebben a sikerkommunikációra kiélezett világban a kudarcokat elemezgetni. Az különösen fontos számunkra, hogy ez a kérdés ne pártpolitikai, hanem szakpolitikai szintre terelődjön. Az Igazgyöngy Alapítvány a szakpolitikát képviseli, többek közt a terepi munkával és a jó gyakorlatokkal is. Más kérdés, mi megy át ebből a rendszerbe. Szerencsére az egyetemi kapcsolataink erősek, több egyetem gyakorlóhelye is vagyunk. Egyetlen civil szervezetként dolgozunk az egyházak mellett a Belügyminisztérium FeTe (Felzárkózó Települések) Programjában. Mégis inkább a tűrt, mint a támogatott kategóriában érzem magunkat.

– Mit gondol, miért lehetnek a tűrt kategóriában, amikor már annyi mindenkit ellehetetlenítettek Önök körül?

– Egyszer azt mondta valaki: “Magát se lenyelni, se kiköpni nem tudják”. Van egy olyan társadalmi beágyazottságunk, ami talán védelmet adhat nekünk - de láttuk már, hogy ez sem jelent semmit. Talán a szakmaiság is ad némi védelmet. Mert szerintem a háttérben mindenki tudja: a mi munkánk nem káros, hanem hasznos és átgondolt. Erősen fókuszálok arra, hogy se az ellenzék, se a kormányzat ne sajátítsa ki ezt az ügyet pártpolitikai célokra. Ez az ügy ugyanis a rendszerváltás előtt is velünk volt már és velünk is marad, a képviseletét állandóvá kell tenni. Hajszálvékony vonalon egyensúlyozunk. Kompromisszumokat kell kötnünk, de közben következetesen kitartanunk az alapértékeink, alapelveink mellett.

Azt hiszem, mindig elmegyek a határig, sőt, kicsit meg is tolom azt. Az ügy fontosabb az egyéni harcoknál, értelmetlen erőfitogtatásokba nem megyek bele. A felelősség óvatosságra int. De amíg a tükörbe tudok nézni, addig nincs baj.

Nemrég egy konferencián jártam, az is csak a sikerekre fókuszált, szép és rózsaszín volt minden. Aztán jött az én felszólalásom a lakhatási szegénység fotóival... és ettől mindenki feszengett. Megmutatni sem akarják, mekkora a gyermekszegénység Magyarországon. Pedig ez a valóságos kép. A programok csak szeleteket kezelnek, ahol az adminisztratív igazolás fontosabb, mint a hatásmérés, valós utánkövetés. Az önmagában még nem eredmény, hogy “elértünk X gyereket, X családot.” A kérdés, hogy beépülnek-e ezek a hatások az érintettek életébe? Attól, hogy megmondjuk nekik, hogyan kellene a pénzt beosztani, miért nem kellene dohányozni és miért kellene iskolába járni, még nem érünk el tartós változást. Inkább azt kellene vizsgálnunk, hogyan tudunk olyan hatással lenni, ami után a családok képesek lesznek életstratégiát váltani és kitörni a nyomorúságból.

– Gondolom, ez folyamatos kapcsolattartást igényelne velük.

– Igen, és ez hiányzik az állami rendszerből. Nem elég az EU-s pályázatok utókövetésekor kipipálni egy rubrikát, hogy még fenntartják a programot. Senki nem gondolkodik hosszú távon, nincsenek kormányokon átívelő stratégiák. Minden kormányváltásnál kukába kerül az előzőleg a megoldásra felépített rendszer, és minden kezdődik elölről. Nincsen folyamatkövetés, vagy olyan hatékonyságmérési pontok, amelyek mutatnák, hogy volt-e valódi értelme a munkának. Így nem lehet megfelelő felzárkóztatási hatást elérni. Azok a programok, amelyek a nem jól működő rendszer mellett, annak átalakítása nélkül működnek, nem fognak megfelelő hatással bírni.

– Mekkora faktor ebben a korrupció?

– Erősen benne van abban, ki milyen pályázati pénzhez jut hozzá. Túl sok pénz folyik el fölöslegesen, rossz fókusszal, az is rövid távú hatással. Inkább egy színjátékhoz hasonlít az egész, semmint valós problémakezeléshez. Az ember pedig elég hamar kieshet a kedvezményezetti körből. Egy kritikus és kissé pikírt cikkem miatt például – amiből majdnem sajtóper lett – nekem is megmondták, hogy többé nem számíthatunk EU-s támogatásra. Ez 2016-ban volt, és utána tényleg hiába pályáztunk, végül egy pályázatíró cég tudatta velem, hogy tiltólistára kerültünk, fölösleges próbálkozni. Persze a kis települések szintjéig látjuk a korrupciót is, amit próbálunk jelezni, de hiába. Amikor beáll a korrupció rendszere, minden szinten, akkor nagyon nehézzé válik a jelzése is, ezzel is csak a konfliktusok számát növeljük.

– Vajon mennyiben kormányzati és mennyiben rendszerszintű a leszakadás problémája?

– Az állami szerepvállalás kérdése mindig előjön. Örök dilemma, hogy ha civilként megoldást adunk a problémákra, akkor nincsen rákényszerítve a döntéshozói szint a változtatásra. Ezért sokan azt mondják, nem is kellene segíteni. Különösen előjön ez a választások idején, amikor kiderül, hogy a tudás és világlátás nélküli embereket milyen könnyen meg lehet vezetni. Akiket az állam az út szélén hagy, ők is rendre megszavazzák a regnálókat. Aki nem látja közelről ezt az egészet, őket hibáztatja. Sokan úgy vélekedtek, nem érdemes támogatni őket. Majd ha éhséglázadás lesz, a kormány észbe kap. Holott azok a tudás -és képességhiányok, amelyekkel ezek a családok élnek, épp az állam működési hibáiból fakadnak.

Alapkészséghiányos szülők vergődnek a közmunka és a fekete zóna között, míg a gyerekek a szegregált oktatásban nem kapnak megfelelő tudást. Így tudatlanul jelentenek biztos szavazóbázist, tűpontosan célozva a sebezhetőségekre, a megfelelő időben.

Hiába várjuk, hogy majd egyszer ráeszmél az állam az elvesztegetett erőforrásokra. Nem fog. Ez túl hosszútávú munka lenne. Sajnos, azt kell, hogy mondjam, a szavazataikig érdekesek csak. Azt, hogy hagyni kell őket, csak messziről lehet mondani, nem akkor, amikor az ember közvetlenül látja a gyerekek problémáját, a tömeges lecsúszást. Akkor úgy érzi, muszáj tenni valamit.

– Van az a felvetés, miszerint az oktatáshoz mindenkinek van joga, és egy zsákfaluban élő ember ugyanolyan esélyekkel indul, mint például egy budai. Milyen választ tudunk erre adni?

– Ez nem így van. Én jelenleg hat órát tartok, ebből négyet szegregált iskolában - olyan általános iskolában, ahol csak hátrányos- és halmozottan hátrányos helyzetű, zömében roma gyerekek vannak-, míg a másik két órán, egy másik településen jobb családi hátterű gyerekek vesznek részt. Számomra fontos volt, hogy a saját bőrömön tapasztaljam mindezt.

Negyven év pedagógusi pálya után úgy érzem, én sem tudok mindig megbirkózni a helyzettel a szegregált iskolában. És ez még csak heti kétszeri találkozás!

Sem iskolapszichológusból, sem logopédusból, sem fejlesztő pedagógusból nincs elég az ilyen iskolákban a sok esetben traumatizált gyerekek számára. A leszakadó térségek oktatási hálózata nem ad lehetőséget – humánerőforrás híján nincs segítség számukra.

– Ehhez társul a pedagógushiány.

– Igen. Ki akar egy szegregált iskolában tanítani, ahol csak plusz pedagógiai munkát igénylő gyerekek vannak? Olyan osztály is van, ahol 19 gyerekből 16 SNI-s (sajátos nevelési igényű) vagy BTM-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségei vannak). Mihez kezd ott egyedül egy pedagógus? Evidens, hogy nagymértékű a kiégés, sok a pályaelhagyó. Mi nem egy civil zárványt akarunk, hanem közös problémamegoldást, amiben együttműködve az intézményrendszerrel szeretnénk hatni. Mindenkivel, akinek dolga van velük. Van egy sajátos módszertanunk, amellyel a vizuális nevelésen keresztül a szociális kompetenciafejlesztésre fókuszálunk, ebben például a tankerület 42 iskolájával dolgozunk együtt, nyolc éve. És persze egészen abszurd a helyzet, mert két éve elvették tőlünk a kiegészítő támogatást a pandémiára hivatkozva, közben például egy elnyert nemzetközi program keretében mi támogatjuk a programba bevont állami iskolákat több mint 12 millió forinttal, amiből rajzeszközöket vásárolunk, hogy a vizuális nevelési programot sikerrel beépíthessék.

– Mi a helyzet a szociális munkásokkal?

– Ők annyit se keresnek, mint a pedagógusok. Kevés bérét, óriási kiégésfaktorral dolgoznak, leginkább hatósági eszközöket használva. A jelzőrendszer sem működik hatékonyan, sokszor inkább kivár, félrefordul, mindenki a határait tartja. Az a célunk, hogy a családok legyenek képesek arra, hogy felneveljék a gyerekeiket, de van, hogy ki kell emelni őket az adott környezetből. Sokszor dilemma, hogy ezt meglépjük-e, vagy jobb még kivárni? Mindig megvisel, amikor családon belüli erőszakról szerzünk tudomást, akár a közösségből, akár a gyerekektől. Ugyanakkor tudom, ha kiemelik a gyereket, egyáltalán nem biztos, hogy az állami gondoskodásban jobb élete lesz.

– Ami a gyermekszegénységet illeti, a rendszerváltás óta ugyanolyan maradt a probléma?

– Próbálkozások voltak, például amikor az oktatás terén igyekeztek tenni a szegregáció ellen. De hiába voltak esélyegyenlőségi tervek, ezek a kormányváltáskor mind eltűntek. A rendszerváltás idején úgy éltük meg a szabad iskolaválasztást, mint egy nagy demokratikus vívmányt. Mindig is voltak települések, amelyek a földrajzi elhelyezkedésük miatt vagy más okokból szegregálódtak. Ha volt az ilyen falvakban jobb státuszú szülő, a rendszerváltás után lehetősége nyílt máshová vinni a gyerekét. A Fidesz visszaállította az egyházi iskolarendszert. Az egyházi iskolák kiemelt támogatással, pótlékokkal sokszorosából gazdálkodnak az állami iskolákhoz viszonyítva, ráadásul ők nem vesznek fel SNI-s gyerekeket (ennek megvan a jogi háttere). A halmozottan hátrányos roma gyerekek pedig jellemzően nem fordulnak elő az egyházi iskolákban. Kivételek persze vannak, például a szerzetesrendek iskolái, de ezek arányaiban eltörpülnek a többi mellett, ahol válogatott gyerekekkel dolgoznak.

A szülő persze szabadon választ, hova adja be a gyereket, így létre is jön az egyházi iskolák szegregáló hatása.

Nem azért íratják a gyerekeiket ide, mert vallásosak, hanem azért, mert itt nincsenek olyan gyerekek, akikkel bármi gond lehet. Minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, ebben a helyzetben nem lehet, nem szabad a szülő nyakába varrni a kialakult helyzetet.

– Nem úgy van, hogy a csoport átlaga “hozzáromlik” a leggyengébb tagokéhoz?

– Nem. Szakmailag bizonyított, hogy integrált közegben mindkét fél hozzáadott értékben jobban fejlődik. Ráadásul az, hogy például kooperatív módszerekkel együtt dolgoznak a gyerekek, az a tudásbővítés mellett a szociális készségeket is fejleszti. A vegyes csoportokban mindkét fél számára vannak előnyök, az inkluzív pedagógia erről szól. A fogyatékkal élők például általában 10 százalékban építhetők be úgy egy osztályba, hogy abból mindkét fél építkezzen. Jack Me szerint a jövő iskolájának csak a szociális készségekre, a kreativitás fejlesztésére és a fizikai kondícióra kellene koncentrálni. Minden mást meg fognak oldani a robotok. Nagyon fontos, hogyan tudunk közösségben létezni, működni. A szociális készségek érezhetően romlanak, soha ennyi nárcisztikus személyiséggel nem találkozhattunk, mint manapság.

– Mi az, amit meg tudunk tenni?

– Azt szeretnénk, ha olyan világ jönne el, amelyben minden gyerek azzá válhat, ami lehetne. Beszélhetünk hosszan az elfecsérelt erőforrásokról, élhetetlen országról, fekete zónáról, ami túl fog érni a leszakadó térségek szintjén, de változás csak strukturálisan, rendszerszinten képzelhető el.

Mindenkinek van felelőssége, dolga ezzel. Azzal, hogy fejleszti-e a szociális készségeit. Hogy visszautasítja-e a gyűlöletbeszédet és megvilágít-e helyzeteket, amelyek nem is olyan fekete-fehérek.

Jó lenne, ha ezt a felelősséget mindenki érezné. Ez a könyv hozzásegít, hogy mindezt mélyebben megértsük és átérezzük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Szeretlek Magyarország Hírlevél
Felíratkozás
Semmilyen személyes adatodat nem osztjuk meg harmadik féllel.
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Szemembe nézett a rendőr, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk” - a Magyar Anyák is ott voltak a Fidesz-székháznál
A nőkből álló aktivista csoport az anyák napján tartott demonstrációján megígérte, hogy kiállnak a gyerekekért, ezért csatlakoztak hozzájuk most is. Elmesélték, hogy látták ők a pénteki eseményeket.

Link másolása

A második könnygázas rendőri fellépés után jelképes tiltakozást hirdetett a Várba a Magyar Anyák nevű aktivista csoport, még anyák napján. Fehér ruhában vonultak fel a Karmelita elé, hogy kiálljanak a gyerekek mellett.

A Magyar Anyák pénteken is ott voltak a tüntetésen, majd a Fidesz-székháznál, ahol könnygáz ugyan nem került elő, de a tömeg nekifeszült a rendőröknek, akik több szemtanú szerint is gumibotot használva reagáltak.

László Györgyi azt mondja, először a Hősök terénél voltak, ahol nyugodtabb volt a helyzet.

„Az emberek leültek a zebrára, elállva az autósok elől a forgalmat. Rengeteg rohamsisakos rendőr jött, de ők átmentek a székház túloldalára, mert ott volt feszültebb helyzet. Mi egy rendőrrel beszéltünk, akitől azt kérdeztük, hogy emberileg meddig lehet bírni.

Megvonta a vállát, a szemembe nézett, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk.

Utána hangosan szólt a „Neked is van gyereked”, és őszintén sajnáltam, hogy ez komolyan megtörténik. Ott csak skandáltunk."

Ezután átmentek a másik oldalra, a Lendvay utca-Rippl Rónai utca sarkára. „Ott két helyszínen történtek az események. Kicsit kijjebb, egy békés, főleg idősebb, gondolom szülőkből álló csoport leült a rendőrsorfallal szemben és énekelni kezdtek, aztán megafonban beszéltek a lelkükre. Egy idő után a rendőrök elmentek onnan."

Györgyi szerint a másik, bentebbi helyszínen volt veszélyesebb a szituáció.

„Két srácot hallottam beszélni (ők nagyobbak voltak), hogy megverték őket a rendőrök. Kérdeztem, hogy történt. Azt mondták, hogy természetesen

nem a fejüket ütötték, „csak” gumibottal a combjukat, de oda kaptak rendesen. Állításuk szerint nem csináltak semmit, amiért ez volt a reakció.

Györgyi Pankotai Lilivel is beszélt, aki szerint sokkal durvább volt a helyzet, mint múltkor. Háromszor is úgy érezte, életveszélyben van. „A rendőrök megindultak, a tömeg is hátulról tolta előre az embereket a szűk utcában, és így teljesen összepréselődtek."

Ekkor a diákok már mindenkit arra kérte, húzódjon hátrébb, hogy levegőhöz jussanak az elől állók. Így tett Györgyi is.

„Egy srác jött ki teljesen elázva. Kérdeztük, hogy csak nem könnygázt kapott, azért mosták ki a szemét? De megnyugtatott, hogy nem volt könnygáz, csak annyira szoros volt a tömeg, hogy így leizzadt, és muszáj kimennie a tömegből, mert nem bírja."

A Magyar Anyák csoportjának egy másik tagja, Hajnal Edina azt mondja, folyamatosan kapták az üzeneteket. "Egy édesanya üzente, hogy többször megütötték gumibottal és remegett utána perceken keresztül."

Edina úgy gondolja, nem a diákok voltak erőszakosak, hanem a rendőrök, ez szerinte számos videón is látszik. „Gumibotozást sokszor alkalmaztak, nőket is megütöttek" - állítja.

Egy anyuka ezt írta nekik:

„A második sorban álltunk es előrenyúltak a rendőrök, mellettem a férjem is kapott, meg egy gyerek is. Azt mondta ott valaki, lehet, hogy nem gumibot volt, mert annak más az érzése( én nem tapasztaltam). Az valami keményebb volt, amivel a fejüket ütötték.”

Az anyuka szerint a férje hátranézett, amikor megütötték, mert háttal voltak a rendőrsorfalnak. Nem látott gumibotot a rendőr kezében, csak egy gázspray palackot, az is lehet, hogy azzal ütötték meg. Bár sokkoló is volt a rendőrök egy részénél, azt nem használták a szemtanúk szerint.

A rendőrség szombati közleményében azt állította, sörösdobozokkal, üveg-, fém- és műanyagpalackokkal, füstgránáttal, sőt, nagyméretű vascsavarral is dobálták őket, de ők „a lehető leghumánusabb módon”, „óriási türelmet tanúsítva, kizárólag testi erővel” tartották vissza az „agresszív tömeget”.

Azt is írták, négy embert, akiket a tömeg csaknem összepréselt, „saját biztonságuk érdekében” emeltek ki a veszélyzónából. A helyszínről két embert állítottak elő hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt, és több feljelentést is tettek az ügyészségen.

A tüntetésről készült fotóinkat itt lehet megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Szeretlek Magyarország Hírlevél
Felíratkozás
Semmilyen személyes adatodat nem osztjuk meg harmadik féllel.
SZEMPONT
A Rovatból
Ungváry Krisztián: Nem beszámítható vagy szándékosan terjeszt orosz dezinformációt a vezérkari főnök
Böröndi Gábor azt mondta, egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a második világháború kitörését. A korszak történész szakértője úgy fogalmaz: nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán.

Link másolása

Már az országgyűlési bizottsági meghallgatásán is felhívta magára a figyelmet a Magyar Honvédség új vezérkari főnöke, miután arról beszélt, hogy vissza szeretné hozni a katonai oktatásba a nukleáris elrettentést, a hazafias nevelést és a szittya gondolkodásmódot.

A közmédiának adott hét eleji interjúja viszont már a nemzetközi diplomáciában is komoly hullámokat keltett: Sebastian Kęciek, budapesti lengyel nagykövet nyílt levélben ítélte el Böröndi Gábor kijelentéseit. A kialakult vitához még Novák Katalin köztársasági elnök is hozzászólt, szerinte a történelmi vitákat és értelmezéseket inkább a történészekre kellene hagyni. Ennek szellemében kérdeztük meg Ungváry Krisztián történész véleményét a témában.

– Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke az M1-nek adott interjújában arról beszélt, hogy 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, és egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a világháború kitörését. Mit gondol arról, ami elhangzott a műsorban?

– Nagyon nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán, hiszen azt gondolná az ember, hogy Adolf Hitler működése mégiscsak gimnáziumi tananyag. A XX. század fegyveres konfliktusainak nagy vonalakban történő ismerete pedig elvárható lenne egy ilyen pozícióban szolgáló katonai vezetőtől. A második világháború nem lokális háborúnak indult, ezt mindenki tudja, aki egyszer történelemkönyvet vett a kezébe, hanem Hitler életteret akart szerezni keleten. Ezzel kapcsolatos programja pedig nem kétezer négyzetkilométert érintett, hanem a komplett Szovjetunió európai területeit.

Ezek után a Böröndi-féle kijelentést kétféleképpen lehet értelmezni: a Honvéd Vezérkar főnöke nem beszámítható állapotú vagy pedig szándékosan orosz dezinformációt terjeszt. A kettő közül mindenki kiválaszthatja azt, ami neki megfelelő.

– A kormánypárti médiában gyakran feltűnő biztonságpolitikai szakértő, Robert C. Castel fogalmazott úgy, hogy az utolsó nagy, valóban európai vezető a világpolitikában Adolf Hitler volt. Mintha Böröndi Gábor is valami olyasmire utalt volna a kijelentésével, hogy nem Hitler a hibás a világháború kirobbanásáért, hanem a nyugati hatalmak. Ezt hogyan látja?

– Az a baj, hogy annyira kétségbeejtő ilyen mondatokat hallani. Két lehetőség van: az illető maga is náci, de ezt nem tartom egyébként valószínűnek, vagy pedig azért terjeszti ezt a propagandát, mert a putyini rendszert szolgálja vele, ugyanis alapvetően ezek Moszkvából ismert üzenetek. A legnépszerűbb könyvek közé tartoznak Oroszországban jelenleg azok a művek, amik Hitlert úgy állítják be, hogy tulajdonképpen egy történelmi tévedése volt: a Szovjetuniót támadta meg a Nyugat helyett. Eszerint sokkal jobb lett volna, ha inkább összefog Sztálin és Hitler a romlott, dekadens Nyugat megregulázására. Ez szerintem a történelmi háttere ezeknek a kijelentéseknek, csak az az aggasztó, hogy elvileg Magyarország a NATO tagja, ezekkel a kijelentésekkel pedig a NATO nem is burkolt elárulása készülődik.

– Böröndi kijelentésére a lengyel nagykövet is kiadott egy nyílt levelet, amiben arról ír, hogy a magyar vezérkari főnök szavai a történelem elfogadhatatlan elferdítését jelentik, illetve idézi a Lengyelország német lerohanásához való segítségnyújtást megtagadó Teleki Pált is. Ezek alapján úgy tűnhet, mintha a lengyelek jobban ismernék a magyar történelmet. Erről mi a véleménye?

– Szerintem az a baj, hogy viccelődhetünk azon, hogy mennyire művelt vagy műveletlen a magyar politikai és katonai elit, de azért teljesen hülyéknek kár nevezni őket. Sokkal fontosabb ennél a politikai szándék detektálása. Itt nem arról van szó, hogy Böröndi Gábor ne ismerné azt, hogy mi történt valójában, hanem arról, hogy úgy válogatja ki a tényeket, ahogy az neki tetszik, illetve tényeket kreál.

Mindezt pedig azért teszi, mert kapott egy egyértelmű politikai feladatot, mint egy propagandista, akit megbíztak azzal, hogy a NATO-t belülről bomlassza fel.

Én ezt látom a kijelentései hátterében, és nem azt, hogy ilyen mértékben műveletlen lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Szeretlek Magyarország Hírlevél
Felíratkozás
Semmilyen személyes adatodat nem osztjuk meg harmadik féllel.

SZEMPONT
A Rovatból
Dominóhatás az ingatlanpiacon: egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el, mert valahol Borsodan beragadt egy kis ház vásárlása
Drasztikusan, 40-50 százalékkal csökkentek az adásvételek - mondja az ingatlanpiaci szakértő. Az is bajba kerülhet, akinek amúgy nem lenne szüksége a költözéshez hitelre, mert minden mindennel összefügg.

Link másolása

Elég érdekes időszakot él az ingatlanpiac is, mert semmi sem úgy történik, ahogy korábban vártuk. Ősszel még arról beszélgettünk, hogy az elszabaduló rezsiköltségek miatt értékesebbé válnak a jó energetikájú ingatlanok, és ennek ez év elején már meglesz a hatása. Ez nem így történt.

Ehelyett jöttek az infláció miatt égbe szökő hitelkamatok, az ingatlankereslet pedig drasztikusan csökkent. A lakásárak elindultak lefelé, az albérletárak pedig felfelé. A legújabb folyamatokról Balogh Lászlóval, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértőjével beszélgettünk.

– Hogy állunk most májusban ahhoz képest, amit vártunk korábban, és mire számítsunk nyáron?

– Nagy átalakuláson ment keresztül a piac az elmúlt fél évben. Ahogy haladtunk előre az időben, 2022-ben nőtt az infláció, emelkedtek a hitelkamatok is, ami pedig a vásárlási kedv csökkenésével járt együtt. Korábban minden második lakás vásárlásához hitelt vettek fel az emberek. De amíg 2021-ben nyarán 2-3 százalékos kamattal lehetett hitelt venni, most már 9-10 százalék az átlag.

Emiatt a felvett hitelek volumene 70%-kal csökkent.

Ez kihatott az árakra is. Az elmúlt hét évben háromszorosára nőttek az ingatlanárak Magyarországon. De ha nincsen annyi vevő, akkor az eladóknak kell versenyezni értük, ami mostanra kifogta a szelet a drágulás vitorlájából. Az árak stagnálásba váltottak át, sőt helyenként megindult az árcsökkenés. Persze ez nem olyan drasztikus, tehát nem estek a felére az ingatlanárak, csupán néhány százalékos csökkenésről beszélünk. Azaz még mindig viszonylag magasak a lakásárak szinte minden településtípusnál, elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban. Budapesten egy 50 négyzetméteres lakás átlagos ára 40-45 millió forint, tehát még mindig a 800-900 ezer forintos négyzetméterárak jellemzik a fővárosi ingatlanpiacot. A megyeszékhelyeken, az egyetemvárosokban 6-700 ezer forintos négyzetméterárakon cserélnek gazdát az ingatlanok. Azaz még ott sem indult be az a fajta drasztikus árcsökkenés, amire a vevők várnak. Mindez oda vezetett, hogy

a lakáspiaci adásvételek körülbelül 40-50 százalékkal csökkentek, legalábbis az ingatlan.com adatai alapján.

Ezzel szemben a kiadó lakások iránti kereslet a 2023 első négy hónapjában 17 százalékkal haladta meg 2022 első négyhavi szintjét. Ez a bérleti díjakat is folyamatosan egyre magasabbra löki. Lehet úgy fogalmazni, hogy az inflációnak is köszönhető ez a változás, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Tehát nem azért, mert a tulajdonosok mindenáron tartani akarják azt a reáljövedelem szintet, amit az infláció emelkedése miatt elvárnak, hanem az infláció inkább úgy járul hozzá a bérleti díjak növekedéséhez, hogy az áremelkedések miatt a jövedelmek is nőnek, még akkor is, ha az inflációtól elmaradó mértékben, és ez a magasabb jövedelem már lehetővé teszi a bérbeadóknak is, hogy árat emeljenek.

– Nem, inkább arról van szó, hogy az infláció miatt befagyó ingatlanpiac miatt csökkent a vásárlási kedv, emiatt sokan kényszerülnek inkább lakást bérelni, mivel vásárolni nem tudnak? És ez nyomja fel az árakat?

– Biztos, hogy van ilyen élethelyzet is, de ez nem tömeges. Tömegesen nem ugrott meg ugyanis a kiadó lakások iránt érdeklődők száma.

– Ha valaki elkezd lakást bérelni, akkor pontosan azokat a szűkös forrásait éli fel, amivel önerőt gyűjthetne egy saját ingatlan vásárlásához, és beleragadhat ebbe a helyzetbe. Ez a korábbról is ismert zsákutca most még egyirányúbbá vált azáltal, hogy a bérleti díjak növekedtek, és a hitelek meg drágábbak lettek?

– Itt az infláció lehet a kivárásra alapozó lakásvásárlók fő ellenfele. Az a pénz, amit félretettek lakásvásárlásra, egyre kevesebbet ér, még akkor is, ha a lakásárakra most inkább a stagnálás jellemző. Ugyanis az elmúlt hét évben 2015-től 2022-ig a lakásinfláció sokszorosa volt a KSH által meghatározott fogyasztói árindexnek, Budapesten és a nagyvárosokban éves szinten 20-25%-kal drágultak a lakások.

Azaz ha valaki azt mérlegelte, hogy van mondjuk 10 millió forintja, amiből el tudna indulni hitelfelvétellel a saját lakás vásárlása felé, reálértelemben évről évre 20-25 százalékot veszített a pénze értékéből, mert ugyanannyi pénzből ennyivel kisebb ingatlanba tudott beköltözni.

Ha egyáltalán kapott hitelt annyi önerővel, amennyi a rendelkezésére állt, mert a minimális önrész is egyre magasabb lett. Ma már a bankoknak az ingatlan értékének legalább 20 százalékát el kell, hogy kérjék önerő formájában, az MNB által bevezetett adósságszabályok miatt. Tehát egy 50 négyzetméteres, 40-45 millió forint értékű budapesti lakás esetében legalább 8-10 millió forint önrésszel kell valakinek rendelkeznie. Ez főleg az első lakásvásárlóknak okoz fejtörést, mert nekik ezt az összeget nagyon nehéz előteremteni. Viszont a jelenlegi lakáspiaci folyamatok a vevőknek kedveznek, az alkupozíciójuk jelentősen nőtt. A korábbi 4-5% helyett már 6-8 százalékot is engednek a vevők az árból.

A másik dolog, ami a jelenlegi piacon veszélyes, az a dominó hatás. Ez azt jelenti, hogy hiába van olyan ingatlantulajdonos, akit ez a válsághelyzet, a hitelkamatok megugrása nem érint, mert lenne annyi megtakarítása, hogy amikor piaci áron el tudja adni az ingatlanát, akkor tovább tudna költözni, de ha az ő vevőjét viszont hátrányosan érintik a jelenlegi folyamatok, akkor mindketten beragadnak. Ezen a láncolaton mehetünk tovább, és ez a dominóhatás az, ami megfogja a lakáspiaci tranzakciókat.

Lehet, hogy egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el azért, mert valahol Borsod megyében beragadt egy kis ház vásárlása.

Ugyanis a láncolatban van mondjuk 3-4-5 tranzakció, és a rózsadombi lakás eladásához az kell, hogy ez az egész láncolat végiggördüljön. Ennek is köszönhető, hogy drasztikusan, 40-50 százalékkal estek vissza a lakáspiaci adásvételek.

– Úgy tűnik, hogy a mostani helyzetben viszont lakást venni jó. Jól gondolom?

– Igen, ez így van. Aki tud és akar lakást venni, az most jó helyzetben van, mert feleannyi vevő van most a piacon, mint egy évvel korábban. Persze nem ennyire egyértelműen rózsás a helyzet, a finanszírozás miatt. Az biztos, hogy akinek most aktuális, jobban jár, ha lép, mintha kivár. Amikor nagyon drasztikus volt a drágulás, és pörögtek az adásvételek, akkor nagyon sok olyan véleménnyel lehetett találkozni a lakáspiacon, hogy mivel most nagyon drágák az ingatlanok, én most nem veszek, hanem inkább majd akkor, amikor csökkennek az árak. Most csökkennek, még ha minimális mértékben is, de most nem látom azt, hogy nagyon sokan megrohannák az ingatlanpiacot. Most ugyanis az az irányadó vélemény, hogy majd akkor vásárolok, amikor a mélyponton lesznek a lakásárak. De amikor mélypontra kerülnek, és mire ez eljut a köztudatba, akkorra már egyértelműen be fogják árazni a tulajdonosok. Tehát ha valaki akkor nem lesz elég gyors, akkor már nemhogy elsőként, hanem sokkal inkább tíz- vagy tizenkétezredikként állhat be a sorba vevőként, és már sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett tud majd vásárolni, ugyanis akkorra a tulajdonosok már beárazzák ezeket a fellendüléssel kapcsolatos várakozásokat. Tehát még mindig jobban jár, akinek aktuális ez a kérdés, ha most, megbecsült vevőként tud a piacon érvényesülni, nagyobb alkupozícióval, mert most nem kell mással konkurálni egy-egy eladó lakás esetében.

– Tavaszig még nem láttuk jelét, csak jósolták, hogy a jobb energetikájú ingatlanok keresettebbek lennének. Most már bekövetkezett ez a változás?

– Igen, ezeket könnyebben lehet eladni, illetve jobban tartják az értéküket. A csökkenő árak közepette a közepes vagy felújítandó állapotú ingatlanok értéke jobban esett, mint a jó energetikájúaké.

Tehát az olló nyílt, és ez minden bizonnyal tovább nyílik. De drágábbak nem lettek, egyszerűen azért, most nem ez a tendencia, most a vevők nem hajlandóak többet fizetni.

Egy olyan szegmens van, ahol az áremelkedés nem múlt el, és ez nagyon szorosan összefügg az inflációval, ez pedig az újépítésű lakások piaca. Amikor emelkednek az építőanyagárak, a tégla, a beton, a fa, az acél, akkor ezek beépülnek az eladó új ingatlanok áraiba is. Az még kérdés, hogy elindítják-e azokat a további beruházásokat az építtetők, amiket terveztek, vagy ők is a kivárásra alapoznak. Ez inkább a kisebb építtetők esetében lehet nyerő stratégia, mert a legnagyobb cégeknek már kiépült az elmúlt években az az infrastruktúrája, ami nem állhat le, mert akkor ténylegesen veszteséget termelnek.

– Mennyi idő alatt lehet eladni átlagosan egy ingatlant?

– A leggyorsabban a budapesti és a megyeszékhelyeken található ingatlanokat lehet értékesíteni. Ezeknek az eladási ideje most körülbelül 75-80 nap, ami magasabb, mint a válság előtt tapasztalt 65-70 napos átlagos értékesítési idő, de nem sokkal. A kisebb településeken, tehát a falvakban, községekben az átlagos értékesítési idő van, ahol 100 nap fölött jár, van, ahol ez akár 120 nap is lehet.

Az agglomerációs települések érdekes módon a válság idején is előnyt élveznek a vásárlók körében.

Egyrészt azért, mert a home office, a távmunka miatt már nem feltétlenül kell annyit ingázni az embernek a munkahelyére bizonyos munkakörökben és bizonyos pozíciókban, másrészt pedig az agglomerációs övezetben olcsóbban lehet ingatlant vásárolni, és ez nemcsak a fővárosi agglomerációra, hanem az összes megyeszékhelyre igaz. Itt az energetika már fokozottan számít, tehát hogy milyen a fűtési rendszer, van e szigetelés az ingatlanon. Ezek az „apróságok” akár 10-15 százalékos árkülönbözetet is jelenthetnek a vételárban.

– Van-e eladhatatlan ingatlan?

– Van, mindig is volt. Azonban 2015 és 2022 között azok voltak az eladhatatlan ingatlanok, ahol az eladó aránytalanul magasan árazott, és a vevők emiatt már fel sem hívták. Most viszont vannak olyan ingatlanok, amik azért váltak eladhatatlanná, mert a nagyon nagy alapterületűek, rossz energetikai adottságúak. Például egy két-három-négy generációs szigeteletlen családi ház, aminek a fűtési költsége akár több millió forintra is nőhetett az elmúlt időszakban. Az ilyen ingatlant sok esetben a tulajdonosok maguk nem akarják olyan áron piacra dobni, amennyiért hajlandó lenne valaki azt elvinni, mert egész egyszerűen már aránytalanul kicsi összegnek tartják az ilyen ajánlatokat. Ezeknek az ingatlanoknak nem csak az csökkenti az értékét, hogy nagyon nagy az energiafogyasztásuk, és nem a legjobb az elrendezésük, hanem az is, hogy az elszabaduló árak miatt sokkal többe kerül a felújításuk is. Így ezek a házak duplán kerültek hátrányos helyzetbe.

– A most épülő akkumulátorgyárak közelében, például a gödi Samsung közelében el lehet adni egy ingatlant?

– Vizsgáltuk a helyzetet Gödöllőn és Debrecenben is, de

egyelőre nem látunk arra utaló jelet, hogy ezek a ingatlanok kevesebbet érnének, mint eddig.

Az játszik ebben valószínűleg szerepet, hogy Göd például a budapesti agglomeráció részét képezi, közel van a Dunához, tehát ezek inkább támaszt adnak az áraknak, mint lehúznák azokat. Ráadásul az is nagyon jellemzővé vált mostanában, hogy amikor ezek az új üzemek felépülnek, nemcsak az akkumulátorgyárakra gondolok, akkor ott

rendkívül sok új munkavállaló jelenik meg, akiknek sok esetben a lakhatása nem megoldott,

mert messzebbről kell őket odavinni, adott esetben külföldiek. Vagy ők bérelnek, vagy a munkáltatójuk vásárol ingatlant, ez a többletkereslet, ami ezeknél az üzemeknél vagy gyáraknál megjelenik, inkább támaszt ad, vagy egyenesen megnöveli az árakat. Gödön, vagy Debrecenben a bérleti díjak is elindultak igen tempósan felfelé, pedig korábban ezek egyáltalán nem voltak a legdrágább egyetemvárosok.

– És mi várható az egyetemi felvételik után?

– Arra számítunk, hogy az idei albérletszezon intenzív lesz. Július 25-e környékén hirdetik ki a felvételi ponthatárokat, tehát augusztus elejétől kezdve szeptember elejéig tart a klasszikus albérletszezon. Ebben az időszakban arra számítunk, hogy nőni fog a kereslet, nőni fog a kínálat, mert ilyenkor a tulajdonosok is pontosan tudják, hogy ez az az időszak, amikor a kiadó lakásukat érdemes feltölteni az ingatlanhirdetési portálokra. Mivel megnövekszik a kereslet, az árak emelkedésére is számítunk. Valószínűleg tempósabb lehet a drágulás a tavalyihoz képest, amikor a rezsifélelmek erősen tompították a szezonális hatásokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Szeretlek Magyarország Hírlevél
Felíratkozás
Semmilyen személyes adatodat nem osztjuk meg harmadik féllel.

SZEMPONT
A Rovatból
Mit tegyünk, hogy ne bukjunk 28% adót a megtakarításainkon?
A szakértő szerint ki lehet kerülni a kormány lakossági megtakarításokra kivetett plusz adóját, de mindenképpen számolni, mérlegelni kell. Kármentő interjú.

Link másolása

Május 31-én szerda este kiadott rendeletében a kormány gyakorlatilag megduplázta a lakossági betéteket eddig is terhelő kamatadót. Ennek módja nem az adó megemelése volt, hanem a 15 százalékos eddig meglévő teher mellé újabb 13 százaléknyi szociális hozzájárulást (szocho) vetett ki. A lakossági megtakarítások közül kivételt az állampapírok és az ingatlanalap befektetési jegyek jelentenek. A rendelkezés minden bizonnyal átalakítja a lakossági befektetési piacot. Azok, akiknek megtakarításaik vannak, jól teszik, ha tájékozódnak a lehetőségeikről, hogy elkerüljék, de legalábbis mérsékeljék a plusz terheket.

Argyelán Józsefet, a Bankmonitor munkatársát kerestem meg, segítsen megérteni, mi történt, illetve mit tehet, akinek megtakarítása van.

– Mennyire volt váratlan, hogy az év közepén, szinte egyik napról a másikra bevezetnek egy új adót?

– Váratlannak váratlan volt. Nem készültek a piaci szereplők, nem voltak ilyen típusú hírek korábban.

A rendelet éjszaka jelent meg, viszont azt hozzátenném, hogy július elsejétől indulnak az új szabályok, tehát azért van 30 napos átfutási idő.

A jövő évi költségvetési törvény benyújtása körül megjelent ilyen típusú rendeletek egyértelműen azt mutatják, hogy a korábban több elemző által is jelzett, törvényben szereplő bizonytalansági tényezőket próbálják kivédeni, a költségvetést egyéb dolgokkal megtámasztani. Az intézkedésnek, itt most különösen a szocho bevezetésére gondolok, két célja lehet. Az egyik közvetlenül a bevételi lábak növelése, tehát az, hogy a megtakarítások utáni szocho fizetés megjelenjen a költségvetésben. A másik, közvetett hatás az, hogy

mivel kivételt tettek a magyar állampapírokkal, a kormány ezekbe a befektetési formába tereli a magyar lakosság megtakarításait.

Vagyis nemcsak a bevételi oldalon szeretne növekedést, hanem a hitelfinanszírozási oldalon szeretne egy még nagyobb keresletet.

– Ingatag lábakon áll az állami költségvetés?

– Nem tudom megítélni, hogy mennyire áll ingatag lábakon, bár több elemzőtől hallottunk kritikus megjegyzéseket, amik erre utalnak. Ha ingatag lábakon áll, ha nem, ezek az intézkedések stabilabb helyzetbe hozhatják.

– Ön szerint valóban az állampapírok felé mozdulnak a megtakarítások ezek után?

– Azt gondolom, hogy igen. Nagy Márton miniszter is azt nyilatkozta, hogy a lakossági betétek 5-10 százaléka is megmozdulhat. A szocho bevezetése csak a természetes személyekre, azaz a lakosságra érvényes. Eddig is igen népszerűek voltak a magyar állampapírok. Ez köszönhető egyrészt a rugalmas visszaváltásnak, másrészt a kockázati szinthez kapcsolódó, kiemelten magas kamatozásnak. A jövőben ez még vonzóbbá válik,

hiszen az adómentesség, ami eddig 15 százalékos előnyt jelentett a hasonló típusú megtakarításokkal szemben, a jövőben 28 százalékos előnyt fog jelenteni.

Hozzátenném, hogy a többi intézkedés, melyek ugyanezen Magyar Közlönyben jelentek meg, szintén az állampapírok felé terelnek.

Argyelán József

– Milyen nagyságrendben lehet így pluszbevétele a költségvetésnek?

– Érdekes módon nem adott erről információt ki a kormány, sőt Nagy Márton kifejezetten azt jelezte, hogy

nem is érdekli, mekkora lesz a bevétel növekedése. Ez azt sugallja, hogy az intézkedésnek az állampapír felé terelési hatását nagyobbnak és fontosabbnak tartják.

Ettől függetlenül az, hogy a bevételi oldalon plusz tételek jelennek meg, még mindig több milliárd forintot jelenthet.

– Már második éve tart a huzavona a helyreállítási alapokkal és a kohéziós alapokkal. Tehát, hogy egyszerűen nem érkezik meg az a pénz, amire eddig üzembiztosan lehetett számítani a költségvetésben. Lehet ez az oka az intézkedéseknek?

– Az kétségtelen, hogy a költségvetésből hiányoznak ezek az elemek, de legjobb tudomásom szerint a kormány - legalábbis a kommunikációja alapján - számít arra, hogy ezek a pénzek megérkeznek. Én nem tudom megítélni, hogy állnak az Európai Unió és a magyar kormány tárgyalásai jelenleg. De tény, hogy függetlenül attól, megérkeznek-e ezek a pénzek, vagy sem, ezen intézkedésekkel stabilabbá válhat a magyar költségvetés helyzete.

– Más országokkal összehasonlítva ez az adóteher sok vagy kevés?

– 28 százalék adót azt én mindenképpen soknak ítélek. Nincsenek pontos nemzetközi számaim, de szerintem nemzetközi összevetésben az élmezőnybe tartozhatnak. Persze ki kell hangsúlyozni azt, hogy bizonyos elemekre nem vonatkozik, és itt nemcsak az állampapírt kell megemlíteni, de például az ingatlanalapokra sem fog vonatkozni. Ettől függetlenül valóban, ha a többi formát nézzük, akkor ez egy elég jelentős adónemnek tekinthető így összességében.

– Mit tehet az, aki enyhíteni akarja a várható veszteségeit?

– Azt tudni kell, hogyha június 30-ig történik meg az adott típusú befektetés, legyen az betétek lekötése, értékpapír vásárlása vagy biztosítási szerződés aláírása, akkor arra nem lesz érvényes a szocho.

Tehát ha már van egy lekötött betétem, akkor az nem lesz szocho köteles, függetlenül attól, hogy a lejárata július elsejét követően történik meg vagy sem.

De az elképzelhető, hogy valamilyen megtakarítás például július elsejét követően igen hamar lejár, és ezért végiggondolom, érdemes-e már most, az új szabályok bevezetése előtt lépni. Itt két dolgot kell mérlegelni. Az egyik az, hogy mennyibe kerül az, hogy most kiveszem a pénzem. Egy betét esetében ez jellemzően azt jelenti, hogy elveszítem a kamatígéretet, amit a bank adott felém, tehát visszakapom a betett pénzemet. Tegyük fel, hogy egymillió forintot 10 százalékra helyeztem el. Ekkor ez azt jelenti, hogy 100 ezer forint ugrik. Ez az ára annak, hogy én feltöröm. Viszont a másik oldal, amit nézni kell, hogy mi az, amibe el tudnám helyezni most, és milyen futamidőre. Azaz, ha most indítok egy kétéves lekötést, szintén 10 százalékra, akkor azt látom, hogy 200 ezer forint lesz a várható nyereség. Ennek 15 százalékos adója lesz, de a 13 szocho még terheli. Tehát a 200 ezer forintnak a 13 százaléka, ami 26 ezer forint. Ez lesz az, amit megspórolok azáltal, hogy most indítottam a lekötést, és nem júliusban.

Más a helyzet azokkal a pénzösszegekkel, amelyek lekötetlenül vannak, parlagon hevernek, és eddig várták a jó ajánlatot.

Azokat már nem érdemes tovább parkoltatni, hanem el kellene helyezni valahova június 30-ig. Azoknak érdemes gondolkodni, akik valamilyen nagyon rugalmas, extra rugalmas, takarékszámla típusú megoldást választottak, tehát lekötetlenül kamatozik a pénzük magasabb kamat mellett, ilyet is lehet találni, már egyébként 8-9 százalékosat is jelenleg. Ezek a napi kamatozású termékek július 30-ig szocho mentesen kamatoznak, de július 1-től szochoval terhelten. Itt érdemes elgondolkodni, hogy a lekötetlen takarékszámlákról áttegyük a pénzt valamilyen lekötésbe, hogy a szocho-mentességet meghosszabbítsuk.

– A bankok meg fogják érezni, hogy ilyen tömegben kiviszik a befektetéseiket az emberek?

– A bankoknál több érdekes kérdés van. Az első, hogy a szocho hogyan hat a banknál lévő állományra. Nyilván a lekötetlen pénzekre jelenleg leginkább az infláció hat, tehát a 24%-os áprilisi infláció azt jelentette, hogy a lekötetlenül, 0 százalékon on ketyegő pénzek vásárlóértéke negyedével csökkent. Azért ez egy elég komoly hatás, ez már önmagában arra sarkallja az embereket, hogy a lekötetlen összegeket helyezzék máshova. Sajnos a lekötött betétek kamatai igen alacsonyak. Kisebb bankoknál találhatunk kétszámjegyű értékeket, de a nagyobb pénzintézeteknél 1-2-3 százalékos lekötött betéteket láthatunk. Azért valljuk be, ez nem érdemi vetélytársa a lakossági állampapírokon elérhető hozamoknak. Összességében ennek az intézkedésnek lehet egy olyan hatása, hogy a szocho bevezetés elirányítja a banki betétekből vagy a bankszámlán látra szóló állományban lévő pénzeket állampapírba.

Ráadásul a bankoknak maguknak minden ügyfelüket értesíteni kell, hogy mennyit nyerhettek volna, ha a pénzüket korábban állampapírban helyezik el. Tehát a banknak ingyen reklámként fel kell hívni a saját ügyfelei figyemét arra, hogy jobban jártak volna, ha állampapírt vásárolnak.

Hogy mennyit vesztettek azért, mert nem ezt választották. Ez egy másik rendeletben van.

– Jól értem, a bank a saját kontójára reklámozza a konkurenciáját?

– Ez csak félig-meddig igaz. Igen, reklámozza, és egy olyan terméket reklámoz, ami a betéteinek konkurencia. Tehát eddig ez egy igaz állítás. Érzek ebben egyfajta fricskát is, mert a betéti kamatok nagyon alacsonyak, ezt a kormány és a Magyar Nemzeti Bank is nehezményezte már, azonban a nagyobb pénzintézetnél érdemben nem indult el emelkedés. Mostantól ez a figyelemfelhívás azt is jelenti, hogy a bankokkal magukkal elmondatják azt, hogy igen, mi alacsony betéti kamatokat kínálunk az állampapírokhoz képest. Azt hozzátenném, hogy

persze egy „konkurencia” termékét reklámozzák, de a bankoknál is lehet vásárolni állampapírokat.

Tehát, ha egy bank ebben meglátja a lehetőséget, akkor azt is mondhatja, hogy igen, kiküldöm ezt a tájékoztató levelet, és utána minden eszközt biztosítok az ügyfélnek, hogy nálam vásárolja meg az állampapírt. Tehát a pénz tőlem, az én kezelésemből ne kerüljön ki. Ráadásul az extraprofit adót megtartották az elkövetkező évre is, és a bankok esetében úgy állapították meg, hogy amennyiben a bank állampapírt vásárol, az valamilyen mértékben csökkentheti az adóterheket. Tehát a kormány a bankot is abba az irányba tereli, hogy maga is vásárolja ezeket a papírokat, csökkentve az adóterhét. Nagy Márton várakozása szerint az intézkedések miatt a bankok mintegy 1300 milliárddal, míg az alapok 500 milliárddal „jelenhetnek meg” pluszban az állampapírpiacon.

– Mennyire szokásos dolog az év kellős közepén egy ilyen adóátalakítás?

– Az tény, hogy az adózásokhoz jellemzően év elején szoktak hozzányúlni, bár hozzátenném, hogy a költségvetéssel együtt be szokták nyújtani azokat a csomagokat is, amik az adózási változásokra, egyéb elemekre vonatkoznak, mondjuk úgy, a költségvetés adó oldali megalapozását segítik. Bár hozzátenném, hogy az adott évi költségvetéshez olyan adóváltozásokat szoktak benyújtani, amik az a tárgyévtől hatályosak. Jelen esetben pedig ez nem így történt. Valóban egy évközepi változtatást léptek meg, ezt tekinthetjük szokatlannak is. Amint említettem, ez egy elég gyors döntés, nagyon váratlan volt, de szerencsére nem egyik napról a másik napra lépett érvénybe, tehát nem arról beszélhetünk, hogy május 31-én megjelent és másnaptól hatályos. Ezt kiemelném pozitívumként, bár valóban nem január 1-től változnak ezek a dolgok. Ha a külföld szemszögéből nézzük, mindenképpen egy negatív üzenet az, hogy ilyen gyorsan átalakítanak valamit és egy hónapos átfutást adnak csupán.

Ez mindig rossz üzenet. Jó üzenet viszont az, hogy ezekkel a kiegészítő változásokkal a költségvetés bevételi oldala mindenképpen stabilabbnak, megalapozottabbnak tűnik.

Ez az olvasat viszont a külföldiek számára azt sugallja, hogy biztosabb a magyar költségvetés, kiszámíthatóbb, biztonságosabb a magyar gazdaság. Ez egy pozitívabb üzenet. Ezt az olvasatot erősíti az a tény is, hogy a forint árfolyama nem omlott össze a hír hallatára. Márpedig ha valamilyen váratlan hír jön, arra a külföldi befektetők adott esetben tudnak reagálni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Szeretlek Magyarország Hírlevél
Felíratkozás
Semmilyen személyes adatodat nem osztjuk meg harmadik féllel.