Biztosan állíthatjuk, hogy Pécs a török kori emlékekben leggazdagabb településünk. Ráadásul néhol egészen váratlan formában és a legfantasztikusabb helyeken - mondjuk egy katolikus templom falain - őrzi a „titokzatos Kelet” nyomait! De Pécs nem csak a turkológusok Mekkája, szóval ha kíváncsi vagy a legérdekesebb török kori emlékekre, igazi időutazós helyszínekre, akkor itt a helyed!

Gázi Kászim pasa igazán meglepődne

Gázi Kászim, budai pasa bizonyosan nem sejthette, hogy a Pécsett elsőként épített dzsámiját, melynek széltét és hosszát is száz lépésben mérték, egyszer minarett helyett templomtoronnyal, fürdő helyett kápolnával egészítik ki és katolikus templomként használják.

A pasa főtemploma ma Európa legészakibb, épségben megmaradt dzsámija. Ráadásul a belső tér egészen lenyűgöző és tátva marad mindenki szája, aki látja: a megmaradt török kori díszítésekkel és a Koránból vett feliratokkal a 20. században megfestett angyalok és szentek alakjai keverednek. A két vallás motívumai így egymás mellett elég szokatlan látványt adnak.

Bár az eredeti berendezés elpusztult - azt érdemes tudni, hogy padok vagy ülőhelyek soha nem is voltak benne, hiszen a mohamedánok csak állva vagy térdelve, illetve földre borulva imádkoztak - viszont az egykori mosdómedencék megmaradtak! Ezek a pasa fürdőjéből kerültek ide és ma szenteltvíztartóként használják őket.

Érdemes a Mekka felé néző épületet kívül-belül alaposan körbejárni, mert bár az idők során a külseje és a funkciója is alaposan megváltozott, mégis ez Pécs ikonikus török kori emléke, amely a 170 éves Pécsi Sörfőzde egyik limitált darabszámú sörkollekciójának címkéjére is felkerült.

Jakováli hasszán pasa láthatatlan dzsámija

Jakováli Hasszán dzsámiját keresve ne lepődj meg, ha első alkalommal simán elsétálsz mellette, mert szinte beleolvad az őt környező kórházi épületek tömegébe. Pedig cseppet sem hasonlít rájuk, hiszen ez az ország egyik legjobb állapotban fennmaradt török kori emléke, és a mellette álló minaretről is könnyedén felismerhető. Egykor innen csendült fel napi öt alkalommal a müezzin imára hívó hangja, hasonló pontossággal, mint ma a katolikus templomokból a harangszó.

A történelem első müezzinjét maga Mohammed próféta nevezte ki és az volt a feladata, hogy az óra helyett énekkel, az úgynevezett ezánnal jelezze az imádságok idejét: napközben összesen öt alkalommal, a hajnali, a déli, a kora délutáni, napnyugta idején és az esti imádság előtt. Ilyenkor a négy égtáj felé fordulva énekelt fent a torony erkélyén. A müezzineket a hangjuk alapján választották meg, és ha éppen nem a torony tetején hallatták a hangukat, akkor a medreszékben, azaz a vallási iskolákban tanítottak.

Pécsett is volt több vallási iskola, az egyik Jakováli hasszán pasa dzsámijától nem messze, ahol egy jelentős török vallási központ, azaz a küllije húzódott. A vallási főiskola mellett a mevlevi dervisek (őket nevezik hazánkban “táncoló” derviseknek) kolostora és egy imaret, azaz nyitott konyha is tartozott hozzá, ahol a szegényeknek és az utazóknak főztek. Igazi kulturális szolgáltató központ, nem?!

Jakováli Hasszán dzsámija az egyetlen Magyarországon, ahol a minaret is megmaradt, amibe a 18. században harangokat helyeztek el. A torony ekkor még a mainál jóval magasabb volt, mellette az épületet pedig már katolikus templomként használták. Ez a dzsámi is természetesen Mekka felé néz, mögötte néhány turbános sírkő áll, berendezését a török állam adta ajándékba.

A müzein énekét azonban már hiába várnánk a minaret erkélyéről - statikai okok miatt senkit nem engednek fel, így a 22,5 méter magasan lévő körerkély üresen áll. De azért pillants fel rá, így is mindenképp olyan érzés, mintha 500 évet visszautaznál az időben!

Memi pasa luxusfürdője masszázzsal

A török időkben a fürdés nem csupán hóbort volt, hanem vallási parancs is, nem csoda, hogy a Pécsett működő fürdők is híresek voltak. Memi pasa fürdőjéről még Evlia Cselebi török utazó is megemlékezett, méghozzá egy vers formájában, amelyet valószínűleg egy kellemes masszázs során gondolhatott ki, hiszen dicséretében külön kitér a díszes berendezés mellett az alkalmazottak ügyes kezeire is.

A pasa fürdője virágkorában igazi luxusfürdő volt: a gőzfürdő helyiségeit és a vizet a padló alatt húzódó fűtőrendszer melegítette, a falon faragott díszítésű falikútból csordogált a víz, körben pihenőpadok és mosdómedence várta a fürdőzőket. A bejárat közelében ma is ott van az a nyolcszögletű kőtábla, amelyet köldök kőnek is neveznek, ezen masszírozták a vendégeket. A fürdő azért is különleges volt, mert úgynevezett „ikerfüdő”-ként működött, a férfiak és a nők egyaránt járhattak akár egy időben is, de természetesen egymástól teljesen különválasztva. A török fürdők a társasági élet központjainak számítottak abban az időben, a nők számára tulajdonképpen az egyetlen olyan helyszínt jelentették, ahol a rituális fürdő mellett szépítkezhettek és pletykálhattak is: igazi társadalmi élet folyt a gőzzel telt szobákban.

Memi pasa fürdője mellett egykor ott állt a pasa dzsámija is, hiszen ugyanúgy, ahogy a többi török előkelőség, ő sem gyűjtött javakat, helyette - többek között - építkezett. A középkori ferences templom helyén megépült dzsámi azért is érdekes, mert a török idők után visszatérő ferences szerzetesek sokáig a dzsámit használták régi templomuk helyett. Végül mégis úgy döntöttek, hogy elbontják a török építményt, helyébe pedig egy újat építenek: a mai ferences templomot. Memi pasa fürdőjét is elbontották, a megmaradt romokat csak 1963-ban tárták fel, és bár a tetejét már nem építették vissza, a ma is álló falak hűen őrzik Pécs török kori hangulatát.