KULT
A Rovatból

Majdnem a tengerbe fulladt Spielberg A cápa forgatásán, de neki köszönhetjük a Vészhelyzetet és a Vissza a jövőbe-trilógiát is

Alig vehette át Steven Spielberg a legjobb rendezőnek és a legjobb filmért járó Golden Globe-díjakat, jó esélye van, hogy ugyanezt megismételheti az Oscarral is. Filmjét összesen hét kategóriában jelölték. Remek alkalom ez arra, hogy áttekintsük a 76 éves mester életművét.

Link másolása

Tizenévesen az volt a nagy álmom, hogy filmrendező leszek. Aztán be kellett látnom, hogy semmi érzékem a fényképezéshez, sokkal inkább a betűvetés való nekem. Viszont faltam a filmeket, és nincs még egy filmrendező, aki akkora hatással lett volna rám akkoriban, mint Steven Spielberg.

Én sem rajongok fenntartás nélkül minden filmje minden kockájáért, de A Fabelman családdal megmutatta, hogy mindent tud a filmkészítésről, képes értékes, drámai filmeket is készíteni, fölösleges pátosz vagy rózsaszín cukormáz nélkül.

Tudom vannak, akik szerint, ami Hollywoodból jön, annak nincs, nem is lehet művészi – vagy bármilyen – értéke. Nem vagyok filmesztéta. Lehet, hogy Spielberg életművét nem lehet Felliniével vagy Fassbinderével összevetni. De szerencsére nekünk, egyszerű nézőknek nem is kell.

Megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy egyszerűen hátradőlünk, és jól érezzük magunkat a moziban.

Steven Allen Spielberg 1946. december 16-án született Cincinattiben. A film iránti érdeklődése hamar megmutatkozott: 12 évesen készítette első házifilmjét egy vonatszerencsétlenségről a játékvonata segítségével. 1958-ban cserkészként a fotózás-érdemérem elnyeréséért forgatott egy 8mm-es kisfilmet The Last Gunfight címmel.

Profi rendezői pályafutása a tévénél kezdődött, többek között a Columbo sorozat egyik epizódja is a nevéhez fűződik. Az első igazi áttörést az 1971-es A párbaj jelentette, amely ugyancsak tévére készült, de a sikerét mutatja, hogy a stúdió megkérte a fiatal rendezőt, forgasson még hozzá néhány jelenetet, hogy immár másfél órára duzzasztva mozikban is be lehessen mutatni.

A film izgalmas pszichothriller, amelyben egy unalmas hétköznapi üzletember, David Mann az országúton leelőz egy furcsán közlekedő kamiont. A kamion sofőrje ettől begőzöl, és nem csupán vissza akarja előzni, hanem szabályosan vadászni kezd rá.

Spielberg első mozifilmje az 1974-es Sugarlandi hajtóvadászat volt. (Ha nem számítjuk a 17 évesen forgatott, és nagyrészt elveszett Tűzfényt, ami 600 dollárból készült, és egyetlenegyszer vetítették moziban. Ennek az ötleteit később bedolgozta a Harmadik típusú találkozásokba.)

Ez a filmje azért is fontos, mert ekkor dolgozott először John Williamsszel. Azóta alig akadt olyan Spielberg alkotás, aminek nem ő komponálta volna a kísérőzenéjét.

Az üldözős roadmovie a mai napig a Spielberg rajongók egyik kedvence. Goldie Hawnt élete talán legdrámaibb szerepében láthatjuk, és ne feledkezzünk el a magyar szálról sem: a film operatőrje az a Zsigmond Vilmos volt, aki később A harmadik típusú találkozásokban is együtt dolgozott Spielberggel.

Bár a film pénzügyileg nem teljesített jól – a mai napig Spielberg legkevesebb bevételt termelő mozija –, a kritika elismerte, a fiatal rendező megcsillogtatta tehetségét:

A Sugarlandi hajtóvadászat az első film, amelyben a kamera egy autó belsejében teljes 360 fokos fordulatot vesz, és az első ülésről átmegy a hátsóra, mindezt úgy, hogy közben zajlik a dialógus.

Az 1975-ös A cápa végre meghozta az igazi kasszasikert a számára. A két évvel később bemutatott Csillagok háborújáig ez volt minden idők legtöbb bevételt hozó filmje.

Pedig nem ment zökkenőmentesen a forgatás, Spielberg kishíján vízbe fulladt, ráadásul 100 nappal túllépték a forgatásra szánt időt, a filmet gyártó Universal Studios már a projekt elkaszálásával fenyegetőzött. De a film magasan túlszárnyalta az elvárásokat, nem csak anyagilag aratott sikert, de a kritika is jól fogadta.

Igaz, az utóbbi időkben többen kritizálták az alkotást a cápák megítélésére tett negatív hatásáért, illetve azért, mert a fontos szereplők mind fehér férfiak: feketék egyáltalán nem szerepelnek a filmben és a nők sem kaptak jelentős feladatokat.

A mai napig nincs még egy horrorfilm, ami ennyire mélyen hatott rám a való életben. Egészen a közelmúltig nem tudtam szorongás nélkül úszni a tengerben, csak az elmúlt években sikerült leküzdenem a „Spielberg-hatást”.

Az 1977-es Harmadik típusú találkozásokban Spielberg A cápa után ismét Richard Dreyfusst kérte fel a főszerepre.

Az ufós sci-fi meghozta Spielberg első Oscar-jelölését is rendezőként, bár még sokat kellett várnia, hogy valóban kezében szoríthassa a szobrocskát.

A film alapműnek számít, különlegessége, hogy a legtöbb hasonló filmmel ellentétben az űrlények nem az emberiség életére törő gonosz szörnyetegek. A rendező sokszorosan átlépte a büdzsét és a forgatási határidőket, de a film végül nemcsak a kritikusok méltatását nyerte el, de a jegypénztárakban is jól muzsikált.

A harmadik típusú találkozások volt Spielberg első közreműködése Michael Kahn vágóval, aki azóta az összes filmjében társalkotója lett a rendezőnek.

A Meztelenek és bolondok, Spielberg első vígjátéka a mai napig vegyes megítélésű. A kritikusok már az elkészültekor is fanyalogva fogadták. Ugyanakkor a speciális effektek terén több forradalmi megoldást alkalmaztak a filmben, még Oscar-díjat is nyertek érte az alkotók.

A film érdekessége még, hogy Bob Gale és Robert Zemeckis írták, akik később olyan sikerfilmeket készítettek Steven Spielberg bábáskodásával, mint például a Vissza a jövőbe trilógia.

Spielberg pályafutásának következő fontos állomása az 1981-es Az elveszett frigyláda fosztogatói. A kalandfilm műfaját megújító mű 1981 legnagyobb kasszasikere lett, összesen öt Oscar-díjat nyert és meghozta Spielberg második rendezői jelölését, habár ezúttal sem ő lett a befutó. Az Indiana Jones franchise-nak idén jön ki az ötödik darabja, amit a csalódást okozó negyedik epizód után meglehetősen vegyes érzelmekkel várnak a rajongók.

Ekkor indult Spielberg produceri karrierje is, az 1982-es Poltergeisttel. Spielberg méltatásakor általában a rendezői filmjeit emeljük ki, pedig producerként is olyan címeket köszönhetünk neki, mint a már említett Vissza a jövőbe trilógia, a Szörnyecskék, a mára kultusz filmmé nemesedett Kincsvadászok vagy például a Men in Black – hogy csak néhányat említsek.

Valószínűleg nem vagyok egyedül a korosztályomban, akinek az 1982-es E.T. – a földönkívüli jelentette az első találkozást a mester filmjeivel. A premierre az 1982-es Cannes-i Filmfesztiválon került sor, ahol zajos sikert aratott. Kathleen Kennedy, akinek ez volt az első producerként jegyzett filmje, így emlékezett vissza:

„Nem lehetett hallani a film végét, mert az emberek állva dobogtak és kiabáltak… Életem egyik legnagyobb élménye volt.”

Az E.T. minden tekintetben óriási siker volt. Látványvilága a mai napig meghatározó, rengeteg filmben, sorozatban próbálták utánozni, ha a 80-as évek Amerikáját kellett megidézni. Legutóbb a Stranger Thingsben láthattuk ezt a miliőt.

A film különböző momentumait előszeretettel idézik fel más alkotók is. A hold előtt repülő bicikli a filmtörténet egyik legikonikusabb mémjévé vált, akárcsak E.T.„Telefon haza” mondata.

1984-ben Spielberg Frank Marshall és Kathleen Kennedy létrehozták saját produkciós vállalatukat, az Amblin Entertainmentet. A cég logójában is a hold előtt bicikliző Eliot és E.T. látható.

Az Indiana Jones és a végzet temploma az eredeti trilógia legvitatottabb darabja (személy szerint a 89’-es Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag a kedvencem). Állítólag maga Spielberg sem kedveli annyira. Az ő életében mégis nagy jelentőségű lett: a forgatáson ismerte meg második feleségét, Kate Capshaw-t.

A 80-as évek végéről még fontos említeni a Bíborszínt, amely gyökeresen más jellegű, mint a korábbi kasszasikert hozó közönségfilmek. A komoly téma ellenére sikeres lett, a kritika is jól fogadta. Mégis, manapság leginkább azért szokták emlegetni, mert ebben a filmben debütált a filmvásznon Whoopy Goldberg és Ophra Winfrey is.

A film 10 Oscar jelölést kapott, de egyet sem kapott meg végül. További érdekesség, hogy a zenét kivételesen nem John Williams, hanem Quincy Jones komponálta.

Az 1987-es A nap birodalma (a még gyermek Christian Bale és John Malkovich főszereplésével) és az 1989-es Örökké nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket annak ellenére, hogy ez utóbbi volt Audrey Hepburn utolsó filmje.

Apró érdekesség: Spielbergnek felajánlották az Esőember rendezését, de végül nem tudta elvállalni az Indiana Jones-sorozat harmadik darabja miatt.

Az 1991-es Hookot nem feltétlenül tartják számon Spielberg legfontosabb alkotásai között, nekem viszont személyes kedvencem, csak moziban négyszer néztem meg. 14 évesen nagyon szíven talált a felnőtté válás problematikáját boncolgató etűd. Utólag fura belegondolni, hogy az ekkor még „csupán” 56 éves Maggie Smith már itt is nagymamát játszott.

1993-ban jött Spielberg egyik legikonikusabb vállalkozása, a Jurassic Park. Sokan kritizálták, amiért meglehetősen leegyszerűsítette Michael Crichton könyvét, de a magam részéről az életre kelt dinók fantasztikus látványáért mindent megbocsátottam neki.

Amit talán kevesen tudnak: a Crichtonnal való együttműködés egyik leágazásaként csak úgy mellékesen Spielberg bábáskodott minden idők talán legismertebb kórházsorozata, a Vészhelyzet létrehozásánál is.

1993-ban a Schindler listája végre meghozta Spielbergnek a régen áhított Oscar-díjat, sőt mindjárt kettőt: legjobb rendező és legjobb film. Az alkotás 12 jelölésből összesen hatot nyert el. A két régi alkotótárs, John Williams és Michael Kahn is örülhetett.

Érdekesség, hogy abban az évben két Spielberg-film is versenyzett a legjobb hang kategóriában az Oscarért, a Jurassic Park és a Schindler listája . Azt a szobrot végül a dinók hozták el.

Spielberg állítólag meg volt róla győződve, hogy a filmbe fektetett 22 millió dollár minden centje elvész, de több mint 320 millió dolláros bevételt hozott.

A Schindler listájának különlegessége, hogy szinte teljes egészében fekete-fehérben forgatták, s ez a mai napig a legtöbb bevételt termelő fekete-fehér film.

Spielberg három év szünetet tartott, ez a leghosszabb idő a karrierjében, amikor nem rendezett filmet. Az 1997-es Az elveszett világ: Jurassic Park és a lázadó rabszolgákról szóló Amistad sem nevezhető bukásnak, mégsem tartják számon őket az életmű legfontosabb alkotásai között.

De nem kellett várni sokáig az újabb kultuszfilmre, hiszen 1998-ban érkezett a Ryan közlegény megmentése. A film a normandiai partraszállásnak állít emléket és a D-Day eseményeinek szinte dokumentumfilm hűségű felidézésével örökre beírta magát a filmtörténetbe.

Spielberg és a Schindler listáját is jegyző operatőr, Janusz Kamiński, számos II világháborús dokumentumfilmet megnézett, Leni Reifesntahl náci propagandafilmjeit, festményeket, fotókat. A legnagyobb inspirációt persze Robert Capa világhírű, Omaha Beach-en készült fotóiból merítette.

Számos veterán, aki részt vett a partraszállásban, azt mondta, sosem látták még ilyen hiteles ábrázolását a híres hadműveletnek, többen végig sem bírták nézni, mert traumatizálta őket az események élethű felidézése.

A háborús eposz meghozta Spielberg második rendezői Oscar-díját.

Az utóbbi 20 évben Spielberg sok műfajban kipróbálta magát. A 2000-es évek elején az A. I. Mesterséges értelemmel és a Különvéleménnyel visszatért a sci-fi világába. Utóbbiban Tom Cruise játszotta a főszerepet, akivel olyan jól sikerült a közös munka, hogy Philip K. Dick története után egy újabb sci-fi klasszikus, H. G. Wells Világok harcának a 2005-ös feldolgozásában is Cruise-é lett a főszerep.

A valós eseményeken alapuló Kapj el, ha tudsz és Terminál című filmekkel Spielberg ismét megmutatta, hogy a vígjátékot műfaja sem áll távol tőle. De a következő igazi nagy dobása a tragikus eseményeket feldolgozó München lett.

Az izraeli olimpikonok meggyilkolásával vádolt palesztin terroristák levadászásának története azért is érdekes számunkra, mivel több jelenetét is Budapesten forgatták.

Bár a film összességében mind a nézők mind a kritikusok körében sikert aratott, akadtak, akik bírálták a történeti pontatlanságok miatt.

Sokak meglepetésére a film az öt Oscar-jelölésből egyet sem váltott szoborra.

A 2008-as Indiana Jones és a kristálykoponya királysága a legtöbb rajongónak csalódást okozott. A 2011-es, komputeranimációval készült Tintin kalandjai üdítő kitérője után ismét történelmi dráma következett. A Lincoln Oscar-díjat hozott a főszerepet alakító Daniel Day-Lewisnak.

A következő években Spielberg rendezett hidegháborús thrillert (A kémek hídja), gyerekfilmet (A barátságos óriás), politikai krimit (A Pentagon titkai), és sci-fit a virtuális valóságról (Ready Player One).

Igazán nagy figyelmet azonban legközelebb 2021-ben sikerült ébresztenie, amikor bemutatták rendezésében a West Side Story új változatát. A musical teljesen új terepet jelentett az idősödő rendező számára.

Első ránézésre merészségnek tűnhet, hiszen az 1961-es változat Natalie Wood főszereplésével sokak számára etalon. Spielberg azonban ismét remekművet alkotott. A kritika és a közönség is elismeréssel fogadta az elkészült filmet.

Sokak szerint Spielberg verziója jobb az első feldolgozásnál, már csak azért is, mert jobban követi az eredeti színdarabot.

Sajnos anyagi értelemben a film mégis bukás lett, ami részben a Covid hatásának tudható be, de az is közrejátszhatott benne, hogy több országban betiltották Iris Menas transznemű színész szerepeltetése miatt.

Érdekesség, hogy Valentinát az a Rita Moreno alakítja, aki a 61’-es változatban Anitát játszotta.

Spielbergnek a film ismét Oscar-jelölést hozott legjobb film és legjobb rendező kategóriában is, és bár egyiket sem vihette haza, mindkét kategóriában ő a legtöbbször jelölt alkotó.

Legújabb opusza, A Fabelman család részben önéletrajzi alkotás, részben Spielberg szerelmi vallomása a film felé.

A film a jegypénztárakban eddig sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, szakmai elismerésben viszont nincs hiány, a Golden Globe-on például öt jelölésből a legjobb drámai film és a legjobb rendező díját is elhozta, és időközben az is kiderült, hogy hét Oscar-jelölést kapott, köztük legjobb film és legjobb rendezés kategóriában, jelezvén, hogy még korai lenne leírni a 76 éves mestert. A két kategóriában immár 12, illetve 7 jelölésnél tart. Nem lepne meg, ha az Amerikai Filmakadémia tagjai idén is úgy találnák, hogy az év legjobb rendezőjét Steven Spielbergnek hívják.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Barry Newman, a Petrocelli-sorozat sztárja
A színész 1974-ben kapta meg Anthony Petrocelli szerepét, és összesen 44 részt forgattak le a szériából.

Link másolása

92 éves korában meghalt Barry Newman színész, akit Magyarországon a legtöbben a Petrocelli című bűnügyi sorozatból ismerhettek. A színész még

május 11-én hunyt el egy NewYork-i kórházban, a felesége azonban csak most erősítette meg a halálhírét.

Barry Foster Newman 1930-ban született Bostonban, szülei első generációs bevándorlók voltak. A középiskola után a Brandeis Egyetemen tanult antropológiát, de komolyzenei képzést is kapott: kiválóan játszott szaxofonon és klarinéton is.

Az egyetem után bevonult a seregbe, majd miután leszerelt a Columbia Egyetemen kapott ösztöndíjat, hogy megszerezhesse a doktori címet antropológusként. Miután New Yorkba költözött egy barátja meghívta egy órára a legendás Lee Strassberg színiakadémiájára. Itt szeretett bele a színészetbe, és mindössze öt hét után ott is hagyta az egyetemet, hogy Strassbergnél tanulhasson.

Anthony Petrocelli szerepét 1974-ben kapta meg, az NBC-nek készített sorozat három évada alatt összesen 44 részt forgattak le. A szériát Magyarországon azonban csak a '80-as években mutatták be, így

mire Newman nálunk sztár lett, addigra Hollywoodban már leszálló ágban volt a karrierje.

A sorozatot követően több híres filmben is kapott kisebb szerepeket, de ezek nem hozták el számára az igazi áttörést.

Newman utoljára 2009-ben forgatott filmet, ezután már inkább producerként tevékenykedett.

(Forrás: Blikk, The Hollywood Reporter)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
Gyereket csinált a házvezetőnőnek, szégyelli, hogy az apja náci volt és börtönnel is fenyegették – Az Arnold Schwarzenegger-portré
Arnie, Osztrák Tölgy, Conan, a republikánus, Stájer Tölgy, The Governator, a Menekülő Ember, Conan, a kormányzó, A Gép – ilyen és ehhez hasonló beceneveket kapott az évek során egykori szomszédunk, a Thalban született Schwarzenegger. Egy elképesztő életút krónikája.

Link másolása

Jelenleg is a Netflix sorozat-népszerűségi listájának 1. helyén trónol Arnold Schwarzenegger új streaming-sorozata, a Fubar, ennek apropóján elmeséljük a világsztár életttörténetét.

Arnold Schwarzenegger nevét mindenki ismeri. Talán a legismertebb színész világszerte. Persze nem csak a neve, a karrierje és az élete is rendkívüli, hiszen a hírnév elérése és pályájának korai évei a legkevésbé sem voltak egyszerűek. Még talán a megrögzött rajongói közül sem tudja mindenki, mennyit küszködött az egykori testépítő azért, hogy sikeres legyen.

Schwarzenegger gyerekként az élet fájdalmaira gyakran a filmekben keresett gyógyírt, a lelki megterhelésekre pedig vigaszt.

Álmodozó volt. Nem egy boldog családban nőtt fel, és még a karrierje elején is szorongott, azonban nem engedte, hogy a korai rossz tapasztalatai megakadályozzák abban, amit eltervezett magának: a világ figyelmét, a sikert, a csillogást, és hogy bármibe is fog, abban ő legyen a legjobb.

Családi tűzfészek

Arnold Alois Schwarzenegger 1947. július 30-án született Ausztriában, azon belül is egy Thal nevű kis mezővárosban, Stájerországban. Olyan szülőkkel nőtt fel, akik a „kemény szeretetben hittek”, ahogy egyszer Arnie mesélte. Az édesapja, Gustav Schwarzenegger egy alkoholista rendőrfőnök volt, és szigorú katolikus neveltetésben részesítette a fiait. Azt sem titkolta, hogy a két gyermeke közül az idősebbik Meinhardot részesítette előnyben, és a fizikai büntetésektől sem riadt vissza: gyakran megverte Arnoldot.

„Akkoriban Ausztriában egészen más világ volt. Ha valami rosszat tettünk, vagy nem engedelmeskedtünk a szüleinknek, bizony nem kímélték a vesszőt” – emlékezett vissza a színész.

Bizonyos médiumok (többek közt a The Guardian) beszámolói szerint Gustav szerepet játszott a második világháborúban is, méghozzá a náci párt tagjaként. „Senkit sem tölt el büszkeséggel, amikor megtudja, hogy az apja náci volt”

– mondta később Marvin Hier rabbi, a Simon Wiesenthal Központ munkatársa, akit Arnold azért keresett fel, hogy többet tudjon meg apja kapcsolatáról a náci párttal. „De Arnold nem az apja, őt annak alapján kell megítélni, aki” – tette hozzá a rabbi. A színész emiatt elhidegült Gustavtól, éveken át nem kívánta tartani vele a kapcsolatot.

Iskolásként a kis Schwarzeneggert nem nyűgözték le a különféle tudományok, nem is jeleskedett bennük, a fitnesz azonban mindig is izgatta. A beszámolók szerint a kemény otthoni körülményei ellenére lelkes és vidám gyerek volt, akit kifejezetten vonzott a foci, és végül a testépítésben találta meg élete célját.

 

„Nem szerettem, amikor megnyertünk egy meccset, és nem kaptam személyes elismerést” – magyarázta később Arnold, hogy miért döntött a testépítés mellett a csapatsportokkal szemben. Ki akart tűnni a tömegből, és nem félt keményen megdolgozni érte. Amikor elkezdett súlyokat emelni, a szülei értetlenkedtek, nem igazán értették fiuk megszállottságát. Schwarzenegger válasza egyszerű volt: erős és izmos akart lenni, nem mellesleg pedig a legjobb abban, amit csinál. Azt a vágyát sem titkolta sokáig, hogy átköltözne az Egyesült Államokba, és világszerte ismert színészként csillogna. Az apja úgy gondolta, hogy a fiának túl élénk a képzelőereje, amiért ilyen álmokat dédelget, ez viszont nem állította meg Arnoldot, aki keményen dolgozott a testén, minden egyes nap órákon át edzett a neves testépítővel, Kurt Marnullal.

Emiatt pedig majdnem börtönbe is került 18 éves korában. Nem fejezte be ugyanis a kötelező katonai kiképzését, mivel úgy döntött, hogy jelentkezik a Mr. Europe testépítő versenybe, így engedély nélkül elhagyta a katonai tábort.

Ez végül a javára vált, hiszen őt hirdették ki győztesnek, a meglógása miatt azonban azzal riogatták, hogy börtönbe kell vonulnia néhány napra. Arnold elmondása szerint végül azért engedték el, mert a magas rangú tisztviselők együtt éreztek vele, és támogatták a testépítés iránti szenvedélyét.

Tragédiák sora

Az 1971-es év pokoli volt a Schwarzenegger család számára. A színész idősebb testvére, Meinhard ugyanis elhunyt egy autóbalesetben, Ausztriában. Ekkor Arnold már az USA-ban élt (túl volt első filmjén, a nem mellesleg minden idők egyik legrosszabb mozgóképeként emlegetett 1970-es Herkules New Yorkban-on is), ám állítólag az apjával való feszült viszonya miatt nem utazott haza, kihagyta a fivére temetését. Gustav pedig éppen egy évvel Meinhard halála után halt meg, 1972 decemberében egy grazi kórházban agyvérzést kapott. Arnold ezúttal is távol maradt a búcsúztatástól. Később elmondta, hogy amikor az édesanyja, Aurelia megkérdezte tőle, részt vesz-e a temetésen, azt felelte: „Nem, már túl késő. Meghalt, és már semmit sem lehet tenni.”

A jelenség

Schwarzenegger mindössze 20 éves volt, amikor megnyerte a Mr. Universe-megmérettetést, majd utána még négy alkalommal övé lett a cím, sőt, többször bezsebelte a Mr. Olympia-címet is. Ez utóbbiról úgy tartják, hogy az egyik legfontosabb kitüntetés, amit egy testépítő kaphat. Ahogyan azt saját életrajzi könyvében (Életem hihetetlen, de igaz története) megírta, a testépítés szerinte pózolás, a pózolás pedig színház. „Én ezt megértettem, és szerettem is” – vallotta, majd hozzátette, sok testépítő nem igazán tudja, hogyan kell pózolni, és emiatt veszítenek a versenyeken. Innen pedig tehát számára egyenes volt az út a színészkedés felé.

A karrierje elején természetesen főként az alkatából adódó testépítős szerepeket kapott, mint például az 1976-os Maradj éhen!-ben Jeff Bridges és Sally Field partnereként.

Majd egyre többen felfedezték maguknak az angol nyelvet igencsak törő, erős akcentussal hadováló osztrák izomkolosszust, ami nem véletlen: Arnold jelenség volt.

Az 1979-es Kaktusz Jack című westernvígjátékban (a Kengyelfutó Gyalogkakukk nem hivatalos élőszereplős feldolgozásában) még a jámbor, nem túl agyas és naiv jófiút alakította a csibész Kirk Douglas ellenlábasaként, három évvel később, 1982-ben pedig már egy hatalmas karddal kaszabolta a gazokat, hiszen John Milius író-rendező őt választotta ki a Conan, a barbár címszereplőjének, így megvolt a színészi áttörés is. Innen pedig nem volt megállás, a nyolcvanas évek akciófilmes szcénáját Sylvester Stallone mellett teljesen leuralta. Conan, a pusztító (1984), Terminátor – A halálosztó (1984), Vörös Szonja (1985), Kommandó (1985), Piszkos alku (1986), Ragadozó (1987), A menekülő ember (1987), Vörös zsaru (1988), Az emlékmás (1990), valamint karrierjének megkoronázása, a Terminátor 2: Az ítélet napja (1991)… Csodás időszak volt ez Arnie számára, ráadásul a nyolcvanas évek végén az Ikrekkel (1988) elindította a vígjátékos karrierjét is, amiből szintén kijött több sikeres darab is (pl. Ovizsaru – 1990, Hull a pelyhes – 1996).

Mivel korábban nem volt lehetősége arra, hogy az oktatására koncentráljon, Arnold arra használta fel az Egyesült Államokban töltött időt, hogy befejezze a tanulmányait. A harmincas éveiben arra összpontosított, hogy távoktatásban szerezzen diplomát a Wisconsin-Madison Egyetemen. Az intézmény blogja szerint a színész a fitnesz nemzetközi marketing és üzleti adminisztráció szakon szerzett alapdiplomát 1979-ben, 1996-ban pedig tiszteletbeli doktori címet is kapott az olyan sporteseményekhez való hozzájárulásáért, mint pl. a Speciális Olimpia.

Még a kilencvenes években is abszolút eseményszámba ment, ha kijött egy friss Schwarzengger-film (Az utolsó akcióhős, True Lies: Két tűz között, Végképp eltörölni, Ítéletnap stb.), még akkor is, ha esetleg egy-egy darab gyengébben sikerült (pl. Junior, Batman és Robin, A hatodik napon). Az ezredforduló, pontosabban a 2003-as Terminátor 3 – A gépek lázadása után azonban új kihívás elé nézett.

Politika, botrány…

Arnold 2003-ban lépett be a politika világába Kalifornia állam megválasztott kormányzójaként. Egészen 2011-ig maradt hivatalában, ez idő alatt pedig távol maradt Hollywoodtól, maximum cameo- vagy mellékszerepeket vállalt csupán, azokból sem sokat, főszerepben legközelebb csak a 2013-as Erőnek erejével-lel jelentkezett.

A politikai pályafutására azonban nem egy átütő sikertörténetként emlékeznek majd. Az állami alkalmazottak sem nagyon kedvelték őt a bércsökkentés miatt, a demokraták sem tartották sokra az új adókról alkotott véleményét, a republikánusok pedig agresszívebb fellépést kívántak tőle.

Hozzátette, hogy míg egyesek azt szerették volna, hogy sokkal konzervatívabb legyen, mások azért ítélték el, mert nem volt eléggé liberális, mindenkit mást akart tőle.

Mire leadta a hivatalát, a népszerűsége 22%-ra esett vissza, és 28 millió dolláros költségvetési hiányt hagyott maga után. Pedig amikor belevágott, rendkívül népszerű volt, egyesek még azt is felvetették, hogy miatta alkotmánymódosítást hajtanak majd végre, hogy Európa szülötteként is indulhasson az amerikai elnökválasztáson.

Egy szétesett házasság

Arnold Schwarzenegger kétségkívül legnagyobb magánéleti botránya az volt, amikor bevallotta, hogy megcsalta a feleségét, Maria Shrivert a házvezetőnőjükkel. A színész ezt a lépését élete "legnagyobb kudarcának" tekinti. 2011-ben fedte fel, hogy gyermeke született a házvezetőnőjükkel, Mildred Baenával való kapcsolatából, pedig ekkoriban még Shriverrel volt együtt. A pár útjai így 34 év együttlét után váltak el egymástól, a hivatalos válásukat azonban csak 10 évvel később, 2021 decemberében mondták ki. A Kennedy-család tagjával, az újságíró-szerző Maria Shriverrel még 1977-ben jöttek össze, 1986-ban mondták ki egymásnak a boldogító igent, és négy közös gyermekük született: Katherine (1989), Christina (1991), Patrick (1993) és Christopher (1997).

A törvénytelen gyermek, Joseph Baena pedig szintén 1997-ben jött a világra, vagyis ugyanabban az évben két nő is gyermeket szült neki, csupán az utóbbit 14 éven át titkolta.

A színész később egy interjúban így nyilatkozott: „Voltak személyes kudarcaim, de kétségkívül ez volt a legnagyobb mind közül. Minden kétséget kizáróan.” A színész azt is elárulta, hogy bocsánatot kért Shrivertől és a gyerekeiktől, és hozzátette, hogy az exneje még mindig nagyon fontos a számára. „Szeretem a feleségemet. Ő és én nagyon jó barátok vagyunk, közel állunk egymáshoz. Büszkék vagyunk arra, ahogyan a gyerekeinket neveltük. Annak ellenére, hogy volt ez a dráma, együtt töltöttük a húsvétot, az anyák napját, a karácsonyt és az összes születésnapot. Mindent együtt csináltunk. Ha járna Oscar-díj azért, hogyan kell kezelni egy válást, Mariának és nekem kellene megkapnunk, mert a legkevésbé voltunk hatással a gyerekekre” – nyilatkozta a Terminátor-filmek sztárja, aki egyébként 75 évesen is nagyon boldog, hiszen épp tíz esztendővel ezelőtt, 2013-ban újra megtalálta a szerelmet a nála 27 évvel fiatalabb gyógytornász, Heather Milligan személyében.

És mi a helyzet a karrierjével? Nos, a kormányzóság óta eltelt időszak természetesen nem tudja felvenni a versenyt egykori sikerszériájával (dacára annak, hogy azóta leforgatott két újabb Terminátor-filmet: a 2015-ös Genisyst és a 2019-es Sötét végzetet), de azért továbbra is aktív maradt, nemrég például élete első sorozatfőszerepével kedveskedett rajongóinak a FUBAR című netflixes akcióvígjátékban, amellyel a True Lies-os idők kapcsán nosztalgiázik egy kicsit. Ráadásul jó ideje tervezi már az idős barbárról szóló The Legend of Conant is, ami csodás bekeretezése lenne egy súlyzókkal, töltényekkel, izgalmakkal, könnyekkel és nevetéssel teli karriernek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Vérfagyasztó gyilkosságok, amelyek elkövetőit horrorfilmek inspirálták
A Sikolytól a Péntek 13-ig számos film története megelevenedett a valóságban.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2023. június 03.


Link másolása

Mióta létezik a horror műfaja, sokszor elítélték az emberekre és a társadalomra gyakorolt pusztító hatása miatt. Bár a modern pszichológia óvatosan bánik a filmek kapcsán felmerülő, úgynevezett morális pánikkal, számtalan olyan brutális bűntény megesett, amelynek mintája a filmvásznon látható horror volt.

Sikoly

A lynwoodi Mario Padilla a Sikoly (1996) és a Sikoly 2 (1997) után eldöntötte: ölni fog, és 14 éves unokatestvérét, Samuel Ramirezt is bevonta a tervébe. A fiúk úgy látták, hogy a filmbeli mészárlások „klasszak” voltak, és ez a tökéletes módja a gyilkolásnak.

A 17 éves Padilló 1998-ban négy késsel és egy csavarhúzóval esett neki az anyjának, miközben Ramirez lefogta az asszonyt.

„A fiam megkéselt. Vérzek, jaj, vérzek” – mondta az anya a mentőknek a telefonba, de már nem élte túl a támadást. A fia 45-ször vágta bele a kést, miután az anyja megkérte, hogy segítsen valamit a ház körül.

„Hétéves korom óta nézek tévét. Az emberek azt mondják, ilyen korban még nem szabad tévézni hagyni a gyereket. Mást sem csináltam, mint arról fantáziáltam, hogy hogyan tehetnék meg olyan dolgokat, amiket nem tudok megtenni” – mondta Padilla.

A bíró a tárgyaláson megtiltotta, hogy bármilyen vonatkozásban is megemlítsék a Sikoly-filmeket.

Padillát életfogytiglani börtönre ítélték, feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége nélkül. Bűntársa is életfogytiglanit kapott, amiből legalább 25 évet kellett rácsok mögött töltenie.

„A másoláshoz szükség van egy mintára, ami ebben az esetben a Sikoly volt. Számtalan oka volt, amiért ezt elkövették, de a film volt a minta” – mondta a szörnyű esetről Madeline Levine pszichológus.

Péntek 13

A 19 éves Mark Branch egy élelmiszerboltban dolgozott, és szabadidejében szeretett horrorfilmeket nézni. 1998-ban egy októberi napon Jasonnak öltözött a Péntek 13 (1980) című filmből, és megölt egy 18 éves egyetemistát Greenfieldben. Miután felmetszette Sharon Gregory hasát, mellkasát és fejét, a maszkos gyilkos eltűnt az éjszakában.

Mint kiderült, a lánynak az egyetemen írnia kellett egy pszichológiai elemzést, aminek alanyául Branchet választotta, aki meg akarta szerezni tőle az anyagot.

A nyomozók kiderítették, hogy a videókölcsönzőből Branch szigorúan véres filmeket vett ki: „minél véresebb, annál jobb”.

A házkutatás során 75 horrorfilmet, 64, megtörtént bűncselekményekről szóló könyvet, három kést, hokimaszkokat és egy machetét találtak nála.

Hajtóvadászatot indítottak Branch ellen, de már csak az autóját találták meg, mert addigra felakasztotta magát egy fára.

Bár az idegenkezűséget kizárták, ma is él az a mendemonda, hogy Greenfield lakói szolgáltattak igazságot.

Rémálom az Elm utcában

Az 1984-ben debütált filmmel új ikonikus horrorszereplő született: Freddy Krueger. A londoni Daniel Gonzalez elhatározta, hogy ő is olyan lesz, mint Krueger. Szintén hatást gyakorolt rá a Freddy vs. Jason (2003) című horror, ami után eldöntötte, hogy mindkét gyilkos karakterét megpróbálja magában egyesíteni. Pár hónappal később hosszú késeket és egy hokimaszkot szerzett be.

2004. szeptember 15. és 17. között az akkor 24 éves Gonzalez négy idős embert késelt meg, és két másikkal is megpróbált végezni.

Miután elfogták, a nyomozóknak bevallotta: szerette volna kipróbálni, milyen egy napra Freddy Kruegernek lenni. Gonzalezről később megállapították, hogy skizofrén, bár az ügyész azt mondta, ezzel szerinte csak a büntetést akarja elkerülni.

Gonzalez anyja állította, hogy a támadások előtt több hónapig nem részesült a fia orvosi ellátásban. Még kétségbeesett segélykérő levelet is írt a brit egészségügyi hatóságnak:

"Gyilkolni kell a fiamnak ahhoz, hogy segítséget kapjon? Kérem, kérem, segítsenek, nagyon sürgős!"

Az NHS később elismerte, hogy nem tettek meg mindent Gonzalezért, és bocsánatot kértek. A férfi életfogytiglani börtönbüntést kapott, amelynek második évében öngyilkosságot követett el egy CD-tokkal.

(Via ATI, Sun US)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Erős Antónia: A bakizás alattomos dolog, fel se tűnt, amikor „teniszbúvárt” mondtam teniszbravúr helyett
Az RTL híradósa arról mesélt, milyen gyakran kell improvizálnia a munkája során, belefér-e, hogy egy hír láttán elnevesse magát adás közben, és elárulta azt is, miért vállalta el a vendégszereplést Azahriah arénakoncertjén.

Link másolása

Június 9-11. között ismét megrendezik a Momentán Fesztivált, ahol három napig az improvizáció áll majd a középpontban. A Momentán Társulat egyik vendége Erős Antónia lesz, akinek közreműködésével egy rögtönzött (ál)híradót láthat a közönség.

„Napi sport, aktuális trendek, kultúra, életmód. Hogy milyen hírek várnak, azt még mi sem sejtjük – de együtt megalkotjuk őket ezen a délutánon”

– ígérik. Ennek kapcsán beszélgettünk az RTL Híradó műsorvezetőjével.

– Milyen gyakran fordul elő, hogy improvizálnod kell a munkád során?

– A híradó egy viszonylag kiszámítható műfaj, hiszen adottak a hírek, amelyeket tőlünk hallanak a nézők, de bármikor történhet valami váratlan. Például elromlik a súgógép, vagy menet közben érkezik egy új fejlemény, amit el kell mondani. A híradózás csapatmunka, a riportereknek és a szerkesztőknek nagy szerepük van, mivel ők látnak el bennünket háttérinformációkkal egy adott témáról. Ha ez bőséges és tudunk belőle válogatni, szükség esetén akár egy improvizációs helyzetben is el tudunk mondani olyan részleteket, amelyek a tudósításban nem szerepeltek.

– Szilveszterkor mindig szokott lenni összeállítás az év legviccesebb bakijaiból. Ezeket élesben is a humoros oldalukról fogod fel, vagy előfordul, hogy emészted magad utána?

– Ha egy tárgyi tévedésbe futok bele amiatt, mert nem ellenőriztem mindent elég alaposan, néha még másnap is dörmögök rajta kicsit, hogy miért nem figyeltem oda jobban. Arra viszont, ha egyszerűen csak belebakizok a szövegbe, nem lehet előre felkészülni – olyan hirtelen jön, akár egy villámcsapás, és nem is biztos, hogy észreveszem. Mondok egy példát, bár ez pont nem velem történt, hanem az egyik tudósítónkkal: néhány napja véletlenül azt mondta, hogy a minisztérium közvéleményt adott ki. Persze közleményre gondolt, de valószínűleg fel se tűnt neki, különben kijavította volna. Nekem emlékezetes bakim volt, amikor teniszbravúr helyett teniszbúvárt mondtam, és egyszerűen nem is tudatosult bennem. Szóval a baki nagyon alattomos dolog, és legtöbbször teljesen tudattalan. Éppen ezért inkább nevetésre késztet, ha észreveszed, mint mérgelődésre.

– Megesik, hogy egy hír láttán azt mondod magadban: „basszus, nem hiszem el, hogy ez igaz...”?

– Ha megnézed a magyar politikát, ez elég gyakran előfordul… (nevet) De olyan hírek is bőven akadnak, amelyeknek semmi közük a politikához, mégis röhejesen elmebetegnek tűnnek.

Ilyen volt például az a sajtgurító verseny, aminek során a résztvevők egy lejtőn lefelé rohanva próbálnak elkapni egy guruló sajtot, és közben akkorákat esnek, hogy azért szurkolsz nekik, hogy ne törjék teljesen össze magukat. Ez is az a kategória, hogy egyszerűen nem érted, ki találta ki és kinek jó az egész, mégis hagyomány lett belőle.

Csomó ilyet tudnék említeni, szerencsére ezek általában inkább jópofa dolgok, mi is próbáljuk a humoros oldalukról megközelíteni őket. Ami pedig a hazai közéletet illeti, az önmagában extrém, viszont ebbe nem érdemes belemenni, mert híradósként nyilván nem fogok minősíteni senkit és semmit.

Fotó: RTL Sajtóklub

– Híradósként hogyan tudod beletenni a személyiségedet a műsorvezetésbe? Mennyire köti meg a kezed az elvárt tárgyilagosság?

– Nagyon, hiszen alapszabály, hogy semlegesnek kell maradnunk, mindkét oldal megszólaltatásával bemutatva a valóságot. Az más kérdés, amikor valaki egyszerűen nem áll szóba velünk, de alapvetően ez lenne a feladatunk: több oldalról körbejárni egy történetet, hogy aztán a néző magában eldönthesse, mit gondol. Tulajdonképpen lehetőségünk sincs arra, hogy bármilyen jelzést adjunk.

A személyiségünk talán az imént említett viccesebb pillanatoknál mutatkozhat meg, ilyenkor látszik, hogy mi sem vagyunk állandóan mogorvák és szigorúak, amit a műfaj egyébként megkövetel. Illetve a műsor utolsó blokkjában, a „zsiráf született az állatkertben” típusú híreknél is elengedhetjük magunkat kicsit, ekkor már gyakran mosolygunk, vagy akár egy-egy nevetés is belefér. Itt remélhetőleg átjön, hogy amúgy mi is pont olyan emberek vagyunk, mint bárki más.

– 25 éve vezeted az RTL Híradót, mi motivál ennyi idő után is?

– Maguk a hírek. Szerintem ez olyan, mintha egy péket megkérdeznél, miért süt még mindig kenyeret 25 év után: abból sincsen két egyforma. Persze a híradózásban is vannak napi rutinok, ahogy szinte minden szakmában, de nincs két ugyanolyan nap.

– Riporterként kezdted a pályádat, szokott hiányozni, hogy terepre menjél?

– Azért nem teljesen helyénvaló a kérdés, mert fél éve elindítottam a saját műsoromat, a Praxist, amiben újra riporter és szerkesztő vagyok, sőt producer is, az utóbbi teljesen új terep számomra. Tulajdonképpen nem a riporteri és szerkesztői munka hiányzott, hiszen hírszerkesztők amúgy is vagyunk, a riporterség pedig attól függ, hogy mondjuk egy élő kapcsolás során kell-e hirtelen interjút készítenem valakivel. Az utóbbi időben több rendkívüli esemény is volt (gondoljunk akár a koronázásra), amelyek visszahozták ezt a szerepet.

A Praxist nem az emiatti hiányérzet indította el, hanem az, amin évek óta dolgozom a saját felületeimen is: szeretném elérni, hogy az emberek tanuljanak meg normálisan tájékozódni, különösen, ha a saját egészségükről van szó. Rettentően sok a tévhit, a műsor ezeknek a tisztázására épül, könnyen emészthető formában. 23 adás készült el eddig, jövő héten jön a záróepizód, ősszel pedig folytatjuk.

Fotó: RTL Sajtóklub

– Gyakran felismernek az utcán, vagy más nyilvános helyen? Hogy reagálsz egy ilyen szituációra?

– 25 évvel ezelőtt, amikor az RTL képernyőjére kerültem, tehát először lehetett látni országos adón, az ismertté válás még egy sokkal lassabb folyamat volt.

Hónapok teltek el addig, míg az emberek elkezdtek megszólítani, ma viszont, ha valaki kirak egy videót a TikTokra, simán lehet, hogy már 5 perc múlva sokat nézett sztár lesz. Rettentően felgyorsult a folyamat, emiatt veszélyesebb is, mivel nehezebb feldolgozni. A mi esetünkben ez fokozatosan ment, ezért könnyebben hozzá tudtam szokni.

Szerencsére atrocitás nem ért soha, amibe az is belejátszhat, hogy a híradó a szórakoztató műsoroknál jóval tárgyilagosabb, ezért kevésbé vált ki indulatokat. Inkább kedvességgel és szeretettel szoktam találkozni: ha megállítanak, a leggyakoribb kérdés általában az, hogy mi lesz ma a Híradóban, hol van a Szellő, illetve néha a cukorbetegségemről is érdeklődnek. Sokan szelfit is kérnek. Én nem érzem ezt tehernek, ráadásul a lakóhelyemen, a XI. kerületben már hozzá is szoktak az emberek, hogy összefutnak velem a Sparban, egy kávézóban, vagy az utcán.

– Nemrég Azahriah koncertjén is feltűntetek Szellő Istvánnal az Arénában. Mi alapján döntöd el, hogy elvállalsz-e egy ilyen felkérést?

– Itt több dolog esett egybe. Egyrészt Tóth Gergelyt, aki a menedzsere Azahriah-nak, viszonylag régóta ismerem. Az alapítványomnak (Egy Csepp Figyelem Alapítvány – a szerk.) minden évben van egy nagy rendezvénye a diabétesz világnapjára időzítve. Annak idején megkerestem Gergőt, hogy a Wellhellóval (akiket szintén ő menedzsel) fellépnének-e ezen a rendezvényen, és elképesztően jó fejek voltak, a technikai stábot leszámítva teljesen ingyen vállalták a koncertet. Profi volt az egész produkció, nagyon jó emlékként maradt meg bennem.

Ilyen előzmények után hívott fel Gergő azzal, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy híradós geget az Azahriah-arénakoncerten, én pedig mondtam, hogy szerintem tök jó ötlet. Az RTL is beleegyezett, hogy a Híradó stúdiójában vegyük fel a bejátszást, utána pedig felmerült, hogy mivel egyébként is meghívtak bennünket a koncertre, plusz poénként megjelenhetnénk a színpadon is. A visszajelzések alapján úgy tűnik, bejött a közönségnek, és egyáltalán nem számítottak rá.

A másik dolog, amiért elvállaltam, az volt, hogy nagyon értékelem, hogy ez a fiú teljesen autodidakta módon tanult meg zenélni, dalokat írni, és építette fel magát nulláról. Desh szintén nagyon szimpatikus volt, ő ráadásul egy kukásautóról „pattant le” és lett zenész.

Azt gondolom, hogy aki 21 évesen megtölti az Arénát, valószínűleg tud valamit. A fentiek együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy igent mondjak a felkérésre.

Fotó: Momentán Társulat

– Egyszer már vendégszerepeltél a kapolcsi Momentán Udvarban. Milyen emlékeid vannak arról, és miben lesz más a mostani program?

– Amikor először megkerestek, nem is értettem, mitől lehet ez érdekes, hiszen én nem színész vagyok, csak egy híradós. Végül meggyőztek, hogy nem kell semmi olyasmit csinálnom, ami nem jönne belőlem természetesen.

Volt azért bennem félsz, vajon élvezhető lesz-e a produkció, de mivel a momentánosok elképesztően profik, szerintem egy széklábból is ki tudnak olyasmit hozni, amitől a közönség veszi a lapot. Nagyon jól is sikerült, volt egy húzása a dolognak.

Utána Budapesten is meghívtak a Főhős című előadásukba, ott is nagyon jól éreztem magam, az pedig kifejezetten jól esik, hogy most ismét rám gondoltak. A részletekről ezúttal se tudok semmit, csak annyi biztos, hogy az alapját a különleges, illetve álhírek feldolgozása fogja adni. De hogy pontosan milyen szituációk jönnek majd elő, arról fogalmam sincs. Az a legjobb ezekben a szereplésekben, hogy anélkül is bele tudnak vinni az előadóművészet varázsába, hogy nekem bármi tehetségem lenne hozzá.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk