Ér bármit a gyors lázmérés a járvány elleni harcban? Szkeptikusok a szakértők
Számos munkahelyen és vendéglátóipari egységben szerte a világon a protokoll része lett a testhő megmérése a koronavírus-járvány idején, de egyes szakértők szerint az így kapott értékek korlátozottan használhatóak, érdemben nem szűrnek ki semmit.
Az elmúlt hetekben, főleg az Egyesült Államokban, de a világ más részein is a kórházak, irodaházak és gyártóüzemek bejáratánál megjelent a hőmérőpisztollyal felfegyverzett kapuőr, aki igyekszik kivizsgálni a koronavírust hordozó, lázas személyeket. Máshol a dolgozóknak egy alkalmazáson keresztül kell bejelenteniük a hőmérsékleti adataikat, hogy beléphessenek a munkahelyre. Ha pedig New York éttermeiben még a hónap második felében is engedélyezett lesz a beltéri étkezés, ott is lázméréssel kezdik majd a vendégek kiszolgálását.
A világjárvány kezdete óta egyre gyakoribbá vált a lázellenőrzés gyakorlata, amely az infravörös, érintés nélküli hőmérők és a testhőmérséklet-szkennerek értékesítésének megugrását eredményezi, még úgy is, hogy tudományos bizonyítékok arra utalnak, ezeknek csak csekély értékük van.
Az aggodalmaknak azonban nyomós okuk van. A koronavírus újbóli kitörését egyértelműen az éttermekben és bárokban összegyűlt nagyobb tömegekre lehet visszavezetni - csakúgy, mint nyáron a michigani Lansingben, ahol egyetlen helyen 187 ember fertőződött meg. De míg az egészségügyi tisztviselők a maszkokat és a társadalmi elhatárolódást a koronavírus terjedésének visszaszorítására szolgáló hatékony intézkedésnek gondolják,
néhány szakértő szkeptikus a lázellenőrzéssel kapcsolatban.
A bejárati hőmérsékletmérés nem más, mint színház, állítják. Szerintük ez egy olyan gesztus, amely aligha fog sok fertőzött személyt kiszűrni, és amely alig nyújt többet a biztonság illúziójánál.
Míg a lázmérések azonosíthatják a súlyos fertőzötteket, éppen ők azok, akik valószínűleg az állapotuk miatt amúgy nem jelennek meg nyilvános helyen. És közben egyre több bizonyíték utal arra, hogy sokan azok közül, akik fertőznek úgynevezett "csendes átadók", vagyis olyan emberek, akik fertőzöttek ugyan, de jól érzik magukat, és nincs lázuk vagy egyéb tünetük.
A teljesen tünetmentes fertőzésekről már a pandémia első szakaszában is írtak, de azóta egyre több tanulmány bizonyítja, hogy azok a személyek, akik egyáltalán nem érzik magukat rosszul, ugyanannyi vírust hordozhatnak az orrban, a torokban és a tüdőben, mint a tünetekkel küzdők - és majdnem ugyanolyan hosszan.
„A hőmérséklet-ellenőrzések nem segítenek megállítani ezeket a ketyegő időzített bombákat” - állítja Dr. A. David Paltiel, a Yale Közegészségügyi Iskola egészségpolitikai és menedzsment professzora, aki szerint éppen ezért a hőmérőzés egyszerűen „rossz ötlet”.
Szintén érdekes tény, hogy még a súlyos tüneteket produkáló koronavírusos betegeknél sem mindig van magas testhőmérséklet.
Közel 6000, New York-i körzetben lévő beteg közül, akik tavaly tavasszal olyan betegek voltak, hogy a northwelli Egészségügyi Központokba kerültek, csak 30 százalékuk volt lázas, amikor bejöttek - állítja a központ vezetőjének, Dr. Thomas McGinn-nek a tanulmánya, amelyet a Journal of the Amerikai Orvosi Szövetség közölt.
Peter Kuhn, a Dél-Kaliforniai Egyetem professzorának elmondása szerint a láz gyakran a koronavírus első tünete ugyan, de szerinte a hőmérséklet-ellenőrzéseket átfogó biztonsági intézkedéscsomaggal együtt kell használni, amely magában foglalja a maszkok megkövetelését és a társadalmi távolságtartást, valamint a jó szellőzés és a friss levegő áramlásához való hozzáférés biztosítását.
"A hőmérséklet-ellenőrzés ennek egy része, de csak egy része" - mondta Dr. Kuhn.
„Ha valaki azt állítja, hogy ez teljes biztonságot tud nyújtani a beltéri étkezéskor, az teljesen el van tévedve. A lázmérés fontos, de nem egy csodaszer.”