SIKERSZTORIK
A Rovatból

Egyszerre divatos és környezettudatos: szuper menő ruhákat készít a fiatal magyar tervező

Pásztor Dóra újrahasznosított pamutból, asztali kötőgéppel készít ruhákat a slow fashion jegyében.
Szegedi Éva, Fotó: PORA - szmo.hu
2019. október 25.


Link másolása

Egyedi, természetes, öko, kötött és varrott design – ilyen kollekcióval rukkolt elő egy magyar tervező és készítő, Pásztor Dóra.

Kötött ruhái újrahasznosított pamutból készülnek, amelyeket ő maga készít asztali kötőgéppel a fenntarthatóság, környezettudatosság és a slow fashion jegyében. A kezdetekről és a PORA márka megszületéséről beszélgettünk.

– Miért kezdtél el újrahasznosított pamutot használni?

–Már gyerekkoromban, korán kialakult bennem az az érzés, hogy egy vagyok a természettel, egynek érzem magam a világgal. Amit megeszek, amit felveszek, amivel érintkezem egyfajta felelősség önmagammal és a világgal szemben. Bármit teszek az életemben, az hatással van a testemre, lelkemre és a környezetemre. Ha választok valamilyen terméket, a mögött olyan folyamat húzódik, amibe sokan nem gondolnak bele.

Amikor műszálas ruhát választunk, nem gondoljuk végig, hogy ha az kiszakad, vagy egy év múlva tönkremegy és leselejtezzük, a szemétben végzi. Azt sem, hogy miközben a műszálas anyagokat mossuk, mikroszálak kerülnek a vízbe,

ami visszajut a környezetünkbe, illetve bekerül a szervezetünkbe. Pedig ez egy olyan körforgás, ami ma már köztudott. A második legnagyobb környezetszennyező a világon a ruhaipar.

Ezekkel a dolgokkal akkor kezdtem tisztában lenni, amikor elkezdtem textíliákkal foglalkozni, és

kerestem, hol tudok beszerezni öko anyagokat, lebomlóakat, vegyszermenteseket, és mik azok, amiknek a készítéséhez sem kell annyi energia, mint egy új anyag létrejöttekor.

Így jutottam el az újrahasznosított fonalhoz, ami régi ruhák mikroszálakra bontásából reprodukálódik, így nem kell hozzá az a hosszú folyamat, ami a gyapot termelésén keresztül, az új anyag létrehozásáig tart.

– A fenntarthatóság mennyire tudatos és markáns cél nálad?

– Mindig is fontos volt számomra az újrahasznosítás, a fenntarthatóság, a környezettudatosság. Ez onnan indult, hogy vidéken születtem, egy természethez közeli, falusi életből indultam és amúgy is egy nagyon elvarázsolt, szuperérzékeny gyerek voltam, tele kreativitással, majd vidékről városba költözésem során is igyekeztem megóvni ezt és törekedni a természetes életmódra. A jógázás csak tovább mélyítette a tudatosságom és a hozzáállásomat a dolgokhoz. Tehát rendkívül fontos és alapvetően evidencia, hogy így élek.

– Mióta foglalkozol divattal, és mi vitt ebbe az irányba?

A divattal konkrétan nem olyan sokat, magával a ruhakészítéssel foglalkozom 2010-2012 óta. Önmagában a divat sokáig nem érdekelt, sőt, fiatalon inkább a divatos dolgokkal szembe mentem, főleg az alternatív öltözködés volt jellemző rám, lázadó természetű voltam.

Amikor elkezdtem azt, amiből ma a PORA lett, eleinte csak alkalmanként kötöttem egy sapkát, pulóvert vagy varrtam valamit magamnak, mert akkoriban nem találtam meg azt, amiben jól éreztem volna magam. Foglalkoztam jógázással, jógaoktatással, szabadtánccal, zenével, a ruhakészítésbe eleinte csupán belekaptam.

Azért is kezdtem el ruhákat készíteni, mert amikor felvettem egy ruhát,

azt éreztem, hogy meghatározza a hangulatomat és a közérzetemet az, hogy mit veszek fel magamra, hogy műszálas vagy természetes anyagból készült-e.

És meghatározza a színe is, vagy az, hogy milyen textúrájú a szövet vagy milyen stílusú a ruhadarab. Szerintem nem mindenki van így vele,én viszont elég érzékeny ember vagyok. Ahhoz szeretek öltözködni, amilyen éppen a kedvem, amilyen lelkiállapotban vagyok aznap.

Az én célom eleinte az volt tehát, hogy magamnak készítsek olyan ruhákat, amiben jól érzem magam és kényelmesek, közben az egyedi belső világomat is tükrözik.

– Magadtól kezdtél el varrni, vagy a családban volt kitől ellesned az alapokat?

– Anyukám sokáig foglakozott ruhakészítéssel, versenytáncos ruhákat is csinált, elég komoly szinten. Ő magától tanulta ki a varrást, a ruhakészítést, remek érzéke van hozzá. Mint kiderült, mindkettőnknek van érzéke ahhoz, hogy magunktól rájöjjünk, egy kreatív folyamatban mit hogyan kell csinálni, de nagyon ritkán kértem segítséget tőle.

Kamasz éveimtől és a húszas éveimben amúgy sem voltam anyagilag túlságosan eleresztve, nem engedhettem meg magamnak, hogy sok ruhám legyen. Kaptam is ruhákat, turkálóba is jártam, de a használt ruha üzletekben gyakran műszálas darabokat kapsz. Egyébként támogatom a turkálóban vásárlást, az újrahasznosítást, de most is úgy vagyok vele, hogy akármilyen nagy használtruha-üzletbe megyek be, ha 30 ruhát választok is ki magamnak, akkor is csak egyet hozok el a végén, mert a legtöbb nem felel meg az igényeimnek. Ez is újabb ok volt arra, hogy leüljek a varrógéphez és megcsináljam magamnak, amit szeretnék.

– Hogyan jutottál a ruhakészítésnél az újrahasznosított fonalakig?

– Elindultam textileket vásárolni, de sajnos a budapesti méterárukban megakadtam az elég szegényes választék miatt, mint szín, minta és minőség tekintetében. Úgy tapasztaltam, hogy ha jó minőségű anyagot akarok vásárolni, akkor külföldön kell keresgélni, vagy külföldről kell rendelni. Aztán azóta új tervem van, de arról még nem beszélhetek.

Ettől függetlenül a varrott daraboknál is csak természetes anyagokat használok a gyapjútól, a különböző féle pamutig. Semmiképpen nem használok műszálasat, még kevert formában sem. Hosszútávú célom az, hogy kizárólag öko anyagokkal dolgozzam.

A másik, ami ebbe az irányba vitt, a kötés. Megtanultam kötőtűvel kötni és a folyamat közben egyfajta meditációs jelenlétet éltem meg, ami az én túlcsorduló kreatív elmémre nagyon jó hatást gyakorolt.

A budapesti fonalboltokban pozitívat tapasztaltam, itt már egyre több a környezettudatos alapanyag, az Oeko-Tex Standard minősítettek, újrahasznosítottak, bio, organikus, lebomló alapanyagból készültek.

– Mit jelent ez az öko minősítés a fonalaknál és miért fontos?

- Azt jelzi, hogy nagyon szigorú szabályok alapján ellenőrzik a gyártást, a festést, és ez a minősítés a garancia arra, hogy a fonal nem tartalmaz a szervezetünkre ártalmas anyagokat, illetve azt, hogy a babáknak is nyugodtan lehet készíteni belőle ruhákat. Sokféle minősítés létezik, azok az anyagok, amiket jelenleg használok, az Oeko-Tex Standard neve alatt biztosítják a használót arra, hogy Fairtrade körülmények között és nagyon szigorú szabályoknak megfelelve készülnek a ruhák alapanyagai.

Ez azért fontos, mert, ami például Kínából érkezik bármilyen alapanyag, vagy ruha olyan vegyszerezésen megy keresztül, ami pl kihat a szervezetünk normális működésére, többek között a hormonháztartásra, ami gyerekek esetében nagyon nem jó. Brutális mértékben szennyezi a gyárak környezetét és totálisan kizsákmányolja a helyi munkaerőt.

Érdemes átgondolni, hogy honnan szerezzük be a dolgainkat, nem csak ruhákat. Az ára mindig több lesz a designer termékeknek, de megbízható, hosszútávon működő és ha valamit nagyon szeretsz, akkor abból elég 1.

Le kell állnunk a túlfogyasztásról, nincs értelme 15 db nadrágnak, ha abból mindig a 3 kedvencemet veszem fel, csak azért, mert a mértéktelen fogyasztáshoz és a túlingerelt élethez vagyunk hozzászokva. Ennek meglesz az ára.

– Most milyen eszközökön, hogyan készülnek a kötött ruhák?

– A párom gépészmérnök, és ő segített abban, hogy picit nagyobban, hosszútávon, rendszerben gondolkodjak! Úgy gondolta, biztosan csak akad valamilyen ipari berendezés, vagy kisebb, asztalra rakható kötőgép. Ő javasolta, hogy szerezzünk be egy eszközt. És mit ad Isten, épp a kollégájának a szekrényében pont lapult egy Singer kötőgép, ami az anyukájáé volt. A hetvenes-nyolcvanas években volt divat, hogy a nők vettek maguknak otthonra kötőgépet, a reneszánszát élte akkoriban a kötés….és úgy látom most is.

Egy iparművész ismerősöm ajánlott műszerészt, aki megtanította nekem a kötőgép használatát. Gyorsan megtanultam, mert pár ruhadarab lekötése után már látni, mit hogyan kell csinálni.

Közben terhes lettem, és a várandósságom alatt kezdtem el igazán aktívan dolgozni. Beindult a kötőgéppel a fantáziám, és pár hónap alatt legyártottam 15-20 ruhát, ami csak eszembe jutott.

Ezek a darabok láthatók a Facebook-oldalamon. Amikor megszületett a kisbabánk, másfél év szünet következett és azóta is lassított tempóban haladok, mert a családom fontosabb mindennél. Viszont nekem ez nagyon jó, mert közben formálódom, letisztulok és fölösleges dolgokat nem alkotok. Jelenleg alakulóban van bennem egy új kollekció, ami jobban meg fogja mutatni a belső sokszínűségemet.

– Mi motivál vagy inspirál a tervezéskor, illetve ha elkap az ihlet?

– Bár egy idő után figyeltem a designer márkákat, érzékeltem a trendeket, nem mentem el divattervező iskolába, mert úgy éreztem, hogy magamtól is rájövök arra, amire szükségem van. Azt szeretem csinálni, ami csak úgy jön, anélkül hogy azt lesném, 2019 őszén vagy telén mi lesz a divat. De ez bármilyen alkotói folyamatban igaz rám. Szeretem az alaptechnikákat elsajátítani és utána improvizálok.

Úgy érzem, sokkal inkább a belső világomat hagyom kifolyni magamból és a természet, a színek, a folyamatok, ami körbe vesz gyakorol rám erős hatást .

Ugyanakkor

az is fontos számomra, hogy hordható és kényelmes darabokat készítsek,

ne a design legyen az egyetlen szempont. A célom az is, hogy nem csak egy bizonyos alkalomra készüljön, ne egy előadásra vagy egy jazz koncertre vehessem fel, hanem az, hogy hétköznap is ugyanúgy lehessen hordani. Nekem a designer ruhák esetében gyakran éppen a praktikum hiányzik.

Miután elkészítettem az első ruháimat a párom segített befotózni őket, a húgom állt modellt és a barátnőm készítette a grafikai munkákat, valamint nem utolsó sorban az egyik legjobb barátnőmtől rengeteg támogatást, segítséget kaptam. Ezekért mind nagyon hálás vagyok. Így jutottam el a PORA márkáig.

- Mi lesz, ha felfut a vállalkozásod? Sokan indulnak nagy reményekkel, hogy kizárólag egyedi darabokat állítsanak elő, aztán amikor népszerűek, kénytelenek engedni a tömegigényeknek.

– Mivel kicsiben kezdem el, még ha lenne is lehetőségem arra, hogy bevásároljak egy nagyobb mennyiségben méterárút, akkor sem tenném, mert tudatos célom az, hogy kis lépésenként, fokozatosan építsem a vállalkozást, majd amikor egyre jobban növekszik, akkor picit többet belerakjak befektetésként.

Azért sem mentem abba az irányba, hogy „na, akkor én most rögtön bevásárlok ezer métert, és meglátjuk, hányan vásárolnak”, mert nem az a célom, hogy tömeggyártásba kezdjek, és varrónőkkel dolgoztassak. Egyelőre én készítem a ruhákat, és élvezem ezt. Ez a slow fashion lényege: bele rakhatom a szívemet-lelkemet. Amikor egy-egy egyedi darab elkészül és meglátom a megrendelőjén, akkor nagyon boldog vagyok.

Az a morál is taszít, ami a fast fashion-nel együtt jár: az, hogy a munka nem mentes az erőszaktól, hogy sokan méltatlan körülmények között, éhbérért dolgoznak.

Nem vagyok álszent, velem is előfordult, hogy fastfashion dolgokat vettem.

De a jelenlegi formájában a fast fashion nem tartható fenn. Remélem, ezt egyre többen ismerik fel és egyre többen fordulnak magyar készítőkhöz.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló Facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Vett egy egyeurós házat nagyszülei szicíliai szülőfalujában, ma már százmilliót ér az álomotthona
Az amerikai nőnek azért kellett költenie a közművek nélküli kis lakra, de behozza a ráfordítást.

Link másolása

Több mint százmillió forint értékű álomházat varázsolt egy nő abból az egyeurós lakból, amelyet nagyszülei olasz falujában vásárolt - számolt be róla a Wales Online.

Meredith Tabbone értesült arról, hogy Szicíliában elhagyott házakat árvereznek el egy eurós induló árról annak érdekében, hogy felpezsdítsék az elnéptelenedett falu életét. A 43 éves chicagói pénzügyi tanácsadó kiszemelt Sambucában egy 1600-as években épült lakatlan házat, amely mindössze egyetlen helyiségből és pincéből állt, áram és vezetékes víz nélkül.

Egy euró volt a kikiáltási ár, de ő hasraütésszerűen felajánlott majdnem kétmillió forintnyi összeget, és hónapokkal később értesítették, hogy ő nyert.

Ezután megvette a szomszédos üres házat is, és mintegy 90 millió forintnyi összegből 46 hónap alatt kialakíttatott egy háromszáz négyzetméteres, négy hálószobás álomlakot. A tetőre külön költött, hogy az azbesztet környezetbarát módon távolíttassa el róla.

A pénzügyi tanácsadó úgy számol, hogy

a mintegy 100 millió forint értékű befektetés idén őszre, mire minden felújítás befejeződik, 130-170 millió forintot ér majd.

Meredith eleinte csak annyit tudott, hogy az apja egyik őse Szicíliából származott, majd miután beleásta magát abba, hogy hogyan szerezhetne olasz állampolgárságot, felfedezte, hogy dédapja az aprócska olasz faluban, Sambucában született. Ezután kezdte figyelni a faluról szóló híreket, és ma már az olasz állampolgársága is megvan.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
A Rovatból
Egyre több a tiny house itthon – bejött a Cápák között 2021-es évadában bemutatott ötlet
A Balaton északi partján is egyre több van a tiny house-okból, amik jogilag járművek, még rendszámuk is van, így Izer Norbert szerint az építési hatóság sem köthet bele a telepítésükbe.

Link másolása

Lakatos István ajánlotta fel a legtöbbet a Cápák között 2021-es évadában a Pop Tiny House tulajdonosának, Izer Norbertnek, aki azóta 40 millió forinttal növelte befektetését, és a cég megannyi boldog háztulajdonost tudhat maga mögött. Norberttel beszélgettünk, hogyan alakult a műsor óta az üzlet.

- Két évvel ezelőtt robbantak be a Cápák között című műsorban a tiny house-okkal, azóta sikerült mozgalmat csinálni az apró házakból?

- Már nagyjából mindenki tiny house mozgalomnak hívja ezt az egészet, de Magyarországon még nagyon gyerekcipőben jár. Inkább egy életérzés, és most tartunk ott, hogy akiket érdekelt ez a lakhatási forma, most kapják meg az első házaikat, tehát igazából majd pár év múlva lehetnek majd annyian, hogy érdemes a mozgalom kifejezést használni.

- Hol tartanak akkor a saját cégükkel?

- Én elkezdtem magamnak építeni, utána elkezdtem másoknak. A műsor óta megnyitottuk az üzemünket először Budapesten, majd Vácon. Itt 12 kollégával gyártjuk folyamatosan a házakat, egyszerre négy tiny house-on tudunk dolgozni, és most jelenleg úgy áll a dolog, hogy minden hónapban ki tudunk tolni egy házat. Ha nagyon megtoljuk, akkor kettőt is, és mindenki elégedett. Gyakorlatilag el tudjuk mondani, hogy elindítottuk a gyártást, és egyedüli cégként gyártunk tiny house-okat. Vannak próbálkozások, például mobil házasok próbáltak csinálni egy tiny house-t, de az még sem lett olyan, mint az igazi.

- Most eléggé magasan vannak az ingatlanárak, egy fiatal család gondolkodhat ebben esetleg alternatívaként?

- Akár azt is lehet, de ne gondoljuk, hogy 10 millió forintból kijöhet egy. Most például egy fiatal párnak csinálunk egy dupla házat. Ők majd két gyerekkel képzelik el benne az életüket, Győr mellett egy kis településen lesz majd, nem volt 100 milliójuk, de elköltenek telekre, meg tiny house-ra 50 milliót, és lesz egy 50 négyzetméter alapterületű házuk, egy pár 10 négyzetméteres galériával.

- Az alternatív építményeket nem igazán szeretik az önkormányzatok, például azzal érvelnek, hogy nem illik bele a településképbe. A modulházakat emiatt nem engedik sok helyen, mi a helyzet a tiny house-okkkal?

- Az a jó, hogy ez egy jármű, rendszáma van. Sok építési hatósággal szoktunk ezen vitatkozni. Nem igazán tudnak vele mit csinálni, mert jogilag jármű. Én mindig azt a példát szoktam ilyenkor hozni, hogyha egy sima Suzukival beállok a saját udvaromba és benne alszok, az oké? Mert a tiny house-nak is van rendszáma, biztosítása stb., így ha benne alszok, akkor mi a helyzet? Nem igazán korlátozhatják, mert akkor ennyi erővel senki sem állhatna be a saját udvarába a saját autójával. A Balaton északi partján például 33 település tartozik az északi régióhoz, ott már rakhatjuk le a házainkat, mert megértette az önkormányzat, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.

- Mennyi idő alatt gyártanak le egy tiny house-t?

- A megrendeléstől számítva 6-9 hónap kell, ha egyedit szeretnének. Ha típusházat, akkor még rövidebb idő alatt készül el. Most két gyártási sorunk van. Az egyikben egyedieket gyártunk, a másikban típusházakat. Két típusunk van, egy 6,6 és egy 7,7 méteres. Különböző méretben és különböző elrendezésben. Ezeket nagyjából három hónap alatt tudjuk legyártani.

- Ha már jármű a tiny house, van, aki kifejezetten utazni szeretne vele?

- Senki nem keresett meg még ezzel, inkább úgy keresik, hogy van egy telkük, és szeretnének rá valami lakható építményt. Például Vácon 40 millió forint egy építési telek, lehet venni viszont 8 millióért mezőgazdasági területet, ki kell vonatni művelési ágból, és még nagyobb is, több hely van, mint egy építési telken. Ha valaki tiny house-t szeretne rá, gyakorlatilag lesz egy teljesen új építésű háza. Minőségi alapanyagokkal dolgozunk, a szigetelőanyagok, az ablakok, mind-mind prémium minőségűek. Nem rakunk be például 10 ezer forintos, barkácsáruházban vásárolható WC-csészét. Itthon azért nem szeretnének utazni vele, mert nincs autójuk, amivel elhúzzák, nincsen jogosítványuk, mert ehhez E-kategória kell, és nincs rutinjuk, hogy egy ekkora szerelvénnyel elinduljanak.

- Ha valami elromlik, az ügyfél fordulhat Önökhöz szervizelést kérve?

- Természetesen. Rengeteg vendégház is gurult már ki például tőlünk, ezeknek az üzemeltetését és karbantartását is ők végzik. Viszont ha például elromlik a WC, akkor azt egy sima szerelő is meg tudja javítani. Ha komposzt WC van, és nem angol, ott csak egy tartály van, azt csak kimosni kell. De olyan WC is van, ami gázlánggal égeti el a végterméket, azt csak mi tudjuk szerelni, mert annyira speciális.

- Mennyiből jön ki egy tiny house?

- A mostani házaink ára 21 millió forint plusz áfától kezdődik. Vagyis ez az alternatíva nem a lakhatási válságot oldja meg, hanem azoknak lehet segítség, akik egy kisebb lakás helyett egy élhető, nagyobb méretű megoldásra vágynak ennyiért. Például Csepelen a szülők egy fiatal lánynak szeretnének külön lakrészt, de nem tudják a saját házukat tovább bővíteni, úgyhogy tiny house-zal oldják meg. Ez egy 20 négyzetméteres, valamint plusz 10-10 négyzetméteres kislakás, indulásnak tökéletes.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
A Yale-en fog továbbtanulni a 17 éves magyar fiú, akit több amerikai elitegyetemre is felvettek
A Princetont és a Columbiát kosarazta ki Szepesi Mór a New Haven-i egyetem kedvéért.

Link másolása

A Yale-t választotta Szepesi Mór, akit több amerikai topegyetemre, köztük a Columbiára és a Princetonra is felvettek, írja a Telex.

A Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola végzős diákjának május elsejéig kellett döntenie. A magyar diák a lapnak azt mondta, hogy végül egy megérzés miatt döntött a Yale mellett a Princeton kárára.

„A Yale-en nagyon jó lehetőség van arra, hogy aki alapképzésen tanul, az is akár Nobel-díjas professzorokkal tudjon személyesen konzultálni. A Columbián meg más nagyobb egyetemeken erre nincs feltétlen lehetőség, csak azoknak, akik már nem alapképzést végeznek. Másodszor, azt is néztem, hogy milyen külföldi program lehetőségek vannak, mert fél évet szeretnék eltölteni Ázsiában. A Yale-en van a legtöbb lehetőség különféle országokban, például Szingapúrban közgazdaságtant tanulni”

- indokolta döntését Szepesi Mór, aki úgy tudja, remek a közösségi élet a kampuszon.

„Amikor jelenlegi diákokkal beszéltem, egyértelművé vált, hogy ott a tanuláson kívül is rengeteg lehetőség van, amik miatt élvezetes lehet az elkövetkezendő négy év.”

A magyar fiatal már óvodás kora óta angolszász intézményekben tanult, alapító tag volt az iskolája vitaklubjában, önkénteskedett Szenegálban és évekig volt a diáktanács elnöke. A 17 éves Szepesi Mórnak meggyőződése, hogy a vitakultúrát fejleszteni kell hazánkban. Célja, hogy a külföldön megszerzett tudást hazahozza Magyarországra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Egyre népszerűbbek a kenderből épült házak, sőt, Veszprém mellett egy ovi is kenderből készült
Horesnyi Béla hét éve épít kenderházakat. Nyárády István pedig egy kenderjurtát tervezett. Mindketten hisznek a természetes építőanyagban, amely a bolygónak is jót tesz.
Belicza Bea - szmo.hu
2023. május 08.


Link másolása

A 93 éves szabolcsi édesanyám jól emlékszik arra az időre, amikor Magyarország kendernagyhatalom volt. Rengeteget dolgozott a növénnyel, örömmel mesélte, hogyan nyűtték vagyis gyűjtötték be, hogyan áztatták, szárították, tilolták vagyis törték, majd szőtték a kendert. Nagyon fiatal volt, de minden lépést imádott végezni. Ódákat zeng a végeredményről is, milyen tökéletes konyharuhák készültek, amit könnyű volt fehéríteni.

A kenderből születhetnek ruhák, cipők, kötelek, hálók, de tea, olaj, szappan és liszt is. Sőt ház is. Ez utóbbi a szívügye lett Nyárády Istvánnak, aki jurtát szeretne építeni kenderből.

Az ipari kender és a marihuána nem keverendő. Előbbi nem okoz bódultságot, egész más célra termelik, csak az utóbbi a pszichoaktív változat. Magyarország az első három helyen volt kender felhasználásában évtizedekkel ezelőtt, de a műanyag kiszorította. István szerint azonban most megkezdődött a kender reneszánsza. Azt mondja, a klímaválság miatt is jó az irány, mert gyógyítja a környezetét.

„A kender – termesztése alatt – a fáknál is több szén-dioxidot köt meg. Jó a talaj regenerálására is ott, ahol valami szennyező tevékenység, ipar volt.”

A kender magja, levele és a szára is hasznosítható. „Egyszer használatos evőeszközöktől a bioüzemanyagon keresztül a kötélig mindenre jó. Ruháknál tizedannyi víz kell hozzá, mint a pamut előállításához. Pár éve az autóipar is felfedezte, a BMW elektromos modelljeit kenderrel szigetelik” – sorolja.

István három évvel ezelőtt találkozott Horesnyi Bélával.

„Ő a kenderépítészet magyarországi apostola. Három éve találkoztunk egy természetes építőanyagokról szóló workshopon. Valahogy mindketten azonnal éreztük, hogy mi együtt fogunk dolgozni, együtt fogunk kenderjurtákat építeni” – meséli.

Horesnyi Béla hét éve épít kenderházakat. Körülbelül 5o létrejöttéhez volt köze, igaz volt, ahol csak betanította a kivitelezőket. Az egy- és kétszintes családi házakon kívül egy Veszprém melletti óvoda is kenderből készült.

Ahol él, Domaszéken építette az első két házat.

„Vettem egy építési telket, ahol lakom, direkt kenderházat terveztettünk oda, és úgy kerestünk rá vevőt, amikor már elkezdődött az építés. Találtunk is mindkettőre” – idézi Béla az indulást.

Tapasztalatok a második kenderházról

Olaszországban tanulta a kenderbeton készítés alapjait. Megvizsgált több természetes építőanyagot, de ez a növény lobbanta fel a szerelmet. Béla azt emeli ki, hogy ez a fajta ház tisztítja a levegőt.

„A kenderbeton egy karbonnegatív építőanyag, tehát sokkal több szén-dioxidot köt meg, mint amennyit előállításakor elhasznál. Kizárólag természetes anyagok vannak benne. A felhasznált mész ráadásul vírus- és baktériumölő.

Egyetlen negatívuma van, hogy hosszú a száradása. Egy 10 centis falnak egy hónap kell, ami azt jelenti, hogy 50 centinél 5-6 hónappal kell számolni” – magyarázza Béla.

István szerint alapvetően mérgek között élünk.

„A beteg ház szindróma arról szól, hogy az építőipar manapság olyan anyagokat is használ, amelyektől sokan allergiásak lehetnek, megbetegszenek. A kenderbetonból készült ház viszont természetes. Ráadásul az ökológiai lábnyom is mellette szól” – magyarázza.

Nyárády István

Rengeteg időt fordított a kenderjurták megtervezésére, de szükség van még segítőkre. Nem is riad vissza, hogy megszólítson bárkit. Legutóbb az Egyesült Arab Emírségek emírjének írt és

nevezett a világ legkomolyabb szén-dioxid-csökkentő versenyére (XPRIZE Carbon Removal), amelyet Elon Musk indított.

„Ehhez fel kellene építeni őszig egy 90 négyzetméteres kenderházat. Ez inspirálna másokat is, hogy akár önállóan vagy együttműködésben termesszenek és építsenek. Ehhez kellene egy mecénás vagy több kisebb támogató. Megvan a terv, itt van Horesnyi Béla, és van egy lelkes ácsunk is.”

Az építést így foglalta össze:

„Kell egy stabil alap, rá egy faszerkezet, ami LEGO-szerűen összeállítható, utána jöhet a kenderezés. Egy zsaluzatot kell összerakni, abba kell tölteni a kendermasszát, és tömöríteni egy fakalapács-szerű eszközzel. A kenderbeton a szár belsejének az aprítéka, a törek egy meszes adalékkal és vízzel keverve. Idővel, szén-dioxid megkötésével szilárdul betonkeménnyé."

Béla szerint hét éve jóval drágább volt a kender. Az építkezéshez kénytelenek voltak engedni a nyereségből.  Időközben azonban a kender egyre olcsóbbnak számít.

„Ahogy a Covid után drasztikusan emelkedett minden más építőanyag ára, a kenderé nem annyira, így most olcsóbban lehet építeni, mint egy téglaházat. Mi 600 ezer forintot kérünk egy négyzetméterért, de téglaháznál ez 750-800 ezer forint is lehet.”

– mondja Béla.

Az István által megálmodott, kilencven négyzetméteres jurtához körülbelül 50 millió forint kellene.

Béla az alapanyag nagyüzemű termesztését és feldolgozását is fontolgatja. „50-100 hektáron kellene indulnia. Ez körülbelül 300 millió forintba kerülne. Aztán lehetne ehhez egy részvénytársaság. A befektetőknek három-négy év alatt térülne meg a befizetett összeg."

Szerinte

200 hektáron lehetne 100 családi háznak az alapanyagát előállítani.

Aztán a kender egyéb részeit kötelekhez, ruhákhoz és hőszigetelő paplanhoz is használhatnák.

„Így vissza lehetne hozni Magyarországra a kendert, a gazdáknak teljesen mindegy mit termelnek. Ők azt mondták, azzal foglalkoznak, ami megéri" - mondja Béla.

István nemcsak az alapanyaghoz ragaszkodik, hanem jurtája esetében a kör formához is. Azt mondja, ennek oka van: az összefogást szimbolizálja.

„Összeomlott a világ körülöttem. A feleségem azt kérte, költözzünk külön, mert kiüresedett a házasságunk. Munkában is törés volt, egy angol cégnek vállalt megbízatásom véget ért, és egyébként is nagyon untam már az informatikát. Esztergomban egy zen templom apátjához mentem be tanácsot kérni” – meséli István.

A templom volt ezután az otthona négy évig. Azt mondja, az ott tanult belső munkának hála, békében, de külön nevelik gyermeküket.

„A kör nekem az összefogást jelenti. Arra számítok, hogy valamilyen formában együtt összehozzuk ezt a projektet. Részletek és fotók a honlapomon vannak. A jurta nekem a családi kört is jelenti. Azt szeretném, ha 8 éves fiamnak mielőbb megteremthetnék egy olyan otthont, ahol családban élhet.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk