hirdetés

UTAZZ
A Rovatból
hirdetés

Már a 19. században is igazi látványosságként emlegették a soponyai Zichy-kastély angolparkját

A kertben romantikus patakpart, tavak, hidak és különleges növények között lehet sétálni. A Pollack Mihály által tervezett műemlék épület ugyan elhagyatott, de így is impozáns látványt nyújt.
Fotók: Németh Zsolt - szmo.hu
2020. november 17.

hirdetés

Nem messze Székesfehérvártól, a Sárvíz völgyének nyugati oldalán található Soponya. A több száz éves múltra visszatekintő település volt királyi, királynéi és nemesi birtok is. A török hódoltság alatt a Sárvíz mocsarai sokak számára a túlélést biztosították, mert a lakosság vészhelyzetben ide bújhatott el.

1650-ben Zichy Istváné lett a vidék, a központjában akkor még Nagyláng állt, ám a török vész elmúltával a népesség inkább a mai Soponya területére kezdett építkezni. Végül a két községet 1936-ban egyesítették.

A település érdekessége a manapság üresen árválkodó Zichy-kastély és környéke. A mai épület elődjét 1751-1757 között építette Zichy János barokk stílusban. Az akkoriban földszintes L-alakú kúriát később átépítették U alakra, majd emeletet is kapott a főszárny részen, és lépcsőházat is építették hozzá a 19. század első éveiben.

A Soponya nevezetességének számító, Pollack Mihály által tervezett műemlék Zichy-kastélyhoz egy kápolna és egy védett angolpark is tartozik.

A díszudvara éke a klasszicista vörösmárvány kút.

hirdetés

A 2. világháború ezt az épületet sem kímélte meg, a kastélyt kifosztották, majd sokáig elhagyatottan állt. 1958-tól iskola és gyermekotthon, majd 1998-ig a Soponyai Gyermekváros működött benne. 1984 és 1989 között felújították, de manapság megint üresen áll.

A kastély mellé már az első építkezés során kertet készítettek, 1760-ban már arról számoltak be, hogy sok kertésze volt a kastélynak. A díszkert barokk stílusban épült, majd az építmény korszerűsítése során átalakították egy 36 hektáros angolkertté. A Selyem-majori árok vize szelte át a kertet, melynek a közepén alakították ki a "Hattyús tavat", ahonnan a víz tovább haladt a sóstóba.

1799-ben, mikor gróf Zichy János feleségül vette Colloredo Franciskát, újabb kertfejlesztésekbe kezdtek. Elkészült a kőhid, ahonnan út vezetett a kastélyhoz. A mesterséges dombokon tiszafa és virginiai borókaliget volt, a dombtetőn filagóriával. A sóstóban egy szintén mesterséges szigetet hoztak létre.

Egy 1836-os leírás arról számolt be, hogy a park már igazi látványosság, szomorúfűz, jegenyenyár, japán akácok, vadgesztenyék, fekete- és erdei fenyők díszítették, melyek egy része még ma is látható.

Külön értéke lett a parknak a védett értékként számon tartott téltemető tavaszi virágzása.

A vízellátáshoz artézi kutakat fúrtak, melyek forrásként működtek vörösmárvány foglalatban. A forrásokat pedig a gróf lányai után Ludovika és Viktória forrásnak nevezték el. Később egy újabb forrással bővültek, a Katona-forrással.

A kert gondozásában, tervezésében részt vett Fuchs Emil is, aki 1865-tól a főváros főkertésze lett. Nagyon szerette a parkot a tulajdonos Gróf Zichy Ödön, aki tudományosan művelte azt. Még nyolc üvegháza is volt, benne különleges növényekkel.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk