hirdetés

UTAZZ
A Rovatból
hirdetés

Autómentes óváros, magyar és német emlékek, pápalátogatás – egy hosszú hétvége Pozsonyban

Néhány meglepetés is ért minket a szlovák fővárosban, ahol 1848-ig a magyar országgyűlés is ülésezett.

Link másolása

hirdetés

Mielőtt kitört a vírusos világkatasztrófa, nem sokra tartottam a „hosszú hétvégés” utazásokat. Úgy gondoltam, hogy azok sem élményszerzésre, sem pihenésre, sem pedig feltöltődésre nem elegendőek. Aztán jött egy másfél éves kényszerű „helyben járás” és egy kissé átértékeltem korábbi álláspontomat. Az ember már annak is örül, ha 3-4 napra kiszabadul a taposómalomból, az állandósult feszült légkörből, új látványokat, hangokat, illatokat, ízeket kap, szerencsés esetben valami életre szóló találkozásba is belefuthat.

Ehhez persze jól kell kiválasztani az időpontot, a helyet, azon belül is a várható mozgáskörzetünket. Ebből a szempontból ideális volt Pozsony, 2021. szeptember 11-13-án.

Az első meglepetés mindjárt a vonaton ért bennünket. Nagy műgonddal begyűjtöttünk minden Covid-igazolást a védettségitől az oltásokon át a szlovák egészségügyi hatóságok által kért online regisztrációig, és volt is bennünk némi félsz, mert az első két vakcináról szóló papírunk, amit még február-márciusban állítottak ki, kizárólag magyar nyelvű volt, és az elvárás legalább angol nyelvű lett volna. Ám hiába léptük át a határt Párkány/Sturovónál, a kutya sem volt kíváncsi passzainkra, még az útlevelünket sem kérték. Az persze feltűnt, hogy az újonnan felszálltak mind viselnek maszkot, de a végállomásig erre sem figyelmeztettek minket. (Visszafelé a szlovák szakaszon igen.)

A szállodában, miután a csinos recepciós is maszkban fogadott, megtudtuk, hogy utcán nem, de zárt térben elvárják a maszkviselést mindenkitől. Kivéve persze az éttermeket, igaz, olyan pazar nyári idő fogadott minket, hogy kizárólag teraszokon ettünk-ittunk.

A 90 éves múltra visszatekintő Hotel Tatránál jobb helyet nem is találhattuk volna, hiszen nemcsak minden igényt kielégített, hanem alig 50 méterre áll a gyönyörű hófehér egykori Grassalkovich-palotától, amely ma Szlovákia köztársasági elnökének, Zuzana Čaputovának a hivatala, amely előtt egy fia őr sem áll, sem fegyverrel, sem anélkül. Innen pedig csupán néhány zebrán vagy egy szövevényes aluljárón kell átkelni, hogy eljussunk az óvárosba, vagy elinduljunk a mindenünnen látszó, szintén fehérbe öltözött várba. E két vonatkozási pontnál távolabb nem is kalandoztunk, de nem is volt rá szükség.

hirdetés

Az autómentes óvárosban minden utca, szinte minden épület csalogat valamivel. Lépten-nyomon találkozunk magyar történelmi emlékekkel: magyar felirat is hirdeti az egyetemi könyvtár falán, hogy itt ülésezett 1848-ig a magyar országgyűlés, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc itt váltak a reformkor vezéregyéniségeivé. A régi városházán, amelynek a tornyába a kilátás kedvéért több mint 100 lépcsőfokon másztunk fel, a Szent László kápolna emlékeztet Árpád-házi uralkodónkra, udvarán áll Rómer Flórisnak, a 19. század polihisztorának, a magyar művészettörténet és régészet egyik megalapozójának mellszobra, Strobl Alajos alkotása.

A lenyűgözően gazdag várostörténeti kiállítás pedig híven őrzi Pozsony magyar és német hagyományait.

A templomokban ugyancsak bővelkedő negyed – alig egy négyzetkilométeres körzetben találunk kapucinust, ferencest és Orsolya-rendit – szintén sokat elárul a magyar múltról. A régi városháza mellett áll a barokk pompájú Szent Szalvátor jezsuita templom, ahová be is tévedtünk egy szlovák nyelvű misére (a liturgia ismerete és egykor jónak mondott orosz nyelvtudásom alapján elég sokat megértettem belőle). E templom emlékeztet arra, hogy a török hódoltság idején e város lett az esztergomi érsek székhelye, és az egyik leghíresebb jezsuita, az ellenreformáció atyja, az egyetemalapító Pázmány Péter volt.

Az ő földi maradványait az innen, ahogy Móra Ferenc írta, szinte egy „miatyánknyira” lévő Szent Márton dómban találták meg tíz évvel ezelőtt. Nem véletlenül temették ide, hiszen ez a katedrális volt a 16.-tól a 19. századig a magyar királyok koronázási temploma – igaz, ebben az időszakban csak Habsburgok viselték Szent István koronáját.

E templom mellett állt a Dohány utcaira emlékeztető, szintén a 19. század második felében, Milch Dezső tervei alapján épült a zsinagóga, ma már csak régi fotók és egy holokauszt-emlékmű, kusza fémkompozíció emlékeztet rá. A kommunista érában egy ideig – hasonlóan az óbudai zsinagógához – tv-stúdióként működött, mígnem 1969-ben lebontották, hogy helyet adjon a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja pilléreinek. A Várba vezető úton viszont felfedeztünk egy Raoul Wallenberg-emlékművet, amely a gettó rácsa mögül szabadulni vágyó embereket jelképezi.

A magyar államiság szimbólumát hajdan a Várban őrizték, amelyet ugyan 10 évvel ezelőtt csodálatosan helyreállítottak – a főkaput a legendás nagymorva fejedelem, Szvatopluk lovas szobra őrzi – de belül még kevés a látnivaló. Az egykori koronatoronyba sem lehet felmenni, mert, mint mondták a múzeumőrök, túlságosan szűk benne a tér, ezért a járvány óta nem látogatható. A kert árnyas fái és a régi falak között azonban érdemes elidőzni, lecsendesedni és gyönyörködni a tájban, a zöld-ezüst Dunától a környező hegyekig.

De azért érdemes benézni a Vár modern kápolnájába a lenyűgöző orgonája miatt, és kaptunk két olyan kiállítás-élményt is, amelyekért érdemes volt felkaptatni a várdombra: Martin Benka 20. századi festő életmű-kiállításából főleg tájképei, hegyvölgyek érzékeny ábrázolása ragadott meg. Egy olyan alkotó, aki, akárcsak a mi Csontvárynk, a mediterrán világot is beutazta ihletért;

A másik, multimédiás tárlat 1989-ről szólt, felidézve valamennyi kelet-európai rendszerváltást: a prágai tüntetéseket, Mihail Gorbacsov népfelkeléssel felérő pozsonyi fogadtatását, a magyar határnyitás az NDK állampolgárok előtt egészen a Berlini Fal lebontásáig. Emellett korabeli képzőművészeti alkotások is láthatók, amelyek a maguk nyelvén fogalmazzák meg a diktatúra mibenlétét, valamint szamizdat-kiadványok a hozzájuk használt írógépekkel és fénymásolókkal. Kiállították 1968 hőse, az 1992-ben máig tisztázatlan autóbalesetben életét vesztett Alexander Dubcek öltönyét is. Ottjártunkkor néhány kamasz is bolyongott e kiállításon, hihetetlen, hogy számukra ez már történelem. Mi pedig elgondolkodhattunk azon, hogy hová tűnt az akkori lelkesedés, a szabadságvágy, miért fásultunk bele az elmúlt 30 évbe?

Azért nemcsak a múlttal találkoztunk a régi falak mentén. Mindjárt az éppen restaurálás alatt álló híres Mihály-kapu közelében szabadtéri fotókiállítás fogadott bennünket, sok fricskával, csábító transzvesztitáktól Sztálinig, akinek vörös kendővel kötötték be a szemét. Itt-ott modern installációk köszöntek ránk, a legjobban Martin Kochan „Szabadság-emlékműve” tetszett, amely egy stilizált, kissé megdőlt szabadságszobor - kerekes alumínium-kukába ágyazva.

Művészi igényességű graffitik borították az ide vezető aluljárót, és még szálláshelyünk is kínált egy szép kiállítást: Stanislav Harangozó színpompás, álomszerű, sejtelmes erotikával beoltott festményeiben gyönyörködhettünk a gazdag svédasztalos reggeli után.

A minket a világon mindenütt megtaláló utcai zenészekben sem szenvedtünk hiányt. Az egyik kis kereszteződésben egy öreg szaxofonos a My Way-t fújta. Az óváros egyik főutcáján egy fiatalember szopránszaxofonján John Coltrane-t idéző free-jazzes improvizációkat adott elő, miközben nagy léptekkel haladt előre, mögötte pedig egy középiskolás csoport vonult, hasonló ütemben. Valószínűleg semmi közük nem volt egymáshoz, mégis az egész olyan volt, mint a legendabeli hamelni gyereksereg, akik követik a baljós patkányfogót. A sétálónegyed felső, még modernebb szakaszán pedig egy remek hangú gitárossal együtt énekeltük a Beatles Let It Be-jét. Amikor a Várból lejövet megpihentünk a Modra Hviezda étterem-borozó pincehelyiségében, a Monty csárdás fogadott bennünket, majd következett polkában előadva a Piszkáld ki kezdetű nóta, amit nagyanyámtól még első világháborús dalként tanultam.

Nagy várakozással készültünk utolsó reggelünkre, ugyanis a hivatalos program szerint reggel negyed 10-kor érkezett a szomszédos elnöki palotába Ferenc pápa. Már jó fél órával előbb csatlakoztunk a díszes kerítés előtt felállított kordon előtt tolongó tömeghez, és bár érkezésekor éppen csak egy pillanatra láthattuk messziről, sikerült rájönnünk, hogy merre fog a konvoja távozni. Percről percre követhettük, ahogy a biztonságiak, a felvezető rendőrmotorosok és a konvoj sofőrjei ugrásra készen várták az indulási parancsot, majd elérkezett a nagy pillanat: Őszentsége kocsijából mosolyogva áldást osztva alig 5 méterre haladt el tőlünk. Egyébként a helyi rendfenntartók előtt le a kalappal: határozottan, de rendkívül kulturáltan tették a dolgukat, minden felesleges paranoia és erődemonstráció nélkül. Még a palota környékét is csak aznap reggel zárták le és csak a kocsiforgalom elől. A híveknek még arra is volt lehetőségük, mielőtt a konvoj elindult a Szent Márton dóm felé, hogy néhány percig közelről fényképezzék Ferenc pápát...

Utolsó napunk még tartogatott egy megrendítő élményt. A Szlovák Nemzeti Színház előtti téren, a magyar apától és szlovák anyától született költő, Pavol Országh Hviesdoslav szobra alatt kiállítás nyílt We never forget 9/11 (Sohasem felejtjük el szeptember 11-et) a Magnum fotósainak ma már történelmi értékű felvételeiből. A legtöbbet Steve McCurry-től, az Afgán lány című híres fotó alkotójától válogatták. Azokban a kellemes késő nyári déli órákban, miközben szelíden csobogott a fotók mellett a kék szökőkút, és az árnyas platánsor alatt ebédeltek, söröztek az emberek, eszembe jutott, hogy vajon miért csak akkor becsüljük meg a békét, amikor elveszik tőlünk?


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
UTAZZ
A vadregényes Csarna-völgy ma is őrzi egy régi kisvasút történetét
A Börzsönyben megbúvó, fokozottan védett, romantikus hely Magyarország egyik legnagyobb háborítatlan erdejében található. A természet itt is megmutatta, mire képes egy kis patak hatalmas ereje.

Link másolása

hirdetés

Létezik egy vadregényes patakvölgy Magyarország egyik romantikus erdejében, melyet szép időben érdemes felkeresni.

A fokozottan védett Csarna-völgy, Fekete-völgy Magyarország legnagyobb háborítatlan erdejében található,

itt van hazánk egyetlen vulkáni eredetű középhegységi katlana, ahol a természetes állapotot igyekeznek megőrizni.

A Csarna-völgy számos különleges növénynek, tölgynek, bükknek, gyertyánnak, kőrisnek, és állatnak fekete gólyának, fehérhátú harkálynak, parlagi sasnak, uráli bagolynak, hiúznak, farkasnak, foltos szalamandrának nyújt otthont. A patakban előfordul többek között a fürge cselle, a sebes pisztráng és a petényi márna és a is.

A vidék azonban gyalogosan, turistautakon bejárható, és kiváló fotós téma is, hiszen

a régi kisvasút vonala, amelyet az árvizek több helyen elmostak, ma már úgy néz ki, mint egy romantikus film díszlete.

A régi kemencei kisvasút emlékeit a Börzsöny erdejében fedezheted fel. A Csarna-patak völgyében a 600 mm nyomtávú vasútat 1913-ban kezdték el kiépíteni, és a több mint kilenc kilométeres pálya végállomásain (Kemencén és Királyházán) lakást és műhelyt is építettek. A csarna-völgyi vonal végén volt a Dobó-istálló is. A vasút lóvontatással indult, majd 1947-ben közlekedett először motormozdony a kemencei vonalon.

hirdetés

A Csarnavölgyi Vasút a Kemence–Wirterház–Hamuház–Halyagos vonalon futott, a Salkasz–Klein cég tulajdonában volt. Az erdei vasútnak több elágazása is volt. A hálózatot úgy építették, hogy az útpályák a fafeldolgozók felé lejtsenek, így csak a felvontatásuk igényelt energiát. Voltak meredek szakaszok is benne. (A teljes hálózat 51,1 kilométer hosszú volt.)

A második világháború úton a kisvasút szerepe egyre csökkent, több vonalat megszűntettek, a pályákat felszedték, végül 1990-ben a fák szállítása - megrendelések hiányában - leállt, és a vonalon is a forgalom megszűnt.

A pálya állapota ezt követően egyre csak romlott. A drámai fordulatot egy 1995-ös hirtelen özönvíz hozta, a patak ugyanis annyira megáradt, hogy több híd és a vasúti pálya egy szakasza is áldozatává vált. Egy 1999-es újabb, még nagyobb áradás további károkat okozott, a pálya helyenként több méteres magasságban lógott a levegőben, másutt egy-két méter vastagon hordalékréteg borította be.

Ma a vadregényes tájon haladva, a fák sűrűjében, vagy a rohanó patak mentén, több helyen is előbukkannak még a régi sínek. A terepviszonyok miatt a hely felfedezését gyakorlott túrázóknak ajánlják a Börzsönyi Kéktúra útvonalon.

Ha pedig már idáig eljutsz, akkor nézd meg a Kemencei Erdei Múzeumvasút kiállítását, az Erdészeti emlékművet, vagy a Börzsönyi szintezési főalappontot is.

A kisvasút egy része napjainkban újra használható. A Kemencei Erdei Múzeumvasút tavasztól őszig, menetrend szerint közlekedik szabad- és munkaszüneti napokon. Az eredeti vonal azonban nem járható be teljesen, csak egy 4,1 kilométeres szakaszon.

Bővebb információk a kisvasútról ITT.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
UTAZZ
A Rovatból
hirdetés
A Balatontól Bőszénfáig: 12 hónap, 12 csodás fotó madártávlatból
Utazás hazánk felett: havonta egy-egy különleges helyszínt láthatsz most felülről.
Fotók: Kószó András - szmo.hu
2022. január 02.


Link másolása

hirdetés

A Balatontól Budapestig az ország egy másik oldalát ismerheted meg, ha fentről nézed meg a vidéket. A fotós Kószó András drónról száll föléjük, hogy megmutassa mindazt, amit csak a madarak élvezhetnek: a tájat, a várost, a természetet egy másik szemszögből. Tarts velünk egy esztendőt átölelő virtuális kirándulásra:

Január:

Február:

Március:

Április:

hirdetés

Május:

Június:

Július:

Augusztus:

Szeptember:

Október:

November:

December:

Még több fotót ITT találsz.

Helyszínek: Balaton, Budapest, Vál, Bőszénfa, Vál.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
UTAZZ
Mesés hangulatú adventi vásárok a Dunakanyarban
Fényfestés, kisvonat, korcsolyapálya, forralt bor, mézeskalács, kézműves vásár és sokféle program - ezt kínálja Szentendre, Esztergom és Vác. Most videón, de madártávlatból is körülnézhetsz a hangulatos városokban.

Link másolása

hirdetés

Advent idején az országban sok helyen díszítik fel a településeket, szikráznak a fények esténként. Budapest egyik adventi vásárát pedig egyenesen Európa legjobbjának választották.

Ám érdemes délutánonként egy kis kirándulásra indulni, és felfedezni más helyeket is. Például a Dunakanyar - amúgy is sok szépséget rejtő - városait.

Szentendre hagyományosan a Fő téren, a történelmi belvárosban és a Korzón várja a karácsonyi hangulatra vágyókat.

Ilyenkor itt is csillogó fények, karácsonyi dalok, forralt bor és kürtőskalács illata tölti meg a tereket. A Fő tér hatalmas karácsonyfáján az óriás gömböket pedig már felfedezték az erre járók, hiszen kiváló szelfiket lehet készíteni a segítségükkel.

A történelmi belváros minden évben Adventtől Vízkeresztig vár az adventi vásárral, szabad- és beltéri rendezvényekkel, művészeti és kulturális programokkal, kiállításokkal. Az egyik legkedveltebb programja az adventenek a kézműves és gasztrónómiai vásár. A hangulatos macskaköves utcácskákon, kis faházakban árulják szebbnél szebb portékájukat az igényes szentendrei és környékbeli kézművesek.

hirdetés

Vasárnap a város lakói gyertyát gyújtanak a Fő téri kereszt körül elhelyezett hatalmas adventi koszorún. A gyertyagyújtásokat ünnepi műsor és csodás, karácsonyi fényfestés kíséri.

Bővebb információk ITT

VIDEÓ: A szentendrei adventi vásárról

Esztergom látványos karácsonyi díszítéssel és jégpályával is kedveskedik az ünnepi időszakban.

A városban a történelmi és kultúrális nevezetességek mellett most az adventi forgatagba is érdemes ellátogatni. A szép dekoráció mellett finomságok, kézműves foglalkozások, koncertek, játékok is várnak, sőt lesznek koncertek, bábelőadás, betlehemes játék is.

Bővebb információk ITT.

VIDEÓ: Az esztergomi belváros adventi hangulatban

Vácra is érdemes ellátogatni, mert ilyenkor a barokk belváros különös hangulattal vár.

A Dunakanyar kapujában a finomságok mellett muzsikával, koncerttel, színházi előadással, a gyerekeknek mesével, foglalkozásokkal, kisvonattal és tárlatokkal is készülnek.

Bővebb információk ITT.

VIDEÓ: A váci adventről

És íme néhány fotó, így csak a madarak láthatják a hangulatos városokat:

Szentendre

Esztergom

Vác

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
UTAZZ
A Rovatból
hirdetés
TOP5: Csodás téli menedékek a hó birodalmában
A válogatásban olyan kabinokat és természetközeli szállásokat gyűjtött össze a Hype&Hyper szerzője, amiknek kifejezetten jól áll a hófödte táj.
Gollob Lilla cikke HYPEANDHYPER oldalon - szmo.hu
2021. december 30.


Link másolása

hirdetés

A HYPEANDHYPER egy kelet- és közép-európai dizájn- és életmódmagazin, amely az innovációról, a városi életről és a kreatív ökoszisztémáról szól.

Céljuk, hogy összegyűjtsék és bemutassák azokat az egyedi történeteket, karaktereket, különleges tárgyakat és tájakat, amelyek a világ ezen részét alakítják.

Csatlakozz hozzájuk, legyél te is részese a közös jövő alakításának!

Ezeknek a menedékhelyeknek a közelében sí-és túraútvonalak várják a téli sportok kedvelőit. Szomszédainktól kezdve Skandináviát és Chilét is érinti a gyűjtésünk.

hirdetés
Vardehaugen | Norvégia

A fekete, asszimetrikus kunyhó az alpesi erdő mélyén, Lillehammer közelében található. Formáját a hófödte kabinok klasszikus motívuma ihlette, amelyeknek csak a teteje látszik ki a hóból. Amikor a hó betakarja a szerkezetet, az építészet és a természet közötti határvonal elmosódik, és a tető mesterséges sípályává válik síugráshoz, szánkópályákhoz és más havas tevékenységekhez. A kompakt alaprajz (55m2) ellenére a kabin belülről tágasnak hat a ferde tetőnek és a különböző emeléseknek köszönhetően. A fő hálószobából és a félemeletről pedig a csillagok és az északi fény is látszik.

Iragüen Viñuela Arquitectos | Chile

Egy korábbi, befejezetlen építési projekt alapjait használták fel újra ebben a chilei nyaralóban, ami akár tizenkét vendég befogadására is alkalmas. A kétszintes faház a Cautín folyó mellett található, ami nem messze fekszik hosszú hószezonjáról híres Corralco-tól. A ház platformját egy kis erdei tisztáson építették, fák kivágása nélkül, közvetlenül a félsziget csúcsán, hogy a folyó körülölelhesse. A látványos kilátás a négy égtáj felé nyílik, a folyón túl az erdőre és a hegyoldalra is rálátni. A szürke fagerendák az enteriőrben tónusaiban is visszaköszönnek, amit az olyan elemek melegítenek fel, mint a hálószoba rozsdaszín faliszőttese.

Ark-shelter | Szlovákia

A minimalista erdei kabincsoport a Bjornson hotel számára készült, és tökéletes lokáció lehet, ha nagy családdal vagy népesebb baráti társasággal indulnánk neki a telelésnek. A meghitt környezetben karnyújtásnyira van az erdő és a Jasná síközpont is, de a hotel infrastruktúrája is könnyen elérhető. Minden házikó két önálló modulból áll, amik a válaszfalak eltolásával összenyithatóak. Maguk az építmények pedig cölöpökön állnak, hogy a táj folyamatosan tudjon alatta áramolni és lélegezni.

Studio Puisto | Finnország

A finn Salamajärvi Nemzeti Park közelében épült kunyhó, az ősi Niliaitta újraértelmezése, ami egy magasra emelt faház, amit a szamí őslakosok használtak az élelmiszerek biztonságos tárolására. Az építészek a környék szamí kultúrájának történelme előtt szerettek volna tisztelegni, ugyanakkor olyan helyet létrehozni, ami a látogatók számára a külvilágtól való elszakadás érzését nyújtja.

Firm Architekten | Ausztria

A 2006-ban alaposan átépített és kibővített szálloda egyszerre kíván a helyieknek és a vendégeknek is kedvében járni. A Hotel Gasthof Adler békebeli külseje tökéletesen illeszkedik az osztrák falu látképébe, miközben a belsejében meglepően kortárs enteriőrök fogadnak. Az új szállodai szobákba kőrisfapadló és mészvakolatos falak és mennyzet készült, amikhez szilfa bútorokat és sötétzöld bársony kanapét választottak.

Ha tetszett, amit olvastál, látogass el a HYPEANDHYPER oldalára vagy keresd őket a Facebookon és az Instagramon!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: