Az Alcsúti Arborétum ősszel

Fotók: Németh Zsolt - szmo.hu
2020. december 16.

A Tolnai-Hegyhát északi része és a Mezőföld határán, a Sió partján található Simontornya. A vidék – kiváló adottságai miatt – igen gazdag történelmi leletekben. Már a kőkorszakból is találtak itt nyomokat, előkerült egy bronzkori település maradványa, kelták telepedtek meg, majd a rómaiaknak is volt itt települése. A honfoglaláskor az Árpád-család birtoka lett a mai Fejér és Tolna megye jelentős része.

Simontornya a nevét egy lakótoronytól kapta, amelyet a Döröcske nemzetségből származó Salamon fia, Simon épített 1272 körül.

A magánvár később végvárként működött. A tulajdonosai között volt Henczfia János budavári rektor és kapitány, a Laczkfiak, a Kanizsaiak, Ozorai Pipó és a Garaiak is. A leromlott épületet Gergelylaki Buzlay Mózes - Mátyás király itáliai követe - 1509-ben újra felépítette és szerzeteseket is telepített ide. Ekkor nyerte el mai formáját. Az utolsó magyar várúr Pöstyéni Gergely főudvarmester volt 1536 környékén.

A török uralom idején a stratégiai helyzete miatt fontos szerepe lett a várnak. Kezdetben erős őrséggel látták el, janicsárok, lovasok és a várőrző gyalogosok is nagy számban éltek itt. Az első török parancsnok Jusszuf dizdár volt. Ahogy a hely jelentősége csökkent, úgy lett egyre kisebb létszámú a katonai jelenlét is.

A várat 1686 szeptemberében vették vissza a törököktől. A Rákóczi-szabadságharc idején 1704-ben az osztrák Heister generális ostromolta meg és foglalta el a várat, melyet egy évvel később Bottyán János foglalt vissza.

Mivel katonai feladata megszűnt, az építmény pusztulásnak indult. Raktárként, lakóépületként még használták, de 1954-ben a nagy torony teteje beomlott. Végül 1964-ben az országos műemlékvédelem úgy döntött, hogy megmentik a várat. A helyreállítás nyomán

kiállításokat rendeznek benne, míg a környékén hagyományőrző játékokat tartanak nyarant,a Magyarország egyik legjobb állapotban fennmaradt reneszánsz várkastélyában.

Simontornyán a – járvány elmúltával –

érdemes a vár környékét is bejárni.

A településen látható például a 19. századi Református templom, valamint a Szent Simon és Júdás Tádé-templom és ferences rendház, melyet 1766-ban Styrum-Lymburg Károly gróf megbízásából építettek. A Styrum-kápolna, amely Simontornya szőlőhegyén, a Mózsé-hegyen áll. Ezt Simontornya földesura állíttatta fiatalon elhunyt fia, Styrum Nepomuk János emlékére. A Szentháromság-szobor pedig 1812-ben készült késő barokk stílusban.

Fotó: Németh Zsolt - szmo.hu
2021. január 10.

Szeretnél csendes, nyugodt helyen sétálni, távol a város zajától? Ha te is vágyódsz az aktív kikapcsolódásra, és szívesen barangolsz romantikus vidéken, akkor neked való Mezőföld egyik eldugott tava.

Alap, Alsószentiván és Cece határán bújuk meg a Benedek-tó. A homokvidék télen – és persze egész évben – kényelmesen bejárható, így akár gyerekekkel is felfedezheted a tájat.

A Dunántúlon elterülő Mezőföld számos kevéssé ismert helye közé tartozik a tó és vidéke.

A földtörténeti múltja is érdekes, hiszen földrajzilag az Alföldhöz tartozik, ugyanakkor a Dunántúl részének tekintjük. A talajt homok és lösz alkotja, melyet a Dunántúli-középhegység patakjai hordtak ide. Régen füves pusztaság volt, de az idők során jó minőségű mezőgazdasági területté vált. Nyáron inkább a szárazság jellemzi a vidéket. Sok volt errefelé a füves puszta (ez már egyre kevesebb helyen látható), a futóhomok és nedves területen a mocsárrét, láperdő.

A Benedek-tó Alap, Alsószentiván és Cece felől is megközelíthető. A nádassal, fákkal körülvett tóparton a sétány mellett pihenőhelyek, kis házikók bújnak meg. A horgászok számára is ideális a sok kis rejtett zuggal csábító hely.

A vízparti kirándulást követően pedig érdemes szétnézni a vidéken is.

Alsószentiván egy kicsi település, ám messze földön híressé vált. Itt van ugyanis a Fatimai Szűz első kegyhelye. A katolikus temploma 1951 óta zarándokhely, ahol májustól októberig (minden hónap 13-án) itt kérik a Szűzanya közbenjárását. A kegyszobor története pedig igazán kalandos, érdemes megismerkedni vele:

Alap község története és a régmúltba nyúlik vissza. A falut az Árpád-korban alapították a besenyő vezérek. A 13. században írtak először róla, akkor Olup néven említették. Nemesség is lakott itt, de fő érdekessége a salétromháza volt, melyben puskaport állítottak elő. A puskapor pedig kapós volt, a király és Ali pasa katonái is jártak ide érte. A török idők után települt be újra a falu, ahol manapság elsősorban mezőgazdasággal foglalkoznak, jellemző a szőlőművelés, a szarvasmarha- és lótenyésztés.

Cece szintén komoly múlttal rendelkezik. Feltevések szerint alapítását és elnevezését a Szent István halála utáni évtizedekben letelepedett besenyőknek köszönheti. Nevét egy Czecze nevű birtokosáról kapta. Első említése egy III. Béla idejéből származó oklevélen olvasni. A lakosság ma is főleg földműveléssel és állattartással foglalkozik, leghíresebb terményük a cecei paprika és a görögdinnye. A község két nevezetessége a Csók István Emlékmúzeum és a Mezőgazdasági Tájmúzeum.

Fotó: Németh Zsolt - szmo.hu
2020. december 27.

Székesfehérvár határában, Csalapusztán áll egy romjaiban is szép, méltóságteljes épület, a Kégl-kastély. Az épületet Kégl György földbirtokos, országgyűlési képviselő 1878-ban építtette Hauszmann Alajos tervei alapján neoreneszánsz stílusban.

A család vagyonát György alapozta meg, és befolyását jól érvényesítette Fejér vármegyei közéletben, még a megyei közkórház alapításához is jelentős összeggel járult hozzá, többek között ezért lett az intézmény neve Szent György Kórház.

Csalapusztát 1873-ben vette meg György Nádasdy Júlia grófnőtől 390 ezer forintért, majd felépítette a kastélyt.

A körülötte kialakított park szépen illeszkedett a Velencei-hegység környezetébe. Még halastavat és kápolnát is építettek bele, az épület előtt pedig márvány szökőkút állt. A bejárat előtti füves tisztáson túl honos fa- és cserjefajokból álló tájképi kert volt. Egyes fák 80-100 évesek, de van, amelyiknek a kora a 120 évet is meghaladja. A parkot juhar, gyertyán, kőris, eperfa, virginiai boróka fák mellett mindenféle cserjék díszítették. A kastélytól távolabb álltak a gazdasági épületek, a kertész- és virágház, valamint egy istálló.

A kastélyt Kégl György 1895-ben bekövetkezett halála után a fia, Kégl Dezső örökölte és 1945-ig volt a család tulajdona.

Az idők viharai megviselték a birtokot. A park jó része kipusztult.

A 2. világháború alatt szovjet katonai kórház volt, ahol a sérült katonákat ápolták, majd a felszabadulás után az épületet mezőgazdasági célokra használták. Az erősen leromlott kastély 1992-ben magántulajdonba került és belül nem látogatható.

A műemléki védelem alatt álló kastély

érdekessége a bal oldalán álló háromemeletes torony, melyen reneszánsz ablakok voltak. Az erkélyt, a homlokzatot oszlopok és kőfaragások díszítették. A kastélyban volt a „kisasszonyoknak” és a nevelőnőnek is szoba, táncterem, biliárdterem, szalonok, ebédlő, vendégszobák és úriszoba is. A pinceszinten kapott helyet a konyha és a személyzet szálláshelye. A kastélyt a kor minden vívmányával ellátták, volt benne központi fűtés és csatorna is.

Csalapuszta egykor a csókakői váruradalom része és a Csákok birtoka volt. Kisnemesi birtokosai a megyei közélet résztvevői voltak. 1453-ban V. László a csókakői birtokokat a Rozgonyiaknak adományozta, melyet Mátyás király is megerősített. A XVI. században Csala elszakadt a csókakői uradalomtól. Több tulajdonosváltás után 1873-ban a Kégl-családhoz került a birtok.

Kégl György a tanulmányai után gazdasági pályára lépett és többek között hatalmas birtokain és haszonbérletein mintagazdaságot rendezett be. 1872-ben lett a megyei törvényhatósági bizottság tagja, majd a Fejér vármegye csákvári kerületének képviselője. A Deák-párt, később a Szabadelvű Párt híve volt. Érdemei elismeréseként a Csalai előnévvel magyar nemességet nyert I. Ferenc Józseftől. Kégl szívesen adományozott is. Többek között a Székesfehérváron létesítendő megyei közkórház céljaira százezer forintot adott. De a birtok tartotta fenn a csalai községi elemi iskolát is. Halála után fia, Dezső vette át a csalai uradalom irányítását. Elismerésképpen Székesfehérváron utcát neveztek el róla.

Fotók: Németh Zsolt - szmo.hu
2020. december 24.

Fejér megye egyik különleges kincse a dégi Festecsics-kastély.

A klasszicista épületegyüttes egyik nevezetessége, hogy körülötte található Magyarország legnagyobb angolparkja.

A kastély gróf Festetics Antal császári és királyi kamarás megbízásából épült 1810 és 1815 között méltó családi lakhelynek. Az ország leggazdagabb köznemese vagyonát a napóleoni háborúkban szerezte: a katonaságnak szállított mezőségi gabonát. A tervező a korszak neves építésze, a magyar klasszicista építészet kiemelkedő képviselője, Pollack Mihály volt. Az építész számára ez az épületegyüttes egyfajta előtanulmány volt a később megvalósított Magyar Nemzeti Múzeumhoz.

Az egyik legkorábbi klasszicista kastélyunkba több rendhagyó megoldás került, például az ovális díszterem nem az épület központi részén fekszik, hanem az egyik sarkában. A főbejáratához pedig nem lépcsősor, hanem kavicsos rámpa vezet fel.

Komoly szerepe volt a kastélynak a történelemben is, hiszen ez volt a magyarországi szabadkőművesség titkos központja, itt őrizték a hazai szabadkőművesek titkos levéltárát is. Ráadásul az építtető gróf szintén szabadkőműves volt.

A kastélyt később, 1920-as években Festetics Sándor gróf korszerűsítette és átalakíttatta. Ekkor került bele a klasszicizmus formavilágra jellemző dekoráció, melyet később lefestettek, de egy része előkerült. A család 1944-ben elhagyta az épületet, amelybe német hadikórház költözött. A berendezése eltűnt, vagy megsemmisítették. 1945-ben államosították, majd 1996-ig gyermekotthon volt benne. Jelenleg felújítják az épületet, így nem látogatható.

A kert azonban bejárható és szép időben a Szerpentin-tórendszer, a sírdomb körüli tó, valamint a tavakon átvezető gyalogoshidak is sétára csábítanak.

A dégi kastélyparknak több nevezetessége is van. Többek között az is különlegessé teszi, hogy három patak találkozásánál fekszik. A parkban olyan botanikai érdekességek és értékek is láthatók, mint a virginiai boróka, a szomorú kőris és a kocsányos tölgy.

Bár a park létrehozásának pontos dátuma nem ismert, de például egy 1817-es írás már arról számolt be, hogy "nagyságára, s ritkaságára nézve fellül múlja" a kismartoni, pápai, tatai, csákvári kerteket. Az angolpark szintén az építész-kertépítész Pollack Mihály érdeme, a ritka fajokból álló, értékes növényállományával, és a romantikus szigeten található Hollandi-házzal.

Nem csak a legnagyobb hazai angolpark, de ez a leghosszabb halastó a hazai parkok tavai közül. A tavat mesterségesen alakították ki és a Bozót-patak vize táplálja. A 20. század eleji fejlesztéskor került a kertbe rózsakert, teniszpálya, lugas és egy egyedülálló, barokkos hímzésmintát idéző, kavicsból és carrarai márványdarabokból kirakott kertrész, ami mára már nem látható. De megmaradt a szivattyúház és a romszerű "antik forrás" is. A kastélyhoz tartozó narancsházat szintén Pollack tervezte.

Az egyik leglátványosabb része a parknak a Hollandi ház,

melyet 1891-ben építettek egy régebbi épület helyére. A Szerpentin-tó szigetén áll ez a mesés németalföldi stílusban épült vörös téglás ház, amelyet 1891-ben emeltek. Előtte svájci tehenek legelésztek egykor, nem véletlenül. Az idehaza igazi különlegességnek számító ház földszintjén tehénistálló volt, az emeleten pedig egy lakosztályt alakítottak ki a tüdőbeteg gróf Festetics Andorné gróf Pejacsevich Lenke részére. Úgy tartották, hogy az istálló ammóniatartalmú levegője és a frissen fejt tej gyógyhatású. A szigetet akkoriban dróton áthúzható csónakon lehetett megközelíteni, ma a kastélypark leghosszabb hídján át lehet besétálni.

A dégi kastély varázslatos világa több filmforgatásnak is helyszínt adott. Többek között itt készültek a Vörös veréb és a Kincsem egyes jelenetei.

Még több fotóért lapozz!