A virágos gróf kastélya
Ambrózy-Migazzi István gróf a Vas megyei családi birtokon, Tanán nőtt fel. Édesanyja családjának kertészkedő szenvedélyét örökölve itt ismerte és szerette meg a természetet. Leginkább a botanika varázsolta el. Utazásai során ismerkedett meg egy-egy mediterrán terület, illetve speciális mikroklímájú térség (például Anglia, Algéria, a Genfi-tó) gazdag növényvilágával.
A világviszonylatban is egyedülállónak számító Malonyai Arborétumot 1892-ben alapította, miután feleségül vette Migazzi Antónia grófnőt. Nevének második tagja innen származik. A birtokot a gróf, házassága révén örökölte meg, mivel a Migazzi családnak nem volt fiúörököse. Ambrózyt lenyűgözték az olaszországi utazásai során megismert mediterrán örökzöldek, melyeket később próbált az itteni zordabb éghajlati körülmények között is meghonosítani.
A negyvenhektáros tölgyes helyét lassacskán felváltotta a földközi-tengeri, kelet-ázsiai és észak-amerikai cserjefajták sokasága, amiket sövényekkel, magasabb fákkal védett a széltől és a fagytól. Az akkoriban ültetett fák és cserjék többségét ma is láthatjátok.
Bár rengeteg ellenzője akadt, sikerült bebizonyítania, hogy megfelelő gondoskodással és a természetes élőhelyükhöz hasonló körülmények kialakításával, megmaradnak a távoli egzotikus tájak növényei. Ilyen gyűjtemény, hasonló klímájú környezetben másutt nem létezik.
Májusban és júniusban legérdemesebb a parkot felkeresnetek. Ebben az időszakban borulnak virágba a leggyönyörűbb növények, a rododendronok, a rózsák, a levendulák és az azáleák.
Tíz évvel később már hetvennyolc hektárra bővült a park területe. A központi helyet az akkoriban épült jellegzetes tornyú kastély foglalta el. Az előtte lévő területen teraszos kertet alakítottak ki, míg a mögötte fekvő északi lejtőkre árnyékos, nedves helyeket kedvelő tűlevelűeket telepítettek. Ezek közül a legértékesebb a tengerparti óriásfenyő de több ázsiai eredetű fafajtát is találtok itt, melyek Ázsián és az arborétumon kívül sehol sem fordulnak elő.
1914-ben a gróf elhagyta Malonyát. Akkor még nem tudhatta, hogy örökre... Édesanyja temetésére utazott haza. A történelem pedig közbeszólt. A háború illetve a trianoni békeszerződés után soha többé nem tért vissza félbe maradt munkájához. Magyarországi birtokára, Tanyba költözött.
Talán ennek köszönhető, hogy Jeliben is létrehozott egy arborétumot. A közelében temették el az általa kijelölt helyen. Kriptáján jelmondata olvasható: Semper vireo – örökké zöldellek. Élete fő műve mégis a malonyai füvészkert maradt, amelyet olyan zseniális módon komponált meg, hogy az időjárás azóta sem tudott jelentős kárt tenni benne.
A háború után az arborétum állami tulajdonba került, Jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia tulajdona. A park fejlődése szerencsére nem állt meg. A külföldi botanikus kertektől kapott facsemetéknek és magoknak köszönhetően tovább gazdagodott a gyűjtemény. Akár egész napos programot is érdemes ide szerveznetek, mivel a buja erdőre emlékeztető hatalmas park bejárása nem kis feladat.
Néhány éve rózsakertet alakítottak ki a kastély előtti parkos részen. Akár 1200 rózsatő és negyven rózsafajta virágában is gyönyörködhettek, ha felkeresitek a parkot. A gróf eredetileg csak örökzöld rózsafajtákat telepített – mivel ezeket kedvelte a legjobban -, de ezekből sajnos egy sem maradt meg. A ma látható rózsák a monarchia legnevesebb rózsakertészének, Geschwind Rudolfnak köszönhetők. Az általa nemesített valamennyi rózsafajtából akad itt egy-egy tő. Híres mondása: „mutassák meg nekem a legszebb nőt, és én megmutatom a legszebb rózsát.”
Az árak igencsak szolidnak mondhatók. A belépőjegy felnőtteknek három, gyerekeknek másfél Euro. Ezen kívül családi és csoportos kedvezmények is vannak. Érdemes megvásárolni a kéteurós, magyar nyelvű útikalauzt, a benne lévő térkép és a leírások miatt. A parkban különböző, jól kitáblázott útvonalakon közlekedhettek. Valamennyi tanösvényt egy nap alatt bejárni szinte lehetetlen is.
Ha neked is tetszik a virágos kastély, nyomj egy lájkot!
