TUDOMÁNY

„A legnagyobb forrásom a NASA” – titokzatos ismeretlen tájékoztat hetente a világűrről

Két éve rendszeresen jelentkezik a YouTube-on magyar nyelvű űrkutatási témájú videóival. Színvonalas közszolgálat egy személyben.
Fischer Gábor - szmo.hu
2021. október 06.


Link másolása

Másfél évvel ezelőtt, valamikor a végtelennek tűnő lezárások alatt találtam rá az Űrkutatás Magyarul elnevezésű Youtube-csatornára. Mindig is érdekelt a téma, rá is kattintottam. Ottragadtam, azóta rendszeres nézője vagyok. Közérthetően, igényesen közvetít ismereteket. Nálunk, ahol nem létezik közszolgálati televíziózás, komolyan hiányt pótol az, amit csinál. Vannak ismeretterjesztő csatornák, de az ott látható filmek bármilyen lélegzetelállítóak, képtelenek olyan gyorsan reagálni ennek az állandóan fejlődő tudományterületnek a történéseire, mint ezek az epizódok. Mazsola a hab tetején, hogy egy ideje egy kifejezetten aktuális, Nemzetközi Űrhírek sorozatot is elindított, heti rendszerességgel.

Persze, hogy kíváncsi lettem, ki az az ember, aki ezt csinálja, meg is kerestem, vállal-e egy interjút. Válaszolt: interjút igen, de csak akkor, ha nem derül ki, hogy ki ő, mert szerinte lényegtelen, ki csinálja, sokkal fontosabb az, hogy mit. Ez annyira szokatlan volt, hogy még inkább kíváncsi lettem rá.

A teázóban, ahol találkoztunk, délelőtt lévén alig lézengtek, nem volt nehéz kiszúrnom a NASA kabátot és NASA pólót viselő fiatalembert. Kérését elfogadva, csak annyit árulok el, megnyerő, mosolygós férfi, különös ismertetőjele: a lelkesedés, ahogy magyaráz arról, amit csinál.

- Manapság, amikor szinte mindenki magát akarja megmutatni, honnan jön ez, hogy te még azt sem szeretnéd, hogy a neved kiderüljön?

- Amíg egy Youtube-csatorna az űrkutatásról szól, addig teljesen mindegy, hogy ki csinálja. Ha az hiteles, ha az érdekes, ha az szórakoztató, akkor egyáltalán nem lényeges, hogy ki az, aki ezt gyártja.

- Miért?

- Ez nem egy egyszemélyes műfaj. Mint ahogy a holdraszállás sem volt az. Nem hiszem, hogy Neil Armstrongról szólt volna. Itt nem a személy a lényeg, hanem a tett. Ha megnézel egy dokumentumfilmet, meg szokták nézni az emberek, hogy azt most ki rendezte? Ki narrálta?

- Zavarna kifejezetten, ha megtudnák, hogy te vagy az?

- Igen, szerintem. Ha például leülök veled meginni egy kávét, akkor nem szeretném, hogy valaki odajöjjön, hogy “Hú, tényleg te vagy az, tényleg? Csinálhatnánk egy képet?” - erre abszolút nem vágyom.

- Mesélsz magadról?

- Teljesen átlagos fiatal vagyok, semmi különleges nem történt az életemben, ami az űrkutatás irányába terelt volna. Egyszerűen érdekelt a téma. Az egyetemen filmgyártást tanultam, utána teljesen más közegben helyezkedtem el, hétköznapi, civil állásaim voltak, az életemnek és a munkámnak semmi köze nincsen az űrkutatáshoz.

- Akkor hogyan jött ez az egész?

- Maga az űrkutatás, az már kölyökkorom óta foglalkoztatott, apámnak előbb volt meg a szakszolgálati engedélye repülőre, mint jogsija autóra. Ő már gimnazista kora óta vezet repülőt, pilótának készült.

- Hivatásosnak?

- A seregben Mig-21-re képezték, de pont akkor, amikor Moszkvába kellett volna két évre mennie Mig-21 képzésre, akkor születtem én. S akkor már nem akart kimenni ennyi időre, abbahagyta. Repült Mig-21-en, de nem ő vezette. Azóta teljesen más, civil foglalkozása van, de a repülés, az űrhajózás iránti szerelem az tőle van. Ő mesélt az űrhajókról, a holdraszállásról, és ez mindig is nagyon érdekelt. Igazából, mint fogyasztó voltam jelen ebben a közegben, kerestem mindig az újabbnál újabb könyveket, filmeket erről a témáról.

Így indult a csatorna is, hogy kerestem egy olyan magyar nyelvű youtube-csatornát, aki ezzel foglalkozik. Volt az Ozone-nak a Nemzetközi Űrhírek. Az egy idő után megszűnt, és azt vártam, hogy mikor indul már újra. Nem indult, nem találtam semmit, akkor mondtam, hogy csinálok én egyet. Így kezdtem.

Elkezdtem írni a szövegeket, felmondtam, az elején nagyon pocsék minőségben, aztán vettem jobb mikrofont, majd lassabban kezdtem el beszélni, végül a vágásnál is egyre többet értettem a dolgokhoz.

- Van média alapképzettséged, nem volt idegen a terület. Az animációkat is te csinálod?

- Nem teljesen. Én csinálom, de nagyon sokat veszek át más tartalomgyártóktól. A legnagyobb forrásom a NASA. Szabadon lehet használni, amit feltettek, csak egy feltétel van, hogy nem szabad rossz színben feltüntetni az amerikai űrhivatalt. Most nagyon sok jön a SpaceX-től, ők is publikálhatóvá teszik az anyagaikat, ugyanazokkal a feltételekkel. A zenéket is szabad felhasználású könyvtárakból válogattam. A jogvédett tartalmakkal vigyázni  kell.

- Ez egy komoly meló. Máshol lektor is van, szerkesztő is, itt mind te vagy egyedül?

- Nem feltétlenül. Vannak olyan témák, melyekben korábban téves információ hangzott el a videóban, ezeket általában a kommentekben szokták kiigazítani, s akkor én be is rakom a leírásokba, hogy ez például hibásan hangzott el. Vannak olyan egy-egy tematikába szakértő srácok, akik írtak, hogy ebben és ebben a témában nyugodtan küldjem el nekik előre a szöveget, egyeztessek velük, szívesen javítják. Van közöttük, aki például a rakétatechnikához ért, de itt van például egy egyetemi oktató, aki fizikával kapcsolatos kérdésekben segít.

- Hogy jöttek?

- Így. Hogy megjegyzésként írtak.

- Tehát már van egy háttér, akik segítenek neked.

- Igen. De még van nyelvtantanár ismerősöm is, aki retorikai-stilisztikai szempontból átnézi a szövegeimet...

- Ő mondta, hogy lassabban beszélj?

- Ezt mindenki mondta. Az első öt-hat résznél még úgy gondoltam, hogy aki gyorsan beszél, az határozottságot sugall, nem az az elmélázós fajta. Hát az egészet jól ledaráltam, sok szöveggel, rövid videó, aki akarja visszatekeri, biztos így jó. De minden második komment az volt, hogy tök jó a duma, de már a második mondat után elvesztették a fonalat. Az első hat részt újra is vettem, ráadásul jobb mikrofonnal. Ezeknek már csak ez a javított, lassabb, nyugodtabb változata van fent, az eredetiek már csak a csatornatagok számára elérhetők.

- S hogy találsz témákra?

- Hát az nem nehéz. Pont az Űrhírek, ami rávilágít, hogy hétről-hétre nekünk válogatni kell, olyan sok minden történik, nem is fér bele minden, ami az adott héten történt. Téma tehát van. Az Űrhíreket a Spacejunkie.hu oldallal párhuzamosan csinálom.

- Ők találtak rád, hogy ezt a csatornát csinálod?

- Igen. Érdekes volt az egymásra találásunk, mert ez még akkor volt, amikor pár száz feliratkozóm volt csak. A Vénuszon talált foszfinos videómmal kapcsolatban történt.

Éppen néztem az élő közvetítésüket ugyanebben a témában, és ott elmondták, hogy van ez a csatorna, az én csatornám, és hogy ott is milyen jól elmondom, hogy több helyről kell bizonyítani egy állítást, több vizsgálattal, nem lehet egyetlen mérésre hivatkozva elhamarkodott állításokat tenni. S akkor fel is vettük egymással a kapcsolatot és beszélgettünk egyre többet. Most meg már ott tart a dolog, hogy nekik van egy űrhír portáljuk, hetente összegyűjtik a legfontosabb cikkeket, abból válogatok. Az a cél ezzel, hogy felkeltsem az érdeklődést az emberekben. A leírásban ott van a link, amire kattintva megtalálják a kapcsolódó cikkeket. Ők meg kirakják az én videóimat.

Az a nagy előnye ennek a csatornának, hogy egy rést, egy hiányt tölt be. A Spacejunkie élő adásokat ad, az azoknak jó, akik meg akarják nézni a rakéta indítást, érdekli őket, mi történik, tök jól elmondják. Nagyon jól működik ez a két csatorna egymás mellett, mert nem vagyunk konkurenciái egymásnak.

Tehát téma mindig van. Próbálok aktuális dolgokat találni, hogy ha indul egy szonda valahova, akkor a megelőző hetekre időzítem azt a részt, ami arról szól, de most például elkezdtem a Naprendszer bemutatását, most tartunk a Marsnál.

- Egy anyag elkészítése gondolom a források fordításánál kezdődik, aztán meg kell írni a szövegedet. És van egy időkereted.

- Igen. Igyekszem tizenöt és húsz perc közé szorítani a mondandómat.

Minden téma olyan, hogy bármikor másfél órát tudok beszélni róla. De nem szeretném annyira elnyújtani. Én azt szeretném, hogy ez egy könnyed dolog legyen, hogy vasárnap leülök és este a szendvics elmajszolgatása mellett éppen meg tudom nézni.

Nem egy egész estés műsort akarok csinálni. Van egy rész, aminek az a címe, hogy hogyan készült. Sokan érdeklődtek, hogyan csinálom, milyen programmal, mit használok, stb. Szépen elmagyarázom benne, hogyan gyűjtöm össze a szöveget, hány nap, amíg megnézik, megvizsgálják, átírom, javítom, felolvasom a szöveget, aztán megvágom, végül rárakom a képet. Egy epizóddal három-négy napi munkám van, nyilván nem reggeltől estig ülök a gép előtt, most egy ideje már hetente jön ki új rész, nagyjából minden második nap a gép előtt ülök. És még van a rendes munkahelyem is.

- Megéri?

- Igen.

- Miért?

- Egyrészt a tudás átadása csodálatos dolog, nekem ez hivatás. Annyira csodás dolog, ahol élünk, ahogy élünk, és itt nyilván nem a Földről csak, hanem az azon kívüli dolgokról is beszélek. Mindenkinek lehetősége van erről tudni. Nincs titok ebben a dologban. Megfogsz egy távcsövet és megnézed a Hold krátereit. Vagy a Marsot. Az, hogy küldünk egy összerakott fém szerkezetet, ami leszáll egy másik bolygón és ott fotókat készít, és láthatjuk itt, ez csodálatos. Ezekről mindenkinek tudnia érdemes. Nyilván nem a jármű csavarjairól beszélek. Ennek az érdekes tudásnak az átadása nagyon fontos. Én is mindig ámulattal hallgattam azokat a tanáraimat, akik ennek a csodálatos részét próbálták átadni.

Nem mellesleg anyagilag is megéri. Nem titkolom, ebből bevételem is van.

- Ez egy második fizetés?

- Igen.

- Mióta?

- A Youtube két feltételt támaszt: minimum ezer feliratkozó kell és az elmúlt harminc napban minimum négyezer óra megtekintésnek kell lenni az összvideóimnak. Amikor ezt elkezdtem csinálni, 2019 decemberében, majdnem egy évig, 2020 őszig kb. hétszáz feliratkozót értem el. Azalatt nagyjából tizenöt rész jött ki. Akkor történt velem egy csoda. Nem tudom máshogy fogalmazni. Éppen édesapámnál ebédeltem, és beszélgettünk, hogy alakul a csatorna. Mondtam, megvan a hétszáz feliratkozó, pont ma lett meg. Előkapja a telefonját, azt mondja: nyolcszáz, nem? Nem, tegnap este ellenőriztem. De nyolcszáz, mondja. Veszem elő a telefonomat, látom: nyolcszázötven. Frissítek megint: kilencszáz. Nem értettem, mi történik. Azt gondoltam, elromlott a Youtube algoritmusa. Várok fél órát, nézem: ezer. Ezerkettőszáz. Felhívtam nővéremet Németországban, neki is van egy Youtube vlogja, nézzen már rá. Kérdezem mennyit látsz nálam? Mondja: ezerháromszáz. S a tiedé? Az övé nem változott. Arra gondoltam, valaminek kellett történnie. Talán valamelyik magyar vlogger bemondta a videójában, hogy van ez.

Egyből keresni kezdtem, nem vagyok nagy ismerője ennek a világnak de párat megnéztem, nyomoztam pár haverommal, és megtaláltuk a Fókuszcsoport nevű csatornát. Nekik volt egy epizódjuk, amiben öt méltánytalanul elhanyagolt Youtube-csatornával foglalkoztak. Akkor elindult, pikk-pakk átléptem az ezret, onnantól lettem Youtube-partner, onnantól van bevételem.

Amikor ezt elkezdtem csinálni, akkor nagyon bíztam abban, hogy pár év alatt elérhetek öt-tízezer feliratkozót. S akkor csurran valamennyi a munkahelyi fizetésem mellé is, és még el is érek valakiket. Tudok szórakoztatni is ezekkel a videókkal. S a hosszú távú terveim között volt, hogy talán egyszer majd húsz-harmincezres feliratkozó tábort el lehet érni. Most eltelt két év és most lassan meglesz az ötvenezredik feliratkozó. Ezek után nem tudom hol a határ.

- Ez éppen egy éve van így. Azelőtt gondoltál arra, hogy de jó lenne, ha lehetne ezzel pénzt keresni?

- Mindenképpen, ez nekem célom volt. Sőt az is, hogy ez egyedüli megélhetésem legyen majd.

- Ez a későbbi célod?

- Igen.

- Van ennek realitása?

- Igen.

- Mi kell ehhez?

- A pénzösszeg. Amint eléri a havi fizetésemnek a nyolcvan százalékát, akkor azt mondom, hogy megéri inkább kicsit kevesebb pénzért, de teljesen a magam uraként élni tovább.

- Akkor több tartalmat is tudsz csinálni.

- Akár több tartalmat is. Igen. Ez a következő cél, szerencsére növekvőek a számok, minden nap új feliratkozók vannak,

- És a továbbiakban is egymagad akarod a csatornádat működtetni?

- Abszolút.

- Jöttél már szemben magaddal? Azaz másokat hallottál már beszélni a te csatornádról?

Olyan már volt, hogy haverjaimnak mások ajánlották, az Űrkutatás Magyarul egyes epizódját, és akkor mondták, hogy hé, hát a haverunk csinálja.

Meg olyan is volt, hogy volt ötven támogatói pólóm, és egyszer az volt rajtam egy Tankcsapda-koncerten és utána valaki írt, hogy “láttam egy ilyen pólós srácot a Tankcsapdán”. Hát nem akartam megírni, hogy az konkréten én voltam. Csak annyit írtam neki, hogy tök jó, hogy hordják a pólót.

- Neked mi volt az első tudatos élményed az űrkutatásból? Hol tartottak akkor?

- Az űrsikló-korszak. Hogy konkrétan melyik indítás, azt már nem tudom. Az űrállomás, meg az űrsikló. Amikor már abszolút követtem a dolgokat, az mondjuk a Curiosity marsjáró landolása 2012-ben. 2005-10 között már próbáltam a nagyobb eseményeket élőben megnézni. Akármikor, ha hajnali négykor volt, akkor is, ha másnap iskolába mentem, akkor is. Ha élőben nem is láthatom, nem tudok kimenni Floridába, de a közvetítést mindenképpen.

- Egyszer ki kéne menni...

- Tervben van egyébként, a cimboráimmal, lehet, hogy kimegyünk egy Falcon Heavy indításra.

- Artemis-1?

- Még szebb lenne, de akkor már inkább a kettes, vagy a hármas, ahol ember is van.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Eddig ismeretlen, vérfagyasztó kinézetű cápára bukkantak
A képek alapján a kutatók is eltérő véleményen vannak arról, milyen cápafaj látható a képen.

Link másolása

Egy ausztrál horgász egy eddig sosem látott cápafaj példányára bukkanhatott. A nagy szemű, és rendkívül ijesztő, kiálló fehér szájú, illetve fogú cápát élettelenül húzták ki a tengerből az ausztrál partoknál – írja az Independent.

A sydney-i horgász, Trapman Bermagui értetlenül áll a fogás előtt. A fotó nagy port kavart az interneten és tömegek próbálták megállapítani, milyen fajtájú cápa lehet a képen.

Dean Grubbs, a Floridai Állami Egyetem Parti és Tengeri Laboratóriumának kutatási igazgatóhelyettese is megvizsgálta a képeket, aki szerint az állat latin neve Centroscymnus owstoni.

Grubbs elmondása szerint a mélytengeri kutatásai során elég sok ilyen állattal találkozott már a Mexikói-öbölben és a Bahamákon. Mint írta, általában 740 és 1160 méter közötti mélységben találhatók meg ezek az állatok a mostani, 650 méter mélységről érkező bejelentésekkel szemben.

A kutató szerint a hal az alvócápák családjába tartozik, ugyanabba a családba, mint a grönlandi cápa – ennél azonban sokkal kisebb.

Christopher Lowe, a Kaliforniai Állami Egyetem professzora viszont cáfolja a floridai kollégájának véleményét, szerinte inkább egy Búvárcápa (Kitefin shark) van a képen, amely az Ausztrália melletti vizekben ismert. Azt sem zárta ki, hogy a Dalatias lata, vagy egy másik, ismeretlen fajta látható a képen, mivel folyamatosan fedeznek fel újabb és újabb mélytengeri cápákat, amelyek igencsak hasonlítanak egymásra.

A Dalatias lata egyébként a mély vizeket kedveli, a tengerfenék közelében, akár 1800 méteres mélységben is megtalálhatók az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
Először sikerült farkast klónozni, egy kutya hordta ki a kölyköt
85 embrió közül egyedül egy kölyök látott napvilágot, amely egy elpusztult farkas génjeit hordozza.
Fotó: Pexels/Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2022. szeptember 28.


Link másolása

Megszületett a világ első klónozott sarkvidéki farkasa, amelyet egy beagle fajtájú kutya hordott ki - írja a LiveScience, ahol a kisfarkasról készült fotók is megtekinthetők.

A kínai Sinogene Biotechnology Company egy videóban mutatta be a világnak a Maya nevű klónozott nőstény farkaskölyköt. A videó 100 nappal Maya születése után jelent meg, a kölyök június 10-én jött világra egy pekingi laboratóriumban.

A Sinogene általában elpusztult háziállatok, például macskák, kutyák és lovak klónozására specializálódott magánügyfelek számára. A vállalatnál azonban most a veszélyeztetett fajok megőrzésével terveznek foglalkozni.

Mayát egy sarkvidéki farkastól gyűjtött DNS segítségével klónozták, amely fogságban halt meg Harbin Polarlandban, egy északkelet-kínai vadasparkban. Az eredeti Maya Kanadában született, majd 2006-ban Kínába szállították, és idős kora miatt pusztult el még 2021 elején.

Maya klónozása két év fáradozás és erőfeszítés után sikeresen befejeződött - mondta Mi Jidong, a Sinogene vezérigazgatója a cég sajtótájékoztatóján.

A kutatók eredetileg 137 sarkvidéki farkasembriót hoztak létre úgy, hogy az eredeti Maya bőrsejtjeit kutyából származó éretlen petesejtekkel fuzionálták a szomatikus sejtmag transzfer (SCNT) néven ismert eljárás segítségével. Az embriók közül 85-öt sikeresen átültettek hét beagle-be. Az átültetett embriók közül csak egy fejlődött ki teljesen a vemhesség alatt.

A kutatók azért beagle-t alkalmaztak, mert nem volt elegendő nőstény farkas. Szerencsére a kutyák elegendő DNS-en osztoznak a farkasokkal ahhoz, hogy a hibrid vemhesség létrjöhessen.

Maya jelenleg béranyjával él egy laboratóriumban a kelet-kínai Hszücsouban, ám a farkaskölyköt végül a Harbin Sarkvidékre szállítják, hogy más sarkvidéki farkasokkal éljen együtt. A park őrei azonban úgy vélik, hogy elszigetelt nevelése miatt lassan kell bemutatni a falka többi tagjának.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
A herpesz vírus az előrehaladott rákot is legyűrheti egy új kutatás szerint
Volt olyan páciens, akinek a rékbetegsége teljesen eltűnt, míg másoknál a daganatok kezdtek zsugorodni.

Link másolása

Az orovosok által használt új gyógyszer alapja a legyengített herpeszvírus egy fajtája volt, a herpes simplex, melyet úgy módosítottak, hogy elpusztítsa a daganatokat. Az emberken végzett kísérleteket követően a szakértők szerint bár nagyobb és hosszab tesztekre lesz szükség, azt már most leszűrték, hogy az injekció formájában beadott új gyógyszer több előrehaladott állapotban lévő rákos beteg esetében mentőövet jelenthet.

A kísérletben részt vevő 39 éves Krzysztof Wojkowskinál 2017-ben diagnosztizáltak nyálmirigyrákot. Az orvosai akkor azt mondták neki, hogy nem tudnak már mit tenni, mivel ritka és rosszindulatú daganatról van szó. A rövid ideig, öt héten keresztül, kéthetente beadott vírusinjekciót követően azonban teljesen felépült a féri, aki immár két éve tünetmentes.

A brit kutatók elmondták, a kezelésük során közvetlenül a daganatba adják az injekciót, ami így kétféleképpen támadja meg a rákot: a vírus behatol a rákos sejtekbe, amit szétrobbant, közben pedig aktiválja az immunrendszert.

Mintegy 40 beteget vetettek alá a kezelésnek a vizsgálat részeként, akik közül néhányan csak az RP2 nevű vírusinjekciót, míg mások egyéb rákgyógyszert – nivolumabot – is kaptak a vírus mellé.

A Párizsban rendezett orvosi konferencián bemutatott eredmények igen biztatónak mondhatók:

  • kilenc, csak RP2-t kapó beteg közül három, köztük Krzysztof daganata is csökkent,
  • a kombinált kezelésben részesült 30 alanyból hét szintén javulást mutatott,
  • míg a mellékhatások, mint például a fáradtság többnyire elenyésző volt.

Kevin Harrington professzor, a kutatás vezetője a BBC-nek elmondta, hogy a megfigyelt kezelési reakciók "igazán lenyűgözőek" voltak számos előrehaladott rák esetében, mint a nyelőcsőrák vagy a szemrák egy ritka típusa.

A kutatás azért is úttörőnek számít, mert

„a korai stádiumú klinikai vizsgálatok során ritkán látni ilyen jó válaszarányt, mivel elsődleges célja a vizsgálatoknak a kezelés biztonságának tesztelése, amit olyan előrehaladott daganatos betegek bevonásával tesznek, akiknél a jelenlegi kezelések már nem működnek”

– tette hozzá Harrington.

Nem ez az első eset, hogy a tudósok vírust használnak a rák elleni küzdelemben. Az NHS (Országos Egészségügyi Szolgálat) néhány éve jóváhagyta a szintén genetikailag módosított herpesz vírusból készített T-Vec nevű szert, ami az előrehaladott bőrrák kezelésében nyújt segítséget.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
Így még soha nem láthattuk a Neptunuszt – új képeket készített a James Webb űrteleszkóp a Naprendszer legtávolabbi bolygójáról
A legutóbbi részletes képeket még a Voyager-2 készítette a Neptunuszról 1989-ben. Most teljesen új arcát mutatta meg a bolygó.

Link másolása

Új fényben és rendkívüli részletességgel mutatta meg a Neptunuszt és halvány gyűrűit a James Webb űrteleszkóp - számolt be róla a Guardian.

Mint írták, 

legutóbb 1989-ben készült hasonló részletességű kép Naprendszerünk legtávolabbi bolygójának gyűrűiről,

amikor az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Voyager-2 űrszondája néhány órán át a jégóriás közelében tartózkodott.

A Hubble űrteleszkóp által készített képeken a Neptunusz a légkörében található metán miatt mélykék színben játszik. Ezzel szemben

a James Webb elsődleges képalkotója, a NIRCam infravörös szűrőjén át a bolygó szürkésfehér színben tündököl, jeges felhők is láthatók a felszínén.

Mark McCaughrean, az Európai Űrügynökség (ESA) illetékese elmondta, hogy a Neptunusz gyűrűi sokkal jobban visszaverik az infravörös sugárzást, így jobban kirajzolódnak a képeken.

A NASA közleménye szerint a képen "érdekes fényesség" látható a Neptunusz teteje körül.

A bolygó dőlésszöge és Nap körüli 164 éves keringési ideje miatt a csillagászoknak még nem sikerült alaposan megvizsgálni annak északi pólusát.

A James Webbnek a Neptunusz tizennégy ismert holdjából hetet sikerült lencsevégre kapnia, köztük a legnagyobbat, a Tritont. A Plútó törpebolygónál is nagyobb Triton a képeken fényesebb a Neptunusznál, mivel jég borítja, amely visszaveri a fényt.

Ez a hold szokatlan módon fordított pályán kering a bolygó körül, ezért a csillagászok szerint

a Triton a Naprendszer szélén található Kuiper-öv része lehetett, amely végül a Neptunusz gravitációs vonzásába került.

Az Európai Űrügynökséggel közösen indított teleszkópot az 1990-es évek közepe óta fejlesztik, végül decemberben juttatták fel az űrbe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: