TUDOMÁNY

„A legnagyobb forrásom a NASA” – titokzatos ismeretlen tájékoztat hetente a világűrről

Két éve rendszeresen jelentkezik a YouTube-on magyar nyelvű űrkutatási témájú videóival. Színvonalas közszolgálat egy személyben.
Fischer Gábor - szmo.hu
2021. október 06.


Link másolása

Másfél évvel ezelőtt, valamikor a végtelennek tűnő lezárások alatt találtam rá az Űrkutatás Magyarul elnevezésű Youtube-csatornára. Mindig is érdekelt a téma, rá is kattintottam. Ottragadtam, azóta rendszeres nézője vagyok. Közérthetően, igényesen közvetít ismereteket. Nálunk, ahol nem létezik közszolgálati televíziózás, komolyan hiányt pótol az, amit csinál. Vannak ismeretterjesztő csatornák, de az ott látható filmek bármilyen lélegzetelállítóak, képtelenek olyan gyorsan reagálni ennek az állandóan fejlődő tudományterületnek a történéseire, mint ezek az epizódok. Mazsola a hab tetején, hogy egy ideje egy kifejezetten aktuális, Nemzetközi Űrhírek sorozatot is elindított, heti rendszerességgel.

Persze, hogy kíváncsi lettem, ki az az ember, aki ezt csinálja, meg is kerestem, vállal-e egy interjút. Válaszolt: interjút igen, de csak akkor, ha nem derül ki, hogy ki ő, mert szerinte lényegtelen, ki csinálja, sokkal fontosabb az, hogy mit. Ez annyira szokatlan volt, hogy még inkább kíváncsi lettem rá.

A teázóban, ahol találkoztunk, délelőtt lévén alig lézengtek, nem volt nehéz kiszúrnom a NASA kabátot és NASA pólót viselő fiatalembert. Kérését elfogadva, csak annyit árulok el, megnyerő, mosolygós férfi, különös ismertetőjele: a lelkesedés, ahogy magyaráz arról, amit csinál.

- Manapság, amikor szinte mindenki magát akarja megmutatni, honnan jön ez, hogy te még azt sem szeretnéd, hogy a neved kiderüljön?

- Amíg egy Youtube-csatorna az űrkutatásról szól, addig teljesen mindegy, hogy ki csinálja. Ha az hiteles, ha az érdekes, ha az szórakoztató, akkor egyáltalán nem lényeges, hogy ki az, aki ezt gyártja.

- Miért?

- Ez nem egy egyszemélyes műfaj. Mint ahogy a holdraszállás sem volt az. Nem hiszem, hogy Neil Armstrongról szólt volna. Itt nem a személy a lényeg, hanem a tett. Ha megnézel egy dokumentumfilmet, meg szokták nézni az emberek, hogy azt most ki rendezte? Ki narrálta?

- Zavarna kifejezetten, ha megtudnák, hogy te vagy az?

- Igen, szerintem. Ha például leülök veled meginni egy kávét, akkor nem szeretném, hogy valaki odajöjjön, hogy “Hú, tényleg te vagy az, tényleg? Csinálhatnánk egy képet?” - erre abszolút nem vágyom.

- Mesélsz magadról?

- Teljesen átlagos fiatal vagyok, semmi különleges nem történt az életemben, ami az űrkutatás irányába terelt volna. Egyszerűen érdekelt a téma. Az egyetemen filmgyártást tanultam, utána teljesen más közegben helyezkedtem el, hétköznapi, civil állásaim voltak, az életemnek és a munkámnak semmi köze nincsen az űrkutatáshoz.

- Akkor hogyan jött ez az egész?

- Maga az űrkutatás, az már kölyökkorom óta foglalkoztatott, apámnak előbb volt meg a szakszolgálati engedélye repülőre, mint jogsija autóra. Ő már gimnazista kora óta vezet repülőt, pilótának készült.

- Hivatásosnak?

- A seregben Mig-21-re képezték, de pont akkor, amikor Moszkvába kellett volna két évre mennie Mig-21 képzésre, akkor születtem én. S akkor már nem akart kimenni ennyi időre, abbahagyta. Repült Mig-21-en, de nem ő vezette. Azóta teljesen más, civil foglalkozása van, de a repülés, az űrhajózás iránti szerelem az tőle van. Ő mesélt az űrhajókról, a holdraszállásról, és ez mindig is nagyon érdekelt. Igazából, mint fogyasztó voltam jelen ebben a közegben, kerestem mindig az újabbnál újabb könyveket, filmeket erről a témáról.

Így indult a csatorna is, hogy kerestem egy olyan magyar nyelvű youtube-csatornát, aki ezzel foglalkozik. Volt az Ozone-nak a Nemzetközi Űrhírek. Az egy idő után megszűnt, és azt vártam, hogy mikor indul már újra. Nem indult, nem találtam semmit, akkor mondtam, hogy csinálok én egyet. Így kezdtem.

Elkezdtem írni a szövegeket, felmondtam, az elején nagyon pocsék minőségben, aztán vettem jobb mikrofont, majd lassabban kezdtem el beszélni, végül a vágásnál is egyre többet értettem a dolgokhoz.

- Van média alapképzettséged, nem volt idegen a terület. Az animációkat is te csinálod?

- Nem teljesen. Én csinálom, de nagyon sokat veszek át más tartalomgyártóktól. A legnagyobb forrásom a NASA. Szabadon lehet használni, amit feltettek, csak egy feltétel van, hogy nem szabad rossz színben feltüntetni az amerikai űrhivatalt. Most nagyon sok jön a SpaceX-től, ők is publikálhatóvá teszik az anyagaikat, ugyanazokkal a feltételekkel. A zenéket is szabad felhasználású könyvtárakból válogattam. A jogvédett tartalmakkal vigyázni  kell.

- Ez egy komoly meló. Máshol lektor is van, szerkesztő is, itt mind te vagy egyedül?

- Nem feltétlenül. Vannak olyan témák, melyekben korábban téves információ hangzott el a videóban, ezeket általában a kommentekben szokták kiigazítani, s akkor én be is rakom a leírásokba, hogy ez például hibásan hangzott el. Vannak olyan egy-egy tematikába szakértő srácok, akik írtak, hogy ebben és ebben a témában nyugodtan küldjem el nekik előre a szöveget, egyeztessek velük, szívesen javítják. Van közöttük, aki például a rakétatechnikához ért, de itt van például egy egyetemi oktató, aki fizikával kapcsolatos kérdésekben segít.

- Hogy jöttek?

- Így. Hogy megjegyzésként írtak.

- Tehát már van egy háttér, akik segítenek neked.

- Igen. De még van nyelvtantanár ismerősöm is, aki retorikai-stilisztikai szempontból átnézi a szövegeimet...

- Ő mondta, hogy lassabban beszélj?

- Ezt mindenki mondta. Az első öt-hat résznél még úgy gondoltam, hogy aki gyorsan beszél, az határozottságot sugall, nem az az elmélázós fajta. Hát az egészet jól ledaráltam, sok szöveggel, rövid videó, aki akarja visszatekeri, biztos így jó. De minden második komment az volt, hogy tök jó a duma, de már a második mondat után elvesztették a fonalat. Az első hat részt újra is vettem, ráadásul jobb mikrofonnal. Ezeknek már csak ez a javított, lassabb, nyugodtabb változata van fent, az eredetiek már csak a csatornatagok számára elérhetők.

- S hogy találsz témákra?

- Hát az nem nehéz. Pont az Űrhírek, ami rávilágít, hogy hétről-hétre nekünk válogatni kell, olyan sok minden történik, nem is fér bele minden, ami az adott héten történt. Téma tehát van. Az Űrhíreket a Spacejunkie.hu oldallal párhuzamosan csinálom.

- Ők találtak rád, hogy ezt a csatornát csinálod?

- Igen. Érdekes volt az egymásra találásunk, mert ez még akkor volt, amikor pár száz feliratkozóm volt csak. A Vénuszon talált foszfinos videómmal kapcsolatban történt.

Éppen néztem az élő közvetítésüket ugyanebben a témában, és ott elmondták, hogy van ez a csatorna, az én csatornám, és hogy ott is milyen jól elmondom, hogy több helyről kell bizonyítani egy állítást, több vizsgálattal, nem lehet egyetlen mérésre hivatkozva elhamarkodott állításokat tenni. S akkor fel is vettük egymással a kapcsolatot és beszélgettünk egyre többet. Most meg már ott tart a dolog, hogy nekik van egy űrhír portáljuk, hetente összegyűjtik a legfontosabb cikkeket, abból válogatok. Az a cél ezzel, hogy felkeltsem az érdeklődést az emberekben. A leírásban ott van a link, amire kattintva megtalálják a kapcsolódó cikkeket. Ők meg kirakják az én videóimat.

Az a nagy előnye ennek a csatornának, hogy egy rést, egy hiányt tölt be. A Spacejunkie élő adásokat ad, az azoknak jó, akik meg akarják nézni a rakéta indítást, érdekli őket, mi történik, tök jól elmondják. Nagyon jól működik ez a két csatorna egymás mellett, mert nem vagyunk konkurenciái egymásnak.

Tehát téma mindig van. Próbálok aktuális dolgokat találni, hogy ha indul egy szonda valahova, akkor a megelőző hetekre időzítem azt a részt, ami arról szól, de most például elkezdtem a Naprendszer bemutatását, most tartunk a Marsnál.

- Egy anyag elkészítése gondolom a források fordításánál kezdődik, aztán meg kell írni a szövegedet. És van egy időkereted.

- Igen. Igyekszem tizenöt és húsz perc közé szorítani a mondandómat.

Minden téma olyan, hogy bármikor másfél órát tudok beszélni róla. De nem szeretném annyira elnyújtani. Én azt szeretném, hogy ez egy könnyed dolog legyen, hogy vasárnap leülök és este a szendvics elmajszolgatása mellett éppen meg tudom nézni.

Nem egy egész estés műsort akarok csinálni. Van egy rész, aminek az a címe, hogy hogyan készült. Sokan érdeklődtek, hogyan csinálom, milyen programmal, mit használok, stb. Szépen elmagyarázom benne, hogyan gyűjtöm össze a szöveget, hány nap, amíg megnézik, megvizsgálják, átírom, javítom, felolvasom a szöveget, aztán megvágom, végül rárakom a képet. Egy epizóddal három-négy napi munkám van, nyilván nem reggeltől estig ülök a gép előtt, most egy ideje már hetente jön ki új rész, nagyjából minden második nap a gép előtt ülök. És még van a rendes munkahelyem is.

- Megéri?

- Igen.

- Miért?

- Egyrészt a tudás átadása csodálatos dolog, nekem ez hivatás. Annyira csodás dolog, ahol élünk, ahogy élünk, és itt nyilván nem a Földről csak, hanem az azon kívüli dolgokról is beszélek. Mindenkinek lehetősége van erről tudni. Nincs titok ebben a dologban. Megfogsz egy távcsövet és megnézed a Hold krátereit. Vagy a Marsot. Az, hogy küldünk egy összerakott fém szerkezetet, ami leszáll egy másik bolygón és ott fotókat készít, és láthatjuk itt, ez csodálatos. Ezekről mindenkinek tudnia érdemes. Nyilván nem a jármű csavarjairól beszélek. Ennek az érdekes tudásnak az átadása nagyon fontos. Én is mindig ámulattal hallgattam azokat a tanáraimat, akik ennek a csodálatos részét próbálták átadni.

Nem mellesleg anyagilag is megéri. Nem titkolom, ebből bevételem is van.

- Ez egy második fizetés?

- Igen.

- Mióta?

- A Youtube két feltételt támaszt: minimum ezer feliratkozó kell és az elmúlt harminc napban minimum négyezer óra megtekintésnek kell lenni az összvideóimnak. Amikor ezt elkezdtem csinálni, 2019 decemberében, majdnem egy évig, 2020 őszig kb. hétszáz feliratkozót értem el. Azalatt nagyjából tizenöt rész jött ki. Akkor történt velem egy csoda. Nem tudom máshogy fogalmazni. Éppen édesapámnál ebédeltem, és beszélgettünk, hogy alakul a csatorna. Mondtam, megvan a hétszáz feliratkozó, pont ma lett meg. Előkapja a telefonját, azt mondja: nyolcszáz, nem? Nem, tegnap este ellenőriztem. De nyolcszáz, mondja. Veszem elő a telefonomat, látom: nyolcszázötven. Frissítek megint: kilencszáz. Nem értettem, mi történik. Azt gondoltam, elromlott a Youtube algoritmusa. Várok fél órát, nézem: ezer. Ezerkettőszáz. Felhívtam nővéremet Németországban, neki is van egy Youtube vlogja, nézzen már rá. Kérdezem mennyit látsz nálam? Mondja: ezerháromszáz. S a tiedé? Az övé nem változott. Arra gondoltam, valaminek kellett történnie. Talán valamelyik magyar vlogger bemondta a videójában, hogy van ez.

Egyből keresni kezdtem, nem vagyok nagy ismerője ennek a világnak de párat megnéztem, nyomoztam pár haverommal, és megtaláltuk a Fókuszcsoport nevű csatornát. Nekik volt egy epizódjuk, amiben öt méltánytalanul elhanyagolt Youtube-csatornával foglalkoztak. Akkor elindult, pikk-pakk átléptem az ezret, onnantól lettem Youtube-partner, onnantól van bevételem.

Amikor ezt elkezdtem csinálni, akkor nagyon bíztam abban, hogy pár év alatt elérhetek öt-tízezer feliratkozót. S akkor csurran valamennyi a munkahelyi fizetésem mellé is, és még el is érek valakiket. Tudok szórakoztatni is ezekkel a videókkal. S a hosszú távú terveim között volt, hogy talán egyszer majd húsz-harmincezres feliratkozó tábort el lehet érni. Most eltelt két év és most lassan meglesz az ötvenezredik feliratkozó. Ezek után nem tudom hol a határ.

- Ez éppen egy éve van így. Azelőtt gondoltál arra, hogy de jó lenne, ha lehetne ezzel pénzt keresni?

- Mindenképpen, ez nekem célom volt. Sőt az is, hogy ez egyedüli megélhetésem legyen majd.

- Ez a későbbi célod?

- Igen.

- Van ennek realitása?

- Igen.

- Mi kell ehhez?

- A pénzösszeg. Amint eléri a havi fizetésemnek a nyolcvan százalékát, akkor azt mondom, hogy megéri inkább kicsit kevesebb pénzért, de teljesen a magam uraként élni tovább.

- Akkor több tartalmat is tudsz csinálni.

- Akár több tartalmat is. Igen. Ez a következő cél, szerencsére növekvőek a számok, minden nap új feliratkozók vannak,

- És a továbbiakban is egymagad akarod a csatornádat működtetni?

- Abszolút.

- Jöttél már szemben magaddal? Azaz másokat hallottál már beszélni a te csatornádról?

Olyan már volt, hogy haverjaimnak mások ajánlották, az Űrkutatás Magyarul egyes epizódját, és akkor mondták, hogy hé, hát a haverunk csinálja.

Meg olyan is volt, hogy volt ötven támogatói pólóm, és egyszer az volt rajtam egy Tankcsapda-koncerten és utána valaki írt, hogy “láttam egy ilyen pólós srácot a Tankcsapdán”. Hát nem akartam megírni, hogy az konkréten én voltam. Csak annyit írtam neki, hogy tök jó, hogy hordják a pólót.

- Neked mi volt az első tudatos élményed az űrkutatásból? Hol tartottak akkor?

- Az űrsikló-korszak. Hogy konkrétan melyik indítás, azt már nem tudom. Az űrállomás, meg az űrsikló. Amikor már abszolút követtem a dolgokat, az mondjuk a Curiosity marsjáró landolása 2012-ben. 2005-10 között már próbáltam a nagyobb eseményeket élőben megnézni. Akármikor, ha hajnali négykor volt, akkor is, ha másnap iskolába mentem, akkor is. Ha élőben nem is láthatom, nem tudok kimenni Floridába, de a közvetítést mindenképpen.

- Egyszer ki kéne menni...

- Tervben van egyébként, a cimboráimmal, lehet, hogy kimegyünk egy Falcon Heavy indításra.

- Artemis-1?

- Még szebb lenne, de akkor már inkább a kettes, vagy a hármas, ahol ember is van.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
Tesztoszteronnal kentek be férfiakat, majd meztelen nők képeit tették eléjük a kutatók
Arra voltak kíváncsiak, mennyire vadítja meg őket a tesztoszteron, hogyan fogadják a szexuális impulzusokat, másképp viselkednek-e, mint a kontrollcsoport.

Link másolása

A tesztoszteronhormon fontos szerepet játszik a libidóban, illetve számos egyéb hatása is van: kutatások szerint azok a férfiak, akiknek nagyobb a tesztoszteronszintjük, nagyobb kockázatvállalók is.

Kínai és svájci kutatók egy csoportja most azt vizsgálta, hogy a tesztoszteron nemcsak a szexuális vágyra, hanem a szexuális impulzusokra is hatással van – írja a Futurism a Psychoneuroendocrinology nevű szaklapban megjelent tanulmányra hivatkozva.

A kutatás során összesen 140, 18 és 26 év közötti férfit vizsgáltak meg, akiket két csoportra osztottak. Az első csoport egy tesztoszteront tartalmazó kenőcsöt kapott, amivel a vállukat és a felkarjukat kellett bekenniük, a másik csoport pedig placebót, majd eléjük raktak egy meztelen nőt ábrázoló fotót, ami kissé elmosódott volt.

A következő opciók közül választhattak:

- vagy csak egy másodpercig nézik a képet, hogy aztán újabb egy másodpercre lássák

- vagy várnak 3-15 másodpercet, amiért aztán három másodpercig nézhetik a képet

Ezt összesen 60-szor kellett megcsinálniuk. A kísérletnek az lett az eredménye, hogy a placebót kapott csoport tagjai inkább tovább vártak, hogy aztán hosszabb ideig nézhessék a fotókat, a tesztoszteronnal bekent férfiak viszont nem tudtak várni, és csak egy másodpercet adtak a fotónak, bizonyítva, hogy a tesztoszteron növeli a szexuális impulzivitást is, nem csak a szexuális vágyat (a kísérlet előtt ennek mértékében nem volt különbség a vizsgált férfiak között).

Ugyanakkor mivel egy kép csak másodlagos szexuális jutalomnak számít, a kísérletből nem derül ki, milyenek lennének az impulzusok, ha fennállna egy tényleges szexuális aktus lehetősége is.

Azt sem közölték, hogy a résztvevő férfiaknak eredetileg mekkora volt a tesztoszteronszintjük, illetve a kapcsolati állapotuk, ami szintén befolyásolja a viselkedésüket, úgyhogy valószínűleg még sok kísérletre lesz szükség a területen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
Több évtizedes rejtélyre találhattak magyarázatot a világ legtávolabbi szigete kapcsán
A mindentől és mindenkitől távol fekvő szigeten egyszer egy csónakot találtak, de emberi élet nyomát nem. Aztán a csónak magyarázat nélkül eltűnt.

Link másolása

Egy Reddit-felhasználó oldhatta meg a Bouvet-sziget rejtélyét - írja az UNILAD.

A Bouvet-sziget az Atlanti-óceánban fekszik, Argentína, Afrika és az Antarktisz között, és a lehető legtávolabb fekszik mindegyik lakott területtől. Ugyan hivatalosan Norvégiához tartozik, de nem él rajta senki, és szinte az egész területét jég borítja. Először 1793-ban fedezte fel Jean-Baptiste Charles Bouvet de Lozier francia parancsnok, de helytelenül adta meg a koordinátáit, így egy brit bálnavadász, James Lindsay találta meg újra 1808-ban. 1964-ben pedig tudósok egy csoportja kereste fel a szigetet, ekkor fedeztek fel egy mentőcsónakot, amit egy lagúnában kötöttek ki.

Azóta sem tudni, hogyan és mikor került oda a csónak.

A kutatók nem találtak nyomot arra, hogy valaha is ember lakott volna szigeten, a rejtély pedig csak tovább fokozódott, mikor pár évvel később már eltűnt.

Egy Reddit-felhasználó viszont megtalálhatta a magyarázatot egy orosz, oceanográfiával foglalkozó szakkönyvben. E szerint a Slava-9 nevű tudományos felderítő hajó 1958. október 22-én körútra indult a Slava antarktiszi bálnavadász flottával, mindössze néhány évvel azelőtt, hogy Crawford felfedezte a csónakot. Pár tengerész partra is szállt a szigeten, azonban a rossz időjárási körülmények miatt néhány napra ott ragadtak, és végül helikopterrel mentették ki őket, ami megmagyarázná, miért hagyták hátra a csónakot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
Rejtélyes lökéshullám érte el a Földet, esélyes egy geomágneses vihar kialakulása
Egy ilyen vihar enyhének számít. Az utóbbi időkben viszonylag tevékeny a Nap, napi nyolc koronakidobódást is produkálhat.
Fotó: NASA/Goddard Space Flight CenterDerivative / Julian Herzog - szmo.hu
2022. december 21.


Link másolása

Egy rejtélyes, a napszéllel érkező lökéshullám miatt alakult ki repedés a Föld védőpajzsában, a magnetoszférájában – írta meg a Live Science.

December 19-én, a korai órákban történt a repedés, így megnőtt az esélye egy G1 kategóriájú geomágneses vihar kialakulásának.

Nem tudjuk még, mi alakította ki a lökéshullámot, de a tudósok azt feltételezik, hogy az AR3165 jelű napfoltban történt koronakidobódás állhat a háttérben. Mostanában ez a régió meglehetősen aktív, december 14-én is legalább nyolc flert produkált, amely rövid rádiókimaradásokat okozott az Atlanti-óceánon.

A koronakidobódás azt jelenti, hogy a Nap felső légkörének egy része az űrbe távozik, és ha a felszabaduló, nagy sebességű töltött részecskék eljutnak a Földhöz, a légkörrel interakcióba lépve geomágneses vihart idézhetnek elő.

Az ilyen események felerősíthetik a sarki fényeket, valamint technológiai problémákat, szélsőséges esetben globális katasztrófát is okozhatnak.

A Nap aktivitása körülbelül 11 éves ciklust követ, amelynek nyugodtabb és hevesebb időszakai váltják egymást. Az utóbbi időkben viszonylag tevékeny, a mostani napciklus csúcsát 2025-ben érhetjük el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
Elkészült a vagina-chip, ami nagy áttörést hozhat a női szexuális egészség tanulmányozásában
Egy súlyos, a nők harmadát érintő betegség kezelését, illetve gyógyszerek tesztelését is lehetővé teszi ez a módszer.

Link másolása

Amerikai tudósok valódi női hüvelyi sejteket raktak egy chipbe, ami komoly előrelépést hozhat a női szexuális egészség kutatásában.

Az eredményről a Futurism számolt be a The New York Times cikkére hivatkozva.

Ezek az úgynevezett "szerves chipek" valódi testi folyamatok imitálásra képesek, ezért kiválóan alkalmasak például gyógyszerek tesztelésére és betegségek tanulmányozására

- írja a Scientific American.

A harvardi kutatók sikeresen készítettek már többek között emberi tüdőt, májat és beleket imitáló chipeket is, de a legújabbat tartják a legpontosabbnak tudományos szempontból.

A legújabb chip köré valódi hüvelyi sejteket raktak, és ez lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy milyen hatással vannak a vaginában lévő baktériumokra az ösztrogénszint változásai, illetve a bakteriális vaginózis kezeléseit is tudják tesztelni rajta.

- írták egy korábbi tanulmányban.

Ez az újra és újra kialakuló betegség a nők körülbelül 30 százalékát érinti, amire az antibiotikum sem jelent minden esetben tartós megoldást, illetve növeli a szexuális úton terjedő betegségek és a méhnyakrák kockázatát.

A chip már azért is nagy előrelépés, mert a nők szexuális egészségéről alig születtek eddig kutatások, szemben a férfiakévál. A hüvelyi mikrobiomról ezért meglepően keveset tudunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk