Több a hasonlóság az agyad és az univerzum között, mint eddig gondoltad volna

Egy olasz asztrofizikus és egy neurobiológus közös kutatása mutatott rá erre.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. november 19.


Link másolása

Spirituális gondolkodású emberek vallják, hogy az ember nemcsak része az univerzumnak, hanem bizonyos értelemben annak pontos lenyomata. Különösen sok mendemonda jár akörül, hogy agyunk szerkezete hasonlít a világegyeteméhez. Két olasz kutató ezen az úton indult el együtt és megdöbbentő dolgokat tapasztaltak.

Franco Vazza, a bolognai egyetem asztrofizikusa és Alberto Feletti, a veronai egyetem neurobiológusa gyerekkoruk óta jó barátok, és miután elváltak útjaik különböző pályaválasztásuk miatt, akkor is gyakran találkoztak és beszámoltak egymásnak kutatásaikról. Így találták meg a közös pontot, azt az összetett hálózatot, amely az univerzumot és az emberi agyat egyaránt alkotja: ezek egyfelől a galaxisok, másfelől pedig a neuronok.

Az agyban a becslések szerint 69 milliárd neuron van, míg a megfigyelhető univerzum legalább 100 milliárd galaxisból áll, amelyek egyaránt hálószerűen kapcsolódnak egymáshoz. Ugyancsak hasonlóság, hogy ezek terük tömegének legfeljebb 30%-át töltik ki: a többi az agyban víz, az univerzumban pedig sötét anyag – emlékeztet a Futurism.

Így aztán elkezdték összevetni Vazza asztrofizikai szimulációit az agyról készült felvételekkel, és hatóerő-spektrum módszerrel elemezték azokat. Ezt az eljárást használták a mikrohullámok kozmikus hátterének, a Big Bang visszhangjának vizsgálatára is. Meg lehet általa határozni az anyag- vagy energiaáramlások mennyiségét, és azt, hogy miként oszlanak el az űrben.

Amikor Vazza és Feletti összehasonlították a kozmosz és az agy digitális felvételeit, a hatóerő-spektummal megállapították: ezeknek az áramlásoknak a nyomai fedik egymást, még ha különböző skálán is. Az agyban 1 mikrométertől 0,1 milliméterig, az univerzumban 5 milliótól 500 millió fényévig. És mintha a neuronok elosztása hasonlítana a kozmikus háló galaxisaira.

Ilyesmi pedig Vazza szerint nem tapasztalható más hálózatokban vagy rendszerekben, mint például a faágaknál vagy a felhőknél, amelyeket kontrollként használtak. Ugyancsak erős hasonlóságot mutatott a hálózat-elemzés, amely azt tanulmányozza, hogy egy hálózat csomópontjai miként és milyen gyakran kommunikálnak egymással és hogy vannak e közöttük információ-elosztó állomások.

Mindez azt sugallja, hogy sem az agyban, sem az űrben nem véletlenszerűen oszlik el anyag és energia, hanem az idők során hasonló logikák szerint alakultak ki.

Feletti azonban óva int attól, hogy felfedezésüknek valamiféle transzcendentális magyarázatot adjanak, nincs szó „gondolkodó univerzumról”.

„Csupán azt figyeltük meg, hogy az ismert fizikai törvények, ha összetett rendszerekben alkalmazzák őket, valószínűleg hasonló struktúrák kialakulásához vezetnek, még akkor is, ha, mint ebben az esetben, különböző erők irányítják őket” – mondta a neurobiológus.

Az olasz kutatók eredményeiket a Frontiers of Physics című szakfolyóiratban tették közzé.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk



Link másolása


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

Link másolása


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk


Link másolása


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk


Link másolása


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk