Lehet, hogy egy szimulált világban élünk, csak még nem tudunk róla?
A valóságos és a virtuális világ közötti különbség eltűnése gyakran foglalkoztatja korunk íróit, filmeseit, elég csak a Mátrixra, vagy a Truman Show-ra gondolni. A téma annyira a levegőben van, hogy még komoly tudósok is foglalkoznak vele.
2003-ban Nick Bostrom, az oxfordi egyetemi filozófusa azzal a meghökkentő, egyben nyomasztó elmélettel állt elő, hogy a mi valóságunk nem más, mint egy számítógépes szimuláció, amelyet egy nálunk fejlettebb civilizáció talált ki. Elméletének háromféle megközelítése volt, amelyek közül az egyiknek Bostrom szerint igaznak kell lennie.
Az első szerint a civilizációk általában megsemmisülnek, mielőtt kifejlesztik a valóság szimulációjára való képességeiket. A második szerint a fejlett civilizációkat nem érdeklik a valóság-szimulációk. Végül a harmadik arról szólt, hogy majdnem biztosan egy számítógépes szimulációban élünk.
Most David Kipping, a Columbia egyetem csillagásza megvizsgálta a „Bostrom-trilemmát” és megállapította, hogy 50% annak az esélye, hogy valóban egy szimuláció részei vagyunk
– idézte a Futurism.
Az amerikai kutató az első két állítást összevonta, mondván, hogy mindkettő ugyanoda vezet: nem szimulációban élünk, mert a kihalás vagy a közömbösség miatt egyaránt hiányoznak azok az adatbázisok, amelyekkel ezt meg lehetne valósítani.
Kipping elmélete az, hogy a valóságnak minél több rétegébe ágyazzák be a szimulációt, annál kevésbé van szükség számítógépes forrásokra, hogy az meggyőző legyen. Tehát 50% körüli az esély arra, hogy Bostrom elmélete helytálló. De ha az emberek akarnának ilyen szimulációt létrehozni, egészen más lenne a helyzet, mert akkor a nagyjából egyenlő esély végleg eltolódna abba az irányba, hogy szinte bizonyosan nem vagyunk valóságosak.
Vannak, akik azt vallják, hogy a következő évtizedekben számítógépes ismereteink eljutnak arra szintre, hogy egyszer s mindenkorra kijelenthessük: szimulációban élünk-e vagy sem.
Egyelőre azonban meg kell elégednünk azzal, hogy nem tudjuk. Kipping szerint jelenlegi tudásunkkal nem bizonyíthatjuk, de nem is cáfolhatjuk egyik variációt sem, így maga a kérdés, mint tudományos felvetés valójában nem értelmezhető.
