„Huszonegy éve diagnosztizáltak HIV-vírussal, és ma egészségesebb vagyok, mint valaha"
Még ma is sok HIV-pozitív ember él rettegésben, mert nem tud szabadulni az AIDS-szel kapcsolatos korábbi rémképektől. Erről beszélt a a Metróban egy meleg férfi, az AIDS elleni küzdelem világnapjára, december 1-re időzített írásában.
Matthew Hodson elmesélte, hogy akkoriban tudta meg, hogy HIV-fertőzött, amikor még éppen csak elkezdődött a betegség hatékony kezelése.
Benne is ott éltek a szörnyű képek, haldokló barátairól, és a Kaposi-szarkóma sebhelyeivel borított melegekről és a fizikai jelek számára legalább annyira elrettentőek volt, mint az, hogy ő is meghalhat. Maga se hitte volna, hogy két évtizeddel később, miközben mindössze napi három pirulát kell bevennie, hetente háromszor edzőterembe jár, vasárnaponként fut, már előfordult, hogy lefutott egy félmaratoni távot.
„Fittebbnek és egészségesebbnek érzem magam, mind fizikailag, mind lelkileg, mint a húszas éveimben” – mondja Hodson, aki szerencsésnek mondhatja magát, ellentétben az őt megelőző generációval, amely még nem részesülhetett ilyen kezelésben, vagy pedig az akkori gyógyszereik számos mellékhatással jártak. Felidézte a brit kormány „Ne halj meg tudatlanság miatt” (Don’t Die In Ignorance) kampányát, amelyet 1987-ben indítottak el és amelynek egyik fő szószólója a néhai Lady Diana volt, de a halálra ítéltség átka a mai napig ott van a HIV-fertőzöttekben.
„Azóta sok minden változott. Teljes, termékeny életet élhetünk. Keményen dolgozunk, de nem vagyunk elátkozottak, nem vagyunk „tisztátalanok”, ragadozók, csak azért mert HIV-fertőzöttek vagyunk” – hangsúlyozza Hodson, aki szerint a rájuk sütött bélyeget nem sikerült olyan gyorsan eltüntetni, mint amilyen ütemben az orvostudomány ezen a téren fejlődött.
Visszaemlékszik arra, hogy tizenéves korában, amikor a homoszexualitás még nagyon erős tabunak számított, állandóan úgy érezte: rejtőzködnie kell, ha azt akarja, hogy elfogadják. De aztán rájött, hogy ez a módszer nem működik sem a melegek, sem a HIV-pozitívak számára.
Példaként említett olyan hírességeket, mint például Gareth Thomas wales-i rögbijátékos, akik vállalják állapotukat. Meggyőződése, hogy ők sokat tehetnek annak a félelemnek és tudatlanságnak az elűzéséért, amellyel a HIV-fertőzöttekre tekintenek és ebben talán mostani vallomásával ő is szerepet vállalhat.
Matthew Hodson arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi HIV-kezelés már akár a kockázatmentes szexuális életet is lehetővé teszi, mert a vírusfertőzést akár az észlelhető szint alá is le tudják vinni. Éppen ezzel kapcsolatos az IflScience híre: a világnap alkalmából jelentették be, hogy Új-Zélandon beindították a világ első HIV-pozitív spermabankját, amelyhez olyan férfiak szolgáltathatnak anyagot, akiknek a vérében vagy az ondójában a vírus nem kimutatható. Ez azt jelenti, hogy bár technikailag továbbra is fertőzöttnek tekinthetők, nem tudják átadni a vírust sem partnerüknek, sem pedig a megfogant gyermeknek.
A spermabank egyben társkeresőként is működik a donorok és a befogadók között, így természetesen az utóbbiak tudják, hogy az anyag HIV-pozitívtól származik. A kezdeményezés, amelynek beindítója az új-zélandi AIDS-alapítvány, a Positive Women Inc, valamint a Body Positive civil szervezetek, szintén a HIV-fertőzöttek körüli előítéleteket igyekszik háttérbe szorítani, másfelől pedig nekik is az egészségesekkel hasonló lehetőséget és életminőséget próbálnak nyújtani.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2018 végi adatai szerint a világon jelenleg 37,9 millióra tehető a HIV-pozitívak száma.