/tudomany/deliriumba-esik-a-sulyos-koronavirusos-betegek-tobb-mint-fele/
hirdetés

TUDOMÁNY

Delíriumba esik a súlyos koronavírusos betegek több mint fele

A delírium és a demencia kialakulása között pedig erős kapcsolat is lehet, amit a kutatók hosszútávú vizsgálatok során próbálnak feltérképezni.
Illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2021. január 10.


Link másolása

hirdetés

Sondra Crosby, aki a massachusettsi Boston Medical orvosaként dolgozik, a régiójában elsőként kezelte a koronavírusos betegeket. Amikor áprilisban ő sem érezte magát olyan jól, nem lepődött meg, hogy az ő Covid-tesztje is pozitív lett. Először egy erős megfázásra emlékeztették a tünetei, majd másnap sajnos rosszabbul lett. Az ágyból sem tudott felkelni, enni is nehezére esett, és a férje látta el őt mindennel. Végül pedig az időérzékét is elveszítette -írja Nature című tudományos szaklap.

Crosby öt napig szenvedett ebben a zavart ködben, és a legegyszerűbb dolgokra sem emlékezett, mint például a telefon bekapcsolása vagy a címe.

Hallucinálni kezdett, gyíkokat látott a falon, és visszataszító hüllőszagot is érzett. Csak később ismerte fel, hogy delíriuma volt, ami a hivatalos orvosi kifejezés a hirtelen fellépő, súlyos dezorientációra.

Sondra így emlékezett vissza a betegségére: "Csak azután kezdtem feldolgozni a történteket, hogy elkezdtem kijönni a betegségből. Nem voltam tudatomnál, csak arra emlékeztem, hogy dehidratált voltam, és rosszul éreztem magam".

A covidos betegeket kezelő orvosok is beszámoltak arról, hogy a delíriumos állapot nem ritka. A koronavírusos betegeknél nagy számban észlelik a delíriumot, és ez az állapot leginkább az idősebb felnőtteket érinti.

Áprilisban egy strassbourgi kutatásban kimutatták, hogy a koronavírussal súlyosan megfertőződött emberek 65 százaléka zavart állapotú, ami a delírium egyik tünete.

hirdetés

Az American College of Chest Physicians kutatócsoport novemberben publikálta az eredményeit a témával kapcsolatban.

A kutatás során világszerte kétezer, intenzív osztályon fekvő covidos beteg állapotát kísérték figyelemmel, és az 55 százalékuk delíriumtól szenvedett.

Ez az 55 százalék jóval meghaladja az átlagos számokat, hiszen egyébként a súlyos állapotban lévő betegek alig egyharmadán fedeznek fel ilyen tüneteket.

Ez a megdöbbentő felismerés, hogy a koronavírusos betegekre nagy számban jellemző a delírium, egyesek szerint további kutatásokat igényel. Mások pedig azt szorgalmazták, hogy ezt a tünetet is vegyék fel a diagnózis megállapításához.

Sharon Inoyue már 30 éve vizsgálja a delírium jellemzőit, és a hosszútávú kutatásainak eredményei nem a legmegnyugtatóbbak.

Ezek szerint a delírium évekkel később növeli a demencia kialakulásának esélyét, illetve a kognitív képességek hanyatlását is felgyorsítja azoknál, akiknél már elkezdődött a folyamat. Mindez sajnos visszafelé is igaz, akinek demenciája van, sokkal nagyobb eséllyel esik delíriumba.

A delírium és a demencia közötti viszonyt igen nehéz megfejteni, a pácienseket évekig kell tanulmányozni hozzá. A koronavírus miatt pedig most erre van is lehetőség, hiszen azoknak az állapotát, akik felépültek belőle, könnyen nyomon lehet követni, és később következtetéseket lehet levonni a koronavírus neurokognitív hatásairól, mint a demencia is.

A kutatók számos tanulmányt indítottak, hogy megismerjék a Covid-19 hosszútávú neurokognitív hatásait, köztük a demenciát is. Inouye és mások is azt remélik, hogy ez a munka lehetővé teszi, hogy valós időben tárják fel a kapcsolatokat a delírium és a demencia között.

Cathrine Price neuropszchiológus szerint a koronavírus elterjedése "rávilágított a delírium és a demencia közötti határok elmosódására, különösen az idősebb emberek esetében".

Inouye 1985-ben akkor kezdett el érdeklődni a delírium iránt, amikor abban az évben megkapta első állását, miszerint belgyógyászként dolgozhatott egy connecticuti kórházban. Az első hónapjában több mint 40 különböző állapotban lévő beteget kezelt.

A 40 beteg közül 6 került delíriumos állapotba, és ők sosem nyerték vissza az azt megelőző mentális és fizikai állapotukat.

Inouye számára egyértelmű volt a kapcsolat a betegei delíriuma és a rossz prognózisok között. Viszont amikor ezt a gyanúját elmondta a főnökeinek, ők nem igazán foglalkoztak vele, csak megvonták a vállukat.

"Miért elfogadott az, hogy egy idős ember bekerül a kórházba, és elveszíti a tudatát?" – tette fel magának a kérdést. Ez a gondolat, ennek a megválaszolása pedig egész pályafutását végigkísérte.

Arra a következtetésre jutott, hogy a delírium akkor alakul ki, amikor több stressztényező összefog az ember szervezete ellen.

Ilyen lehet az, amikor már egy meglévő sérülékenységhez, például krónikus betegséghez társul egy műtét, érzéstelenítéssel vagy fertőzéssel kombinálva, és ilyenkor fellép egy zavart állapot.

Tino Emanuele, neurológus is a stresszel magyarázza a delíriumot:

"A delírium könnyen bekövetkezhet, amikor az agy nem képes kompenzálni a stresszes helyzetet".

Inouye miután már több klinikai tapasztalattal rendelkezett, rájött, hogy függetlenül attól, mi a kiváltó oka a delíriumnak, azoknál, akiknél ezt a tünetet észlelték, a 70 százalékuk végül teljesen felépül. Viszont a fennmaradt 30 százalék esetében néhány hónapot követően drasztikus állapotromlás figyelhető meg, és a demencia tünetei is felütik a fejüket.

A delíriumos állapottal kapcsolatban több hivatalosan jegyzett tudományos kutatás is van:

Inouye 560 embert figyelt meg, akik 70 évnél idősebbek voltak és valamilyen műtéten átestek. Arra a konklúzióra jutott, hogy akik delíriumba estek, azoknál 3 éven belül háromszor olyan gyorsan következett be kognitív hanyatlás, mint azoknál, akiket elkerült a delírium.

Egy idei tanulmány, ami 23 kutatás eredményeit veti össze, arra a következtetésre jutott, hogy azoknál, akik a kórházban esnek delíriumos állapotba, közel két és félszer magasabb a demencia kialakulásának a lehetősége az átlagosnál.

Egy brazíliai kutatócsoport pedig 309 embert vizsgált, akiknek az átlagéletkora 78 év volt. Akik delíriumtól szenvedtek, azoknak a 32 százalékát később a demencia sem kerülte el, miközben csak 16 százaléknál jött létre demencia úgy, hogy korábban nem kerültek delíriumos állapotba.

James Jackson, pszichológus kutatásából pedig az derült ki, hogy minél hosszabb az ember delíriuma, annál nagyon a kockázata a későbbi kognitív károsodásoknak.

A delírium és a demencia közötti összefüggésekről még mindig zajlik a vita a tudósok között. A legnagyobb gondot pedig az okozza, hogy egyáltalán nem értik a delírium mechanizmusát. A tudósok három hipotézist is kidolgoztak arra, hogy a delírium miképp provokálhatja a demenciát, és ha képesek dűlőre jutni és azonosítani az összefüggéseket, akkor talán megakadályozhatják a delírium demenciává válását.

Mindezek ellenére Inouye-nak sikerült megtalálnia annak módját, hogy miképp csökkentsék a kórházi delíriumos betegek arányát.

Eszerint nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy leredukálják a nyugtatók alkalmazását, még a lélegeztetés esetén is. Emellett a megfelelő táplálék- és folyadékbevitelt is szem előtt kell tartaniuk, illetve biztosítani kell a családtagok jelenlétét, hogy segíthessék a betegeket, akár csak azzal, hogy megnyugtatják őket.

Csupán ennyi odafigyeléssel, változtatással akár 40 százalékkal kevesebb lehet a delíriumban szenvedők aránya. Az USA-ban már alkalmazni is kezdték ezt a protokollt, majd felütötte a fejét a világjárvány, és nem tudták betartani mindezt.

A demenicával küzdő betegek számának növekedése miatti félelem nem alaptalan.

Tino Emanuele Poloni, a milánói Golgi Cenci Foundation tudományos központ munkatársa a járvány gócpontjának számító Lombardiában volt, amikor delíriumos betegek sokaságát ápolták.

Betegeinek többsége már eleve demenciában szenvedett. Ő és kollégái szüntelenül figyelték, hogy a fertőzötteknél mikor fedezik fel az első tüneteket, mint a láz, a köhögés vagy a nehézlégzés. Sokaknál viszont nem figyelhettek meg hasonlókat. Ők csak egyszerűen unottá vagy álmossá váltak.

Mások pedig nyugtalanok vagy izgatottak lettek; ezek a delírium szokásos tünetei. Polonit sem hagyta nyugodni a helyzet, így kérte, hogy vegyék fel a koronavírus tünetei közé a delíriumot.

A témában jártas szakemberek aggódva követik nyomon a statisztikákat. Attól félnek, hogy a koronavírus miatt a következő évtizedekben nagyon nagy számban nőhet meg a demenciával élők száma.

A demencia pedig már most is a világ 10 vezető halálokának egyike volt, és az idősödő társadalom közben csak előrevetíti, hogy a betegség nem fog lassítani.

Mivel a demencia miatti félelem nem alaptalan, az intézetek világszerte különböző tanulmányokat, kutatásokat finanszíroznak a Covid-19 hosszútávú hatásairól, amelyek közül néhány a delíriumot vizsgálja. A kutatók azt remélik, hogy ezek a tanulmányok felkeltik az érdeklődést a delírium és a demencia kapcsolata iránt, és több információval fogunk rendelkezni róluk.

"Azt hiszem, ez egy kicsit ijesztő és egy kicsit felvilágosító lesz, mind arról, hogy a betegség hogyan befolyásolja a demencia kockázatát, mind arról, hogy milyen egyéb életmódbeli és genetikai protektív tényezők is befolyásolhatják a kockázatot"

–  mondja  Natalie Tronson, neuropszchiológus.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk