Emberként a két karunk és két lábunk összehangolása sem egyszerű feladat, nemhogy egy polipnak, aminek 8 végtagja van. Egy új kutatás arra jött rá, hogy a puhatestűek törzsébe tartozó állatok a motoros funkciók vezérlésének leegyzserűsítése érdekében egy preferált karhoz ragaszkodnak vadászat közben.

A kutatók a kaliforniai kétfoltos polipok bevonásával tesztelték, miként reagálnak a tartályaikba ejtett rákokra és garnélákra. A több száz rögzített felvételből leszűrhető volt, hogy a polipok odúban rejtőzködve egyik szemükkel figyelték a zsákmányt, majd következetesen középről - azon az oldalon, ahol a figyelő tekintetük volt -, a második karjukat használva ejtették csapdába az eleséget. Szükség esetén persze a szomszédos karokat is alkalmazták a művelet során.

– olvasható a tanulmányban, amiből az is kiderül, hogy a rákok és a garnélák különbözőképpen és különböző sebességgel mozognak, ezért a polipok mindegyikhez más-más támadási módszert alkalmaznak. A második kar által vezetett, ütős, macskaszerű mozdulatot például rákok esetében alkalmazták, amelyek sokkal lassabban csapnak le.

A gyorsabb és kitérőbb garnélarák esetében a polipok lassabb, finomabb mozdulatokat tettek a második karral, ami segített álcázni a kar mozdulatait.

A polipok miután elkapták a prédát, a szomszédos karokat használták a tehetetlen zsákmány megtartására.

A második karos támadás következetessége némileg meglepte a kutatókat, mivel a polipok gyakran csak úgy néznek ki, mintha koordinálnák a végtagjaikat, ami valószínűleg a látómezőjükhöz kapcsolható.