Huawei P40 Lite: Google nélkül is hasít a Huawei legújabb telója
Tavaly ilyenkor, amikor Párizsban a kezembe nyomták a Huawei P30 Prot egy 10 éves kapcsolatot szakítottam meg az Apple-el, mert a kínai cég akkor zászlóshajója olyan újdonságokat és innovációkat mutatott fel (elsősorban a kamerák terén), amik azonnal visszatérítették a hitemet az Androidos telefonokba, és a Huawei nagyot nőtt a szememben. Azt a P30-at a mai napig imádom és használom, így izgatottan vártam idén, hogy felbukkanjon egy hír a P40 szériáról is. A hírek helyett azonban egyszer csak nálam landolt a széria előfutára a P40 Lite, ami sajnos egy kissé keserédes mérföldkő a Huawei történetében.
48 MP-es AI Ultra Clarity módnak köszönhetően egyetlen részlet sem veszik el
A P40 Lite ugyanis az első Európában is széleskörűen forgalmazott telefon a GMS (Google Mobile Services) nélkül, a cég saját hipersebességgel fejlesztett rendszerével a HMS-el (Huawei Mobile Services). Ennek indokáról talán már a nagy többség hallott, most nem is mennék nagyon bele, mindenesetre kemény érvágás volt. Mindezt azonban a telefon kézbevételekor totál nem fogtam még fel, ezt direkt sem csinálhattam volna, mert így az első benyomásra nem nyomta rá a bélyegét.
A dobozból kivéve egy igazán szexi telót foghat meg az ember.
Kapásból egy ékszerteknős ugrott be róla, pedig a pávazöld szó jobban kifejezi a hátlap színvilágát.
A bal felső sarokban ott figyel az egész csinos kamerasziget amiben megtalálható egy 48 megapixeles 1.8, egy 2 megapixeles 2.4 makró, egy 8 megapixeles ultra nagylátószögű 2.4 és egy 2 megapixeles bokeh lencse.
Újdonság a 48 MP-es AI Ultra Clarity mód, amiben a kamera a teljes 48MP minden egyes pixelét használja képalkotásra, így nem veszít el semmilyen részletet, még akkor sem, ha belenagyítasz a képbe. A szelfi kamera ezúttal már nem a notch-ban, hanem a kijelzőn bújt el, amivel kolosszális hatást kelt a kijelző.
A teló egyébként belül elképesztő bika : a Kirin 810 chipekkel lett felszerelve. Az NPU a Da Vinci architektúrán alapul, és optimalizálja a hatékonyságot és az AI feldolgozást. Az ISP + IVP képfeldolgozás javítja a zajcsökkentést és a fehéregyensúlyt. 6 GB RAM-al és 128 GB tárhellyel érkezik.
Hogy mindezt egész nap egy töltéssel élvezhessük a 4200 mAh-es akkumulátora tényleg egyetlen feltöltéssel kibírja a napot. A Super Charge töltő pedig gyakorlatilag kevesebb mint egy óra alatt csutkára tölti, így búcsút mondhatunk a power bankoknak.
Ahogy megbarátkoztam a teljesítménnyel majdnem el is dobtam az agyam a készülék árán, ami a 99.000 Ft-os mivoltával elképesztően olcsó, és egyben a Huawei egyik legolcsóbb telefonja. Ennek indoka nyilván a GMS elhagyása, de valóban hiányzik az nekünk?
A teszt alatt észre sem vettem ezt, mivel nem jelentkeztem be sehova, de amint csatlakoztam a wifire és becsatlakoztattam a mindennapjaimba, elkapott az érzés, hogy valami fura. Nem voltak értesítéseim. Konkrétan kellett egy tíz perc míg realizáltam, hogy se Facebook, se Drive, se Gmail, se Instagram nincs a telón. Amint ezeket le akarnád tölteni szembesülsz azzal, hogy ugye nincs honnan, mert nincs Play Store sem, csak a Huawei saját App Galleryje, amiben viszont meglepően sok más hasznos app elérhető. A Facebookot egyébként engedi átklónozni a régi telefonunkról és elvileg lassan megérkezik az App Gallerybe is. A Gmail fiókunkat át tudjuk irányítani a belső levelező rendszerbe, a többi appot meg különböző kliensekkel viszonylag egyszerűen ki lehet játszani, úgyhogy a végeredmény szempontjából nem veszítünk semmit.
Ha viszont hagyjuk a gyári megoldásokkal a telefont, kiváló egy B telefonnak is, ami nem rabolja el a fél életünket. A választás mindenkinek a saját kezében, és ne felejtsük el, hogy egy hasonló telefon egy-két évvel ezelőtt még 200-300 ezer forint volt, nem 99.000 Ft! Pláne, ha hozzávesszük, hogy a Huawei most az előrendelés mellé ajándékba ad egy Huawei Band 4 Pro aktivitásmérőt is.
