„Ez nem énekverseny, hanem egy énekverseny témájú szappanopera” – X-Faktor Tábor, 1. rész
Véget értek az előválogatók, ami nektek jó hír, mert csökken a fülünk ellen elkövetett merényletek száma, nekem viszont rossz, mert ahogy fogynak az őrültek, nehezebb vicceseket írni a műsorról.
Elérkezett a Tábor, ami az egyik legnagyobb szívás az X-Faktor során. Legalábbis kedves barátaimnak, akik közvetlenül a MOM mellett laknak, és meglehetősen zavarja őket a táborozók lármája.
De szívás a versenyzőknek is. A tábor két körös, az elsőben a versenyzőket összerakják 4-5 fős csoportokba, és együtt kell elénekelniük egy rájuk tukmált dalt. A zenekaroknak fel kell dolgozni a versenydalt, a rappereknek pedig egy zenei alapra kell szöveget írniuk és előadniuk.
Ebben elvileg az a nehézség, hogy ilyen rövid idő alatt kell megtanulni egy „ismeretlen” dalt, bár őszintén szólva,
(Utálni utálhatja, de illik ismerni.)
Mivel a felkészülési idő rövid, aki komolyan veszi a versenyt, az sokat dolgozik és keveset alszik ebben a 24 órában. Mindenképp embert próbáló feladat. És pontosan itt derült ki, hogy miért volt felelőtlenség a mentorok részéről továbbengedni azokat, akiknek egyértelműen nincs itt keresnivalójuk.
Alexet idézem: „Úgy lenne igazságos, ha a végén elmondanánk, hogy ő nem tud énekelni.”
Mert azt el kell mondani, bár a „kóborlóknak” köze sincs az énekléshez, nagyon becsületesen dolgoztak, megtanulták a dalt, nem úgy, mint néhány – elvileg – tehetséges kollégájuk.
Egyedül Bajkó Kinga ment tovább az első eresztésből, az operett-nótaénekes, talán az egyetlen az X-Faktor történetében, aki szakmai önéletrajzzal érkezett az előválogatóra.
Az ő továbbjutása is meglepett. Bármennyire is jó a maga műfajában, nyilvánvaló, hogy nem tudna hétről hétre különböző műfajokban villogni. Márpedig valaha ez szempont volt. Nem véletlen, hogy a feladatul kapott Dinamyte-ból nem sok mindent tudott visszaadni.
A második csapat is elég vegyes volt. Jött Hudák Zsolt, aki énekelni nem tud, csak hörögni. Én kiejtettem volna, mert jópofa, de lássuk be, nincs benne perspektíva. Ebből logikusan következik, hogy a mentorok továbbengedték.
Ami meglepett, hogy a – szerintem – igencsak hamiskás Laura Perez Garcia igent kapott, míg Bata Krisztinát kiejtették.
Ráadásul a műsorkészítők ravaszul úgy intézték, hogy – az amúgy ezúttal kevesebbet szereplő – Miller Dávid szóval tartsa Krisztinát addig, amíg Laura is kijön, és kialakulhasson egy kis nyelvköszörülés a hölgyek között.
Az első kör emlékezetes pillanata volt a The Match néven fellépő pár. Náluk a mentorok úgy ítélték, hogy a fiú nagyon tehetséges, egyedül lenne esélye, a lány viszont nem tud énekelni. Ezért felajánlották nekik, hogy Pétert egyedül továbbjuttatják.
A fiatalok nem törték sokat a fejüket, mert mint kiderült, felkészültek erre az eshetőségre, és arra jutottak, hogy együtt jöttek, és együtt is maradnak vagy távoznak. Így hát az X-Faktor véget ért számukra.
Mindenképpen szép, szerethető gesztus. Van olyan, hogy valakinek a párja fontosabb, mint a rivaldafény.
A válogatók egyik emlékezetes fordulata volt, amikor a mentorok bosszúból továbbengedték Hörcher Lászlót. A trollkirály nem hazudtolta meg magát. A csoportfeladatra nem jelent meg, de később beállított, hogy újabb szólóperformanszt mutasson be.
Magáról a produkcióról nem sokat tudok mondani, aki egy Hörcher előadást látott, látta mindet. Viszont szöget ütött a fejembe, amit Alex mondott: Hörcher László szerinte egy nagyon jó festő, és nem érti, miért csinál bohócot magából.
Fogtam magam és rákerestem a festményeire. Nem vagyok egy művészettörténész, de az tény, hogy sokkal jobban tud festeni, mint énekelni. Ha kíváncsiak vagytok, itt megtaláljátok néhány képét.
Voltak favoritok, akik alulteljesítettek, például Margie és Árvavölgyi Patrik, vagy Anett – ő az az anyuka, akit korábban a férje nem engedett énekelni –, de kaptak még egy esélyt.
Kiemelném a Voisingerst – nekik 24 órájuk volt. Ez alatt a 24 óra alatt átdolgozták Måneskin I Wanna be Your Slave-jét – tehát szólamokra bontották, ezt lekottázták és betanulták. Nekem nagyon bejött. A mentorok ugyanakkor hiányoltak egy vagy több szólistát a produkcióból, de miután Balásy Szabolcs karnagy megígérte, hogy legközelebb lesz szólista, ott lehetnek a székes fordulóban.
Tartozom egy vallomással. Korábban többször értetlenkedtem, mit keresnek rapperek egy énekversenyben. De tévedtem. Tévedtem, mert egyrészt a X-Faktor nem énekverseny, hanem egy énekverseny témájú szappanopera, másrészt idén először a rapperek között van két előadó is, akire azt mondom, mindegy, mit csinálnak a színpadon, látni akarom őket.
Az egyikük Escobar, aki úgy néz ki, mint a fiatal Körmendi János, és bár nem nyújtott tökéletes produkciót, de időnként nagyon elkapta, és még a szöveget is értettem, ami nem hátrány ebben a műfajban. Összességében egy nagyon szerethető figura.
A másik Balázs Alex „Alee”, aki saját bevallása szerint színpadra lépés előtt 20 perccel lett kész a szövegével. Épp ezért felvette az olvasószemüvegét, és telefonról olvasta a szöveget. A döbbenetes az, hogy még így is elképesztően jó volt.
Hátra volt még egy fontos mozzanat. Feltételezem, csapatok mindig kevesebben jelentkeznek, mint egyéni előadók, ezért találták ki annak idején Simon Cowellék, hogy olyan jelentkezőkből, akik jók, de mégsem eléggé, csapatokat szerveznek. Így alakult anno a One Direction is.
Ezután kiderült, hogy idén melyik mentor melyik csapatot kapja. Újítottak, a 25 feletti kategóriát levitték 22 felettire, hogy még öregebbnek érezzem magamat. Őket Laci kapta.
Petié lettek a lányok, Alexé a fiúk, és Adélé a zenekarok. Utóbbit kicsit mélyvíznek érzem.
A szombati adás második felében jött a székes kör, azon belül is a 22 felettiek, Laci csapata. Ez az a pont, amikor a mezőny kategóriánként hat-hat főre szűkül.
Nem indult jól, de legalább rosszul folytatódott. Laci szigorú volt, sorra szórta ki az alulteljesítőket egészen addig, amíg meg nem érkeztek azok, akiket kedvel. Mert Laci eredeti célkitűzései alapján Mohamed Tesznimnek például nem kéne ott lennie a mentorházban – de ott lesz.
Akinek a kiesése rosszul érintett, az Anna. Ő a hangtállal zenélő természetgyógyász. Ismét csodálatos produkciót hozott, Csobot Adél meg is hatódott tőle.
Számomra érthetetlen, hogy Laci felállította Mardollért, aki kétségtelenül szórakoztató, cuki csaj, de számomra inkább jó figura, mint jó rapper.
Anna sokkal magasabb művészi szintet képvisel. Talán ez a baj. Igaz, hogy amit csinál, az nagyon rétegművészet, de jó hangja van, simán el tudom képzelni, hogy többféle stílusban is maradandót tudna alkotni, ha kicsit ösztönöznék, hogy mutasson más jellegű produkciót is.
Ezt leszámítva szerintem jó és erős csapata jött össze Lacinak. Személyes kedvencem Anett, aki nemcsak jóvá tette a csoportfeladatos botlását, hanem szintet ugrott. James Browntól énekelte az It’s a Man’s Man’s Worldöt fantasztikusan.
A másik pedig Plaza, aki az előválogatón kicsit nagyképűen adta elő magát, de aztán kiderült, hogy van benne szakmai alázat. Talán tényleg nem énekelt most olyan jól, de nem kérdés, hogy színpadon a helye, és nagyon szerethető karakter.
Ezúttal vasárnap este is lesz adás, ahol a másik három mentor is kiválogatja a Mentorházas csapatát.