Sikeres ügyvédnő volt, de arról álmodott, hogy ruhatervező legyen, és megcsinálta!
Számtalan olyan történetet olvastunk már, amikor valaki egy gyümölcsöző karriert feladva valami egészen újba kezd. De olyat viszonylag ritkán, amelyiknek főszereplője az új területen is rövid idő alatt komoly sikereket el – méghozzá nemzetközi színtéren. Amikor megtudom, hogy interjút készíthetek egy hölggyel, aki ilyen varázslatra volt képes, azonnal lázba jövök.
Izgatottan vezetek el Pusztazámorra, hogy részt vegyek egy divatfotózáson, amit Pásztor Anita ruhakölteményei ihlettek. Ahogy belépek a kúria nagytermébe, két hölgyet találok, akik egy asztalnál tanakodnak. Az antik bútoron féltucat lenyűgöző alkalmi ruhát fektettek el, pár méterrel arrébb pedig további csodás darabok kelletik magukat egy fogasra aggatva. A két nő – Pásztor Anita, a ruhák tervezője, és Nerpel Nikoletta fotográfus – halkan pusmog a ruhák felett, meg-megsimogatva a gazdagon díszített textíliákat. Azt találgatják, melyik ruháról készüljön majd képsorozat.
Szerencsére a fotózás még nem kezdődik, így nyugodtan tudunk beszélgetni. Anita meglepő szerénységgel osztja meg velem nem mindennapi történetét.
Azonnal megdöbbent azzal, amikor kiderül, hogy „hivatalosan” mindössze két éve tervez ruhákat.
Előtte 25 évig gyakorló ügyvédként dolgozott, saját ügyvédi irodája van. Egy jól jövedelmező, sikeres karriert cserélt le már jócskán negyven felett azért, hogy végre az álmainak élhessen.
– Mindig is fontos volt számomra a kreatív alkotó tevékenység. Fiatalkorom óta az életem része ez, 13 évesen például már tudtam kosztümöt varrni. Kezdő jogászként minden szinte ruhámat magamnak készítettem. Mindig is érdeklődéssel követtem a divat világát, olyannyira, hogy gyakorló jogászként is arról ábrándoztam, hogyan tudnék divattervezővé válni. Bár az ügyvédi hivatást is nagyon szerettem, az utóbbi években már nem éreztem magam komfortosan abban a szerepben. Egyre inkább éreztem az igazi alkotómunka hiányát.
Anita ezért gondolt egyet, és mivel a lakberendezés is érdekelte, valamikor 2007-ben beiratkozott egy londoni belsőépítészeti iskolába, és megtanult profin elkészíteni kisbútorokat és kiegészítőket. Ez végül csak egy hobbi maradt a másik szenvedély, a varrás mellett, amiben mindig is nagy örömét lelte.
Végül pár évvel később a férje vetette fel, hogy tervezzen ruhákat, ő ugyanis ebben komoly üzleti lehetőséget látott.
Anita már ekkor is gyönyörű anyagokkal dolgozott, és a férje javaslatára döntöttek úgy, hogy már a legelső kollekciót is egy komoly fórumon mutatják be. Nem kispályáztak, elsőre rögtön Monte Carlót vették célba, ahol nyilvánvalóan van fizetőképes kereslet ezekre a nagyon értékes egyedi és estélyi ruhákra.
– Persze fogalmunk sem volt, hogy megy ez, de belevágtunk – emlékszik vissza Anita a két évvel ezelőtti eseményekre. – Rengeteget ötleteltünk, hogyan valósítsuk meg a tervet, és miközben szerveztük az egészet, véletlenül kiderült, hogy van ott is Fashion Week, és hogy még fogadnak jelentkezőket arra az évre. Ugyan a portfólióm még csak félig volt kész, amikor pályázni kellett, de ez nem volt akadály szerencsére. Ez az első alkalom már elég volt arra, hogy az egyik frekventált üzlet bevegye a ruháinkat, és folyamatosan adnak is el belőlük.
Az egészen meseszerű történet azonban itt nem ért véget. Azóta kilencszer hívták vissza őket bemutatókra Monte Carlóba, de tavaly már részt vettek a milánói, a londoni és a New York-i divathéten is.
Ez utóbbin volt egy önálló rendezvényük is a Fifth Evenue egyik hoteljében, ahol nagyon sokan látták Anita ruháit, amelyek onnan is bekerültek egy luxusbutikba. De a pompás alkalmik jelen vannak már Cannes-ban is, sőt Kuala Lumpurba is eljutottak egy újabb sikeres pályázatnak köszönhetően. Anita itthon kicsit később, 2018 őszén mutatkozott be ruhakölteményeivel a Marie Claire Fashion Daysen, ahol idén már saját bemutatója is lesz. Sőt, idén már megnyílik a saját szalonja is Budapesten. Fel is vetődik a kérdés, hogy a nemzetközi sikerek után vajon mennyire vágyik hazai elismerésre?
– Nincs bennem olyan törekvés, hogy a magyar divatéletbe berobbanjak, hogy a részévé váljak. Ezt csak természetes folyamatként tudom elképzelni. Ha tetszenek a ruháim, úgyis lesz közönségük. Minden művésznek vágya, hogy megmutassa magát és tetszést váltson ki az alkotásaival. De ezt kierőszakolni nem lehet.
Akárhogy is alakul, egy biztos: Anita sosem nyugszik. Nemrég például megtanult kalapokat készíteni, pár hete pedig exkluzív textildíszítési technikákat sajátított el.
Elmondása szerint minden inspirálja. Bármi, amit lát, hatással lehet rá, ezért mindig nyitott szemmel jár. Emellett az alkotáshoz szüksége van némi egészséges káoszra is. Ebben bizonyára nem szenved hiányt, hiszen a férjével öt gyermeket nevelnek.
– Ők egészen változatos módon reagáltak erre a váltásra – meséli Anita szelíden mosolyogva. – Szerintem mind meglepődtek. Azért az egy gyereknek is érdekes, hogy a szülője egyszer csak vált egy ilyen nagyot, és egészen mással kezd foglalkozni, mint amit korábban csinált. Főleg nálam, ahol ez sok utazással, rendezvénnyel is jár. Szerintem jó, hogy látnak ilyet. Úgy vélem, óriási dolog, hogy valaki azt csinálhatja, amit szeret, ami a szenvedélye. Hogy nem csak arról szól a munkája, hogy pénzt keressen. Ha valaki a munkájában kiteljesítheti a személyiségét, az hatalmas lehetőség. Nekem ez megadatott és boldoggá is tesz.
Eddig jutunk Anitával a történetben, mert elkezdődik a fotózás. Kattog a fényképezőgép, változnak a pózok, cserélődnek a ruhák – ezek többsége egyébként pár nappal később már Monte Carlóban került újra reflektorfénybe. Mert aki épp megvalósítja azt, amiről évtizedeken át csak fantáziálni mert, az többé egyetlen lehetőséget sem hagy ki az álmai beteljesülésére...
A fotós szemével
Nerpel Nikoletta fotográfusként az elejétől szemtanúja volt annak, ahogy Anita márkája megszületett. Azóta is rendszeresen dolgoznak közösen, mert együtt tökéletesen meg tudják mutatni a ruhák pompáját:
– Anitával már a kezdetektől együtt dolgozunk. Rögtön az első alkalom mély víz volt a közös munkában, hiszen az első kollekcióját kellett képre vinnem és retusálnom nagyon rövid idő – mindössze kettő nap – alatt. Akkor szinte semmit sem aludtam, de olyan izgalmas volt az egész projekt, hogy ez fel sem tűnt.
Anita ruháiba azonnal szerelmes lettem. Nem csoda, hiszen annyira különlegesek ezek a holmik és olyan szépséges anyagokból készülnek…
Fotózás előtt mindig hosszan tanulmányozom Anita ruhakölteményeit. Elképzelem, hogyan néz majd ki az adott darab felvéve. Próbálom kitalálni, melyik háttérrel, milyen pózban érvényesül a legjobban a kelme, a fazon. Csodálatos élmény ez számomra: azon lenni, hogy a lehető legtökéletesebben visszaadjam azt az esztétikai élményt, amit ezek a ruhák nyújtanak.
A nyitóképen a modell: Örvendi Cintia, Frizura: Lesták Diána, Smink: Gercosz Henriett