Pest legrégebbi épülete kis híján odaveszett a nagy városrendezési munkák miatt
Népszerű hely a Belvárosi Plébániatemplom, egyszer sem tudtam ide betérni úgy, hogy senki se legyen ott rajtam kívül. Folyamatosan érkeznek a turisták.
Ez nem csoda, hiszen a pesti oldal legrégebbi, ma is álló épületének a története az ókorig nyúlik vissza. Maga az épület is sokrétegű hely, izgalmas részletekkel.
A Belvárosi Plébániatemplomot többször is a teljes pusztulás fenyegette, és egyszer arrébb akarták tenni, úgy, mint a budai Szent Flórián kápolnát.
Szerencsére sem a lebontásra, sem a áthelyezésre nem került sor.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A mai templom elődjét részben római kori építményre húzták fel. Ugyanis az ókorban a pesti oldalon, nagyjából a mai Március 15-e téren helyezkedett el a római tábor, Contra Aquincum négyszögletes alaprajzú, tornyos erődje. Az 5. században, Valeria provincia kiürítése után a hunok használhatták.
A honfoglaláskor az erőd falai még állhattak. A kereszténység felvétele után a volt római erőd egyik sarkán, az egykori parancsnoki épület helyén épült fel az a háromhajós, keleti oldalán három félköríves apszissal (szentéllyel) zárt kéttornyú templom, amelyet részleteiben ma is láthatunk.
Itt tartották 1211-ben a későbbi Árpádházi Erzsébet eljegyzését - ma a fiatalon meghalt, később szentté avatott királylány ereklyéjét őrzik a templomban.
A 13. században a római erőd déli falát lebontották, hogy a román stílusú templomot bővíthessék. A tatárjárás előtt a vészhelyzetre készülve pedig megpróbálták átalakítani, és biztonságosabbá tenni az egykori erődöt, ám a tatárok felgyújtották. Később a pesti oldal építkezéseihez széthordták a köveit, a törökök érkezésekor a templom már szabadon állt, az erődnek a felszínen nemigen volt látható nyoma.
A XIV. században lebontották az épület keleti három apszisát, és felépítették a máig álló nagy szentélyt. Valószínűleg ekkor készülhetett a déli zarándokkapu eredeti formájában és a déli torony is a megtartott román kori déli homlokzat elé.
A XV. század utolsó évtizedeiben, Mátyás és II. Ulászló idején gótikus stílusban építették át. Erre emlékeztet a királyi oratórium a szentélykörüljáró déli kápolnája fölött, lépcsőjének bejárata, a külső homlokzatok pálcatagos kapukeretei, az ekkor épült kápolnák ablakmaradványai, és a mai sekrestye eredetileg emeletes épülete. A szentély ülőfülkéibe freskók kerültek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A templomban az üvegpadló alatt látható az altemplom a római és középkori maradványokat feltáró ásatás során keletkezett régészeti leletekkel
A templom falba süllyesztett, kővel keretezett szentségfülkéi, vagyis pasztofóriumai reneszánsz stílusban készültek, a XVI. század elején. Az alábbi képen a Szent Erzsébet ereklye látható az egyik pasztofóriumban. . (A másik Szent László ereklyéjét őrzi.)
A törökök a város elfoglalása után rövid ideig mecsetként használták az épület szentélyét, és ott egy mihrábot alakítottak ki - ez ma is látható. Mi a mihráb és miért készült?
"Közismert, hogy az imádság alatt a muszlimok az iszlám szent városában, Mekkában talál-ható Kába kő irányába fordulnak. A dzsámikban és a náluk kisebb méretű és egyben kisebb szereppel bíró mecsetekben (imaházakban) a hívek akkor néznek Mekka, illetve a szent kő felé, ha az ún. kiblafallal szemben állnak. Az imahelyről a Mekkába mutató irányra merőlegesen épített kiblafal azonosítását a hívek számára úgy könnyítik meg, hogy rendszerint a közepébe egy gazdagon díszített kis helyiséget mélyítenek. Ez a mihráb, amely a belső tér egyetlen sokszög alakú vagy lekerekített oldalú fülkéje" - írja Gercsák Gábor 2010-es tanulmányában.