Ennyivel más egy párizsi piacon vásárolni
Miután összeverődött a Le Cordon Bleu főzőiskola 12 fős társasága, gyönyörű napsütéses reggelen útra keltünk a 15. kerület egyik szabadtéri piacára, a Marché Conventionra. Könnyed 20 perces barangolás már meg sem kottyant számomra az előző napok nagy túráihoz képest. A "könnyű ebédünk" alapanyagait szereztük be séta közben.
Párizs piacai igen sokszínűek. Két egyformát nem nagyon találunk. Mindnek más hangulata van. Az emberek összetétele is igen változatos. Itt a 15. kerületben egy franciák által látogatott helyre mentünk el.
Irány Párizs! Egy álom volt egészen július végégi számomra. Spórolás, hosszas szervezés és tervezés után végre elindultunk a francia fővárosba a férjemmel együtt.
Sokaknak a művészet miatt annyira vonzó, másoknak magát a megtestesült romantikát jelenti Párizs és itt vagyok én, aki a gasztronómia fellegváraként tekint rá. Egyik példaképen Julia Child élete terelt erre az útra. Szerettem volna megtapasztalni a Le Cordon Bleu főzőiskola profizmusát, az igazi francia piacok hangulatát és sok-sok különlegességet, amely csak közvetve vagy egyáltalán nem jut el hozzánk. Tanulás és tapasztalatszerzés volt a javából.
Tartsatok velem ezen az úton, hogy virtuálisan a részesei lehessetek ti is a nagy kalandnak!
Marché Convention
A 15. kerületben a Rue Convention - Rue Al. Chartier - Rue l’Abbé Groult utcák mindkét oldalán terül el a piac a járdán az üzletek előtt. Bizonyos napokon van csak nyitva. Keddtől szombatig reggel 7 órától várják az árusok a vevőket.
Hogyan épülnek fel a francia piacok?
Mindenképpen friss, tiszta zöldségek és gyümölcsök tömkelege várja a vásárlókat az átlagos sárgarépától kezdve a rebarbarán át mindent megtalálhatunk. Sokrétű a felhozatal. A legtöbb helyen például a gyümölcsöket meg lehet kóstolni. A sárgadinnyét így választotta ki a séfünk, no meg kövér porcsint (itthon gazként ismert). Frédéricet már messziről üdvözölték az árusok. A jól bejáratott helyeit mutatta meg nekünk.
Ha már megvettük a kiszemelt zöldségeket és gyümölcsöket, akkor nincs mást tenni, irány a halas stand. Több is van belőle a piacon. Friss halat, rákot, csigát kínálnak a pultokon. 1-2 szelet vagy darab hal a standon, a jégen pihentek előre lemérve, beárazva. Csak rá kellett mutatni a kiszemelt áldozatra és már vihettünk is.
A standok mellett az utcán végig üzletek sorakoznak. Egyik helyen édességeket lehet venni (megjegyzem itt igazán ízletes macaronokra lehet bukkanni), borok, bagettek, illatozó kenyerek csábítják a járókelőket. Vannak olyan helyek, ahol saláták, frissen sült húsok, különféle terrinek várják az éhes embereket. Egy komplett vacsorát borral együtt megvásárolhattok akár munka után például a díjnyertes finomságokkal büszkélkedő Dominique Bignonnál.
Rettenetesen tetszik, hogy minden friss, nem állott és az ízek is igazán passzolnak. Egy kis saláta és egy frissen sült csirke a hússütőtől egy pohár borral leöntve. Kell ennél több? A zöldséges-sajtos krémmel töltött füstölt lazacszeletek mindent vittek. Itt sajttal töltött sonkatekercseket és friss szalámikat vettünk.
A másik kedvenc számomra két fiatal lány standja volt. Az egyikőjük friss húsárut kínált, a másik pedig kézműves sajtokat ajánlott. Azt gondolná az ember egy cserfes, törékeny leányzó, majd egyszer csak előkerül a bárd és a kés és szépen előkészítik a húst. Innen sem távoztunk üres kézzel. Faszenes sajt és krémes kecskesajt került a szatyorba egy kis préselt hússal. Általánosságban: imádtam a francia életérzést, az ételeket, az andalgást és vásárlást.
Az árusok közvetlensége jóval felülmúlja a magyar tapasztalatokat. Kóstolók, kedves invitálások... Tudom a séf személye és vezetése is sokat nyomott latba. Például a képen látható hentes házaspár boldogan mutatta nekem, hogy nyugodtam fotózzam le a portékájukat. Büszkék arra, amit csinálnak és bátran mutatják meg a termékeiket. Nincs semmi takargatnivalójuk. A hentesek választéka egyébként is lenyűgözött. Itt is külön voltak kaphatók a szárnyasok és a sertés-marha finomságok - kolbászok, nyársak, pácolt húsok, boeuf bourguignon...
A vásárlás végén csomagokkal felpakolva elindultunk az iskola felé. De mivel a vizsgaünnepség kicsit elhúzódott a séfünk meghívott bennünket egy kávéra. Ekkor kicsit volt idő beszélgetni. Például kíváncsi voltam a séf és Sophie véleményre sok-sok mindenről. Ladurée vagy Pierre Hermé? Ez az örök kérdés macaron ügyben. Megtudtam, hogy ez csak puszta marketing és divat. Mindkettő csak divatos és ennyi.
Párizsban számtalan helyen lehet jó macaront kapni. Néhány tippet bezsebeltem ezen a téren is. Közben jöttek a diákok a Le Cordon Bleuből és viccelődve búcsúztak séfünktől. Nagyon népszerű a diákok körében. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy miért. A kávé egyébként mennyei volt. Frissen pörkölve és őrölve, mint megtudtam. Az eszmecsere után ismét szedtük a sátorfánkat és elindultunk az iskolába.
Ha tetszett a párizsi piac, nyomj egy lájkot!