Csernus Imre: Aki kispöcs, az is marad
Az emberek alig egy-két százaléka él tartós, harmonikus kapcsolatban – írja a nemrég megjelent Én és te című könyvében Csernus Imre. A 24.hu-nak adott interjújában azt mondta, ez nem egy pesszimista állítás (ahogy az újságíró gondolja), szerinte valóban ez a helyzet.
– tette fel a kérdést.
A pszichiáter célja az új könyvével az volt, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, a párkapcsolat kétféle lehet: felnőtt vagy felnőttnek látszó. Utóbbiban a "te" fontosabb már, mint az "én", óhatatlanul ki fog alakulni a másiknak való megfelelési kényszer. Csernus szerint ebben az esetben egy idő után megszűnik a kapcsolat őszintesége, ami felszámolja a kölcsönös bizalmat, és ha ezek, illetve a tisztelet elveszik, előbb-utóbb „felrobban vagy szétporlad az építmény”.
Mint mondta, „a felnőttség lényege, hogy felelősséget vállalok az érzéseimért, a tetteimért, a hiányosságaimért, a döntéseimért, és nem játszom az arcom”. Ez pedig azért nehéz, mert „melóval jár, őszintének, hitelesnek kell lennem magamhoz”. Szerinte nagyon könnyű eldönteni magunkról, hogy felnőttek vagyunk vagy sem, ha pedig valaki ezt nem teszi meg, akkor sosem lesz felnőtt, és boldog sem. Úgy véli, sokan azért nem jutnak el idáig, mert fájdalmas azzal szembenézni, hogy nem boldogok, hanem valójában társfüggőségben szenvednek.
– mondta.
A pszichiáter úgy gondolja, aki nem felnőtt párkapcsolatban él, az újra és újra pofára esik. Az ilyen ember nem érti, hogy mi a baj vele, de tudja, hogy baj van. Pedig ezt könnyű lenne felismerni - csak az nem akarja ezt belátni, aki fél a fájdalomtól. Csernus szerint pedig „a XXI. század embere mindent elkövet, hogy az élet ne fájjon neki”.
– mondta.
A szakember akkor is sajátosan fogalmazott, amikor arról kérdezték, hogy a tisztelet elvesztése-e az a kulcsmozzanat a párkapcsolatban, amely ráébreszti az embert arra, hogy valami nincs rendben vele.
Csernus arról is ír a könyvében, hogy a párkapcsolatainkban sokszor a szüleink párkapcsolatát másoljuk le, mert ez volt a minta gyerekkorunkban. Szerinte a legtöbben rádöbbennek, hogy amit normálisnak hittek, az valójában megalkuvás és gyávaság volt, de addigra már olyan párt válaztottak maguknak, mint a saját apjuk vagy az anyjuk. A pszichiáter úgy véli, ha valaki nem figyel oda, a megtanult szülői minta le fogja darálni.
Azt is elárulta, hogy azt vallja, ha rájön, hogy valami nem működik úgy, ahogy ő gondolta, akkor abban a pillanatban tempót vált.
Úgy gondolja, most, hogy azoknak segít, akik kifejezetten kérik a segítségét, és már nem egy klinikán foglalkozik beteg emberekkel, sokkal hatékonyabb munkát végez. Ezt primer prevenciónak hívja, mert felhívja az emberek figyelmét a párkapcsolat veszélyeire, amikor még nincs is konfliktus, még nincs valódi probléma.
Azt nem tudja még, hogy lesz-e folytatása az Én és te című könyvének, de azt elárulta, hogy ennek ötlete egy fogorvosi kezelés alatt fogalmazódott meg benne.
