Cseh Laci, az éremgyűjtő
Cseh Lászlót ma már a nagy öregek között emlegetik a magyar úszóválogatottban – ha azt vesszük, hogy több mint 10 éve ott van a világ élvonalában, 5 olimpiai, 9 világbajnoki és 19 Európa-bajnoki érmet nyert, akkor nem minden ok nélkül. Ugyanakkor ő az, aki újra és újra bebizonyítja, hogy nem lehet leírni, ő odateszi magát mindaddig, amíg úgy érzi, képes rá és maradt még benne elég erő és kedv az úszáshoz. Berlinben 28 évesen 3 érmet nyert, köztük egy aranyat 200 vegyesen. A zárónapon a 4x100 vegyes váltó eredményhirdetése után bronzéremmel a nyakában közelebbi és távolabbi terveiről kérdeztük.
- Jártál már Berlinben felnőtt világversenyen, az volt az egyik első a sportpályafutásodban. Azóta eltelt 12 év és mennyi minden történt...
- 2002-ben nem olyan jól sikerült a versenyzésem itt, 400 vegyesen nem kerültem döntőbe, 11. lettem, ha jól emlékszem. Akkor ez még egy jó lecke volt, de azóta szerencsére sokat fejlődtem, és sikeres éveket tudhatok magam mögött. És most úgy érzem, hogy itt Berlinben megint elkezdődik valami, ezzel a versenyzéssel rengetet tanulságot, plusz információt, sőt, önbizalmat nyertem, ami majd motivációt ad az edzésekre és még egy jó pár évig kitarthat.
- Egy ilyen sikeres szereplés egy Európa-bajnokságon nyilván ad plusz töltetet, de miből nyersz még energiát? Honnan a kitartás újra és újra a folytatáshoz?
- Ami nekem nagyon fontos, hogy még mindig úgy érzem, hogy vannak dolgok, célok, amiket még nem tudtam elérni, hogy még nem jött el az a pont, hogy kiúsztam volna magam, hogy azt mondjam, hogy ez a maximum, ennél többre nem lehetek képes. Ez a szint még nem jött el.
- Láthattuk akár ezen az Európa-bajnokságon is, hogy nincs ma már fix versenyzőkor az úszásban, akadnak nagy visszatérők, örökös résztvevők, sőt, bajnokok, a harmincasok között is.
- Úgy érzem én is, hogy abszolút kitolható a versenyzői pályafutás. Nálam annyi a változás, hogy a 400 vegyest már nem nagyon erőltetem, de azt hiszem, ez nem is baj. A 100-as, 200-as számok jobban fekszenek már nekem, bár ezek másfajta edzést igényelnek, gyorsabb számok, figyelnem kell rá, hogy a végére minden nagyon összeálljon.
- Mi a következő cél?
- Egyelőre a pihenés. Minimum 10 nap. Erre most nagy szükség van. Kis horgászással, például. Meg kell még terveznem, mert gyakorlatilag elment az augusztus, elég későn volt most ez az Eb, és ez a hónap szokott lenni a pihenésé.
- Olimpiáról még ne beszéljünk?
- Lassan már azért az is bekerül a látótérbe, jövőre már lehet szintet úszni az olimpiára, úgyhogy mindenképpen készülni kell rá. De most még az Európa-bajnokság hatása alatt vagyok, szeretném kiélvezni, pihenni, feltöltődni, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.
- Az egyik legnehezebb feladat az volt a napokban, hogy fejben tartsuk, hány éremnél tart a magyar úszócsapat. Te tudod, hogy hogyan álltok?
- Azért rémlik, mert az előbb láttam egy táblán kivetítve, és ott mintha az Eb egészére vonatkoztatva 15 érmet írtak volna Magyarország mellé. 5 arany, ez biztos, a többire már nem emlékszem...
- Neked összesen hány érmed van?
- 12 aranyérem, és talán 3 ezüst- és talán 3 bronzérem. Ezek az Eb-s érmeim. Az összeset most nem tudnám felsorolni.
- Biztosra vehetjük, hogy bővül még ez a kollekció, ugye – akárki akármit mond, életkorról, elfáradásról, kitartasz?
- Amíg még szeretem, örömöt okoz, addig csinálom.