„Azután találtam rá édesapám levelére, hogy eltemettük – azóta minden évben elolvasom”
Magyarországon június harmadik vasárnapján ünnepeljük az Apák napját, az apaság és a szülői szeretet ünnepnapját. Ez idén június 16-ra esik.
Ugyan világszerte különböző időpontokra datálják és nem is olyannyira elterjedt, mint az édesanyák ünnepe, ám érdemes megemlékeznünk róla, hiszen apukáinktól jó eséllyel kortalan és örök üzeneteket hordozunk a szívünkben.
Cathy Free számára, aki a The Washington Post hasábjain osztotta meg történetét, ez a nap különös jelentőséggel bír.
Szeretett apukájára - akit 11 évvel ezelőtt a demencia vett el tőle - minden évben annak levelével emlékezik, amit rejtélyes körülmények között talált meg a temetés után.
Cathy máig nem tudja, hogy az egykor "kincsek" feliratú dobozkájába rejtett levél miként kerülhetett az ominózus napon a mosógép mellé, ám a temetés utáni gyásszal terhes pillanatokban a lehető legjobbkor bukkant fel.
Mikor az asszony éppen azon töprengett, hogy hogyan is birkózzon majd meg édesapja hiányával, egyszercsak megpillantott a fehér borítékot a padlón.
A levelet a férfi még 1975-ben írta neki, amikor a most 59 éves hölgy épp tinédzserkori nehézségeivel küzdött.
A sorok újraolvasásánál pedig ismét átjárja az az apai szeretet és gondoskodás, amit az apuka elsőszülött gyermeke iránt érzett - noha Cathy nem is lehetett volna különbözőbb ember, mint ő.
"Kedves lányom, az ilyen helyzetekben azt kívánom, hogy bárcsak egy híres költő vagy író lehetnék, hogy még tisztábban kifejezhessem az irántad érzett szeretetem és aggodalmam"
- kezdte sorait az apa.
Hogy megértsük, miből is fakad ez az aggodalom, kicsit vissza kell mennünk az időben.
Cathy 12 éves volt, amikor egy hálaadás utáni hétvégén szülei a nappaliba hívták őt és három fiatalabb testvérét, hogy elmondják: elválnak.
Noha ritkán veszekedtek, az anyuka, aki 18 évesen ment férjhez, boldogtalan volt, mivel úgy érezte, hogy nem tapasztalta meg az életet annak teljes valójában.
Miután eladták a házat, Cathy öccse és húga néhány háztömbbel arréb költözött édesanyjukkal, míg a lány és másik öccse az apukával maradtak.
Eleinte ezt a döntést azzal magyarázták, hogy "a férfi máskülönben egyedül érezte volna magát", ám később kiderült, hogy az anya attól fért, nem tudna elbírni ennyi gyermekkel. Cathy most már megérti ezt, ám annak idején mélyen megbántódott az igazságtól.
Az apa minden tőle telhetőt megtett, hogy boldog csemetéket neveljen, ám egy kicsit későbbi költözés és újraházasodás még inkább megkeverte lánya érzelmi világát, aki tinédzser évei beköszöntével heves lázadásba kezdett.
Egy éjszaka aztán, amikor a megengedettnél később ért haza, meglátta édesapja négy oldalas levelét az ágyon, a borítékra pedig az volt írva, hogy "személyes".
