A kérdést megvizsgálhatjuk a hűtlen és a megcsalt fél nézőpontjából, és persze a szerető oldaláról is, de arra ebben az írásban most nem térek ki. A hűtlen fél valószínű, hogy egy ideje már hiányban él, de vagy nem tudja, vagy nem meri kommunikálni a vágyait a társának.

Az is lehet, hogy kommunikálja, azonban nem úgy, amiből a társa megérti őt, de az is lehet, hogy olyan stádiumban van a kapcsolatuk, hogy az egyik fél igénye semmilyen módon nem érdekli a másikat.

Mit tehet a hűtlen fél, ha válni nem akar, de nem szeretne a régi szokások szerint benne maradni a kapcsolatban?

A hűtlenség tényéről vagy tud a társ, vagy nem, de a hűtlen félnek döntést kell hoznia, ha nem akarja a kettős életet tovább élni, és szeretne tiszta viszonyokat maga körül.

Dönteni arról, hogy valóban a házastársát akarja, és elengedi a szeretői viszonyt annak érdekében, hogy helyrehozza, illetve átprogramozzák a társával a házasságukat és új fejezetet nyithassanak a saját kapcsolatukban.

Ez sokszor fájdalmas időszak, lemondásként élheti meg. Lemondani arról, ami jelenleg az egyetlen erőt adó terület az életében.

Viszont, ha nem a hiányra koncentrál valaki, hanem a nyereségre, akkor láthatja, hogy még csak nem is a házastárs miatt kell lemondania a szeretőről, hanem saját maga miatt: a célja, hogy nyugodtabban, tiszta lelkiismerettel, hazugságok nélküli, megbecsült kapcsolatban éljen, és ne csapjon be senkit: se önmagát, se a szeretőjét, se a társát. Ha a döntés megszületik, utána melót kell tenni abba, hogy megtanuljanak a társával azonos nyelven beszélni s érdeklődéssel fordulni egymás felé, hogy kielégítő legyen a kapcsolatuk – minden szempontból, és mindkettejük számára.